Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

V. évfolyam. 1. szám. Nyíregyháza, 1885. január 4. SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABÖLOSMEG|® KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon." Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: 12gé>< évre 4 frt. ''éiévre 2 » /Negyedévre 1 » A kö. légi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az e'őfizetési pénzek, megrendelések s a lap Kfckiildés

0 tárgyában leendő fölszilamlások Elek kiadótulajdonos könyvnyomdához (nagy - debreczeni | utcza 1551. szám) ;

n

t2zeiidö

k

i X lap szellemi részét képezd küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekUldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibzott petit-sor egyutrl közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija aoronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk rászére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. T. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prág&o

a

n) ég Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hambnrgban. Olvasóinkhoz. Éppen a „Nyirvidék" hasábjain k Illett í megjelenni a megyei hírlapirodalmat csakner

1 éjesen elítélő ama czikknek, amely a helyi MP°kíól és azok czéljáról következőleg nyilatkozik: helyi lap czélja ... az, hogy azon hely i

a9y vidék szellemi életének igényeinek törekvéseinek ^ amelyben élnek mozognak, legyenek hű tükrr e

s a köz ügy magasabb czéljöinak törhetlen és P

n

z^ t nem ismerő munkásai. Ily lap pedig Nyiretphfyín ma nincs; de nem is lehet ha mindazok, iP^ik hivatottak volnának, hogy képzettségük sy^adalmi állásuknál fogva, a közügy egy és máÁ

ne

mes czéljöinak elébb-vitelére szavukat latba vr^j' félre vonulnak." j Nem szóltunk e czikkhez annak if

eí

éJen semmit nem azért, mintha föltétlenül hely^

el

tjik volna eme „ráolvasását; hanem azért, hogy r ^?mes törekvésnek és jóakaratú figyelmeztetési

1®^ sikerét ne koczkáztassuk. Azonban fájdalom, eme jóakaratú! s

z^vak, szokás szerént, szépen csendesen elhangz^^k a pusztában. Csupán egy hang emelkedett mellette: az ugyan csak a „Nyírvidékiben napví^Sot látott „Társadalmi életünk háttere" czimü sz<

íll

(ines czikk. Ez azonban csak viszhangja volt a* »Mennykő„ által kiejtett „feljajdulás"-nak, szii

l

l4 minden eredmény nélkül. Kaptunk még néhány levelet, a m^yek szintén a „Mennykő"-nek látszanak iga*adni; nem tagadva meg azonban a „Nyirvidék'' jddigí érdemeit sem a hírlapirodalom terén Hallottunk végre oly megjegyzi :

