Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

NYÍBVIDÉ K' vagy Amsterdamba, de itt, marad közöttünk; ha­sonlóan itt marad közöttünk az a/. 5—6% is, amit a vállaikózó a maga javára, az általa tett befektetések után, a prioritások birtokba vétele mellett, biztosittat. a mi évenként 40,000—50 000 frt. körül fogna figuráihatni. Ez esetben meg men­tenénk törzsrészvényeink értékét is; mivel ha a vállalkozók magunk leszünk, uem törekszünk vál­lalkozói nyeremények után s igy 2 —300,000 Írt­tal olcsóbban építünk. A fenti számok pediíí nem légből kapottak, hanem szakértők statisztikai ada­tain alapulnak. Tudjuk, bogy a szakértői költség­vetés csupán a '.MIOOOO frtot haladja meg; inig ellenben a vállalkozói költségvetés 1 millió 300000 frt körül figurái. A/.t is tudjuk, hogy a részvények, az aláírási ív szerint, 7s öd részben mint törzs­részvényük és 3A-öd részbe i miut elsőbbségi rész­vények fungálnak, s igy a számítás nagyon könnyű De hát most az a kérdés, lehetünk-e mi ma­gunk vállalkozók? E kérdés egyenértelmü ama kér­déssel, hogy valyon aki meg ette a roszat, valyon meg eheti-e a jobbat. Igenis! Vállalkozók vagyis az elsőbbségi rész­vények tulajdonosai sokkal könnyebben lehetünk, mint ahogy lettünk a törzs-részvények tulajdonosai. Ha a magyar állani a Szabolcs- és Szatmár­vármegyék és közönségeik alá bírtak jegyezni törzs-részvényekre 400,000 forintot, amely nmint a fama beszéli, nagy részben elveszett érték; ugy elsőbbségi részvényekben 500,000 frtot, mely utolsó garasig jó pénz, igen sokkal könnyebben aláírhatnak, amit ha nem tesznek, önmagok ellen emelik fel sújtó kezüket. Nincs! mondaná valaki? Van! Két vármegye és 68 községnek hála Isten van még Magyar­országon annyi hitele, hogy ez összeget az alku­szok silány aspiratioi mellőzésével is, könnyű szerrel és jutányos áron előteremthesse; mely operatiónak, ha terhét viselni nem kivánná, min­den időben módjában állaud 6%-tel jövedelmező elsőbbségi részvény-jegyeit pari szerint értékesíteni, s az adósság terhei alól magát emancipálni. A fentiek csupán elvet fejezvén ki. a részle­i terjeszkedni. tekre a következő számban foguti Mit tehet a népiskola az egészség-ttgy érdekében l (Vége) A ruházatra nézve magyarázza meg a tanitó ta­nítványainak, hogy a ruházatnak nem a test elnyoino ritása, éktelenitése, vagy a pipere és divathősök által feltalált czélszerütlen, de azért költséges öltözetekben való fényelgés a célja; hanem a testnek az időjárás viszontagságai ellen való czélszerü megvédése, amelyet egyszerű, azért tisztességes öltözetekkel vagyoni jólét koczkáztatása nélkül is el lehet érni. Magyarázza meg a tanitó tanítványainak, különösen a nőuetnbeli tanítvá­nyainak, hogy szépitő patikai szerek az arezuak termé­szetes szépséget nem kőlcsönózuek; ha azon az egészsrg hajnal-piros rózsái, a szendeség és ártatlanság barmai cseppjeivel öntözött üde arczinezőben, nem nyílnak; ha­nem csak elfedezik, be burkolják a sziv nemtelen szen­vedéseinek heve által sivárrá égetett talajt, mely szen­vedélyek a családi élet idejére tartogatják fel vulkanikus kitöréseiket, és továbbá a szépiiő szerek idó előtt ráu­ezokat okoznak az arezou ós a vénség halál-sziuébe ö'­töztetik azt. Tanítsa meg a tanító tanítványait, hogy ha minden elővigyázat daczára a test, egészsége meg bom­lik, annak helyreállítása végett lelkiismeretes és szak­képzett orvoshoz kell az embernek folyamodni, lnbár költséggel is annak segélyét igénybe venni; uem pedig ámitó kuruzslókhoz és a tudatlan nép által csudahítűvé vált pócsi barát-féle titkos személyekhez, kiknek körösi szeutelt vizzel praeparált szerei épp n ugy gyógyítják A legszomorúbb korbeli viszony, tapasztaljuk ná­lunk a tudósoknál és tanároknál, íróknál és művészek né), orvosoknál, bíráknál s ügyvédeknél, technikusoknál és kivált ezen osztályok nőinél. Javul a viszony a poli­tikai férfiaknál, a főranguaknál, h lérfiakuál ugy miut a nőknél, valamint az egyházi férfiaknál, a mely utóbbi osztályok megközelítik a külföld hasonló állású férfiúinak középkorát, sőt pl. Ausztriáét egy s más irányban kis- • felül is haladják. Végre: Náluuk szerfölött uagy különbség van a tudós és tanár, az iro, az orvos, az ügyvéd és biró, a technikus közepes kora, meg az államférfiak, főranguak is egyházi férfiak kora között; púdig a külföldön, nevezetesen Ang­liában és Fraucziaországban a tudós, tanár, író, művész stb. vagy ép oly nagy kort ér el, mint a pap és a fő­rangú, vagy csak igen kevéssel alacsonyabbat. Világ s psdig ebből, hogy az alac.ouy középkort nálunk legfőképen a tudósok, tanárok, irók, művészek, szóval a szellemi munkások mostoha, rö id életkora té­telezi föl. E tényeket konstatálva, feladatom jóformán be van fejezve. Azok alapján bárki tovább fűzheti reflexióit; nevezetesen gondolkodhatok és ítélhet a fölött, hogy mí oka annak, hogy nálunk az élet egyáltalán rövidebb, mint pl. Angliában, s nevezetesen, hogy épen a szellemi munkások olyannyira sujtvák életük louala szempontjából, szemközt a hazai más, szerencsésebb osztálybeliekkel', valamint a külföldnek hasonló foglalkozású egyéneivel Legyen szabad saját véleményemet röviden előadni. (Folytatása következik.) meg a testi betegséget, mint amilyen biztosan felépül pénzalap nélkül a nyíregyház-mátészalkai vasút. A tanitó az iskolában fékezze tanítványainak in­dulatait; irtsa ki kebelükből a harag, g.ülölség, irigy­ség, bőszűállás nemtelen indulatait; hogy ezek szenve­délyekké ne váljanak. Ezek helyett gyújtsa fel szivükb -u az egymís iránti szerelet tüzét. Mindenek felett pedig alapítson a tauitványolc szivében élő bitet, igaz vállá sosságot, az isten parancsolatai iránt engedelmességet. A vallás világa legyen azon fáklya, melynek világauál kin az életben járjanak. Ha ezen külső és belső kellékekkel a népiskola fel van szerelve, melyeket feutebb elősoroltam, az ilyen népiskolára nézve, az elmondottak utáu, bátran ki lehet mondani azon határozott nyilatkozatot, az értekezésem elején hangoztatott igen fontos társadalmi kérdésre vo natkozó felelet gyanáut: a feuiobb elmondott külső és belső kellékekkel biró népiskola igen sokat tesz az egész­ségügy érdekében. A/, ilyen népiskola biztos alapját veti meg az ember testi, szellemi es erkölcsi életének, mely­nek nyilvánulásaib iu áll az igazi emberi élet és ennek földi boldogsága. Hátra vau még hogy az egészségügy eszközeinek tanítási módjára nézve nyilvánítsam vélemé­nyemet. Éu az egészségtannak mint küiöii tantárgynak felvételét a népiskolában nem óhajtóin és czélszerűuek uem tartom; mert már is annyi a tankönyv a tanítvá­nyok kezében, hogy azok tartalmát a n piskolai tanfo­lyam alat a gyermekek nem képesek elsaj ititaui; sok féle könyv megvételével pedig megint uem kivanoin ter­helni a szüléket, kik között — tapasztalatból tudom — vaunak olyanok, akik készek gyermekeiket, inkább az iskolától elvonni, vagy fel sem adni miulhogy tanköny­vekre pénzt költsenek. Az egészségtanban előadott dolgok oly foutosak, hogy azok tudása uéikül a uépiskolából az életbe kilépni eleugedhetetlen követelmény. Ezen dolgok ismeretére