Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

.NYÍBVIDÉ K«. mindenben és mindenhol a tekintetben, hogy amiket vádként felhozott, azokat fórvényerejűleg is bebizonyítja." Szívósnak elég szívós volt annyira, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Szemébe mondani 150 tagból álló ép gondolkozású választott testületnek, hogy téved, hogy nincs igazsága, amidőn az ő vádbeadványait félre akarja dobni; hogy egyedül csak ő ismerte, ismeri és ismerheti azokat a vétkes mulasztásokat, amelyeket Krasznay Gábor ellen vádként felhozott: ehhez valóban szívós lélek és kemény sziv kell. Az ily egyéni tulajdonok pedig kevéssé lehetnek czélhoz vezetők egy vezér-szerepre vágyó egyénben. Aki önmagát nem képes legyőzni, miként győzne az le másokat!? Ha csakugyan áll az, hogy az incriminált mulasztásokat és hanyagságokat egyedül csak Somogyi Gyula egy maga tudta és ismerte: miért késett 12 éven át vádjainak beterjesztésével egész mostanig ? Mondjuk ki az igazat. Azért, mert az alkalmas időpont most, a városi tisztújítás előtt állott be, amelyet mindenáron meg kellett ragadnia; hogy terveinek útjából a akadályokat eltávolítsa. Somogyi Gyula, mint nem közönséges észtehetségü egyén, ügyvéd és biró igen jól tudta, hogy a fegyelmi vizsgálat alatt álló tisztviselő mindig kandidálható. De viszont arról is meg volt győződve, hogy Krasznay Gábor, a fegyelmi vizsgálat elrendelése esetében, nem fogja nevét oda dobni a nyilvános birálgatásoknak és beszennyezéseknek. Ez előleges feltevést Somogyi Gyula nem volt képes megczáfolni hosszas védbeszédében. Ebből megtanulhatta, hogy: értelmes és józan gondolkodású közönséget félre lehet ugyan vezetni egyszer, de többször nem. Nyíregyháza város képviselete oly fényes jelét adta lelki önállóságának, helyes gondolkozásának, s az elvi és ténybeli következetességnek, Somogyi vád-beadványainak félretételével, ami méltán tiszteletre kötelező. Tanuljuk meg mindnyájan e szomorú incidensből, hogy a közügyek körüli buzgalmunk rugója ne saját egyéni ambicziónk, hanem egyedül annak a közös társadalomnak érdeke legyen, amelyben élünk és mozgunk és amely bizalmával megtisztel bennünket. Ekkor azután sem gyanusitgatásoknak, sem kárhoztatásoknak nem teszszük ki magunkat. (-m—s) Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből. • (Februárhó 6.) Bencs László helyettes polgármester fél tiz órakor a gyűlést rövid üdvözlet, s a polgármester ur távol létét indokoló beszéd után, a gyűlést megnyitotta s felhívta főjegyzőt a Somogyi Gyula által beadott vádfolyamod váuyoknak felolvasására. Főjegyző felolvasván Somogyi Gyula beadványait, első helyen Szesztay Károly képviseleti tag állott fel ; a következő beszédet intézvén a gyűlés termet, sőt móg a szomszédos hivatali szobákat is teljesen betöltő közönséghez, illetőleg képviselethez. Szesztay Károly : Mélyen tisztelt képviselet! Méltóztassanak megengedni, hogy a szőnyegen forgó fontos tárgyhoz első sorban én szólok, aki magamat azon párthoz számitom, amelyDek Somogyi ur is tagjául vallja magát! Azért szólalok fel, mert itt egy pártértekezleten, midőn a városi tisztviselők választásáról volt szó, s a polgármesteri szék betöltésére nó^ve Krasznay Gábor hozatott indítványba, Somogyi Gyula barátom már ezen a segédek által kimért lőtávolság méretét, s eleget tett hírlapírói kötelességének. Az ily hírlapírói eljárás az után Szatmári Mór ur szerént correct és példány szerű! Lelke rajta. Mi vidéki hírlapírók nem kérünk belőle. Mi már csak megmaradunk a társadalom javítása mellett. És hit;yje el Szatmári ur, hogy van is l-ícatja eme javítási műveletnek. Vagy talán épen ezért duzzog a fővárosi modern hírlapírói clique? S hogy e törekvést elfojtsa, hadat izen a vidéki hirlapiróknak; nem csak, de sőt missionáriusokat is eresztenek szélnek a vidékre: hogy az uj és a társadalmat egyedül üdvözítő (?) lajstromozói redigálást itt is meghonosítsák ! A minap kezembe került a Nyíregyházán ez év elején megindult »Szabolcsi Szabadsajtóc czimü heti lap. Amint a szerkesztő beköszöntőjét elolvastam, azonnal eszembe jutott Szatmári Mór ur tárczaczikkje. Na, gondoltam magamban, ez a »Szabolcsi Szabadsajtó* szerkesztője bizonyosan Szatmári Mór ur tanítványa. Különben aligha terjesztene oly tanokat, mint aminőket beköszöntőjében megeresztett. Azt mondja ugyanis a »Szabolcsi Szabadsajtot fiatal szerkesztője, hogy: »az újság (nem is hirlap) nem a halhatatlanság, hanem a »ma< számára készül s ebből az elvből kifolyólag különös gondot fogunk rá fordítani, hogy ne csak okoskodásokkal szolgáljunk olvasóinknak, hanem hirekkel is* Ki ne ismertje e sorokban Szatmári Mór ur ema soraira: »Ok (t. i. a vidéki hírlapírók) soha sem annyira tudósítók, mint inkább morál prédikátorok*. Tehát a »Szabolcsi Szabadsajtóc sem akar morált prédikálni, hanem csak híreket registrálni. Erre mondhatná már Szatmári ur, hogy: »mennyi naivságit Igaz, hogy nincs kényelmesebb dolog, mint >nem okoskodni*, nem reflektálni semmire és senkire. Ekkor legalább nem intervivolják meg a szerkesztőt; ós ami a fő: soha nem tévedhet a szerkesztő. Hogy ily elvek mellet mennyire fogja vinni a »Szabolcsi Szabadsajtó* : azt a jövő, illetőleg az előfizetők száma mondja meg. (Vége az elsó közleménynek.) vádpontokat benyújtotta. Mikor ő ezt tette, én egy határozott kérdést intéztem hozzá, hogy neki Krasznay jelleme, becsülete ellen van-e kifogása s alapos bizonyítéka? Ó kellő tárgyilagossággal kijelentette, hogy jellemét, becsületességét nem kifogásolja. Az ott nagy terjedelemben előadott vádpontokat tárgyalván, az a küldöttség nem tartotta azokat olyanoknak, hogy legelső tisztviselőjüket elejtse. Ennélfogva, egyhangúlag elhatározta, hogy ragaszkodik Krasznay kijelöltetéséhez. Somogyi a mi véleményünkkel szemben is fenn tartotta ellentétes véleményét és szabad cselekvését. Minthogy ő, meggyőződésem szerint, következetességből is ide terjesztette eme vádpontokat, első sorban a panaszokra teszem meg észrevételeimet. Én részemről minden vádaskodásnak ellensége vagyok. Egyedül abban az esetben engedem meg, hogy ha annak elmulasztásával a város érdeke szenvedne. Krasznay Gábornak 12 éves hivataloskodása alatt, én olyan tényeket, ami miatt ellene akár a társadalom, akár a város érdeke csorbulást szenvedtek volna, nem tapasztaltam. (Ugy van!) Én a ibűnöst* csak teljes bizonyítékok alapján mondhatom ki bárkire is. Gondolkoztam ezen a dolgon, hogy mi lehet oka e kérdés ide hurczoltatásának. Tudtam, és tudjuk, hogy Somogyi a város ügyeinek intézésénél, egyik legbefolyásosabb tag; ő mindezeket a sérelmeket igen jól tudta; és íme 12 éven keresztül semmit nem hallottam arról, hogy Krasznay ellen ezen vádakat ő vagy bárki is bejelentette volna. Én azt tarlom, hogy fegyelmi eljárás csak köztisztviselő elleu rendelhető el. Köztisztviselő pedig csak addig lehet valaki, mig mandatuma le nem jár. Az első 6 évi választása Krasznaynak elmúlt. Ha az alatt történt volna valami emberi gyengeségből eredő mulasztás, ezt a képviselet fel róvta volna neki. De e helyett bizalmát fejezte ki neki azon tény által, hogy ő újból még 6 évre megválasztatott polgármesternek. Krasznay Gábornak második 6 évi cyclusa a mult hó 15-én lejárt. Jogilag megszűnt Nyíregyháza váro3 polgármestere lenni. 0 a qualificatió kérdésének eldöntéseig, csak a képviselet megbízásából vezeti a város ügyeit. Ha Somogyi barátom ezen vádnak a maga helyén és idején érvényt akart volna szerezni, mig Krasznay Gábor rendes tisztviselő volt, ezt addig kellett volna tennie. Most, mikor a választás küszöb én teszi ezen vádakat, én nem tekinthetem másnak, mint kortes fogásnak (Helyes!), amivel Krasznay megválasztatását lehetetlenné akarja tenni. (TJgyvan! Helyes!). Nem akarok fogadatlan prokátor lenni. Hiszen, hogy ha a fegyelmi eljárás elrendeltetik, egyenkint megczáfoltatnak ama vádpontok. Altalánosságban azonban jelezhetni, hogy ezek oly természetűek, amelyek alapján fegyelmi eljárást indítani nem lehet; mivel az ő egyéni tulajdonaira vonatkoznak. A nézet eltérés fegyelmi alap nem lehet (Ugy van!). A többi része a vádnak nem csak magára a vádra, hanem az egész tiszti karra, sőt a képviseletre is vonatkozik. Egy polgármestert, akárminő jóakarattal bár, az összes tisztviselői karért feleletre vonni, igazságtalan dolog. Egy éles eszű ember nagyon könnyen talál arra alapot. Azt kérdezem, hogy Krasznay rosz akarattal okozott-e kárt? (Soha!) Krasznay életveszélyek között küzdött mint hazafi s mint hivatalnok a legnagyobb lelkiismerettel igyekezett kötelességének megfelelni. 12 évi múltját avval jutalmazni, hogy penzió helyett gyalázatot varrjunk nyakába: ettől minden érzékem vissza borzad. Megvallom irtózom mikor valakinek érdemeit muló dicsőségért levonni törekesznek. Mi történt a képviselő választásoknál is ? Egy köztiszteletben álló férfiút oly brutálisán megsértettünk, hogy az egész ország előtt pirulnunk kell. (Szóló Vidliczkay József megbuktatását érti.) Nem akarok hoszszas lenni. Tudom, hogy e tárgyhoz többen is hozzá szólanak. Csak a következő indítványt nyújtom be: (Halljuk!) >1. Tekintettel arra, hogy a Somogyi Gyula képviseleti tag által Krasznay Gábor, mint a város polgármestere ellen, az 1876. évi V. t. cz. alapján fegyelmi eljárás elrendelését szorgalmazó panaszos kérvények, csakis f. 1885. évi januárhó 22 dik és 23-dik napjain, elkésetten már akkor lettek benyújtva; amidőn az 1879. évi januárhó 14 és 15-ik napjain megtartott városi tisztújítás alkalmával, az 1871 évi XVIII. t. cz. 70 §-a alapján történt megválaeztásának 6 évi törvényes mandatuma a f. januárhó 15 ik napján már lejárt; ki is ennélfogva a f. évi januárhó 16-ik napjától kezdve, hivatalos teendőit tiszttársaival együtt, már csakis e f. évi januárhó 2-ik napján tartott képviseleti közgyűléstől nyert egyszerű felhatalmazás mellett ideiglenesen gyakorolja; következőleg e felhatalma/.otti minőségében, ellene a csakis a választási törvényes alapon álló, rendes tisztviselő ellen alkalmazható fegyelmi eljárást, jogilag elrendelni sem lehet. 2. Tekintettel továbbá srra is, hogy a panaszos beadmányokban Krasznay Gábor polgármesternek az 1873 évtől kezdve, folyó évi januárhó 15-ik napjáig terjedő egész 12 évi hivatalos szolgálata felöleltetett, és hivatalos ténykedéseinek ez idő alatti egyes részei kiválasztatván, ez úttal panasz tárgyává tétettek; tekintve azonban, hogy az 1873-dik évtől 1879-ik év januárhó 15-ig terjedő első 6 évi mandatum lejártával, őt e városi képviselet ujabb 6 évi időtartamra egyhangúlag megválasztotta, az ily eklatáns módon nyilvánult közbizalom ténye által pedig, az első 6 évi összes hivatalos ténykedésére a megelégedő felmentést logikailag megadván, ez úttal azok törvény szerint panasz tárgyát már nem képezhetik, és figyelembe nem jöhetnek. 3. Tekintettel végre arra, hogy a kérvényekben elsorolt panaszok egy része oiy természetű, melyek fegyelmi eljárás alapjául egyátalán nem is szolgálhatnak ; másik része pedig oly természetű, amely miatt nem csak maga a polgármester kizárólag egyedül, hanem több tisztviselő társai, de sít maga a képviseleti testület is részben solidáris felelősséggel tartoznék; végre pedig egyrésze oly természetű, amely miatt a panasz a megyei törvényhatóságnál lett már előzőleg benyújtva, és igy annak elbírálásába e képviseleti közgyűlés illetékesen ez úttal bele nem bocsátkozhatik. Mindezen szóval is kifejtett jogi és logikai érvek alapján indítványozom: mondja ki a képviseleti közgyűlés, míszerént a 816 és 836/1885. k. számú panaszos kérvényeket érdemleges tárgyalás alapjául el nem fogadja, azokat benyújtónak visszaadatni rendeli és e kérvények felett napi rendre tér.* (Élénk helyeslés Éljen Krasznay! felkiáltások.) Hudák Károly Somogyi Gyulát egyenesen vádlónak jelenti ki, s mint ilyennek vádtételeit behatóan és erős logicával bírálja pontról-pontra, tételről tételre. Különösen megtámadja a vádbeadványnak tisztességtelen hangját, és kimutatja, hogy a felhozott vádak egy nagy része valótlan, más része helyt nem fogható; általjában pedig az egész nélkülözi a törvényes kellékeket, amelyek egy fegyelmi kérvnyben jogilag is megkívántatnak. Pártolja Szesztay Károly indítványát. (Helyes.) Halasi János a vádbeadványt bizottságnak kívánja kiadatni, amely bizottság meggyőződést szerezne a vádak alapos, vagy alaptalan voltáról (Ellenmondások minden oldalról.). Krúdy Oyula id. Elsőben Halasinak felel és igyekezik bebizonyítani azt, hogy jelenben a polgármester nem tekinthető törvényes tisztviselőnek, csak megbízottnak. Az után igy folytatja: A választás alapján megválasztott tisztviselő más törvény alatt áll, mint a meghatalmazott. Annak igazolására, hogy ez a vád elkésetten adatott be, még felhozhatom a következő indokokat. Ugy a bíróságnak, mint minden testületnek, midőn határozatát meg hozza, arra kell gondolni i, hogy hitirozitáí végrehajthatja-e vagy sem. A törvény uraim, világosan hivatkozik arra, hogy a törvénye sen megválasztott tisztviselő ellen fegyelmi eljárásnak van helye! Itt azonban a köztisztviselői minőséget nincs oly törvény, amely megállapítsa. A polgármester megszűnt törvényesen tisztviselő lenni. E meghatalmazotti minősítés nem tartozik a törvény keretébe. Hogy ha a fegyelmi eljárás folytán megrendelt vizsgálat után oly sulycs vétségek constatáltatnának, amelyek folytán hivatal vesztés következnék be: végrehajtható-e az a határozat? El lehet-e venni valakitől azt, amivel nem bír? Eanek következtében az indítvány azon részét, hogy a vádpontok elkésetten adattak be, pártolom. A vádbeadvány tulajdonképeni természetét illetőleg azt mondja, hogy: E vádpontok megjelenésüktől fogva köz megbotránykozást szültek (Ugy van!) Gyanúsítások folytak, hogy korántsem az a madár szól, amelynek hangját halljuk; mert itt mellékes czélok vannak; hogy az egész nem egyéb kortes fogásnál. Ez pedig igen veszedelmes. A pár toskodás csak a szenvedélyeket tüzeli. A szenvedély pedig nem jó tanácsadó. Erkölcsi elégtételt látok abban, hogy folyamodó érdektáisai nevében nyújtja be folyamodását és még is csak maga irta alá. A második folyamodásában azt mondja, hogy nem volt fizikai ideje azt aláíratni; tehát azt magáévá teszi. Azok az érdektársak, akik nagyon szerettek látatlanban maradni, ha alá akarták volna irni, már a másodikuál megtehették volna, épen ugy, mint a beadványozó mondta, hogy magáévá teszi azt. Tehát nem akadtak aláírók. A beadvány azt mondja, hogy siessünk, mert megszűnik polgármester lenui Krasznay. Sajátságos hogy ezt a folyamodványt még is január 22-én adja be. Ugy látszik, hogy habozott a beadásban. És ez nem is csoda; mert ez feldúlt társadalmi viszonyaink közepette olaj volt a tűzre. A helyett hogy igyekeznénk lecsendesíteni a háborgó szenvedélyeket, begyógyítani a sebeket, felfeszegetjük azokat; s mindennek a város issza meg a levét. A vádpontok felett nem akarok elsurranni. Meg nem foghatom, hogy annyira higgadt ész, mint aminővel Somogyi ur rendelkezik, mert meg kell valani, hogy amidőn az Úristen SLZ elmebeli tehetségeket osztogatta, korán rá került a sor és igy jó rész jutott neki, — hogyan lehetett annyira elfogult, hogy az első vádpontot és mindjárt első helyen fel merte tenni! ? Nyíltan, őszintén szóljunk. E megye és városuak közös érdekei vannak, olyanok, amelyeknél egymással találkozniok kell. Tudjuk, hogy mily sokáig tartott a feszültség a megye és város közt, s most, amidőn már közmegelégedésünkre a város és megye közti ellentétes érdekek el^imulnáuak, mint bomba ide vettetik a vád, amely kárhoztatja azt a polgármestert, aki azt a jó viszonyt megköti. Ez kárhoztatandó cselekmény, melyet csak szenvedély tanácsolhatott. (Ugy vaa !) Vádjainak uagyobb része olyan, amelyekért nem csupán a polgármester felelős, hanem az egész tiszti kar, sőt maga a képviselet is. Épen ezért egy embert ezekért felelősségre vonni nem lehet. Továbbá Somogyi ur az állam kincstár érdekeit védi. Helyesen teszi, hivatalába vág. De bocsásson meg nekem, hogy fogadatlan procátornak tekintem. És szinte nevetséges, hogy az állam nem panaszkodik, hanem egyes tagja panaszkodik helyette. (Éiénk éljenzés, taps, viharos tetszés.) Ez tehát önként elesik. Jellemzi a vádfolyamodványt, folytatja szóló, még az, hogy annak egyik pontja már a megyei hatóság elé beuyujtatott, s az most ide is benyujtatik; hogy a képviselet illetéktelenül beavatkozzék és határozatot hozzon benne. Felvilágosításul elmondja szóló e két fórum elé beadott vád alapját képező eseményt, amely a következőkbe vonható össze. Burger Jeremiás az ismert nyíregyházai Croesus nem akarván Nyíregyházán fizetni a közköltséget, bejelentette magát a városi hatóságnál, hogy ő Pazonyba megy lakni. Tényleg azonban itt is lakott, Pazonyban is lakott. Midőn pedig a pazonyi elüljáróság felszólította, hogy mint pazonyi lakos fizesse a közköltséget, azzal állott elő, hogy ő nyíregyházai lakos. A pazonyi elüljáróság azonbau nem hagyta annyiban a dolgot; végrehajtást intéztetett Burger ellen. Igy történt az után az, hogy a pazonyi adóvégrehajtó mellé, aki a két-laki Burgert volt megexequálandó, a polgármester assistencziát adott. íme ez az alapja Somogyi Gyula abeli vádjának, hogy »egy városi polgár ellen egy idegen községbeli adóvégrehajtó által brachiummal foganatosított végrehajtáshoz rendőri támogatást rendelt ki a polgármester.* Ez után higgadtságra, türelemre kéri fel szóló a gyűlést, hogy egymást tisztelettel halgassák meg. Végre a következő szavakkal zárja be beszédét: » Határozottan kimondom, hogy ugy jogilag, mint logicailag, ha ez a képviselet higgadtan akar eljárni, nem mondhat mást ki mint, hogy a benyújtott határozati javaslatot elfogadja. (Élénk felkiáltások : szavazzunk !) (Vége köv.)