Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

részről pedig gazdálkodóink részére is anyiban lenno előnyös, hogy ezen intézkedés következtében, kevésbbé absorbeáltatván az aratásra leránduló munkások tömege, könnyebben és olcsóbban kaphatnának aratókat, a kí­nálat és sr.Ukséglet örök igaz törvényeinél fogva; mert tapasztalásból tudom, hogy sok gazda alig két hét, vagy sokszor másfél hét alatt elvégezvén mások rová ám tö­megeseu magához csábított aratóival a munkát, ol) Cse­kély keresettel bocsátja el őket, mely uti költségük és fáradságuk megtérítésére is alig elegendő. Tapasztalás szerint egy felföldi arató tót, a gabona-állomány sűrűsé­ge szerint őt vagy hat magyar holdat, 1200 • öllel számítva, képes három hét alatt letakarítani, miért is minden gazda könnyen kiszámíthatja magának arató szükségletét. Felkérem a melyen tisztelt közigazgatási bizottságot, ezen indítványom elfogadása esetében, hatá­rozatát a legszélesebb körben a gazdaközönség tudomá sára juttatni mind a hírlapok utján, mind az egyes szol­gabirák éa községi elöljárókhoz intézett rendelet által. Indítványom második résre pedig az, hogy statisz­tikai szempontból igen lontos és lényeges tudhatni azt, hogy tényleg hány idegen megyei ember nyerhet megyénkben az aratás alatt, munkát, valamint a megye egyes vidé­keire és birtokosaira nézve is nagy érdekű de tanulságos is lévén a bér és muukaviszonyok ismerete: kérem odu­utasitani a községi elöljáróságokat, hogy a náluk be­mutatott aratási szerződések nyomán, részletes jelentést terjeszszenek be, ne«ezete«en: 1. bány idegen arató dolgozott községi határukon? 2. mely megyébe valók az illető aratók ? 3. minő arató-rész köttetet ki ? 4. minó volt a szerződött élelmezés? 5. mit és menyit kerestek az aratók fejenként? Ezen jelentések összeállításira és lajstromos össze­gezésére szívesen felajáulom a tekintetes közigazgatási bizottságnak szolgálataimat, a nagyérdekii czél előmoz­dításának szempontjából; miért is kérem ezen szellembeu a határozat kimondását. Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. Nyíregyháza, 1884. ftbruárhú 2tí. Oráfl József főispán ur ő méltósága a nagy szám­mal öszegyült bizottmányi tagokat röviden üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta. Mielőtt azonban a gyűlési napi rendre tért volna, bejelenti, hogy Farkas Gábor tisza­eszlári községi birót, aki T. Eszláron, az ismeretes Soly­mosi Eszter-féle büu-per folyama alatt, ügyességével és erélyével a rendet mind végig fen tudta tartani, felsőbb helyen kitüntetésre ajánlván, 0 Felsége Farkas Gábor­nak a rend fentartása körüli érdemeit, a koronás ezüst érdem-kere9zt adományozásával méltányolta. Mely felségi tényről midőu a közgyűlést szerencsés értesíteni, kijelenti egyszersmind, hogy a tényleges feldíszítés eszközlésére a mai napot tűzte ki. Felkéri tehát Zoltán János alispán urat, hogy szíveskedjék az érdemkeresztet a kitüntetett bíró mellére feltűzni. Ez után Zoltán János alispán fel áll, az érdem keresztet átveszi s oda fordulva Farkas Gáborhoz, aki számos barátai társaságában az eluöki szék megett fog­lalt állást, rövid, de megható beszédben üdvözölte az ünnepelt férfiút, mint akinek ritka ügyességét és tapin­tatos eljárását ó maga (alispán) is személyesen tapasz­talta, és feltűzte az érdemjelt; e szavakkal zárván be az ünnepélyes aktust: bog) >viselje szerencsével! < Erre Farkas Gábor a következő szavakkal vála­szolt: „Köszón'óm a fényes kitüntetést 0 császári királyi apostoli felségének és a föispánur ö méltóságá­nak. Kívánom, hogy az ég áldja meg 0 