könnyen eljutnak a uövend' ,k"k ugy is, ha azokat olvasmányi tárgyképdii kapják a uöveudékek, az egyes osztályok számára ki.idott olvasó könyvekben. Az egészségtan tanítására legtöbbet tesz egy h vatá-ának teljes tudatával biró íig. buzgó tanitó, ki tauitás közben az egészségtani dolgokat bevonhatja előadásai körébe, és tanterv nélkül is teliét hasznos szolgálatot az egészség­ügynek. Befejezés képpen szabad legyen ínég néhány szót elmondanom. A mai társadalom, mint minden kigondolt eszmé­nek megtestesülését, ugy az emberi társadalom létérde­két tevő egészségügy előmozdítását is azon népskolá­tól várja, melyet sinlődui nyomorogni euged. Nezzü* meg csak a felekezeti iskolákat vidékünkön. Szabólesme­gyében legnagyobb részben nem felelnek meg a törvény kívánalmainak, roudák, piszkosak; egészség tekintetéből a kiváualomnak nem'felelnek meg; tauitóik silány fize­tésen nyomorognak, még városi helyeken is pontatlan fizetés miatt, a megélhetés gondjaival kü ködnek. Ha azt óhajtja a társadalom, h igy az egészség­ügynek és más társadalmi igéuyekuok a népiskola eleget tegyen: ne sajnálja tőle filléreit; hozzon áldozatot en­nek rendbehozására, felépítésére; fizesse tanítóit oly pon­tosan és lássa el oly díjazással, h >gy azok az anyagi gondoktól megszabadulva teljes testi erővel és lelki te­hetséggel egész odaadással szolgálhassák a népnevelés szent ügyét. Ekkor a népiskola meg fog felelni felada­tának, a népiskolában inűiödő népcauitók egyesitett munkája után, mint jótékony eső után a száraz földöo, uj virány kél, fel fog virágozni: tudomány, műveltség; nemzetiségektől megtisztított uj magyar nemzet fogja lakni a Kárpátoktól Adriáig terülő házit ; a magyar ueuizet dicsőségét fogja hirdetni dél, kelet, észak és enyészet! Ugy legyen. Horváth István, ref. néptanító. Taaiigyi tapasztalatok az orsz. kiállításon. Az ember szellemi erejének vívmányai azok, meljek a? emberi művelődés valamily ágáuak uj utak it nyitot­tuk, melyek elenyészhetleu h itásu jótéteményeket árasz­tottak az egész emberi nemre és melyek különösen egy országnak történelmében korszakot alkotnak. Mig hizánk hatalma, miut a kelet védbástyája, c-upiu t'egyvererőn, hősies bátorságon és vitézségen ala­pult, szellemileg a nemzet k *veset haladót; sőt az egy­séges, közös mo larchiáért ábráudozó po'uiku ok időről­időr • a haladásban is megakasztották. Dá mióta alkot­mányos szabadságát visszanyerte, minden gyámság daczára, a magyar nép szabadság érzetétől áthatva, nrndinkább arra törekedett. ho;y a szellem vivminyait eliulajdonitsa, az elmaradást kárpó'olja: bo,'y a kultur ne űzetek so­rába JUS'OU. Ezt taiiun-itja a, budapesti országos kiállítás is, mely az édes haza szellemi és anyagi haladá-át nagyszerű képekben tünteti fel, mely a hazai ipart, művészetet és tudományt remek müvekben állítja elő, mely bámulatot és dicséretet gerjes/t a magyar nemzet iránt minden müveit európai népnél és mely büszkeségére és dicsősé­gére válik minden igaz honfinál'. Nem szándékunk a kiállítás mouumeutális palotáit, szebbnél-szebb csarnokait leírni; azo'<at sz 'triélyeseu látni kell, azokról a napi, heti és szaklapodban elfg részletes kózkmények jelentek meg. Mi az országos kiállítás remek művei megszemlélése ulán, mint népuevelők, a uevelés­tauitást feltüntető soktatás ügyi* csarnokot vettiik tü­zetes tanulmányozásunk tárgyává s erről adjuk elő tapasztalatainkat. A legrégibb kortól, a legújabb időkig miuden élet erős uemzetnél felismerték a nevelés-oktatás fo Ho ságát; de nagy és nemes eszmékuok, igazságoknak, melyek