s£et is, hogy a „Nyirvidék" kevésbbé élénk és vál tolatos. Ezekre mint privát észrevételekre, feleltünk Pivatim. A ^NYmVIDEr TAB {ZÁJ A. A legitimácziő tartam? alatt. *) (Episod az erdélyi hadjáratból VI. Alig vártam, hogy szobámban tal&l, magamat és lepihenjek. A sors azonban nem igy aki ta. Midőn az emeleti erkélyre felértem éa az ebédlő | Járata előtt elhaladtam, egyszerre az ebédlő ajtaja fi (árai, hallérzékemet gyenge kardcsörgés érinti meg i szemben találom magamat Málczayval és a bárónév. • E találkozás teljesen lehttté véren Jt, s a nélkül hogy csak egyetlen egyenes pillantást vetettem volna a két szoborrá vált meglepettre, léptei jet a legnagyobb gyorsasággal szobám felé irányozám. I Szobámba érve, a helyett, hogy I lenyngvási előkészületekhez fogtam volna, el kezdtei / fel s alá sétálni és a látottakról gondolkozni. Gondolataim kuszált menetét hii leien pár halk kopogás szakasztá meg, ami egész figyepemet az ajtó felé vonzotta. Alig volt anyi időm, hogy il kopogtató kilétére gondolhattam volna; az ajtó fel tálul s rajta az én szép házi asszonyom lép. vagy is inkáub repül be, egyenesen nekem tartva. Ha olvasóim még nem láttak tündért hófehér csak nem átlátszó lenge öltözékkel, v .kitö fehérségű kebellel, költői rendetlenségben hullám: & arany hajfürtök kel g a csillagokat megszégyenítő sz pyogó szépségű házinőmet kellett vol fogalmat szerezhetének ' vala a mes népesítő tündérekről. Midőn előttem láttam azt a noi szépség annyi bájával felruházott nőt — házi DŐmetj csaknem közvetlen ») l.ásd kí 5Ifik számot. :] mekkel: az én rala látniok s tiszta k birodalmát megMost azonban, amidőn lapunk életének 5-dik évébe lép, lehetetlen hogy a hivatkozott szigorú bírálatra, a kapott levelekre és privát megjegyzésekre ne reflektáljunk; lehetetlen,hogy eddigi álláspontunkat védelem nélkül hagyjuk: de korántsem azért, mintha a jó akaratú tanácsokat vagy kicsinyelni vagy visszautasítani akarnánk. A szíves tanácsokat köszönettel fogadtuk, és igyekezni fogunk azokat lehetőleg követni is. A hírlapok értéke mindig az azok által kijelentett programm után mérlegelendő. Ha megfelelnek programmjuknak, nem jöhetnek kifogás alá. Más kérdés az után az, hogy egyik-másik párttal, vagy társadalmi osztálylyal szemben minő állást foglalnak el. Egyet azonban az, adott programm mellett is, minden hírlaptól meg lehet, meg kell követelni: hogy tudni illik irodalmi színvonalon álló, tisztességes hangú, az egyéni becsületet védő, következetes és magyar szellemű Ingyen. Hogy e föltételeket a „Nyirvidék" 4 év lefolyása alatt, mindig és minden körülmények közt szem előtt tartotta, azt ellenségeink sem vonhatják kétségbe. Ha pedig öntudatunkat kérdezzük meg, azt a megnyugtató feleletet kapjuk, mikép elég igyekezetet fordítottunk arra nézve, hogy az adott körülmenyek közt, ugy kibocsátott programmunknak, mint az általános kötelmeknek megfeleljünk. Lapunk helyi lap lévén, első kötelességének azt kellett ismernie, hogy: vidékének érdekeit lehetőleg védje; a megye i és városi közigazgatás működését figyelemmel kisérje és ismertesse; a fontosabb kormányintézkedéseket idejében köz tudomásra hozza; a köz művelődést elősegítse; a társadalmi életnek egészséges ütere és mozgató szelleme legyen még pedig minden párt érdekékre való tekintet nélkül. Nem zártuk el lapunkat másod helyen a közelemben; egészen el vesztém eszemet. Ugy éreztem magamat szemben az égből leszálltnak látszó lénynyel, mint a bűnös. Kevésbe mult, hogy lábaihoz nem borultam. Kimondhatatlan zavaromból azonban fuvola szerű hangja csakhamar kisegített. — Ugy-e tüzmesterkém! — kezdé a hízelgés és a gyöngédség szivet érintő hangján, — nem jól tettem, nagyon rosszul tettem — Mit tett rosszul asszonyom ? — Még kérdezheti! P Tehát azt akarja, hogy még el is mondjam azt, amit oly meg gondolatlanul elkövettem! Nem volt-e elég, hogy szemtanuja volt — Én nem láttam semmit asszonyom! — Értem. Oh tudtam én, hogy őn nagyon derék üu. De ily gyors és nemes elhatározásra nem voltam elkészülve. Már-már elveszettnek hittem becsületemet, jó hírnevemet és férjem becsülését, midőn önt a véletlen titkom birtokába juttatta. Most azonban áldom a gondviselést, hogy önt vezette utunkba, aki ily nemesen érez és gondolkozik. Nem volt sok időm a szép nő magasztaló szavainak fontolgatására; de