felségét és feje­delmi családját hoszu élettel. Kívánom, hogy a magyar nemzettel együtt a legnagyobb boldogságban és egyetér­tésben éljenek.» Szavait élénk éljenzés követte. Főispán iir szintén meleg szavakkal köszöntötte Farkas Gábort; kívánván hogy a kitüntetést »élvezze egészségben*. Egy úttal azon óhajtásának adott kifeje­zést, hogy vajha e kitüntetés másokat is hason­ló öntartásra és erélyre buzdítana. Végül leikérte a gyűlést, mikép legméltóbban véli befejezni ez ünepélyes leldiszitési csilekméuyt azzal, ha a közgyűlés tagjai felállva 0 felségének egy »Éljeu*-t ! mondanak. Erre a gyUlés tagjai felállanak s egy tömeges éljen-kiáltással befejezik az érdemkereszt feltüzéséuek ünnepélyét. Ez után főispán ur felhívja Miklós László főjegyzőt az alüpáui évnegyedes jelentés olvasására. Az alÍKpáni jelentés felolvastatván, amenyihen ab­ban semmi oly rendkívüli tény, amely felszólalásra vagy vitára nyújtott volna anyagot, elő uem fordult, az egész terjedelmében helyeslő tudomásul vétetett. Csupán LyC­kács Ud'in bízott, tag és esperes emelt szót, nz lütbiai tömeges mulasztásokra reflektálva. Nayy sxeny^csétleo­•égnek tartja szóló, hogy 24140 tanköteles gyi'rmi-k köz­iül 1254, tehát 60° /„ nem jár iskolába. Mélyn?^ eUzouioritó tény ez amelynek okát alig képes JfcjfuíUHii Az egyhá­zi és politikai lohetöt elkövetnek e ''JlífFroftira; de fájdalom eredménye sehol sincs. A 'legnagyobb hibát a községi elöljárók lanyha eljárá­sában találja, mint akik teljességgel képteleuek. illető­leg bátortalanok a tőrvéynek érvényt szerezui ; félvén az egyesek bosxujától. Kívánatos volua. szóló szerént, h:» a községi elttljárók vagyona biztosittaloék. Főispán: Az elöljáróság kötelességét minden kö­rülmények közt teljesíteni tartozik. A szolgabirák uU­sitandók a mulasztásuk ellenőrzésére és meghintet, sére. Az alispáni jelentésre reflektálva, nem hagyhatok meg­jegyzés nélkül egy tényt, tudni illik Nyiregyháza város elaljáróságácak azt a hanyagságát, amely sz-rént a köz­munka összeírást máig sem terjesztette be, ami miatt rendkívüli gyűlést leszek kénytelen össze hívni. A tenyész bikák és kanok megvizsgálása végett kiküldött bizottságba 3 tag megválasztás > lévén szükségt-s, felhívom Pscherer József gazdasági előadó urat, hogy a holna­pi gyűlés elé proponáljon két ily bizottsági tagot (Helyes). Követkéz ett a sorrend szerént, 2 tagnak az egész­ségügyi bizottságba való megválasztása Az állandó vá­lasztmány Verzn- Istvánt és Leffler Sámuelt hozza javaslatba; akiket a gyűlés e minőségükben egyhangú­lag megerősít. Olvastatott harmadik helyen a belügyminiazternek a me­gye újbóli rendezésének alkalmából, a megye közönségéhez intézett üdvözlő leirata, amely egyszersmind a megyét hi­vatali és hazafias kötelességének teljesítésére huzditja. A miniszteri üdvözlet tudomásul vétetik. Olvastatott a belügymiuiszternek a szüretelés, ku­koricza-szedés és más mezőgazdasági teendőkre vonatko­zó leirata, amelyben utasítja a megye közönségét, hogy az e tekintetben kitűzendő határidők áthágásának me­ző-rendőri kihágássá való minősítése tárgyában szabály­rendeletet alkosson. Az állandó választmány a leirat kelió méltatása mellett, utasíttatni javasolja a járási szolgabirákat: bogy az illető községekkel egyetértőleg, alkossák meg a szük­séges szabályrendeletet. Főispán e tárgyban külön küldöttséget óhajt ki­küldetni, amely küldöttség, érintkezésbe téve magát a megye területén szervezve levő gazdasági szövetkezetek­kel és a gazdasági egylettel, hivatva lenne a kiváut szabályrendelet elkészítését eszközölni. E tekintetben szintén a közigazgatási előadó urat bízná meg a kül­döttség tagjainak kiszemelésével. Főispán ur véleméuye általános tetszéssel fogad­tatván, Pi-cherer József gazdasági előadó ur megbízatott a küldöttségi tagoknak kijelölésével, aki is a megtisztelő megbízatást azzal az észrevétellel vállalta el, bogy az idő rövidsége miatt, a névsort csak a holuapi gyűlés elé terjesztheti. (Helyes.) Olvastatott a belügyminiszternek a megyei főszám­vevő fölebbezése folytán, a községi számadások megvizs­gálási módozata tárgyában, a megye közönségéhez inté­zett leirata. E miniszteri leirat a főazámvevőnek a köz­ségekben való működését határozottan helyteleníti; csak is rendkívüli esetekben találja megengedhetőnek. Kimond­ja továbbá a leirat, hogy a vizsgálati költségeket köte­les ugyau a megye előlegezni; de fennmarad viszkerese­te azo; ellen, akik a költséget okozták. Megütközéssel vette továbbá a miniszter a községek hanyag gazdálko­dását, aminek okát az illető közegek érzékhiányában és mulasztásában véli föltalálni. Meg van győződve a miniszter, hogy kellő ellenőrzés és felügyelet mellet, ily szánalomra méltó eredmény nem következett volna be Elvárj* végül, e viszouyokmk jövőre való megszüntetését. Gaál Elek, főispán és alispán, felszólalásaik alap­ján haiároztatott, hogy a községi számadások megvizs­gálása a községek kötelessége lévén, a főszámvevő csak is a szolgabíró indokolt előadása alapján küldendő ki. Ez úttal pedig a szolgabirák utasíttatnak, hogy a köz­ségi számadások megvizsgálását, a képviseletekkel egyet­értőleg, 3 hó alatt foganatosítsák, s eljárásukról jeleu­tést tegyenek. Olvastatott a belügyminiszternek azon leirata, amelylyel Fráter Síndor megyebizottsági tagnak föleb­bezésére, megsemmisíti a megyei gyülésuek ama hatá­rozatát, amelyben Heumaun Ignácznak a tisza-eszlári perben tartott védbeszéde alkalmával, a megyével szemben tanúsított eljárását elitélte. A leirat ugyanis a megye megrovó eljárását, azon indokból, mert dr. Heuman Ignácz, mint megyei bizottmány egyik tagja, a kér­déses sértő nyilatkozatot nem a közgyűlés előtt tette, helytelennek és jogtalannak mondja. Az állandó választmány a miniszteri leiratot tu­domásul vétetni javasolja azzal a megjegyzéssel, hogy a miniszter leirata a megye erkölcsi meggyőződésén mit­sera változtat ; és hogy sürgősen kéressék fel a minisz­ter az iránt, mikép szigorúan járjon el azon közegek el­len, akik a Heutnanu elleu bejelentett ügyben, 1883-ili évi juliushó óta, mai napig, még egy lépést sem tettek. Főispán a biróság hanyag eljárása elleni felszól lalást helyesuek és jogosnak találj*; a qualifikált tudo másul vételt azonban, nem helyeselheti. Szérénte a mi­niszteri leirat a megye erkölcsi meggyőződését nem érint­hette: miután ez csak a megye határozatával foglalkozik, amelyben a megve kétségen kívül tuiment illetékességén. Aj ;nlja teh'it, hogy a leirat eg^szei'üeu: tudomásul vétessék. A főispán emeszíi.ai minden viszhang nélkül haltak el a terem szegleteiben. Egyetlen illetékes hang sem emelkedett fel sem ellene, ^em mellette. Csupán Fráter, Sándor kísérelte meg, fíjdebbezési álláspontjáuak rektifi kálását. Nem helyeselheti ugyanis, ha egyik hatóság át­lépi a másik hatóság hatáskörét; mert ő az ily eljárásban inagát a szabadságot látja megsértve. Ez volt indoka fólebbezésének. Az -állandó választmány javasl ttát nem pártolhatja; ^l.Vfenbe í a főispán véleményét helyesli s '.janija aiir,ak elfogadását. "*itezösy László az ő szokott modorával közbeszólva, H. állandó választmány javaslatából csupáu az erkölcsi szót kivánná törültetui; a többit elfogadja. Fráter Sándor és Me/.