szorint a. gyermek helyes tanításban részesülhet, ho szil idő kellett a luegérlelődésre. mig azok az emberiség előtt általános elismerésre találtak. Honunkban is lassan haladt a népnevelés. A népet a tudatlanságtól, szellemi rabság­tól megmenteni és felszabadítani még a népiskolai tör­vények életbe léptetése óta sem sikerült. Sok még a javitni való, mert a. törvény végrehajtói, az intézők vagy neti akarnak vagy nem fejlenek a nevelésügy iráut kellő buzgalmat; sőt sok helyen magok az iskola fentartók is kelletlenül s egyoldaíulag teljesítik feladatukat. Ily egyoldalú intézkedésre vall az országos okta­tásügyi kiállítás, ho. a polgári, reál, szakiskolák mellett igen szűk tere jutott az alapnevelésnek, az elemi népis kóláknak. Az iparnak mindenféle remek müveibeu, minta kiállításokban gyönyör,<ödtüuk. Littunk mintaszerüleg bebutorozott termeket, minta fürdőszobákat, pompás minta szállodát; csak minta népiskolát nsrn, erről az intézők megfeledkeztek, pedig az utmutatásul szolgált volna anyi ezer uéptaaitónak, akin több megyéből ügybuzgó tanfe­lügyelők vezetése alatt az országos kiállítást e nyáron meg.ú'.ogatták. Ojsza-hasonlitva az országos kiállítást az 1873 ik évi bécsi világkiállítással, mi a miénket sokkal neglepőbb, izlésteljesebb és határozottan szebbnek talál­tuk; de a népnevelést a béc>i világtárlaton jobban fel­lüutetve és czélszerübben berendezettnek tapasztaltuk. Ott láttuk külön épületben mintaszerűen bebutorozva és felszerelve a svéd népiskolát, csinos padjaival a tanulok írásbeli, kézi és házi munkáikkal; ott állott külön oiszes épületben az osztrák minta népiskola, virág és fa-iskola kertjével, osztályonként berendezve, naponként külön tan íerenben az elemi tantárgy tikból jeles tanítók által minta előadásokat tartva. Nálunk erre az iutézők nem gondoltak külöu s a nevelés igényeinek megfelelően fel­szerelt mintaiskolát fel nem állítottak, háttérbe szőri taiták a népoktatás ügyét bizonyosan azért, hogy részben megfeleljen a tényleges állapotoknak. Az oktatásügyi csarnok félre eső helyen, a kiállítási teiület éjszak­nyugati részén a háziipar csarnok mögött 1202 • méter területen épült hossznégyzet alakú egyszerű laépület, melynek főbejáratát két kis fatornyocska disziti. Ezjn épület foglalja magában hizáuu nevelés-okta­tásiigyének hü tükrét, kezdve az alapneveléstől a műszaki iskolákig, minden egyes szakiskola tanulóinak művei el­különített reteszekben vannak kiállítva. A csarnok főbejaratáuak két oldalán szűk téren, pongyola rendetlenségben vauuak felhalmozva az elemi népiskolák tanulóinak munkái, tankönyvei és tanszerei; a hány népiskola, annyiféle tankönyv, rendszert s egyön­tetűségei a tantárgyak kezelésénél különösen a rajztani­tásáuál észlelni csupán ott lehet, hol az alapnevelés fontosságát nem csak becsülni tudják, hanem annak fel­virágo/.ására az anyagi áldozattól sem riadnak vissza. Feltűnő, tiszta és szép írásbeli és rajz munkákat állítottak ki ; a fővárosi, az aradi, szegedi, n.-váradi, teinesvár, m.-vásárhelyi, brassói, soproni, kézsmárki, kas­sai, liptó-szentmiklósi, miskolczi, r.-szombati czeglédi stb. népiskolák. A szá nolás tanításához csinos számoló gépek volt ik láthatok : Fürth, Kohlbauer, Kurz és Magassy­féle; rajzeszközök: Magyar és társától; földrajz tanítá­sához térképek: ürbéktól; időméréire: Dér Józseftől ; utmutatá-i a/, elemi rajztauitáshoz: Maszák Hugótól. A csirnok két oldalán jobbra és balra külön reteszekben elhelyezve és felfüggesztve vannak a polgári fiu és leány­iskolák, állami reáltanodák, gymnasiuinok, tanitóképezdék, tanmtthelvek, műegyetemek díszes rajzai, festményei, kézi és házi ipar művei; a közép átjárónál látható néhány Madari féle fa- és Feiwel Lpót-féle vas minta iskolapad. A női kézimunkák ugy a közoktatásügyi, mint a házi­ipír csarnokban nagy mérvben vanuak képviselve. R°­mek női kézimunkákat állítottak ki: az országos nőkepző egjesület; a b.