Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

Y. évfolyam. íz 13. szám. Nyíregyháza, 1884. márczius 30. ZABOLCSI HIRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 5p* ^Megjelenik hetenlzint egyszer vasárnapon. "W Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piriuger János és Jóba, Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre­ezeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részéi képezíí küldemények, a szerkesztő ezime alatt, kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezüktől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer basábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: üoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaibau is. Dorn & Comp által Hamburgban. Egy társadalmi betegség, in. Az öngyilkosság iuditö okai között találjuk továbbá a fényűzést, a könyii és meggondolatlan költekezést. Mindnyájan érezzük az idők terhét. Naponkint ta­pasztaljuk, hogy a visszouyok mostohasága, mily erős küzdelemre kényszerit; hogy egy kis öröm megszerzé­se is, mily nagy fáradtságba kerül; hogy a becsületes munka, még a megélhetést is alig biztosítja; hogy csa­pás csapás után jő; hogy az emberek mily hálátlanok, mily önzők és lelketlenek: és még sem akarunk tanul­ni, okulni és takarékoskodni. Társadalmi életünkben oly tüneményuyel találkoz­zunk, amelynek veszélyeiről szivünk mélyéből meg va­gyunk győződve: és még sincs elég bátorságunk azzal teljesen szakítani. Folytonosan panaszkodunk a nehéz idők ellen; az élet küzdelmei verejtékkel áztatják homlokunkat: még sem akarjuk elhinni, hogy ön magunk vagyuuk bajaink­nak okozói. Elhagytuk az ősi egyszerűséget. Az egykor jó mó­dú polgárok koldus botra jutnak. Miért? Mert túlságo­san bálványozzuk a világot. A becsületes munka bérét, nem az egyszerű élelemre és ruházatra fordítjuk; hanem tömjénezzük a világ hiúságát. A költekezéseknél nem gondolunk a bevételre, a jövedelemre; sőt még a hite­lezéstől sem irtózunk. Régen nem a fényes ruha után Ítéltek az embe­rek. Ma egészen másként áll a dolog e tekintetben is, A szegény apának, csak azért kell küzdenie, hogy a világ igényeit teljesítse. Meg kell lenni! A föld alól is elő kell teremteni! Azt nem kérdezik, hogy honnan és miből ? A világ nem akarja látni, hogy sokszor mily fá­jó könycseppek csillognak a báli ráhákon: csak legyen. Odáig jutottunk, hogy már nem az élelem hiányát ne­vezik nyomorúságnak. Éhezik valaki? Ezt nem tudja senki. Csak meg legyen a czifra ruha, a külső \ legyen fényes. A mai kor, a czifra nyomorúság korszaka. Itt van az elégedetlenség, a boldogtalanság forrása. Mire való ez? Hová fogunk jutni az ily fonáksá­gok által? Miért áldozzuk fel életünk nyugalmát, ezért a muló külfényért ? Miért nem törekszünk oda, hogy is­mét beköltözzék hajlékunkba a magyar egyszerűség ? Miért nem igyekszünk gyermekeinket ugy nevelni, hogy azok inkább a benső életben keressék ezt a fényt, ezt a túlságos aggódást ? E helyett mit kell tapasztal­nunk ? Azt, hogy a ferde irányban nevelt gyer­mekek szégyelni kezdik atyjuk munka surczát. Az imakönyvek kihullottak a leányok kezéből. Szivet ölő franczia regények foglalták el az imakönyvek helyét. Régen azt nézték a szülék, ha becsületes, józan életű- e az, akinek kezére bizták leányuk sorsát és boldogságát. Ma csak rangját kérdezik. Az iparos leány ma már kicsinyli az iparos vőlegényt. Kevesen maradnak továbbá hivatásuk körében. Ke­vesen elégednek meg saját képességükkel. Többek akar­nak lenni, mint amilyenek valóban. Magasra törekednek; nem gondolván meg azt, hogy szárnyuk gyönge ahboz. Csak akkor veszik észre magukat, midőn nagyot estek. A pór gazdag polgár, a polgár ur, az ur mágnás akar lenni. Ezért nincsenek legtöbben megelégedve sorsuk­kal. Ezért rohannak anyian ma az önkénytes halálba­Egyik pénz zavar miatt lövi főbe magát. A másik élet­untságból. És Így tovább. Azt kérdezem, honnan származott, az a pénz­zavar? Hiszen