még csak a válaszadásra sem. Az elragadó pongyolájában oly csábítóan szép nő karjait egyszerre nyakam körül érzém fonódni; fejemet gyengéden voná kebléhez, s én ott pihentem az élet legdrágább élveinek forrása fölött: a félelem, a stégyen és a megnyugvás érzetétől dobogó női keblen. Egész valóm reszketett a még soha nem érzett gyönyör terhe alatt. Lehetett-e rosz néven venni tőlem, hogy ily észbontó helyzetben ajkaim oda tévedtek a menyországot rejtő éjeli pongyola mell-fodrai közzé. Meddig tartott eme tollal le nem irható helyzet, nem tudom. Mi történhetett velem, szintén nem tudhattam meg soh«. Valószínűleg a báróné magamra hagyott szobámban, én szépen lefeküdtem s a sör és a szép ka* czér asszouy gyöngédségeinek hatása alatt elaludtam; szépirodalmi termékek elől sem; habár ennek művelése és műfaji fejlesztése egyetlen vidéki helyi lapnak sem lehet kizárólagos feladata. A szrnszácziós és pikáns közleményéket pedig, mint amelyek a sziv és lélek művelődésére csak bénitólag hatnak, szándékosan mellőztük. Mindezeket igazolják: a társadalom és valláserkölcsi intézmények, kérdések és bajok fejtegetésével foglalkozó vezérczikkeink; a megyei és városi gyűlések lefolyásának gyorsírás szerű közlése; az ujdonsági rovat, amelyben alig volt hír, amely érdekesség vagy szellemesség nélküli lett volna, amit az a körülmény is igazol, hogy egyes híreinket a vidéki, sőt még a fővárosi lapok sem restellették reprodukálni, a legtöbbször csaknem szórul-szóra; a tanügyi és egyesületi mozgalmakról szóló közlemények; a köz ügyek rovata, amelynek feladata az egyes minisztériumok körrendeleteinek gyors közlése volt; a megyei és városi jótékonysági műveleteket regístráló „levelezések", és a „közönség rovata"-nak eléggé gazdag tartalma. Szóval el merjük mondani, hogy lapunk, habár bizonyos egyhangú komolyságot nem lehet tőle elvitatni, amely talán némely élénk képzelődésü olvasó kedélyére nyomasztólag hathat, eléggé megfelelt nem csak programmjának, hanem egyéb irodalmi és társadalmi követelményeknek is. Ha azonban Szabolcsmegye és Nyíregyháza művelt közönsége csak egy kissé melegebb részvétet, és több anyagi és szellemi támogatást tanusit a „Nyirvidék irányában ez uj évben: lapunk eme komoly egyhangúságából is kivetkőzik és frisebb, elevenebb színben jelenik meg a lelkes olvasó közönség asztalán. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. A szerkesztőség. álmodván a női hűségről, a legelső szerelemről és az adott szó szentségéről. Midőn reggel felébredtem, reggelimet az eddigi szokástól eltérten, már éjeli asztalomon találtam. Ki hozta oda, ki nem, nem tudtam, nem is kutattam; hanem egyszerűen és a lehető legjobb étvágygyal elfogyasztottam azt a mellékelt fíuom süteményekkel. ÉlkOltvén az ágyban reggelimet, a felöltözkedéshez fogtam, ami katon&s gyorsasággal alig 74 órát vett igénybe. Ekképen egészen elkészülvén a napi kötelességek teljesítéséhez, az éjeli eseményekről kezdtem elmélkedni. Nem sokáig kellett fejemet törnöm, hogy vissza állítsam emlékezetembe a történteket. Tisztán láttam magam előtt ismét Málczayt és a bárónét. Ez utóbbi gyöngéd és hízelgő magaviseletét alig bírtam felfogni; habár még mindig érezni véltem lágy karjainak meleg ölelését, leheletének kábító voltát és keblének szédítő hullámzását. Majd eszembe jutott a bárónénak félénk, megijedt hangon hozzám intézett kérdése, hogy t. i; »Ugy-e rosszul cselekedtem ? 11< és erre adott határozott válaszom, hogy t. i »Én nem láttam semmit 1< Igen, nem láttam senkit, — ismétlém magamban ( — nem tndok semmit, nem akarok tudni semmiről. De a báróval találkoznom nem szabad. Ugy van, a történttek után nem lehet vele találkoznom. Épen szobámat akartam elhagyni, midőn az ebédlőből a báróné lép be hozzám, a tegnapihoz hasonló, de sokkal rendezettebb reggeli öltönyben. Én kézcsó tolására siette n a bárónénak, aki nem mondhatnám ugyan hogy hidegséggel, de feltűnően komoly tekintettel és tartással fogadta üdvözletemet. Az általam felfedezett titok fölötti szégyen-érzet; vagy az önfeledtség és a helyzet kényszerű hatása alatt velem éreztetett női gyöngédség megbánása változtatták-e át ily hirtelen a csupa szívből álló és jóságteljes lelkű nőt; avagy csak az én mámar.is fejem láttatta más színben a dolgokat: nehéz volna negliatároznom. 8513