Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

V. évfolyam. 10. szám. Nyiregyháza, 1884. márczius 9. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVA.TALÜS KÖZLÖNYE. W üVLegjelemili lietenlcint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kgész évre 4 frt. Félévre 2 > Negyedévre t » Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendii fülszólamlások Piringer János és Jóba. Elek kiadótulajdonosok kiiny vnyomdtíjához(nagy-clebreA községi jegyző és tanító uraknak e^sz évre ezeni-uteza 1551. szám) intézendők. csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetleii levelek esuk ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlésé ö kr ; többszöri kozle's esetében i kr. Kincsíári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 1 & krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó bivatalunkbau (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: ttoldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Builapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A csendőrség és a nép Nem uj dolog a magyar nép életében, hogy minden uj intézmény iránt nemével a hidegségnek, sőt mondhatni gyűlölettel viseltetik. Ily uj intézmény nálunk a csendőrség, amely tulajdonképpen immár teljesen életbe lépett, s aipelylyel a magyar nép sehogy sem akar kibékülni ; nem gondolva arra, hogy a magyar csendőrség nem idegen elnyomó hatalom, hanem az alkotmányos magyar állam szolgálatábau áll, amelynek föladata a hazai közbiztonságot és törvényeket minden, bárhonnan jöhető támadás ellen megvédeni. Hogy mily elkeseredett ellenségeskedéssel viseltetik a magyar, különösen a falusi nép a csendőri intézmény iránt, mutatja ama megdöbbentő mándoki eset, amely annak idejében a hazai hírlapokat is bejárta. Nem rég történt, folyó évi januárhóban, de oly szomorú és szégyenletes nyomokat hagyott hátra maga után, amelyet emlékezetbe hozni, újból- és újból szellőztetni, éppen a közbiztonság érdekében soha sem fölösleges. Folyó évi januárhó egyik napján, illetőleg esti nyolez óra tájban ugyanis, két csendőr Ferencz Gábor és Turi Mihály portyázott végig a városon. Útközben három daloló duhaj paraszt legénynyel találkoztak. A legényeket reudre utasították s rájuk parancsoltak, hogy menjenek haza. A legények ketteje odább is állott békességgel, de a harmadik, egy Csap András nevü ismert verekedő és garabonczás ember rákiáltott társaira: „Hát oly gyávák vagytok, hogy két szál csendőrtől megijedtek!" S ezzel nagy furkós botját ütésre emelte az egyik csendőr feje felett. A csendőr egy ablakból kisugárzó lámpa fényénél a támadást észre vette, hátra ugrott és az ütés a földet érte. Ezzel a legény megfutott. A csendőr a törvény nevében megállásra szólította fel Csap Andrást, és lövéssel fenyegette, ha meg nem áll. „Lőnél kutya ha szabad volna"! kiáltott vissza a futó. A csendőr még kétszer megállást parancsolt a legénynek, s mikor ez után sem állott meg, utána lőtt. Csap András tovább futott, de a csendőr elejébe került, és mikor a menekülő akkor sem akarta magát megadni, Ferencz Gábor csendőr oly csapást mért kardjával a legény fejére, hogy azonnal összerogyott. A zajra rögtön csődület támadt. A csendőrök a sebesültet lakására vitték, hol Burián körorvos konstatálta, hogy Csap Andráson nem csak a kard ejtett sebet, de bordái közt a golyó is érte. A nép eközben nagy számmal gyülekezett a sebesült háza körül és izgatott hangon beszélt az eset felől. Már-már attól lehetett tartani, hogy a parasztság föllázad a két csendőr ellen: mikor Hacker László őrs-parancsnok tapintatos föllépése a tömeget szétoszlatta. Másuap Csap András a kapott sebek következtében meghalt. Ez a tényállás. Itt azonbau ínég nincs vége a dolognak. A vizsgálat természetesen megindittatott, melynek folyamán a köznépből egymás után jelentkeztek a tanuk, hogy ők látták az esetet; holott akkor az utcza teljesen néptelen volt, De a nép a csendőrök ellen akart tanúskodni. Az ügy azonban, mint halljuk, a maga utján befejeztetett. íme nemcsak hogy semmibe sem vették a csendőröket, nemcsak kihivólag viselkedtek irányukban, sőt tettleg meg is támadták őket: hanem a nép kész volt ha: misan tanúskodni azok ellen, akiknek hivatása a nép élete I és vagyona fölött, életük koczkáztatásával is, őrködni éjjel és nappal egyaránt. Ez nem törvénytisztelet, nem rend-szeretet a nép részéről; hanem őrült merénylet saját érdeke ellen. Az ily bajokon legtöbbet segíthetne a helyes és alapos népnevelés, ami még mindig gyenge lábon áll nálunk, és álni fog mindaddig, amig a népnevelés ügyét maga az állam nem veszi kezébe. Az iskola nem a felekezeteké, hanem az államé. Az államuak kötelessége neveltetni, oktattatui a népet mégpedig ingyen és kényszer utján. Ekkor az után nem fognak előfordulni a mándoldhoz hasonló törvényellenes merényletek. B. A. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Az anyai szeretet hatalma.*) (Hindu beszély.) (Folytatás.) Ajodjának elsötétült az ő fényes fejedelmi palotájában. Hiányzott ott Padma derűt sugárzó alakja. Azt hitte Ajodja, hogy a bűvös hölgy most bengáliai rózsáit ment virulásra birni. A hölgyek és virágok összetartoznak, mintha testvérek volnának. Nagyon értik egymást, s szerfelett vonzódnak egymáshoz. Mindig hiányzik ott valami, ahol egymást nélkülözik. Mi volt maga az Éden, mielőtt oda az első hölgy belépett? Remete-lakás ... cseüdes magány, hol a lélek mindig várakozik valamire, a múlt vagy jövő képeire, s a jelen nem képes betölteni, lefoglalni. Igaz, hogy nem sokáig virágzott, hogy az oda bevonult, kevés volt neki nem sokára az is. Több és más után vágyott az ismeretlen áhitó kebele. De azon rövid időközbe az örökkévalóság gyönyöre összpontosult, amely még akkor is felüdité az életfáradt vándort, midőn az már emlékezetté vált át. Ekkor tűnt ki, menyi tápláló erő van a múltban, s hogy a mult nem halt meg egészen. Általában semmi nem hslhat meg egészen. Életét más téren folytatja és •) Lásd a 6-ik számot. hatályositja az, ami az emlékezetbe ment át . . . Megszellemesült, ez az egész változás. De Ajodja a jelent ohajtotta kizsákmányolni. Örök jelent ohajtott, ami valami képtelenség. Hiszen a jelen maga valami vegyülete a múltnak és jövőnek. Nincs önállósága. A mult és jövő összevetik egymásra árnyaikat, egyik előre, másik vissza, és ez a jelen. De Ajodja nem gondolkozott . . . csak érezett s ennek jelen kell és habzó pohár. Gondolkozni majdnem anyi, mint tanulni lemondani B a lemondásban van mindig valami a halálból, valami hideg árny. Aki gondolkozik, rideg útra szánta el magát, hol tömérdek romokkal találkozik a vándor, roncsokkal a világ-élet hajótöréséből, s ezek között eligazodni ugy lehet, ha olykor önkényt vetjük ki az élethajó terhét, ami nem történhetik meg kinos küzdelem nélkül. Ajodja szívesen bocsátkozott viaskodásba oly ellenséggel, melyet izomerővel legyőzni lehet; de hát az idővel nem birkozhatik senki. Nincs senki, ki a távozójelent vissza tartsa, hogy az ne menjen át a múltba, ne lépjen azon árnyba, hová a történelem, a multr.k sírboltja vonul, elmosódó alakjaival, melyek idővel mesékké változnak, mielőtt végkép kimerülnének a sötét háttérbe, letaszítva, a feltolongó jövevény alakok által, melyek most mindanyian némák : árnyak, Mánesz-ek. Ajodja szolgáit