még nem rég fényes, pazar estélye­ket rendezett az a család, amelynek fentartója most ily szerencsétlen lépésre határozta el magát? Miért unta meg életét a másik ? Mert talán csalódott; mert igényeit nem tudta kielégiteiii; mert reméuyei oly kábitó magas­ban szárnyaltak, honnan az esés borzasztó volt. Vajha szavaim nem volnának a pusztában kiáltó­nak szavai! Vajha minden ember szívén hordaná a tár­sadalom eme betegségének g) ógyitását! Vajha ne feledné senki el azt az igazságot, hogy a jövő tőlünk magunk­tól is függ. Véssük be mélyen emlékezetünkbe Bonaparte Napoleonnak első consul korábau, az öngyilkossági esetek meggátlása végett, kiadott napi parancsát, amely is következőkép hangzott. Az első consul paran­csolja: Vétessék fel a garda napi parancsába, hogy a katonáuak a fájdalmat és kínok leverő hatását le kell győznie ; hogy a lelki gyötrelmeknek állhatatos elviselése ép oly igaz bátorságot követel, mint kiállani egy üteg­nek kartács-záporát. Önmagunkat a fájdalomnak, küzdés nélkül átadni, és öngyilkossá lenni, hogy a fájdalmat kikerüljük: egy értelmű a hareztér elhagyásával, mielőtt győztünk, vagy leverettünk volna !! A megye lótenyésztő közönségéhez! A megyei alispáni hivatal gróf Djssewffv Aurél úrhoz, mint a megyei lótenyésztési bizottság elnökéhez, egy iratot intézett, amelyben, a lótenyésztő gazdaközön­ségre nézve, egy érdekes, s megyei lótenyésztésünk előbb­vitelére kiválóan fontos eszme foglaltatik. Az alispini hivatal említett átiratából a követ­kezőket kell kiemelnünk. A folyó hó 19-én tartott csikó vásárlás alkalmával megvásároltattak Kálmán Jánostól »Nordstaar« méncsikó 180 írton, Dohos Imrétől »Abdul Aziz« 170 Irton, Gazda,' Gábortól »Confidence* 150 frton, Mondlar Antaltól »Amurat« 150 frton, Marsalko Gézától »Saghya« 150 frton, ugyanattól >Riusch> 250 frton, a 6 darab méncsikó összes ára tett 1050 frtot. Ugyanezeu alkalommal lettek bemutatva a nyíregyházai gazdák magán ménéi, Tanfy osztály-tanácsosnak, melyek részint díjazásra ajáultattak, részint fedezha.ési igazol­ványnyal láttattak el. A bemutatott kiválóan szép példányok Tanfy osz­tály tanácsos urnák tetszését kiválóan megnyerték s ez alkalommal a leguagyobb elismerésének adott kifejezést s állítása szerint, a bemutatott példányokhoz hasonlót egész országban csak Hódmezővásárhelyen talált. Ezen alkalommal-szóba jővén, hogy a csikók az egyes gazdik által, nem legelőn, de többnyire istálóban, vagy az iga­vonó lovak mellett részint istálóban, részint a mezei muuka mellett neveltetuek fel: az osztálytanácsos ur ugy nyilatkozott, hogyha a gazdasági egyesület a tenyésztők csikói részére egy nagyobb legelő területet bérelne ki, azou esetben a magas kormány a költségek fedezéséhez már ezen évben 400 frt. állami segélylyel járulna. Az alispán ur meragadva ezen kedvező alkalmat, felhívta gróf Devsewffy Aurél ur figyelmét, aki mint a megyei lótenyésztési bizottság s egyúttal a megyei gaz­dasági egyesület elnöke, volna hivatva megyénk lótenyész­tése érdekében ezen eszmét támogatni és keresztül vinni. A gazdasági egyesület programmjábm a tagok legelő csikói részére egy alkalmas legelő terület kibér­lése ugyancsak benne foglaltatván: az egyesület, élén elnök ur ő méltóságával, a legnagyobb örömmel ragadja meg a kedvező alkalmat a terv keresztül vitelére. Ennek folytán azon tiszteletteljes kéréssel fordu­lunk e megye lótenyésztő közönségéhez, miszerint legyen segítségünkre, hogy azon eszme már a jelen év tavaszán, az előhaladott idő daczára is, megvalósítható legyen. Tisztelettel kérjük fel mindazon lótenyésztő gazda­társaiukat, akiknek csikója van s azt az egyesület által bérelendő legelőre nyári legeltetésre adni hajlandó, mikép mielőbb jelentse be, hogy láthassuk, kik és hányan vállal­kozunk. Ha a bejelentett csikók száma a 300 darabot eléri, azon esetben fog lehetségessé a bérlet eszközlése. Az egyesület megbízottai kiváló gondot fognak