-csabai, szegedi, kolozsvári, brassói, temes­vári és debreczeui polgári leáuyiskolák; a budapesti pol­gári taniiónőképezde; a pozsonyi, győri és budai állami elemi tanitóuőképző intézetek. A háziipar muukákból az elemi fiu iskolákból is szép számmal van kiállítva, kü­lönösen érdekes a bánfi hunyadi gyermek-játék készítő tanműhely játékszerei, á zólyomi, b ilassa-gyaruiati állami népisKolák lo nblürész és könyvkötő munkái, Sopron- és Gömörmegyének számos népiskolájából szalma, agyag, fa- és p'éh-ipar készítményei : elé:: szép kereset-forrást biztosítanak a felvidéken lakó csalidnak. Szabolcsmegyé­höl csupán a B.-Szt.-Mihály melletti Józsefháza-tanyai iskola mutatott fel háziipar műveke', kötőtűbői készített kosarakat és gyékény fonásokat. Az ipariskolák muukái, rajzai a csarnok közepén a k rIeti részen külön-külön csoportban vannak kiallitva, a, díszesebb rajzot pedig kifüggesztve. A legtöbb ipar­iskolia fősúlyt a rajz-tanításra fekteti; mert azt tapasz­talták, hogy ahol a rajztanítás fokozatosan gyakoroltatik, ott a szép alak és idom iránti érzék és értelem ébresz­tetik ; a kéz-és szemügyesség,a müizlés fejlesztetik ; ott a ta­nuló ifjú megveti alapját raj zképességének, hogy midőn az életben az értelom és képzelem teljes működésére jut, képes legyen a jeles minták utánzása mellett, egész­ben uj it és önállót is alkotni. Mig noh iny évtized előtt a rajztauitás a népiskolákban is sok községben, város­bau a rendes tankereteu kivül esett; ipariskolák csak nagyobb városokban tengődtek: most az országos tan­ügyi kiállításon számos nép- és 120-uál több ipariskola tüutette fel a rendszeres rajztauitást s aunak diszes eredményét. Méltányolva a kezdet nehézségeit és igyeke­zetet a miskolczi, czeglédi, nyiregyházai, csabai, szarvasi és rima-zoinbati alsófóku ipariskolák munkáinál, szép rajzokat mutattak fel: a fővárosi, szegedi, aradi, temes­vári, kolozsvári, debreczeni, pozsonyi, kézsmárki és ba­lassa-g armati ipariskolák. Feltűnő szép és értékes háziipar czikkeket állítot­tak ki az országos technológiai iparniuzeuin, a budapesti állami és a z iió váraljai tanítóképezde, a müfaragó in­tézet, valamint a zaj-ugróczí ipar-miihely, meljnek remek fa faragványai igen becsesek. D • ha a szakiskolák remek­műveit, rajzait ipiriskoláiuk uagy része még el nem ér­hette, a műipar alapja már le vau téve, melyen haladva jövőre ipariskoláink is a műipar készítmények magasla­tát elérhetik; melyre azonban huzamos idő, alapos ta­uulmáuy és tetemes anyagi áldozat szükségeltetik. Az oktatásügyi csoportnak egyes kisebb hiányai mellett miud en tanügy férfiú elég sók tanulmányozni valót alál nem egy heti, h mein hóuapokra szóló idő tartamra; a budapesti országos kiállítás törekvésünk és kulturképességíink hőmérője, bőiapasztalatokat nyújt min­den magyar honpolgárnak, megg}őz<dést szere/het min­den müveit elfogulatlan látogató, hazai iparunk verseny­képességéről, a magyar tudomány és művészet előhala­dásáról. benső örömmel szemlé'heti, a hazai ipar- és nemzeti életünk fejlődését. Pazár István, S/.énfy Gyula, Habzsuda Dániel, nyíregyházai ág. ev. néptanítók

Next

/
Oldalképek
Tartalom