Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

,N Y í H V 1 D É K" és ennek kedvező elhelyezésétől függ az is, hogy megmenthetjük-e a vállalkozási hasznot az által, hogy magunk leszünk a vállalkozók. Ez eset ugyan is akkor fog beállhatni, ha oly nagy összeg gyül be törzs-részvényekre, hogy az elsőbbségekre eső jövedelem, minden kételyt kizárólag, biztosítottnak fog látszani; mert ez esetben sikeriilend az elsőbbségeket a pénzpiaczon elhelyezni és nem szorulunk arra, hogy a vállalkozónak készpénz helyett elsőbb ségi részvényt adjunk. E czélt elérni, a jövő, a közel jövő dolga, és a központi végrehajtó bizottság — mondjuk ki — nehéz feladata. Hogy azonban nehéz feladata megoldásához fogjon és ezt a siker reményében tehesse; ha munkája közben, mások buzdítására, szívesen elviseli is a kritikát, még az olyant is, hogy „működésének nincs positiv eredménye, sem elvekben sem tényekben": szükséges és sürgősen szükséges, hogy az érdekeltek vegyék számba helyzetüket e vasút nélkül, vegyék számba — de őszintén — az általa elérhető előnyöket és saját érdekeik előtt szemet nem hunyva, saját erejűkből és ere.jök teljes kifejtésével. szűkkeblűség nélkül, igyekezzenek magukou segíteni; mert különben csakugyan nem lesz eredményünk „sem elvekben, sem tényekben"*) Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. (Szeptemberhó 22. 23.) Főispán ur ő méltósága előbb, mint a gyűlést megnyitottoak jelentette volna ki, felhívta a közgyűlést, hogy a tanácskozások alatt, különösen pedig a megjei tisztviselők és a segédszemélyzet nyugdíjazása kérdésénél, igyekezzék a higadtság és komoly méltóság hangján tanácskozni, és a magán érdek helyett a közjót tartani szem előtt. Ezek kijelentése után a gyűlést megnyitja s felszólítja Vidovich László aljegyzőt az alispáni jelentésnek felolvasására. Az alispáni jelentés a közegészségi ügyet kedvezőnek jelzi. Járványos betegség csak szórványosan fordult elő. Nagyobb terjedelmet csak a bélhurut vett; de az is szűnő félben van. A közbiztonság szintén megnyugtató volt a közelebb lefolyt évnegyedben. A jelentés megczáfolja azt a hirlapilag ÍB szellőztetett hírt, mintha a megye területén uri rablók garázdálkodnának. Nehwiy elzüllött egyéniség járt-kelt ugyan Máodok vidékén ; de inkább csak élelmi czikkeket kéregetve, mint zsarnokoskodva. Kiilönbeu bárom közzőlök már le is van tartóztatva. Az alispáni jelentés a szolgabírói Írnokok kínevezésének módozatára vonatkozólag előterjeszti, hogy amenyiben a törvény a szolgabírói írnokokról nem intézkedik, csakis a szabályrendeletben van róluk, illetőleg alkalmazási mikéntjükről szó; azt pedig, hogy a szolgabírói Írnokok egyszerűen az illető szolgabíró önkényétől függjenek, sem méltányos sem igazságos dolognak nem tarthatja, mert éppen e miatt igen sok képesített egyén tartózkodik ez állás elfoglalásától: indítványozza, hogy a szolgabírói írnokok tekintessnnek a központi Írnokokkal hasonló állandósitottaknak annál inkább, mert különbség köztök, tekintve hogy egy ügyet szolgálnak, nincs és nem is lehet, s állásukra őket, az illető szolgabíró urak véleményének meghallgatása mell'Ht, a főispán nevezhesse ki. Az alispán ur emez indítványa egjhangulug elfogadtatott. Olvastatott az állandó választmánynak az a jKvaslata, hogy a megye az erdélyi közművelődési egyletbe 100 forinttal, mint alapitó tag, lépjen be. A javaslat általános helyeslés és éljenezés közt elfogadtatván; Szabolcsmegye a nevezett kö'müvolődési egyletnek alapitó tagja lett. Evvel kapcsolatosan