for­dita ni a legelő terület megválasztására, s azt oly módon fogják be rendeztetuí, hogy felügyelet, ivó viz, megfelelő szabályozó törvények találtuk a földadót aklok és állatorvosi szolgálatban, hiány ne legyen a a legeltetési díj minél mérsékeltebben állapittassék meg. Egyúttal fölkérjük azon birtokos urakat, akiknek bérbe adaudó s a fentebbi czélra alkalmas legelő terü­letük vau: bérbe adási szándékukat az egyesület titkár­ságánál mielőbb bejelenteni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1884 márczius 26-án. A felsö-tiszavidékl gazdasági egyesület elnöksége. A földadót fizető közönség figyelmébe. A folyó 1884. évre a földadó már az uj katasz­teri munkálatok alapján fogván kivettetni, az uj egyéni birtokivek a kataszteri igazgatóság által e napokban fog­nak me,'küldetni; e végből az egyéni felszólamlásokat vonatkozó szakaszait időszerűnek fizetők szíves figyelmébe ajánlani. 1875. évi VII. t. cz, 46. §-a. • Felszólalásnak van helye : a) ha oly földrészlet, mely földadó tárgyát képezi, mint adóköteles soroztatott, vagy ha adóköteles földrész­let kihagyatott; (4. és 5. §§-ok) b) ha valamely földrészlet többször, vagy ha nem saját községe telekkönyvébe iktattatott be, ugy szintén, ha a tulajdonos hibásan van bejegyezve ; c) ha a térfogat hibásan tétetett ki; d) ha a földrészlet nem a megfelelő mivelési ág alá foglaltatott ; e) ha a földrészlet nem a megfelelő minőségi osz­tályba soroztatott; f) ha a földrészlet, nem a járáson belül fekvő ha­tározottan megjelölendő más földrészlettel összehasonlít­va, egyenlőtlenül soroztatott.* 1881. XL. t. cz. 6. §-a. »Mi helyt az országos-bizottság az előző §. értei­mébea az összes tiszta jövedelmek felett végleg határo­zott: a pénzügyminiszter a 2. § ban nyert felhatalma­zás értelmében, a kivetési százalékot megállapítván, az adókivetést elrendeli. A kataszteri igazgatóság által minden községnek a reá vonatkozó kész telekkönyv, a birtokivekkel és sommás osztály kivonattal együtt, meg­küldetvén : a községi elöljáróság azokat a község vagy biró házinál közszemlére kiteszi s ezt, valamint az adó­kivetés magtörténtét a helyi szokás szerint kihirdeti, a helyben lakó birtokosokat a szokásos módon, a külbir­tokosokat pedig Írásban vevény mellett felhívja, hogy ne­taláni felszólalásaikat a jelon törvény 11. §-ában kitett időben és módon adják be.c 1881. évi XL. t. cz. 11. §-a: >A felszólalások azon községi elöljáróságoknál je­leatendők be, amelyek határában a felszólalás tárgyát képező földrészlet fekszik, vagy ha az pusztán feküduék, amelyhez a puszta, a törvény értelmében, tartozik; a körjegyzőségekhez tartozó községekben a felszólalás a körjegyzőség székhelyén is történhetik. A felszólalások, az adó kivetésének a községben történt kihirdetése (jeleu törvény 9. §.) után 60 nap alatt a községi elöljáróságnál személyesea, rendes meg­hatalmazott vagy az elöljáróság előtt kijelölt megbízott által, szóval vagy írásban jelentendők be. A községi elöljáróság a szóval vagy írásban tett felszólalásokat, még pedig : 1) az 1875. évi VII. t. cz. 46. §., b) és c) pont­jai szerint emelhető felszólalásokat külön és 2) ugyanazon §. a) d) e) és f) pontjai szerint be­érkezett felszólalásokat külön jegyzékbe foglalja. Az 1) alatti jegyzékben foglalt felszólalásokat a kataszteri igazgatóság által a 60 nap leteltével kikül ­dendő kataszteri tisztviselő, a községben nyomban meg­vizsgálja és a községi kataszteri bizottság jelenlétében és közreműködésével elintézi; egyszersmind minden hibát, amely a birtok bejegyzése körül szóval bejelentetik, vagy a vizsgálat folytán kiderül, hivatalból kiigazít s ezen el­intézés szerint a kataszteri munkálatot, amennyiben a község összes tiszta jövedelme nem változott, jelesen: a birtokiveket kiigazítja s azokat, az adó egyéni felosztása czéljából, a községi elöljáróságoknak kiadja; a felizóla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom