Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

I paszkodik a t. képviselő ur. A 34. §-nak ezen szavaiba .a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán.

u Igaz. hogy ez ott van a törvényben. De azt is tudnia kellene a t. képviselő urnák, hogy: senki sem lehet saját ügyében biró; hanem a két perlekedő fél közt kell lenni egy harmadik factornak, aki a perlekedő felek közti vitás kérdést eldöutse. Azt pedig csak nem tagadhatja a t. képviselő ur, hogy a megye és város közt fenforgó jeleu kérdésben, csakis a miniszter dönthet, nem pedig a megye. Mert ha egyik vagy másik fél biró lehetne saját Ogyében : akkor vajmi kevés hasonló kérdés döntetnék el érdemileg és véglegesen. Azt állítja továbbá a t képviselő ur, hogy a kőutra vonatkozó »kózös» szó ugy csempésztetett be a szerződésbe. F, gyanúsítást egyenesen és egyszerűen vissza kell utasi tanom. A L képviselő ur bizonyosan tudja, hogy az általa megtámadott szerződés 1876. márcziushó 7-én jött létre a megye és a város közt; de koránt sem ugy, mint a t. képviselő ur állítja, hogy t. i. Nyíregyháza városa mint vállalkozó, Szabolcsmegye pedig mint kiadó szerepelt volna eme szerződésben. A tokaj-kolozsvári kőutat ugyanis, a megye 3 öl »xélességben volt köteles kiépíteni, tehát a Nyíregyháza város központján végig vonuló részt ié. A város azonban azzal az ajánlattal fordult a megyéhez, hogy amenynyiben egy 3 öles, aprókövecsekkel épített útvonal nem csak a szabad közlekedést akadályozná meg a város főutczáján; desőt még a városnak jövőben leendő kikövezését is nagy mérvben megnehezítené, építsék ki a városon átvonuló kőutrészt közösen; ugy t. i. hogy a város a 3 öl szélességet megtoldja még 1 öllel. A megye elfogadta az ajánlatot s a kérdéses útvonal az ajánlat szeréut építtetett ki. Hát nem közösség ez ?! De megállapítják a közöstéget még a megyebizottság által 1881-ben hozott 6 számú határozat és az árlejtési föltételek is, mely utóbbi szintén 1876-ban kelt. Mindkét okmányban világosan el vau ismerve a kérdéses útvonal közöi volta. Nagyon téved tehát a t. képviselő ur, mikor azt állítja, hogy a közös szó 1879-heu csempésztetett be a szerződésbe; mert már az 1876-ban kelt árlejtési föltételek szövegezésében is ott van a közös szó. De mindezektől elnézve, azt kérdezem én a t. képviselő úrtól, hogy iniért ez epés ellenzékeskedés épen Nyíregyháza városával szemben, amely város oly nagy áldozatokat hozott és hoz még ma is, a megyei közigazgatásnak ?! Hiszen az a kövezetvám-szedési jog jövedelme különben sem a városé ; amennyiben azt csakis a város kikövezéséuek tovább fejlesztésére fordíthatja. Már pedig a megye központjának emelkedése, csinosodása : csak nem derogálhat a megyének ! ? És végre mi haszon háramolhat a megyére abból, ha Nyíregyháza elüttetnék a kövezetvám-szedési jog gyakorlatától ? Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur aligha tudna e kérdésre correct feleletet adni. Mert azt csak nem hiszi, nem hiheti, hogy a megye, a városon átvonuló útrész után, amely különben is a várossal közös természetű, kizárólagos kövezeti vámszedési jogot kapna valaha akárminő kormánytól is!? Az után azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy itt tulajdonképen nem orizágut-vámizedési, hanem kövsitt-vámstedési jogról van szó, amihez a megye* stricte véve a dolgot, nem is formálhat jogot; amenyiben a megyének Nyíregyháza város területén kövezettel ellátott területe nincs. Ezeket kívántam elmondani részint a t. képviselő ur téves állításainak bevilágitásaul, részint a megyei éi városi közönség bővebb és helyesebb tájékozásául. K I. No hány szó egy gazdasági könyvről. A konoly szemlélő meggyőződhetett arról, hogy a kit és apró birtokotok naponkint szegényülnek, vagyontalanodnak, minek kétségtelenül igen sok oka van de a tok között ki kell emelnünk az elviselbetlenségig; emelt állami s más közterheket ét a rosz, ósdi gazdálkodást. Ha már a magas kormány ránk rója különféle caimak alatt a terhes adót, mely csapásot évek alatt alig >agy teljességgel ki sem telik termésűnkből, e miatt ke-erü zaklatásoknak vagyunk kitéve; talán szekerünkből fogják ki az igavonó barmot, vagy hideg télbe húzzák l» gyermekeinkről a nAIkülözhetlen ágyneműt, olykor az utolsó falatnak való élelmiszert ütik dobra: magunk iránt való elmulaMthatlan kötelesség az. hogy gazdálkodásunkat ngy folytattuk, miszerint az oly hasznot hoz*on, mely képesítsen ai állatni terheknek kivánt időben való pontos lerovására, biztosítsa családunk tisztességes megélhetését. Az embernek természete az, hogy amit megizokott, nehezen válik oieg attól, igy vannak kisebb gazdálkodóink is. Látják, hogy a mai gazdálkodási rendszer mellett tönkre mennek, mégis nehezen fogadják el hi ujabbnak, a hasznosnak bizonyult földmiveléti módot. Mi ennek oka ? Nem más, mint az értelmi szegénység! Ezen kell segíteni gyorsan, ki kell emelni a népet a tudatlanságból meg kell vele ismertetni a jó és rotz.a hasznos és káros közötti különbséget; mert csak igy remélhetjük fennmaradásukat. Ha népünk le nem vétkezi régi szokásait; tisztelni, haszuára fordítani nem tudja a jelen és közelmúlt vívmányait: pár évtized múlva két osztályt különböztethetünk meg ,N T 1 R V u í: Mt. i. a koldust, és a dúsgazdagot. Borzadva gondolnak gazdáink a forradalom előtti >robotos> világra s némely község lakói ma már csaknem ugy élnek. A kis birtokos ritka, mint fehér holló; a régi »telkes gazdákc feles munkások lettek. A mai rendszer százszor 3ulyosabb, mint a forradalom előtti volt; Mentsük meg a kis és apróbirtokosokat addig, mig van miért megmenteni őket !! Teljességgel nem vádolhatjuk tudományos nagyjaiukal mulasztással, ők sokat te zuek a népért; meggyújtják a vezérlő fáklyákat, de a nép feltartóztatlanul rohau végveszélye vermébe s a mélységből kiált segélyért, a mikor már kési. Mentsük meg azt, aki még el nem merüli, tépjük le szeméről a tatyolt, melyet arra kajáu kéz borított. Tartsunk felolvasásukat; alakítsunk népkönyvtárokat; adjunk a nép kezébe a nép nyelvén irott oly gazdálkodási szakkönyveket, melyekből hasznos ismereteket méritsenek. Könyvpiaczunk meg vau rakva gazdasági szakköuy vekkel, de azok legnag>obb része tudományos, nagy birtokosoknak való. melyet kis birtokos haszonual uem alkalmazhat, sőt iráháuál fogva, nem is ért vagy hiányos vagy nagyon terjedelmes, sokszor oly drága, hogy azt szerény helyzetű földmives meg nem szerezh ti. Midőn e sorokat irom, előttem fekszik Antal Albertnek >A kis- és apróbirtokosok gazdasági kézi könyve* 61 lapra terjedő munkája, mely a niult év végén a • Nyirvidék* sajtójából került ki. Végig olvastam többször, nagy gonddal, nevezett füzetkét. AbWn oly életrevaló eszméket találtam, melyeknek nem terjesztése bün volna. Szerzőt nem a nyerészkedő indította köuyve megírására, mutatja az, hogy a 40 kr. árból 50 százalékot a/, az felét jótékony intézeteknek, iskoláknak, könyvtárak nak ajánl. Nem is feltűnési vágy, hane-.n sok évi tapasztalatának közlése a mások javára. Az iró müvét három nagyobb részre osztotta. Beszél a kis birtokosakról, apróbirtokosokról és bérlökről, Kezdi a házi nevelésen, fokról fokra halad; megmutatja hogyan kell jó gazdát nevelui, rámutatat a mulasztásokra, tévedésekre, kiemeli a szorgalom, rend, jártasság hasznát. A hasznos főldmiveléssel megismertet, élesen megrója az ósdi, káros gazdáikod ut. Külöuösen figyelemre méltó a bérlőkről szóló rész, moly megmutatja a bérlet előnyét, hátrányát ; inti a földtulajdonost az óvakodásra, még a bérlő érdekéről som feledkezik meg. Az egész mü egyszerű, jó magyaros nyelven vau írva, melyet a legközönségesebb földmives is elolvashat és megérthet. Nem mély tudományu ember mutatta ezzel be képességét, hanem egyszerű gondolkodó ember közli tapasztalatait minden hangzatos phárís nélkül, mint ezt érinti is zárszavában a szerző. Én nevezett könyvet melegen ajánlom, gazdálkodók, gazdatisztek, nép- és községi könyvtárak számára már csak azért is, mert azt egy gazdálkodó kis birtokos s bérlő irta a vele rokon foglalkozásúak számára. Megrendelhető szerzőnél Kemecsén (Szabolcsuiegye.) S. L. Közügyek. ( A magán vízügyekben) eljáró hatóságok illetékessége tárgyában, a közlekedési minisztériumban, törvényjavaslat készül. E törvényjavaslat az 1840. évi X. t. czikknek még érvényben levő azon határozmáuyait fogja módosítani, melyek az 1871. évi XXXIX. t. czikk által, ezen törvény hatálya alatt, meghagyattak. A törvényjavaslatban foglalt intézkedések, a vízépitészeti ügyekre nézve, igen üdvösek és kívánatosak; mert azok jövőre, az uj törvény batározmányaí következtében, megkívántató gyorsasággal lesznek elintézhetők. (A nagyméltósága m. kir. belügyminisztériumnak) 73123/VIII. a 1883. sz. a. kelt körrendelete értelmében közhírré tétetik, miszerint a budapasti államrendőrség legénységi állományába minden hónap 15- és 30-án tör ténnek felvételek. — Miről a magukat felvétetni óhajtók azon hozzáadással értesíttetnek, miszerint a kiszolgált katonák és honvédek elsőbbséggel bírnak, s fent jelzett időt megelőzőleg, a budapesti főkapitányság IV-ik kerület hatvani-uteza 4-dik sz. a. levő helyiségében tartoznak egy pár nappal előbb jelentkezni. (A keresk. és ipar kamarától.) A nagyméltóságú m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak Budapesten 1884. január 18-én 1895 sz. a. kelt értesítése szerint, a román hivatalos lap »Monitorul Oficial< f. é. január 4-ik száma az ottani közmuuka minisztériumnak egy közleméuyét közli, melyben a román vasutak számára 80000 kgr, első miuőségü repezeolajuak szállítása iránt pályázat nyittatik. A szállításnak következő részletekben kell történnie. l.)f. é. márczius 31-ig 20000 krg. 2.) f é. junius 15-ig 30000 krg. 3.) f. é. október 15-ig 30000 kgr. Az ajánlatok f. é. február 15 ik napjának délután 2 óráig nyújtandók be Bukarestben a vasutak főigazgatóságának P.) osztályához >oferta pentra ulciu de rapita< boríték alatt. Mindegyik ajánlathoz 1 kgr mustra és biztosítékul az érték 5°/o-a melléklendő — A bélyegilletékeket és egyéb dijakat az Ajáulattevő viseli. Közelebbi felvilágosítást Tárgovicze kerületi hatóság gazdasági osztályában nyerhetni Miről az érdekelt körök tisztelettel értesíttetnek. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara. (Honokos területek befásitáss). A fóldmirelési minisztérium azon erdőbirtokosoknak, akik az 1879. évi XXXI. t. czikkben megjelölt kopár- és futóhomok területeken, ebben az érben erdösiteoi óhajtanak, ingyen csemetéket ad a rendelkezésre álló csemetenaenyiség határáig. Akik tehát ezt igénybe kívánják veuni, ebbeli szándékukat f. é. februárhó végéig, a nevezett minisztériumnak hozzák tudomására Írásban; megjelölvén, bogy mely község határában, hány kat hold nagyságú, mely kőzet, vagy talaj-nemhez tartozó területet, minő fajú cs^metékxel kirán erdósiteni, és hogy e czélra hány éves és raeuyi csemetét kívánnak. A csemeték szállítási diját az erdőbirtokos viseli. Nöegyleti reunió. (1884. januar 31.) Nem emlékezem nőegyleti reunióra, melyen oly kis közönség lett volna jelen, mint ezen ; de azt is megvallom, hogy ezt előre is meg mondhattam volna, mivel csakis a jobb családok szándékoztak megjelenni, s hogy csakugyan csakis azok voltak jelen, az nemcsak a hölgyek körében, de még a tánezosokon is feltűnően meglátszott, elanynyira, hogy kedvem volna a hölgyek nevsoráu kívül a férfiakét is közölni. Ott voltak vidékről: Beretőiné úrnő, Hermán Olga úrhölgy Márkusfalváról, Keresztessy Istvánné úrnő Király telekről, Kovács Ilka urhöluy Nagy-Kállóból; Nviregyházáról ott voltak: Drágos Irén, Farbaky Gizella. Gierl Karolin, Káluay Erzsi, Kovách Etelka, Maár Etelka, Maár Margit, Nikelszky MÁria úrhölgyek, Dó-, ricsné, Farb.ikyné, Korányiué, Káinayué, Krasznayné, Maárn'é, Meskóné, Palánszkyné, Pazárné, Pappaé, Sternué és Treitler Sománé úrnők. Az első négyest 16 pár tánczolta. A láncz elején a hangulat kissé nyomott volt; de alig egy óra letelte után, részben Korányiné urnő buzdítása, reszben pedig Beuczi Gyula zenéje, oly jó kedvet varázsolt elő, Uogy megfeledkeztünk a külvilágról s csak a táneznak s jó kedvnek áldozva, engedtük át magunkat az élvezetnek. A megjelentek igyekeztek azután a nőegyletnek tettleg meghálálni a szórakozásra nyújtott alkalmat és a mutatkozó veszteség fedezésére csinos összeget adtak össze. Nem tekinthetek végig a felülfizetők névsorán megelégedettség nélkül; mert merem állítani, hogy a közönség számához aránylag, még ily bőkezű felülfizetést egy-egy bál alig mutathat fel; ami ismét cs ik a mellett bizonyít, hogy akik jelen voltak, azok u czél érdekében mindent megtettek. A tánezosnők azt hiszem, e reunióra kedvesen fognak visza emlékezni; mert a nyíregyházai rendes szokástól eltérőleg, most sokkal több tánezos volt, mint hölgy annyira, hogy az étteremben tartózkodókon kivül, 8—10 tánezos folyton leste az alkalmat, hogy magának egy tourt erőszakolhasson ki, a bájos tánczosnőktől. Vigadtunk reggeli négy óráig s akkor a közönség egyszerre és együtt távozott. Terefere. ÚJDONSÁGOK. (sz) Nyíregyháza város képviselő testülete mult pénteken közgyűlést tartott, amikor is több igen fontos ügyek fölött döntött részint érdemlegesen, részint elvileg. A tanácskozás igen élénk, sőt mondhatni zajos volt. Sajnáljuk, hogy a gyűlés részleteiről, a tárgyhalmaz és a tegnapi ünnep miatt, csak jövő számunkban értesíthetjük kimeritőleg olvasóinkat. X A nyíregyházai kiállítási albizottságnál a mai napig 10 iparos jelentkezett olyan, aki az 1885-diki országos kiállításra iparuiűvet szándékozik küldeni. Miután a jelentkezési határidő márcziushó 31-ig meghoszabbittatott, kívánatos volna, ha az illetők, akik az albizottság által a jelentkezések eszközlésére fel lettek "híva, minél nagyobb erélyt fejtenének ki az ügy érdekében, és minél több jelentkezőket szereznének. (!) Materny Lajos helybeli tiymuáziurai tanár helyébe az e f. é. januárhó 27-edikéu tartott ág. evang. egyháztanács-gyüléibeu, Mészáros Ferencz miskolczi tanár választatott meg. A Miskolcion megjelenő «Borsod* czimü heti lap igen meleg hangon szól ^ Miskolczról távozó tanár úrról. A többi közt ezt mondja róla: >A mily szívből örvendünk e képzett, derék tanár előléptetésén, anyira sajnáljuk őt körünkből elveszteni.* Mi e sorokból azt olvassuk ki, hogy Mészáros Ferencz úrban a nyíregyházai gymnáziuin kitűnő tanárt s városunk egy talpig derék embert nyert Fogadja a t. egyháztanács a mi gratuláczióukat is eme szerencsés választáshoz. V A nyíregyházai <> Népkert* alapjára, az itteni előkelő osztálybeli ifjúság zártkörű tánczvigalmat rendez folyó évi február hó 16-án, a nagy vendéglő táneztermében. Belépti dij : Személy.jegy 1 frt. 50 kr. Cslád-jegy 4 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hírlapilag nyugtáztatnak. (—) A népkert javára rendezendő tánczestélyen a bálanyai tisztet Jármy Mártonné urnő ö nagysága volt kegyes elvállalni. %* (A leltározók figyelmébe.) A nagymélt. belügyminisztérium. f. é. januárhó 15-én 2230 szám alatt elrendelte, hogy a birói, vagy gyámhatósági beavatkozást igénylő hagyatékok leltározása alkalmával, a hagyatékhoz tartozó épületek évi házosztály- és házbér-adóját, nem-különben a földbirtokok kataszteri tisztajövedelmét, a leltározást teljesítő közegek jövőre a leltárba, a becsérték mellett, pontosan bevezessék. X A nyíregyházai .polgári olvasó egylet* által 1884. január hó 26-án, saját könyvfára gyarapítására, a naeyvendéglő táneztermében meg tartott jótékony czélu tánczvigalomnak eredménye a következő. Összes bevétel217 frt. 60 kr Kiadás: 188 frt. 04 kr. A jótékony czMra felülfizettek az alább következő urak és hölgyek. if] Fodor István (Debreczen) 1 drb. magyar arany (értéke 4 frt 70 kr) Benczy Gyula ur 3 frt. Két forintjával • ozv. Mányik Józsefné, Lipták Dániel, Borzó János Lichtblau Jakab, Csengeri József, Lányi Gábor, Kovács P. P.il, Jámbor András urak, ifj. Maurer Károly 1 frt 4o krt ; Egy forintjával: Matlák János, Lakner Ödön Stoffán Lajos, Soltész András, özv. Stromp Pálné, Tester Lajos, Kurucz István (őrmester) Zajácz József, özv Pnvalszkiné, K .rnor Vilmos, Májerzky Barna, Kovács Ferencz, Szopkó Alfréd, Déry Dániel, Fodor József Fazár István, Vojtovics Bertalan, Dr. Meskó László.' Kovács János (tanár) Caranczay József, Furmann Pál Frok András, Éles Lajos, Moesz Adolf, Weinberger Bernát urak. Hudák Károly ur 50 krt. Összesen 50 frt 60 krt. Fogadják a tisztelt felülfizető urak és hölgyek hálás köszönetünket. Nyíregyháza 1884. február 1-én. A polgári olvasó egylet nevében : a rendezőség. v