bejelentetik a közgyűlésnek, hogy az erdélyi közmüv. egylet javára a járási szolgabirák 16 forint 90 kit gyűjtöttek. A szolgabíró uraknak e gyűjtési eljárása felett igen élénk és lelkes vita keletkezett. Gaál Elek a gyűjtés eredméuyét nem egyeztetheti ösBze a megye méltóságával és hazafias érzületével. Gyanúsítani nem akar senkit; de a gyűjtést felületednek és Dem eléggé buzgónak jelenti ki. Lukács Ódán utasíttatni kéri a szolgabíró urakat, hogy a gyűjtést személyesen eszközöljék járásuk területén. Főispán úr a határozatot Lukács Ödön javaslata értelmében mondja ki. Zoltán János alispán, bár a tárgysorozattól való eltérésre vonatkozó törvényt másként értelmezi, mint néha a gyakorlat veszi, mindazonáltal készséggel enged azon több oldalról nyilvánuló óhajtásnak, hogy a megyei tisztviselők nyugdíjazására vonatkozó szabálytervezet ki dolgozásával megbízott küldöttség jelentése, soron kivül tárgyaltassék. Főispán úr őméltósága azt a kérdést intézi a közgyűléshez, hogy kiváuja e a uyugdij-szabályzatnak pontról-poutra való felolvasását, vagy nem. Avagy csak a fö lött óhajt határozni, hogy a közgyűlés a küldöttség és az állandó választmáuy által javaslat képp elő terjesztett 2%-i pótadó kivetést elfogadja-e vagy nem? Egyébként ő készséggel tért enged a tanácskozásnak. Határozzon a közgyűlés belátása szerént. Zoltán János alispáu hozzájárul a főispán úr őméltósága által javasolt azon előterjesztéshez, moly szerént először is az döntessék el, ha akarjn-e a megye az önmegadóztatást elfogadni vagy nem. Dessewffy Aurél gróf kijelenti, hogy ő a 2% i pótadó megszavazásához kész járulni; előbb azonban szeretne megismerkedni a nyugdij-szabályzat egyes pontjaival. *) Czikkiró e tekintetben bennünket lényegesen félre él-tett; a mennyilieu eme idézett megjegyzésünkkel nem a központi, de á nyíregyházai létesítő bizottságra voltunk vonatkozással. Zoltán János alispáu felvilágosítás képp tudatja a gróffal, bogy a nyugdijdszabályzat elkészítéséhez a belügyminiszter mintát is küldött, amely a nyugdijszabályzati tervezet készítésénél irányadóul szolgált. Továbbá a nemes gróf kétélyeinek eloszlatásául kijelenti azt is, hogy a nyugdíj képességet 10 évi folyt .nos szolgálat és teljes munka-kép'.elenség adja meg. Ez után olvastatott az állandó választmánynak e vonatkozató javaslata; amely a 2%-i pótadő kivetést ajánlja elfogadás végett a közgyűlésnek. Az állandó választmány javaslatának elhangzása után bekövetkezett csöndet Liptay Károly higgadt s ritka szónoki képességre vailó eloqueutiával tartott felszólalása törte meg. Sajnálattal mondja ki szóló, bogi a szőnyegen forgó nyugdíjazás uj terheket ró az adózó közönségre; holott már most is sülyedőbeu van az állami s egyéb társadalmi terhek súlya alatt. A nyugdíjazás ez uton tehát valóság is áldozat volna az adózó közönség részéről. Mas részről azonban azt is sajnálná, ha cl nem fogadtatnék az állandó választmány javaslata. A mai munka felosztás korában, a közérdek teljes munka-kép"s séget és erőt igénynyel. Miként lehet mindezt kiváuni a megyei tisztviseíótől, ha a munka képtelenség bekövetkeztével a ifjúi, férfiúi erőt és egészséget a közügyek körüli szolgálatban elvesztett tisztviselő gyámol, segély vagyis uyugdij nélkül egym igára hagyatik. Ha meg adatik a nyugdíj, a hozott áldó ,at eloszlik, ha nem adatik meg az áldozat kevesebb ugyan, de a családokra néze kedvezőtlenül ütne ki. Ha a nyugdíj ügyét elejtjük : ekkor a vizet a czentralizáczió malmára hajtjuk, s a megyei intézmény nem életre való. A