Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 25. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : jpostán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 f

rt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elolt kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám-' intúzendök. A lap szellemi részéi képező kdldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek bekilldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektőf fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egjsierl közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdlj fejében,minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija «oronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rászére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hmnburgbau. A múltról a jövőnek. IV. Megyénk és városunk életének a társadalmi téren észlelt jeleiről fájdalom> nagyon kevés szépet és üdvöst jegyezhetünk fel; noha a multakhoz képest visszaesésről egyáltalában nem lehet szó. Nézzük mindjárt az egyes városok társadalmi életében oly igen fontos és jelentékeny tényező, — a nőegylet működését. A már évtizedek óta fennálló nyíregyházai Nőegylet kétségkívül a mult évben is folytatta jótékonysági munkáját a régi szűk körben, amelyet mind e napig sem sikerült kiterjesztenie oly mérvben, amint azt az általános szükség megkívánta volna. Nem csoda. Még mindig nagy a közöny, amelylyel küzdenie kell ez intézménynek, amely pedig a közönség részvéte és támogatása nélkül nem állhat fenn. Tulajdonképen mi lehet e közönynek az oka? Az intézmény élén állók, vagy a közönség? Mondjuk meg az igazat. Mind a kettő. A közönség nem tud megbarátkozni a nőegylet hagyományos lágy-meleg önkormányzatával, örökös egyoldalú műveleteivel és clique szerű szervezetével. A nőegylet ügyeinek vezetői pedig nem akarnak szakítani a múlttal, annak történetével és czopfjával. Ne értsenek félre az illetők bennünket. Mi nem osztjuk ugyan azt a sok oldalról hangzó nézetet, hogy t. i. a nyíregyházai nőegylet csak akkor ad életjelt magáról, ha tánczvigalmat, hangversenyt vagy szini előadást rendez. Ez egy oldalú és nagyon ferde felfogást nem írhatjuk alá. Mert a nőegylet jótékony irányú működését kétségbe vonni nem lehet, nem szabad. Azt azonban, hogy a nőegylet kizárólag maga és pedig saját rizikójára rendez tánczestélyeket, nem helyeselhetjük. Ha a nőegylet élén álló uri nők mulatui akarnak, ám rendezzenek fényesnél fényesebb estélyeket ; még pedig, ha épen ugy tetszik, egyenesen a nőegylet pénztárának javára; de hogy a nőegylet, mint erkölcsi A „NYiRVIDÉK^TÁRCZiJA. A nyíregyházai jótékony nő-egylet bálja. (1885. január 17.) Drága Ilonkám ! Tudom, nagy érdeklődéssel vagy a nö-egylet bálja iránt, hiszen magad is többször emlegetted hogy menynyire szeretnél abban rósítvenni; dehát, mert te olyan fényes toilettere nem akarsz áldozni, minőre ott szükség leend, mondottad, hogy semmi esetre sem fogsz eljönni abba. Emlékszel-e kedvesem, mennyire csalogattalak, s igyekeztetek meggyőzni, hogy nem lesznek ott olyan czifra öltözékek, minőt te gondolsz; hiszen ezt egy jótékony nő-egylet adja s jótékony czélokra. Ilyen helyen nem lehet fő dolog a fény, a czifraság; hanem hogy minél több fillér gyűljön össze. És te mindezekre tagadólag rázogattad aranyos kis fejecskédet. Nekem is egészen elvetted a kedvemet ettől a báltól. Dehát én, tudod, hogy nem maradhattam el ... . Csakugyan igazságod volt, édesem. Magamat is egészen meglepett mindjárt a tánezterem. Azt a dísztelen termet (mely igazán szégyene ennek a városnak) szokatlan fény (de nem világosság) töltötte be. A falak egészen körül be voltak vonva tüllel, hogy a magasrangu bálanya, meg ne botránkozhassék azok éktelengégén. A padozat ki volt vikszolva. Ez is