Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

V. évfolvam. 12. szám. Nyiregyháza, 1884. mflrczius 23. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. M.egjelenil£ lietenlsint egyszer* vasárnapon. "W Az előflzetesi pénzek, megrendeiesek s a lap postán vagy helyben házhoz hordva: , , szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Fgesz evre * irt. »' Félévre 2 » Piringer János és Jóba. Eleit Negyedévre 1 » kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debreA községi jegyző és tanító uraknak egész évre 1 czeni-utcza 1551. szám) intézendök. csak két forint. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivataluukban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szím) : továbbá: Goldberger A. V. által líudapesten. Haasensteia és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Comp által Hamburgban. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismerit kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldet nek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasáb/.ott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soi-onkint 15 krajczár. Egy társadalmi betegség. II. Köztudomásu dolog, hogy a jó és hasznos olvasmány nemesiti a szivet, miveli a lelket, felvidítja a kedélyt, és tisztítja a gondolkozást. Sok kitűnő tudós és iró megírta és elmondta már azt, hogy mily drága kincset rejtenek magukban a nemes irányú és hasznos tartalmú olvasmányok. Ennek bizonyitgatása tehát fölösleges. Az olvasás tagadhatlan, hogy igen fontos eszköz a művelődés előmozdítására nézve; de csak ugy, ha valaki azért olvas, hogy szellemi ismereteit szaporítsa; nem pedig csupán időtöltésből és üres szórakozásból. Ami magát az olvasást illeti, az ellen mi ínagyarokul ma már nem igen panaszkodhatunk.Csak 2-3 évtizeddel is ez előtt, egészen másként állottunk az olvasás dolgában. A magyar ember sokáig irtózott az olvasástól. Az írók mondhatni csak maguknak, illetőleg egymásnak írtak. Az írót még a 30-as években is csak kis mérvben méltatták Magyarországon. Az óta e tekintetben is megváltoztak a viszonyok. Manapság már mindenki olvas. Az uri és középosztály otthon, vagy az olvasó egyletekben és a kávéházakban, a bérkocsis a bakon, a kofa sátra alatt, a hordár az utezaszegleteken, a dolog-kerülő a sétányok padjain, a nép a malom alatt olvassa az érdek-feszitő híreket, a rabló-gyilkosságokról, betörésekről, sikkasztásokról, csalásokról, leányszöktetésekről, öngyilkosságokról sat. szóló tudósításokat. Csak ugy nyelik magukba az olvasók a betűket. Mily szép, nagyszerű jelenség ez a nemzet életében! Mily erős bizonyítéka annak, hogy a magyar nép elérte a műveltségnek azt a fokát, amelyen versenyre kelhet a müveit külfölddel! Igy kiálthatna fel, ama jelenségeket látva, elragadtatásában a modern czivilizátor, aki csak a külső után itél. De fájdalom, ha a dolog mélyére tekintünk, egészen más kép tárul szemünk elé. Vessünk csak néhány pillantást a mai magyar társadalomra. Nem azt látjuk-e lépten-nyomon, hogy a régi jó ízlés, a nemzeti érzület és erkölcsök, a szó legigazabb értelmében, meg vannak mérgezve. Pedig Berzsenyi régen megírta amaz örök igaz eszmét: „Minden országnak támasza talpköve: a tiszta erkölcs ..." A társadalom csaknem minden rétegénél azt tapasztaljuk, hogy az emberek elégedetlenek sorsukkal; a gyermekek élet-untakká válnak; a csalások, lopások, házassági elválások, rabló-gyilkosságok, hamisítások, öngyilkosságok napi renden vannak. Borzasztó, iszonyú beteg, ségek, amelyek végre is megölik a társadalmat, vagy legalább teljesen kivetkőztetik nemes valójából. Mi ennek az oka? A társadalmi romlottságnak kétség kivül sok-féle oka van; de hogy a sok oknak egyike az, hogy az emberek olvasnak: elvitázhatatlan igazság. Miért? Blusztráczióul egy igen találó zsidó adomát hozok fel. Egy zsidó arról panaszkodott szomszédjának, hogy „fia nem tud kártyázni". „Hiszen az nagyon örvendetes dolog;" felelte a szomszéd. „Igen ám, de mégis kártyázik ; válaszolt viszsza a zsidó. A mai társadalom nagy részének is az a legnagyobb hibája, hogy nem tud olvasni, és mégis olvas. Igaz, hogy e hiba nem egészen az olvasókban, hanem nagy részben az olvasmányokban is rejlik. Aki figyelemmel kiséri a mai hírlapi és szép-irodalmi termékeket, lehetetlen, hogy szemébe ne tűnjék annak veszélyes iránya, czélja és törekvése, tehát hanyatlása. De hát miként is ne volna a magyar hirlap- és szép-irodalom hanyatlóban; miként ne volna iránytalau : mikor a társadalmi élet erkölcsei is iránytalanok ?! Az irodalom és társadalom pedig szoros összefüggésben vannak egymással. A kettő lényegesen hat egymásra. Ámde az is igaz, hogy az irodalom hanyatlása oly tükör, amely az erkölcsök hanyatlását tükrözi vissza. Minél egyszerűbb, nemesebb és erkölcsösebb valamely hirlapés szép-irodalom: annál nemesebb és erkölcsösebi) az a nemzet, amely azokat az irodalmi termékeket olvassa. A magyar hírlap- és szép-irodalom mai hanyatlása tehát, több mint baj; valóságos veszedelem az, amelynek következményei kiszámithatlanok. A hirlap- és szép-irodalomnak oly olvasmányokat kellene nyújtani, amelyek a jó izlést, a szép és nemes iránti fogékonyságot, a családias erényt és erkölcsöket fejlesztenék. De épen az a baj, hogy az olvasmányokban nincs meg a kellő választás; hiányzik belőlük az erkölcsi rugó, és a nemzeti társadalmi nagv érdekekre való figyelem anvira, hogy az érzékiség ingerével való üzérkedés: tisztaság helyett piszkot terjeszt, a piszok pedig tudjuk, hogy ragad. Honnan meriti a magyar olvasó közöuség ma a saját történeti, vallásos, erkölcsi, szépészeti, politikai, ós társadalmi élet-fogalmait? Felelet: „Az ördög fia," .A házasság törés drámái", „Gasztou ur regénye* sat. czimű s a Kock Pál-féle ledér, arczátlan regényekből, a Timoleon-féle, röpiratokból s az ördög tudja mely szemétdombokon szedett s a társadalom elzüllött sepredékei által házról-házra portált pikáns, és aljas tartalmú füzetekből. Továbbá azokból a hírlapokból, amelyek társadalmi ós hazafias irányú czikkek helyett, gyakorlatlau női kezek által ingyen összeférczelt üres léha regényeket hoznak, amelyek az öngyilkosságokat, a leáuyszöktetéseket és csábításokat, a családi botrányokat a legcsábítóbb hangon és a legvonzóbb alakban, a legnagyobb pontosággal, moudhatni rendszeresen regisztrálják. Ugyan minő fogalma lehet az életről, saját életczéljáról annak, aki csak Párisról, auuak grizette-jeiről, bűnös külszinéről és lumpjairól olvas? Minő kötelességérzet fejlődhetik ki abban, aki a mai hírlapi regényekből, a nagy bűnösök életét tanulmányozza? Milyen család-anya lesz az a leány, aki a háziasságot, a női hűséget és a becsületet a „Házasságtörés drámái-" ból tanulja ? Minő apa lesz az, akit az abnormis kéjvágy, az alattomos és titkos élvezetek kisértnek a mai olvasmányokban ? Honnan merítsen bátorságot az élet veszélyeivel szembeszállni az, aki a minden erkölcsi kommentár nélkül, a legtetszetősebb színben registrált öngyilkosságokat olvassa naponkint ? Hírlapjaink egész kolumnákat (oldal) szentelnek a Spangák és Schenkek bűnös viselt-dolgaik ismertetésének; mig a hazafias és nemes irányú társadalmi, vagy a magyar iparral, avagy a magyar nép anyagi érdekeivel foglalkozó czikkeknek, egyetlen hasáb sem jut. A kiadóknak és laptulajdonosoknak ily eljárását, a köz jó és erkölcsiség érdekében, közveszélyes bűnténynek kellene nyilvánítani, s mint ilyet fenyíteni. Meg vallom, hogy a magyar nemzet jövőjére való tekintetből, még a sajtó szabadságból is kész volnék engedni; sőt még a politikai szabadság megszorítását is inkább elviselném: mintsem a mai féktelen ós bűnös irodalmi szabadság rombolását tovább is kelljen tapasztalnom a magyar nemzet állami, köz- és erkölcsi életén; amely rombolásnak ha idejében eleje nem vétetik : Magyarország csak volt, de nem lesz / Ott, ahol a szabadság és szabadelvüség czége alatt, épen az állami és társadalmi szabad fejlődés megnehezítésén dolgoznak, a szabadság csak eszköz, de nem cz él. Ahol az olvasmányok nem hogy megutáltatnák a bünt, desőt csábító kosztümbe öltöztetve tüntetik fel azt; ahol az olvasmányok, a legszentebb erényekből is gúnyt űznek; ahol az irodalom az erkölcsök megmételyezését tűzte maga elé czélul: ott az öngyilkosságra termékenyítő idő jár. Szabolcsmegye közigazgatási bizottságának havi üléséből. (1884. márcziushó 13.) Előterjesztetett Zoltán János alispánnak, a megyei közmunka, betegápolási, jegyzői nyugdíj és katona beszállásolási alapokba februárhóban befolyt összegeket kitüntető jelentése. Mintán a közigazg. bizottság arról győződött meg, hogy bár a járásokban, a közmunka és egyéb köz-pénztartozások behajtására végrehajtók alkalmaztattak; a megyei különféle alapokba történt befizetések azonban nem állanak megfelelő arányban azon költséggel, amelyet a végrehajtók díjazása igényel: ennél fogva felhivatnak a szolgabirák, hogy a megyei alapok kint levő követeléseinek behajtására alkalmazott végrehajtók működését, saját anyagi felelősségük terhe alatt, a legnagyobb szigorral ellenőrizzék. Koczo'v László kir. mérnök jelenti, hogy NyirBáthor község 1882 évi közmunka tartozását, annak idejében le nem dolgozván, a hátralékos munka napok háromszoros váltságdijának behajtása, a községi elüljáróságnak oly utasítás mellett tétetett kötelességévé, hogy az e czimen kivetett 1067-frt. 40 krt. f. é. márcziushó 15 ig befizessék; mert ellenkezőleg az elüljáróság költségére felfogadandó végrehajtók által lesz behajtandó; s ennek daczára, még is csak 312 frt. 40 kr. folyt be. A mérnöki jelentés folytán, az alispán utasittatik, hogy a hátralékban levő összegnek Nyir-Báthor községtől való behajtása végett, az elüljáróság költségére végrehajtók alnalmazásáról intézkedjék. A kir tanfelügyelőnek abeli jelentése következtében, meiyszeréut, bár talmud-hóra iskola létezése sem az alispáni hivatalhoz, sem a kir. tanfelügyelőhöz be nem jelentetett; desőt az izraelit, xx. kerület elnöksége kijelentette, hogy ilyennek létezéséről tudomással nem bir; még is N.-Kállóban és Nyir Adonyban őszesen 45 gyermeknek taníttatik a talmud-thóra zugiskolákban, a nagykállói járás szolgabirája utasittatik, hogy a járásterületén jelzett községekben levő izraelita zugiskolák bezáratása iránt haladéktalanul intézkedjék. Luká is Ödön b izottsági tag bejelentése következtében, Kras/.n.iy Péter szolgabíró szintén utasittatik, bogy Gégény községéb n, az ott fenn álló izr. zugiskola bezárása tekintetéből, sürgiseu intézkedjék; egyszersmind tartson vizsgálatot a:-, iráu.bao, hi valyon a g'gényi zugiskola feunállása, régben ne-u a főbíró mulasztásának tulajdonítható e ? Dr. Jósa András megyei főorvos jelenti, hogy a himlő oltárnak karról-k irra való oltára köve keztében, köztud >iuasul..g a megye több községében, a csecsemők közzől számosan leltek buja-sőrosokká ; ezen betenséguek kiirtása p

udisí, az államtól évenkint tetemes p°nz áldozatot köve'el: -zilkségesuek véli teliát. a védbitnlő ol'&-ml eredni tehén h. nlőt alkai n i/.ni. "S i kftinei'b kezelfs c/.é jabol azt jivasolja, hoíy . telién himlő amag birka tölt;>ébn oltva sokszoroztussok és a gyer nekek közvetlen a birkába oltott tehén himlővel oltassanak be. Ugvan-csak dr. Jósa András fiiorvos jelenti, hogy ujabb időbeu negyéukbeu a heveny buja-kór különböző alakjai, a rendesnél számosabb esetben merülnek fel; és ezt részben a kéjelgési üs»y neiu kielégítő rendezettségének rój ja fel. Jelentést tevő főorvos nézete szerént, felhívandó lenne a közegészség ügyi bizottság egy szabályrendeleti javaslat kidolgozására. Szükségesnek véli azonban addig is, mig e javaslat elkészül és érvényesül, oly intézkedéseket tenni, amelyek a buja-kórnak terjedését szigorúbb felügyelet által korlátozza.