szolgálati buzgóság és hűség biztosításáról minden áron gondoskodnunk kell. A legutolsó vasúti bakter s a legelső miniszter, bizonj os szolgálati évek utáD, nyugdíjban részesül. Tehát csak a megyei tisztviselő tétessék ki agg korára a nélkülözéseknek és a nyomornak!? A nyugdijalapjavaslatot szóló elfogadja és lelkéből ajálja azt a közgyűlésnek is. Kállay János előbb, mint sem a szőnyegen forgó kérdés érdeméhez szólana, az 1872 évi XLII. t. cz. értelmében kijelenti, bogy akik a tanáczkoias tárgyát képező ügyben érdekelve vannak, azok a tanácskozásban részt nem vehetőek. Zoltán János alispán igen finom fiilippikával vá In szol Kállnynak, hogy a tiszti k.irban vau annyi törvény iránti tisztelet és nemes igazságérzet, hogy oly felszóla lásra, mint auiit Kállay János bizottmányi tag tett, okot ne szolgáltasson; és meg várja bárkitől is, hogy oly föltevésektől kimélje uipg a tiszti kart. (Éljen! Helyes!) Kállay János az előleges tiltakozást a törvény iránti tiszteletből tette. Előra meg volt győződve, bogy az alispán ur válasza kielégítő lesz. Szóló nem szavazhatja meg a nyugdijt, tehát a nyugdij-zabályzatot sem, elvi ós jogi szempontból. Liptay Károlynak azt a nézetét, hogy ha a megye közönsége a nyugdijt meg nem szavazza, a megyét egyenesen a czentralizáczió karjaiba hajtja, nem oszthatja. A nyugdíj megszavazásában jogáitozást lát; uem hiszi, hogy a szabadválasztást a kormány ezen túl is meghagyja a megye kezében. Nem szavazhatja meg továbbá azért sem, mert erősen meg van győződve a felől, hogy a kormány ez ön-megadóztatásból csak az adóképesség fokát akarja megismerni, hogy azt az adó emelésére használhassa fel. Nem hiszi, hogy a választó községek kiszönetet szavaznának azoknak a biz iltmányi tagoknak, akik a nyugdijt megszavaznák. ! N" ii fogadj t el az önmegad >/tatást. Szoboszlay József a njugdijazas esz i. jét összeférhetlennek tartja a választással. A nyugdíjazásban nem lát mást, mint azt, hogy a már egyszer megválasztott tisztviselő folytonosan megválasztásíék; nehogy a nyu,' díj alap több oldalról legyen igénybe véve. S'.óló szeI rént a tisztviselők nem a mogyét, h'inem az államot szolgálják ; tehát miért nyugdíjazza őket a megye? Háta kereskedőknek, földmivesekuek, iparosoknak és családjaiknak ki ad nyugdijt ?! Ahol egy megürült megyei hivatalra 20-an 30-an pályáznak, ott szükségtelen nyugdíjról gondoskodni. Nem fogadja el az állandó választmány jivaslatát. Gaál Elek nincs ogy véleményben sem a küldöttséggel, sem az állandó választinányuyal. Folytonosan jajgatunk— mondja szóló — hogy nem bírjuk a terheket; hogy a kormány megkétszerezte az adót. Most sem akar a kormány mást mint, azt, megtudni hogy van-e még pénzünk! Elvi szempontból sem fogadhatom el a javaslatot. No ni lehetek egy véleményben Liptay Károly bizottmáiiyi tag úrral sem, aki azt hiszi, bogy a uyugdij kérdésének elejtése: a megyei önkormányzat sírjának megásása. Ha e kérdés keresztül megy, a kormány azonnal rá teszi kezét a nyugJij-alapra és saját embereit t'o_;ja nyugdíjazni. De ón még következetlenséget is látok e kérdésnél. Kérdem, ki fizeti ma a megyei tisztviselőket? Nem le a kormány! És ha a királyi hivatalnokokat nyugdija'za, miért nem nyugdíjaz za a megyei tisztviselők it is? Aki fizeti, az nyugdíjazza is embereit. Nein pártolhatom végre azért sem a nyugdíjazásra vonatkozó javaslatot, mert egyik választásnál liiszorittithatuak a másik választás emberei, 8 ez által csak a nyugdíjasok száma szaporittatnék. Bleuer Miklós előre bocsátja, hogy elfogadja és méltányolja Liptay Károly ur eiőterjesítését * csak azt kiváuja megjegyezni a rettenetes és keserves állapotok omlegétésével szemben, hogy pauaszkodásaiuk által elkeserítjük barátainkat, ell> ősegünknek örömet szerzünk a nagy közöuséget podig untatjuk. Szóló szerént a nyugdíj izás meg fogja teremteni a jó közigazgatást. Lukács Ödön körül-beliil a következőket mondotta: A nyugdíjazás kérdése nmn a megyei bizottság, hanem az idő és a humanizmus kérdése. A kor, a folyvást haladó idő kérdése az, melynek kerekei eltiporják azokat, kik ellenébe állnak haladásának, líár mit határozunk is ma mi e helyen ; a nyugdíj, melyet u testvéri szeretet, a humanizmus, a méltányosság egyaránt követelnek, létesülni fog. Ha ma elüljük itt, feltámad talán holnap amott. A humanisztikus eszmék még akkor is győznek, midőn leveretni látszanak. Síjnálattal kell felemlítenem, hogy olykor-olykor midőn e terenbeu a kor követelte eszmék valósítása némi áldozatot követel, némelyek részéről bizonyos neme a szűkkeblüségnek tapasztalható. Most is, a rosz termés, az adó, a kedvezőtlen viszonyok hozatnak fel és azok a csapások, melyek benőnket értek : hogy indokolva legyen ugy ahogy a»nem adózunk®, da melyet az idő már rég a lomtárba dobott. Sőt egyik szónok annyira megy, hogy az országot érő csapások közzé soroza a nyugdíj kérdését is. Én azt, amit ő talán a jólét ölében csapásnak nevez, áldásnak nyilváuitom a szenvedő özvegyek, árvák és a lelkiismeretes munkában elfáradott rokkantak nevében; és arra, ami itt untalan felhizatik, hogy ilyen olyan szegények vagyunk, csak azt mondhatom, hogy van egy, ami a szent czél érdekében le tud győzni minden akadályt és ez a lelkesedés, amely előtt eszmények lebegnek. Kállay János bizottsági tag ur hivatkozik a megye múltjára. Én szeretem a multat, mert az alapja a jövendőnek; azonban az, aki bölcsességgel vizsgálja a történelmet, mindig meg fogja különböztetni a múltnak kegyeletét a múltnak oktalan bálványozásátol, s annak szétomló kövei közzül c ak azokat fogja feltalálni, melyei: missióval vannak a jövő építéséhez. Miut mondám a nyugdíjazásnak kérdése nem egyszerűen ezeu bizottság kérdése; a kor, a szeretet, a méltányosság, a huinanismus kérdésé; a kor, a szeretet, a méltányosság a humanizmus az, amely meg fog oldatni bármit hatáiozzuuk is felette. Az is mondatik, hogy vegye ez ügyet kezébe az állam. Én hiszem, hogy maga a kormány, ha a bumanismus eszméjét folyvást érlelő kortól elzárkózui nem akar, meg fogja azt oldani nálunk nélkül is, ha nem akarjuk is. Az a kérdés, melyik legjobb, meljik válik inkább javunkra, könyebbségünkre, dicsőségünkre ! Én azt hiszem, hogy ha a kormány veszi azt kezébe, többe fog kerülni; ha magunk adjuk m-g, határozott tanúbizonyságát adjuk annak, hogy nem maradtunk el a kortól, hogy keblünk nyitva áll a világ mozgató eszmék előtt, s van benünk akarat és erő azok megvalósítására. Felhozza Kállay János ur azt is, hogy választóink nyikára ujabb terheket nem rakhatunk. Hát én meg vagyok győződve, hogy ha a mai törvény keretébe beilleszthető volna az az eljárás, hogy az itt tárgyalandó indítványok elébb a nép által szavaztatnának uieg, a mi jóra fogékony népünk, kellő felvilágosítás, buzdítás után, megszavazná 4 évre e pár perczent adót! Tekintsenek uraim Szatmárra a iestvér megyére; mi történt ott egy néhány nap előtt ? A lelkesedés szülte azon magasztos határozat előtt, amelyszerént a megye minden adózója, minden egyenes adó forint után, 1 kr. pót adót fizet éveukint az erdélyi kultur-egyletnek, tapsolva hódolt Magyarország iutelingentiája ! Kijelentem, hogy elfogadom az állandó választmány javaslatát s nem ülhetek le addig, inig őszinte elismerésemet nem nyilvánítom Liptay Károly bizottsági tag urn.ik ez ügyben elmondott a kor színvonalán álló beszédeért. Onody Géza pártolja a nyugdíj eszméjét. Szerénte egyik tisztviselő ugy szolgálja a közügyet és a hazát, mint a másik. Nem látja át, miért érdemelne egyik több tekintetet, mint a másik. Elvben elfogadja a nyugdijaz ist. Nem akarja megtagadni a nyugdijképességet akkor, amikor a törvény a tisztviselőuél hivatal képességet vár. Tökéletesen hiszi, bogy az idő az eszméknek nagy mestere. és hogy el jő az idő, amikor az igazág egy formán fog mérni mindenkinek. De most, daczára meggyőződésének, a legnagyobb sajnálattal kijelenti, hogy a nyugdíjazást nem szavazhatja meg ugy, hogy az ez alkalommal meguiassék és pedig azon premissáknál fogva uem, amelyek ez eszme előléptetésével fen forognak. Ha nem tapasztalná szóló a jogfosztásokat, talán másképp tenne; de ma, amidőn a megye minden jogától meg van fosztva, amikor a megye nem egyéb, mint a kormány expediturája: uem járulhat oly tény megvalósításához, amelyet a kormány kezdeményezett. A mai viszonyok közt a megyei tisztviselők nyugdíjazását az állam pénztárából kívánná fedeztetni. Székely Benedek előre bocsátja, hogy ő is részt vett még akor mint fiatal ember, abban az országos mozgalomban, amelynek czélja az önmegadóztatás volt. Valamint akkor, ugy ma is elismeri, hogy a magyar nemzet fejlődési' az adózás utján emelkedett oda, ahol jelenben áll. Ha — mondja szóló — a megye kormányzat erejét fen akarjuk tartani, áldozzunk is. A 2%-i pótadó elfogadása esetéhen, önkormányzatunk csak uyerui fog. Éti sem szeretem kidobni keresményemet, <Ie hazafias czélokra szívesen áldozok. Megszavazom a 2%-i pótadót a nyugdíjalap javára. Mczössy László a legnemesebb, de egyszersmind a legnyomorultabb intézménynek tartja a nyugdíjazást ; tehát nem pártolja a javaslatot. Molnár Ágoston az állandó választmány javaslatát, vagyis a nyugdíjazás alapjául szolgálható 2%-i pótadót nem togadhatja el azért; mert a megyének fennállása is kétes, ami csak idő kérdés. Előbb tehát a megyei autonomiát kell biztosítani. Ajáulja ennél fogva, hogy várja be a közgyűlés az országgyűlésnek a megyék fenál1 isára vonatkozó végleges intézkedését. Főispán ur őméltósága: Nem kívánom a vitát és tanácskozást korlátolni; de mert a szólók után a többséget kivenni teljes lehetetlen: elrendelem a névszerénti szavazást, amelyhez a kérdést következőleg teszem fel. Akar-e a megye-bizottság, a küldöttség és az állandó választmány által javaslatba hozott 2°/

0 i pótadónak 4 éven át leendő jizetésével, a megyei tisztviselők és ezek özvegyei s árvái nyugdíjazásához szükséges alap megteremtéséhez járulni, vagy nem ! ? Ez után a névszerénti szavazás inegtör.énvén :44 biz. tag igennel, 42 nemmel szavazott. Minthogy pedig a kérdés eldöntéséhez a jelen levő szavazatképes bizottsági tagoknak 2/8-a

c'a kívántatik : a javaslat el nem fogadottnak volt tekinthető. Eképp a javaslatba hozott uyugdijalap elesvén, főispán ur őméltósága e^y indítványt terjesztett a közgyűlés elé, amely szerént a, nyugdijalap megalkotásához a betegápolási alap vétetnék igénybe; de amely iuditváuy több pro és contra érvelések után szintén elejtetett, és határozatilag újból utasíttatott az e tárgybau megbízott küldöttség, hogy más alkal uas alapról , oudoskodjék. (Folytatása következik.)