küldé, hogy hivnák. vissza a kertből palotája életfényét. A szolgák azon jelentéssel tértek vissza, hogy Padma nincs sehol . . . Padma tündér volt, a Perik egyike, s a tündért letartóztatni nem lehet ; a hatalmas Shab Közlemények a gazdasági egyesület köréből, ni A mult számunkban megemlékeztünk azon indítványáról a közgazdasági előadó urnák, amelyet a megyei közigazgatási bizottsághoz nyújtott be az idegen megyei és honos aratók felfogadása és szerződtetése tárgyában. Ezen indítvány, tárgyalás és megfelelő szabályrendelet készítése végett, az egyesülethez tétetvén át, az által egy szűkebb körű bizottságnak adatoct ki, mely bizottság Nyiri János, Pscherer József és Propper Samu urakból alakíttatott. Ezen bizottság feladatában eljárván, a szabályrendeletet elkészítette s megyei közigazgatási bizottsághoz be is nyújtotta. Az eddig tapasztalt nagymérvű rendetlenségek és lélekvásárlás megszüntetésére alkotott szabályrendelet a következő : Szabály rendeleti javaslat az idegen megyei aratók felfogadása és szerdődtetése iránt. 1. Sem idegen megyei, sem honos aratót máskép mint személyesen vagy írásbeli megbízott által fogadni nem szabad ; ezen Írásbeli megbízásnak az illető községi elöljáróság által láttamozva kell lennie, különben érvénytelennek nyilváuittatik. A megbizó írásban világosan kitüntetendő, hogy ki számára, hová ós hány arató ember fosadható a megbízott által. 2. Ügynökök vagy alkuszok, kik nyerészkedésből vagy Írásbeli megbízás nélkül csalogatják magukhoz az aratókat, mint erkölcsrontók és anyagi kárt okozók, az illető városi vagy községi elöljáróság által letartóztatandók és hatóságilag 5—50 frtnyi birsággal vagy 1—5 napi elzárással büntetendők. Utasitattnak ennélfogva a községi elöljárók, városokban a kapitányi hivatal, hogy az aratók bejövetele idejére állandó kirendeltséget létesítsenek, melye zen szabályrendelet egyes pontjainak szigorú betartására felügyeljen. 3. A Tiszántúli átkelési helyekhez az aratók bejövetelének idejére az alispán által csendőrök rendelendők ki, kik mind az aratókat, mind az azokat felfogadni szándékozó gazdákat oda utasítsák, hogy csakis községi elöljáróság előtt köthetik meg szerződésüket, és megakadályozzák az uton való csalogatásokat és netaláni kihágásokat. légalakká változik, s elrepül ismeretlen vidékre, hová halandó őt nem követheti, a Nandana bűvös kertjeibe, mely csak az isteneknek és nemtőknek nyílik meg. Ajodja kirántá pallosát, s lesujtá első szolgája fejét. A hatalmasak nem szeretik hallani az igazat, hit váuy gőggel, a hízelgéssel táplálkoznak legszívesebben töményezéssel. Akit árnyaikba hajtott balvégzete, lássa el magát töménynyel. így volt ez kezdetben, igy van az ma is, és igy lesz sokáig ... de nem mindig. Ajodja azután maga indult keresni Padmát, azt hitte, hogy ő önmagát jobb sikerrel fogja kiszolgálni. Bajos dolog az annak, aki ezt nem szokta meg, csak zavarait fogja megsokasítani. Futott, kiáltozá Padma nevét. Odaígérte neki a nagy Mogul gyöngyeit.Igérte, hogy kivájja a Jadghernaati bálvány isten egyik rubin szemét számára. Mind hasztalan, semmi viszhang. De Padmáuak nem kellett a nagy Mogul gyöngyhalmaza, a bálvány isten rubin szeme, követte a rongyfedett koldust, ki szerelmével szivét betölté, s kifáradva, lélekszakadva mindketten szerencsésen elértek a szent Brámin remete lakába, s áhítattal megcsókolták reszkető kezeit. — Megérkeztetek gyermekeim ? — Meghálálni jóságodat. — Legyetek áldottak gyermekeim, Fiam! őrizd, sziveden a Kamalátát. — Atyám! már mindent birok, miután vágyakoztam. — Még nem egészen fiam. Tiéid e szép gyermekek öledben Shu-báhu? Shu-báhu elhalaványodott.