őssy Liszló kivételével, a gyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadván, főispán a 8 dik száma ügyet terjeszti tárgyalás alá. (Folyt, kftv.) Nőegylet! reunló. (1884. februárhó 23.) Ügy látom, hogy a nőegyletnek az idén a sors­tól az a szerep jutott, hogy »családi mulatságokat* rendezzen ; mert bár többen voltak, mint az első reunio­bun még sem annyian, hogy elmondhatnám, miszerént : • tömött házat> láttunk Igcz ugyau, hogy kedv volt, de midőn a czigány előtt Össze zsuffolódott párok kis csoportjára néztem, e.izembe jutott az a hölgy sóhaja, aki az első reunió alkalmával ezt mondá : >való<ágos szégyen volt azokra nézve, akik ott voltak< fin csakugyan szégyenlettem is kissé a dolgot, de uem a magam nevében hanem azok helyett, akik »ott nem voltak*. Egé&z általánosságban beszélek ugyan; de ha a mélyen tisztelt nőegyleti tagok taláu magukra vennék e -zerény megjegyzésemet: ugy annak sem mondanék nagyon ellent. De hát ez nem a báli referens dolga, s igy nem politizálok tovább. A reunión, mint elébb emlitém, most többen vol­tak jelen. Ott voltak ugyanis: Csnlyi Mihályné Victo­r. k leányával, Di-tzl L«i.is:ié Ir.na leány ival (Szt. Mi­hály), DriiUóczy Sámuelné úr...» Mirkt Anna éi Csilla úrhölgyekkel, Glüok Wenczelné urnő, Braun Josefa úr­hölgvgyel (Kótaj), Irián Jánosné Ida leányával, Dr. Köszler Lajosné Etelka leányával (Szt. Mihály), Lipthay Jenőué (Eszlár). Maar Adolfué Margit és Etelka leá­nyaival, Marsalkó Lajosné Ilona leányával, Náda,ssy Lajosné Irén és Blauka leányaival, Pazár Istvánné, Sze­szich Laio-né Ida leányával, Sexty Gyuláné, Widowich Antalná Ilona leányával, és Widowich Ferenc/.né leányaival. (Tass). A reunió vezetését ezúttal Paláuszky Sámuelné urnő volt szives elvállalni, s lekötelező szivélyességével járult a táuczolók felviditásához. A négyest 22 pár tánczolta. A negyedik négyes utáni csárdás reggeli öt órakor ért véget. T. Közügyek. (A közmunka- és közlekedésügyi miniszter) f. é. januárhó 30-án 3837 száuiu rendeletével a postahivata­lokat Utasította, hogy a magyar földhitelintézet és pjr­tó-mentes közhatóságok, hivatalok és árvapéuztárak közt, árvaügyekben előforduló pénz- és értékpapír-külde­ményeket, ha azok a feladó nevével, annak hivatalos pe­csétjével, és ezen záradékkal: »árvaügybeu portómentes« vannak ellátva, ezentúl portómeutesen kezeljék. (A megyei és városi árvaszékeknél), a rendezett tanácsú városok és gyárnh itósági joggal lelruházott köz aégek árvaszékeinél, végül az 1877. évi XX t.-cz. 285. §-ának második bekezdése alapján árvapénzek kezelésére engedélyt nyert községeknél, esetleg letétben őrzött in. keleti vasúti I. kibocsátású elsőbbségi kötvények uj szel­vény-ivekkel leendő ellátása tárgyában, e következő kör­r ndeletet bocsátotta ki a pénzügyminisztérium: A m. keleti vasuu I. kibocsátású elsőbbségi kötvényeken levő utolsó szelvény f. évi január hó 1-én járván le, a külön­böző árvapénztáraknál esetleg letótkép őrzött ilynemű kötvények is uj szelvény-ivekkel lesznek ellátandók. Ezen eljárás egyszerűsítése czéljából, a ra. kir. belügyminisz­tériummal egyetértőleg elhatároztatott, hogy a letétben őrzött kötvények uj szelvéuy ivekkel, kizárólag f. évi junius hó 1-je után, a m. kir. központi állampénztár által fog­nak elláttatni. A különböző árvapénztárakban őrzött m. keleti vasúti I. kibocsátású elsőbbségi kötvények szel­vényutalványai e czélből három példányban kiállított, a kötvények számait tartHlmazó jegyzék kíséretében, a m. kir. központi állampénztárhoz