Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

VI. évfolyam. 4G. SZÍIIII. Nyíregyháza, 1885. november 15. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSME6YE HIVATALOS LAPJA. A. SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. ** >legjeleniU hetenkint egys/.er \ asámapou. -— 4 Irt. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Klőllzetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Jigeaz evre Félévre ..."-'» -John Elek kiadótulajdonos könyvnyomN^-gvedévre ... .... I » dujához (nagy - dehrecxmii - utcza 1561. szám) A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre int zemlók unk két lóriul. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő cziiiie alatt kcretlluk bekaldetui. BérmrntBtleii levelek •-ik isniertt kezektől l'ogadtutn.k rí A kéziratok csak világos klvanatra - z illető költségér- küldetnek vissza. • krajezár. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasáb/ott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után kr fizettetik. A nyílttéri luizlemenyek dija soronkin t Ifi Hirdetések elfogadtatnak lapunk ríszére a kiadó hivatalbau ( íagy-debreczeni-utcz i 1551. színi): továbbá: Uolilbi-rger V V. által Budapesten. Ilaasensteiii és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővarosaiban is. Dont Si Coiup által Hamburgban. Megyei hivatalos közlemények, 9903 K. 1885. Szabolcsmeyye alispánjától. A járási szolgabi ráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a „Nyírvidék" szerkesztőségének. A in kir. honvédelmi miniszter f. évi 47,810 sz. a. kelt. rendelete másolatban, tudomásvétel és alkalmazkodás végett, megküldetik. Kelt Nyíregyházán, 1885. uovemberhó 4. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 47,810/XIV. sz. Magyar királyi honvédelmi miniszter. Szabolcsmegye közönségének. Ismételve fordultak elő panaszok, hogy a községi elöljárók és eltlljárósági közegek, a rokkantsági nyugdíjban vagy egyéb pótdíjban részesített, avagy a rokkantak házának ellátási állományába felvett katonák uyugzsoldilletékéből, az ezekről szóló nyugtatványok láttamozásáért, avagy a/, életbenlétet és a tartózkodási helyet előtUntető igazolásáért, közbenjárási és fáradozási dij fejében, az illető katonáktól bizonyos összegeket követeltek; sót azt egyszerűen a jogosultnak nyugdíj-illetményéből levonták. Miután a fentebb említett katonák által kiállítandó nyugtatványokra a községi elöljáróságok (birák, körjegyzők, rendezett tanácsú városokban a polgármesterek, rendőrségi közegek stb.) és lelkészek által rávezetendő igazólás, uem csak az illető katonai egyén, hanem az államkincstár érdekében is történik, az elüljárósági közegek és lelkészek által az illető katonák nyugtat ványaira vezetendő igazolások díjmentesek lévén: azok eszközléséért, munka és fáradozási dij fejében, bármily csekély összeget sem szabad követelni. Felhívom ennél fogva a czfniet, hogy hatósága területén az ily igazolásokra hivatott hatósági közegeket, nevezetesen a községi elUljárókat ezen rendeletemben jelzett tilalom felől értesítvén; egyúttal azt is adja tutitokra, hogy azok, akik fentebb említett czimen az illető katonai egyénektől bármily csekély összeget követelnek, avagy elfogadnak, e cselekmenyük ugyanazon következményekkel fog sújtatni, amelyeket a hivatali hatalommal való visszaélés és zsarolás bűntette von maga után. Budapesten, 1885 évi okt 17-én. A miniszter helyett : (rrömon, államtitkár. 10,234. K. 1885. Sznbolcsmi-i/ye alispánjától. A járási szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. Hirdetmény. Az „Országos Törvénytár" szerkesztősége 447 számú megkeresésének másolatát, tudoinásfétel végett, közlöm. Nyíregyháza. 1885. uovemberhó 9. Zoltán János, alispán. (Másolat.) "Visss sz. Az „Országos Törvénytár" szerkesztősége. Tekintetes Alispáni Hivatal! A védtörvények végrehajtása tárgyábau a m. kir. honvédelmi minister úr által, a cs. és kir. közös hadügyi minister úrral egyet•értőleg, egy ujabb utasítás dolgoztatván ki: ezen ujabb „Utasítás" a nagyméltóságú raagv. kir honvédelmi minister urnák f. e. októberhó 26-án kelt 51.870/VI11 sz. körrendelete kapcsában valamennyi törvényhatóságnak bizonyos (korlátolt) számú példányokban még is küldetett. Fenhagyatott egyúttal a törvényhatósági tisztviselőknek es a sorozó bizottsági polgári elnököknek, valamint a községi jegyzőknek, hogy ezen reájuk nézve nélkülözhetleu utasítást „Légrády testvérek" budapesti nyomdájából rendelhetik meg. Minthogy azonban a szóban levő utasítás, a reá vonatkozó összes mintákkal és mellékletekkel valamint egy kimerítő tartalom-jegyzékkel és betűsoros tárgy mutatóval együtt, a .Magyarországi Rendeletek Tára- legközelebbi X-ik füzetében teijtavtalmulaq szintén ki tog adatni, s az említett rendelet-tári füzet — az előfizetők között szokott módon leendő szives kiosztás czél.jából — a Tekintetes Alispáni Hivatalnak már legközelebb >ne.</ i.t küldetik: a nnilgü magy. kir. belügyministériumuak megbízásából sürgősen megkeressük a Tekintetes Alispáni Hivatalt, hogy az érdekeltieket a fentiekről megfelelően és halad,ktalanúl értesíteni szíveskedjék; uehogv azok is, kik a rendeletek tárára a Tekintetes Alispáni Hivatal utján előfizettek, es ennek következtében a többször említett véderő-utasítást már magábau a rendeletek tárában veendik, ugyanazt még külön is megszerezzék és magoknak ily módon szükségtelen költséget okozzanak. — Megjegyezzük egyébiránt, hogy a rendeletek tára 1885 evi X-ik füzete, — mely ama véderő-utasitást tartalmazza, - az „Országos Törvénytár" szerkesztőségénél (Budapest, IX-ik ker., Lónyay-utcza 7 szám.) poriommtes szállitiíssnl, példiínyonkint 1 fiiért külön is kapható; minél fogva a Tekiutetes Alispáni Hivatalnak hatósága területén a rendeletek tárából igénybe vett példáuyok számán felül mutatkozó uetaláui szükséglet ezen szerkesztőség utján is fedezhető. Budapesten, 1885 evi uovemberhó 7-én. 1'it.tko László, az „Országos Törvénytár" szerkesztője. Szabolcs megy a alispánjától. 10,013. K. 1885. A szolgabiráknak ós Nyíregyháza város polgármesterének. A nt. kir. belugymiuister f. ó. 54,527 sz. rendelete másolatban, megfelelő intézkedés s jelent --tétel végett, kiküldetik. Nyíregyházán, 1885. november 10-óu. Alispán helyett: Jliklós László, főjegyző. (Másolat) M. kir. belügyminiszter, 54,527/VI. sz. Körrendelet. A közmunka ésközlekedési m. kir. minister úr f. évi augusztushó 9-én 36,794 sz. a. kelt átiratában arról értesített, hogy a vonatok általi állat-elgázolások ujabb időben gyakran fordulnak elő. A nevezett miuister úr e bajnak és az ebből származható veszélynek lehetőleg megszüntetése czéljából, saját hatáskörében, az intézkedést megtévén ; egyúttal arra kért fel, hogy részemről is a szükséges intézkedéseket tenném meg. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, miszerint az érintett bajnak lehetőleg megszüntetése czéljából alantas köz -geit oda utasítsa, hogy a vasúti üzletrend 97-ik ij-ábau előirt, a pálva közvetlen közelében legelő állatok felügyelete tekintetében, a kikötött elővigyázat pontos alkalmazására a legszigorúbb figyelemmel legyenek, az e részben szükséges rendészeti intézkedéseket megtegyék és mulasztás esetében az illetők irányában a kellő szigorral járjanak el. Budapesten, 1885. októberhó 25-én. A miuister helyett: Beuiczky s. k., államtitkár. Az italinérési joa; közerkölcsiségi és egészséiri szempontból. Társadalmi életiluk gyökerén sok féreg rágódik de aligha oly veszélyes egyik is, mi.it az iszákosság. ainelv naponkint nagyobb, tehát ijesztőbb terjedelmet vesz. Az emberiség barátai már régen törik fejüket, hogv e férget kiirtsák az emberiség élet-gyökeréből. Régebb időben közuiegvetésben, mellőzésben részesítette a társadalom az iszákosokat. Volt is eredménye. Ma gyengédebb, emberiesebb eszközökkel kívánnak rajtok segiteui. Mértékletességi egyletek alakulnak, hogy a nagy tömeg leszokjek ez ember irtó szer mértéktelen élvezetéről. Színdarabokat iruak, előtüntetve beunök a szeszes-italok killöuöseu, a pálinka életpusztitó és erkölrsroutó következményeit. Sót a törvény-hozás is kiterjesztette rá figyelmét. Törvéuveket alkot és rendeleteket bocsát ki: hogy a/ iszákosság terjedését megakadályozza. Bár az életben azt tapasztaljuk, hogy ha a társadalom mozgató elemei kezet fognak valamely czél elérésére, kisebb nagyobb mérven czélt érnek, vagy leg alább némi sikerhez jutnak; az iszákossággal szembeu nem csak semmi eredményt sem értünk el; desöt azt kell tapasztalnunk, hogy napról-napra nagyobb kiterjedést vesz ugyauyira, hogy még a reményről is le kell mondanunk, hogy e bajon társadalmi uton segiteui lehessen valaha. Amidőn tehát az állaui, illetőleg a törvényhozás is akczióba lépett eme veszélyes kór ellem; úgy látszik hogy érezte atiuak a köteleségnek súlyát, amely e fontos társadalmi kérdésben reá uekezedik. Kire látszik mutatni törvényhozásunknak az az iutézkedése is, hogy az engedélyhez kötött iparágra nézve, tehát az italmérésre nézve is kimondotta, hogy az itahuérések szánta, a helyi szükséghez képest, mindenütt korlátolható. Kiismerjük ugyan a törvényhozásnak e/. irányban eme törvényben nyilvánuló nemes inteucziöját; mindazáltal ki kell mondanunk azt is, hogy ez intézkedés a nép erkölcsi életéu rágódó eme veszélyes féreg,— az iszákosságou mit-sem fog lendíteni; mert nem csak hogy fél rendszabály az egész intézkedés, de egyátalában eltévesztett is. Sőt, hogy igazságosak legyünk ki mondjuk, hogy tulajdon képpeu nem is a szóban forgó közös czél

( mint inkább amaz önös czél érdekében alkottatott emez ipar-törvénynek a korcsmáitatást érintő része, hogy az italinérési jog kizsákmányolására, a magán érdekeknek eszközül szolgáljon. Eltekintve annak fejtegetésétől, hogy menyiben mozdítja elő eme törvény a magán érdekeket; most csupán auuak kimutatására szorítkozunk, hogy menyi hatása vau eme törvénynek közerkölcsiségi és egészségi tekintetben. K poutuál ki kell jeleutenüuk, hogy ha csakugyan meg voltak a törvényhozásnak általunk is említett nemes inteueziói: e uemes intencziók közigazgatási életüukbeu, gyakorlati szempontból, valamint a múltban ugy a jövőben is, csak pitim desideriumolc maradnak. Enuek okát pedig abban a tehetetlenségben találjuk, hogy a közigazgatási hatóságok uem ruháztattak fel az italmérések számának korlátozhatásához megkívántató befolyással és hatalmi eszközökkel. Nézzük hogyan állunk eme nagy fontosságú erkölcsrendészeti feladattal! A közigazgatási hatóságoknak összes jog köre, az italmérés tekintetében, alig terjed tovább; mint az italmérési jog tulajdonosainak és berlőiuek jogain ejtett magán jogsérelmek elbírálásáig. Ehhez járul még a korcsmai záróráknak es a korcsmai hitelnek a törvény értelmében való korlátozása! Auuak, aki tisztában vau a modern közigazgatás erkölcs-rendészeti feladatával, amelyhez pedig még az oly igen kigúnyolt „régi jó táblabírák" is bírtak érzékkel, inegdöbbeuve kell szemlélnie, hogy az italniérésí jog tulajdonosai vagy bérlői, látszólag a törvény korlátain belül ugyau, más felől azouban minden erkölcsi korlátokat tülhágva, miként gyakorolják az italniérésí jogot, népünk életerejének meggyilkolása czéljából, mondhatni utou-ütféleu, boltokban és vásárokon nyílt sátorok alatt is. Valyou uem lélek-háboritó látvány-e az, amidőn a vásárokról haza térő nép öntudatlanul viszi magával marháját ; miként szégyeníti meg a józanon haladó barom az iszákosság fertőjébeu elmerült embert V Azt mondhatják erre az italmérési jóg tulajdonosai és a bérlők, hogy ott van a kihágási törvény, miért nem alkalmazzák azt ! V Ugyan ki tartja azt komoly és kivihető dologuak, hogy pár száz vásáros ember megbirságoltassek ; vagy ha fizetni nem tud, elzlrassék! ? És ugyan kinek a terhére kell az ily állapotokat beszámítani? Mindenesetre a közigazgatási szervezet ama hiányos volt ára, a mely szerént a megyei kozmányzat tétlenül kénytelen nézui az ily vérlázító kizsákmányolását az italmérési jognak. Az ipartörvény e uagy és fontos kérdést ugy látszik öntudatosan, szándékosan mellőzte; mert az italmérési jogot, mint királyi kisebb haszonvételt, kivette a törvény rendelkezései alól. Ha ezt azért tette, hogy a kérdést már a közel jövőbeu más törvényuyel akarja megoldani, akkor helyesen cselekedte; de ha erre nem gondolt, igeu helytelenül járt el.