ritka jelenség nálunk, és mondhatom neked, hogy ez a termet nagyon barátságossá tette, mert mintha lépre lépett volna az ember, ugy tapadt. A világítás ... az a régi volt. A vendégek 9 óra után kezdtek gyülekezni. A rendezőség lázas türelmetlenséggel várta, hogy szerepe megkezdődtestület által, a nőegylet czéljai javára rendezett fényes estélyek és bálák költségeinek hiányát a nagy közönség filléreiből összegyűlt nőegyleti pénztár fedezze: tisztán látó egyén azt a jótékonyság fogalmával és czéljával összeegyezőnek nem talál hatja. Rendezzen az ifjúság, a megyei vagy a városi tisztviselői kar, a kereskedő ifjúság, a tűzoltó egylet, a miikedvelői társulat, a dalárda sat. tánczestélyeket és előadásokat a Nőegylet javára. Ez igen természetes és kötelesség szerű eljárás lesz, amely csak helyesléssel találkozhatik a társadalom minden rétegében. Eme téves eljárása a nőegyletnek volt oka a múltban is, az a jelenben is, hogy évtizedek óta nem volt képes jótékony czélu működését, az árvaháznál tovább fejleszteni. Nem a jótékonysági művelet több oldalú kiterjesztése, hanem az elhibázott eszközök közvetítésével való pénzgyüjtés volt tulajdon képeni czélja. Ez a;, után megteremtette a nagy közönségnél a közönyt, amely nem hogy gyengült volna, de sőt évről-évre erősbödött és folyvást terjed. Ölelje jótékony gondjainak körébe a valódi szegény és munkaképes leánykáknak és nőknek hasznot hajtó munkával való ellátását Tartsa nyilvánságban a kiadandó női munkák nienyiségét és minőségét ; valamint a kézi munkára alkalmas szegény leánykákat és gyermekes özvegyeket. Ez által sok erényt és becsületet megmenthetnek a társadalomnak és családnak. Továbbá adják fel az árvaházat, amely különben is csak alig lévén képes 12—14 árva leánykát befogadni és ápolni; az igazi árvák legnagyobb része segély és ápolás nélkül marad. Vagy alakítsák át az árvaliázat kisdedóvodává, s a városi alappal összeolvasztva, fejleszszék tovább a kisded nevelést városunkban, amely az értelmi és testi fejlődésen kivül, a magyar nyelv terjesztése, tehát a magyarosodás érdekében is oly égetően szükségessé vált. Avagy tőkésítsék az árvaház értékét, és jék. Minden legkisebb nesz riadó volt: hogy jön az ellenség. (Meg ne haragudjál, angyalom, ezért a kifejezé sért! Tudod, hogy életünk egy ostromállapot; a ti törekvésetek is, a miénk is: hódítani.) Mondanom sem kell, hogy férfiasan futottak a vitézek a tűzbe s ellentállásra nem is találtak, mert kar karba fűzve libegtek át a hölgyekkel a csatatéren hol az éles kardokat: a szivekbe mélyedő szemváltások, a kartácsokat: a lágy sóhajok, édes mosolygások, a harczi zajt: a zene zengése, czim balom pengése, az áldozatokat: elvesztett gombostűk, letépett fodrok, eltapodott rózsák képazik. Szegény eltapodott rójsákl . . . Ejnye! Látod már majd kizökkentem a kerékvágásból! Ott hagytam el, hogy kezdtek gyülekezni a bájos vendégek. A rendezőknek nem igen kellett megerőltetni magokat a bevezetéssel. Valami vérmes reményeim nem voltak, a vendégek száma iránt, hanem ezt már mégis kevésnek találom. Csakhamar meghűlt a jó kedv még a rendezőkben is, ugy, hogy a 10 óra felé érkező lady patroneste fogadásánál már nem birtak elég szívélyességet és szeretetreméltóságot kifejteni. Csak olyan hivatalos fogadtatás volt az. A rózsákból 8 gyöngyvirágokból álló gyöuyörü virágcsokor, melyet az elnök, belépésekor átadott neki, mutatja, hogy nem ilyenhez készültek. A zene azonnal fölharsant és csakhamar megindult a táncz. De mintha még a czigányok kedve is elment volna; azok sem tudták olyan kedvderitően húzni, mint máskor. Olyan nyomott kedélyhangulat uralkodott az egész közönségen, mint a minőt a sürü köddel telült őszi levegő okoz az utczán bolyongónak. Pedig a tánezosok, tánezosnők, — lábaikkal — igyekeztek jó kedélyt mutatni, de az arcz, a szem, e csalhatatlan kedélyjelzők, egészen másat mutattak. Ha jól emlékszem, szaporítsák azt az egylet jövedelmeivel: hogy igy az után több árvák sorsán enyhíthessenek. Jelesen: lássák el évenkint a segélyre igazán rászorult árva és a jobb tanuló szegény iskolás gyermekeket, a szükséges ruházattal és taneszközökkel nem és vallás különbség nélkül. Szóval gyakorolják a különbséget nem ismerő jótékonyság áldásos munkáját a társas élet minden rétegében. Ekkor azután a nagy közönség közönye részvétté s az eddigi protectionális jótékonyság valódi és igazi áldássá válik. És ami a legfőbb, a társadalmi bűnök és kinövések száma kevesbülni s az erények száma szaporodni fog; a Nőegylet pedig el foglalja fényes, díszes helyét társadalmi életünkben, amelyhez még csak árnyéka sem fog férhetni a gyanúsításoknak és kicsinyes kifogásolásoknak. E tekintetben a Nagy-Kálióban tavaly szervezett nőegylet sokkal szerencsésebb állást foglal el az ottani társadalomban. Az alapszabályok még csak 1884. áprilhó 7-én láttatott el a belügyminiszteri jóváhagyási záradékkal, s ma már a város központján alkalmas kisdedovodai helyiséggel rendelkezik a nőegylet, amelyet 1884 évi májushóban szerzett. Mint hiteles forrásból tudjuk, Nyírbátorban szintén meg indult a mozgalom egy kisdedovoda létesítése czéljából. Manapság már némi tőkével is rendelkezik. Vajha több megyei város is követné Nagy-Kálló és Nyírbátor városok dicséretes példáját! örvendetes jelenségnek tekinthetjük továbbá még azt a két törekvést, amely társas életünknek nem jelentéktelen lendületet volna hivatva adni; s amely szűkebb társas körökben meleg megbeszélés tárgyát képezte ámult évben. Egyik egy „Színügy pártoló," a másik egy „Közművelődési egylet" létesítése. De biz ez ma még csak az óhajtásban él: és alig is lesz belőle valami a jelen kuszált társadalmi viszonyok közt. Kevésbbé örvendetes befolyással volt társas életünkre a városunkban tavaly lefolyt országgyü20 pár tánczolta az első négyest. Csak ugy kongott az ürességtől a terem; pedig tudod jól, hogy milyen kicsiny, hiszen alig lehet benne olykor-olykor mozogni. Gondolhatod, milyen jót nevettem az itteni lapokon, amelyek azt híresztelik, hogy ez kedélyes mulatság volt; sőt az egyik szerint »h»tártalan jó kedve uralkodott! Lehet, hogy a borozó asztalnál igen. Én nem erőltettem magamat. Tánczos volt bőven b szinte jól esett petrezselymet árulni. Kedv nélkül úgyis csak kínlódás a táncz. »Ültem némán, csöndesen* i gyönyörködtem (?) a sok drága és szebbnél szebb öltözékben és karcsú derékban, melyek közül az az átkozott fűző egy néhányat kegyetlenül megkínozott. Volt olyan is, amint hallom, aki már öltözés közben elájult a fűző miatt. Dehát azért arra mégis szükség van I Jó sejtelmed volt. Mindenki a legfényesebb bálhoz volt készülve. A házi asszony Qraejl József főispánné szül.br. Györffy Róta úrnő ő méltósága bordeaux szinü, ízlés teljeB nehéz selyem ruhában ; a nő egylet elnöke: Kovács Geröné fekete selyem ruhában; az alelnök : Palántzky Sámuelné Thegethoff kék selyem ruhában volt, fején aranyos főkötővel. Kivülök ott voltak, gr. Korniuni a házi asszony testvére, Kállay Jenöné, Miklós Látzlóni, Marsalkó Károlyné, Bóhm Hugóné, Szetzich Lajotné, Korányi Imréné, Sztár ek Ferenczné, Azaryné, Farhaky Józsefni, özv. Péchyné, Májertzky Béláné úrnők. Mint tánezosnők, a következő úrhölgyek és úrnők szerepeltek: Péchy Sarolta (Beregből) fehér atlasz szokuya és derékban, e fölött fehér illusión fehér narczis csokrokkal díszítve; Marsalkó Ilonka fehér crépe ruhában, fehér atlasz derékkal, rózsaszín futókákkal, igen kedves Ízléssel ékitve; Kovács Ilonka (Kálióból) rózsaszín orépe ruhában, ugyan olyan szinü szalagokkal; Farbaki Gizella