Budapestre beküldendők. A m. kir. központi állampénztár a beküldött jegyzékek egyikét, azon a szelvényutalványok beerkeztét elismer­vén, a beküldő pénztárnak azonnal, a jegyzékek egy másik példányát pedig annak idején, a beküldött szel­vényutalványoknak megfelelő uj szelvényivek kíséretében fogja visszaküldeni. (A kataszteri munkálatok elleni felszólamlások.) Tapasztaltatván, hogy több kétes exisztonczióju egyén a legközelebb megindítandó egyéni felszólamlásoknál, a községeknek és egyes nagyobb közbirtokosoknak közben­járóul ajánlkozik, és e közbenjárásért, szerződés szerint, bizonyos dijat kér: figyelmeztetjük az illetőket, hogy a felszólalamlások, akár élő szóval, akár Írásban, a községi elöljáróságnál iiyujtandók be. Az elintézést pedig, minden egyen községbeu a járás földbirtokosaiból álló földadó­bizotság küldöttsége végezi, a kir. kataszteri biztossal együtt. A küldöttség, még a működése alatt előterjesz­tendő panaszukat is elintézi, még pedig ingyen, minden di] nelkü.l Óakodjanak tehát a felszólamlani szándéko­zó birtokosok minden ily közbenjárótól. (Bocsáthatók-e a képesített tanítók jegyzői szigor­latra?) Ez érdekes elvi kérdést a belügyminiszter közelebb tagadólag döntölte el; mert az 1883. I. t. cz. 6 §. ki­mondja, hogy: »község-jegyzői vizsgára csak az bocsátha­tó, aki legalább is 6. gymnáziumi, vagy reáliskolai, avagy a polgári iskolák 6 osztályai, vagy valamely eme közép­tanodákkal egy rendű kereskedelmi iskolát, avagy végre meg felelő katonai tanfolyamot sikeresen végzett.* ÚJDONSÁGOK. (§) Az egyenes ós közvetett adók, a közvetlenül lerovandó illetékek és az egyenes adók módjára besze­dendő egyéb kincstári tartozásokra vonatkozó intési ivek, az 1883. évi XLIV. t. ct. 56 §. alapján, ezen tul pos­tai uton fognak kézbesittetni ; és pedig: a) a kir. adóhivatalnál fizető adózóknak; b) a Budapesten ég a törvényhatósági joggal felruházott városok területén la­kó adózóknak ; c) másutt csak azou adózóknak, akik a tartozás előírása helyétől távol vannak ; és oly helyeken lakóknak, ahol maga a póstahivatal felesketett levőihor­dók által teljesiti a levelek kézbesítését. A kézbesítésre vonatkozó részletes utasításból, közöljük az adózó kö­zönséget közvetlen érdeklő pontokat. Ugyan is : »A kézbesítésnél tartozik a levélkézbesitő, a vétbizonyitványt, a czimzett által, kelteztetni és aláíratni. Ha a levélhor­dó czimzettet nem találja, értesítést hagy nála. Ha az adóintést 3 nap alatt nem kézbesítheti, azt czimzett háznépének adja át. Ha a háznép a vétiv aláírását meg­tagadja, a levélkézbesitő az intést ott hagyja ; de a vét­bizonyítványra feljegyezi, hogy kinél hagyta az intést. Az intés kézbesithetlennek osak akkor tekinthető, ha a czimzett lakása ismeretlen, vagy ba a czimzett egy hét­nél hoszabb időre elutazott. Az intési iveknek ily mó­do:i való kézbesítése, Szabolcsmegye területére nézve, csakis Nyíregyházán eszközölhető. (§§•) A kisvárdai járás földadó-bizottságához ren­des tagokul Okolicaányi Lajos, Kálmánczhelyi János, Nozdroviczky György, Nagy Imre és Sulyok Elek ed­digi póttagok ; póttagokul pedig Rutkay Károly, Nozd­roviczky Kázmér; éB Szmrecsányi Elek neveztettek ki. X A nyíregyházai iparosok, illetőleg az ezekből alakult és fen álló 5 ipar társulat értekezletet tartott f. é februárhó 24-edikén a »Csizmadia szin«-ben; amely értekezleten a vidéki iparosok is tekintélyes számban voltak képviselve. Az értekezlet tárgyát a napi kérdésen levő ipar törvény-javaslat elleni indokolt módosító kérvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom