Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

IV Y Í K V I D É K." szerb sat. tulajdon nevekre többé szükség nem lehet. Legyünk magyarok nem csak állampolgári kötelékileg, nem csak érdekegységből látszat képen; hanem legyünk magyarok szívben, lélekben, kül­sőben, nyelvben, és névben egyaránt! Óh mert ne higyjük, hogy a tulajdon neveknek magyar vagy idegen volta: közömbös dolog volna! Igen fontos és szükséges kellék az az ál­lamra, a nemzetre nézve. Emlékezzünk csak az 1850-es években az ab­solut kormány által eszközölt népszámlálásra. Hány már akkor magyar testből és vérből álló család­főt és családot soroztak az idegen nemzetiségi rovatba csak azért, mert nevük német, szerb, vagy szláv hangzású volt. Kis dolgok szülik a nagyot, apró patakokból lesz­nek a folyamok, ezekből a tenger. A külsőből következtetünk a belsőre. A csinos arcz rokonszen­vet, a visszataszító arcz bizalmatlanságot támaszt lelkűnkben. Aki a Bertalan éji jelszót nem tudta, halál-fia volt. A bárány vérrel bekent ajtó küszö­bét nem lépte át az öldöklő angyal Egyiptomban. A szabad kőművesek egyetlen jelről, szóról ismer­nek egymásra. Ha őseink másként fogják vala fel az állami lét föltételeit; és lassankint teszik vala azt, amit most nekünk csaknem rohamosan kell létesíteni: ma aligha volna oly erős a küzdelem a magyar n'vért, ni/elv'rt, lobogóért és államiságért. És ugyan 1111 szégyelni való lehet abban, ha valakit Richtcr helyett Bírónak, Grűn helyett Zöldi­nek. Znjacz helyett Nyálnak, Goldschmied helyett Aranyosinak Berger helyett Hegyinek, Zomborszki helyett Zomhorinak, Jánoszky helyett Jánosinak, Szlabószkg helyett Szabadosnak, Maurer helyett Kömívesnek sat. hívnak és írnak! ? Bizonynyal semmi. Sőt ha tekintetbe veszszük azt, hogy a magyar név mily szép elterjedtségnek és liirnek örvend; ha meggondoljuk, hogy a magyar bor, buza, zene, költészet és festészet mily hódításokat tesz naponkint a művelt világ nemzetei közt; ha a magyar nemzet dicsőség-teljes, és a nyugati czi­vilizáczió érdekében, a barbár népcsordákkal vivott diadalmas küzdelmek közepette szerzett, érdemek­ben gazdag múltjára gondolunk: talán nem is utolsó szerencse e nemzethez tartozhatni. Különösen a néme t ajkú magyar állam-polgá­roknak kellene melegebben foglalkozniok a nemzet­testbe való olvadás kérdésével. Nem kellene feled­niük, hogy Magyarországból, ha ugyan mint ilyen valaha megszűnnék, előbb lesz Szlávia, mint Ger­inania; és hogy a németség, mint államalkotó elem, kultúrai és politikai vezérkedésének s szellemi fel­sőbbségének egyedüli biztositéka, a magyar elemnek számbeli és értelmi erősbülése lehet. A közös haza, az egységes magyar állam ne­vében és érdekében kéri a magyar társadalom, az idegen tulajdon nevet viselő magyar állampolgá­rokat, hogy magyarosítsák meg neveiket. Amit a beköltözés alkalmával, a jogok és ki­váltságok átnyujtásakor s a nemesség és birtokok adományozásakor, joggal követelhettek volna az ősök; most a törvény előtt minden tekintetben egyenlővé lett utódok, szeretettel kérik a beköltö­zőitek maradékait; sőt ha jól meggondolják, saját maguknak és utódaiknak egy bizonyos nemzethez való kizárólagos tartozósága is követeli, hogy: legyünk magyarok valamennyien névleg is. A magyar név birtokában az után, könyebben és biztosabban megjő a magyar nyelv teljes birhatásának vágya is. Legyünk tehát magyarok! Kmethy István. Az Amerikáim való kivándorlás. *) (Folytatás.) Az amerikai stílben épült óriási épület megfelel angol nevének. (Castle olv. kestl-Zár; castle garden-be­zárt, szabadabbau : bekerített kert.) E menház u. i. igen praktikusau ugy van épitve, hogy egyetlen oldalon sem lehet belsejébe jutni. Három oldalról viz veszi körül s csak negyedik oldala van közvetlen összeköttetésben a a városfal ; de amelyet jól elzárt kapu és ezen felül foly­tonos őrizet védelmez az idegenek, főként a csirkefogók becsempészkedései ellen. Az épület főrészét egy köralaku nagy terem ké­pezi, mely 2800—3D00 lelket kényelmesen fogad belse­jébe. Ez sem bir .-gynél több kijárattal; de amely csak akkor nyittatik fel, ha egy-egy bevándorlottat övéi ki­ki'rnpk. Nagyszerűnek nevezhető az emberbaráti szeretet­től áthatott, védegylet működése s a bevándorlottak iránt oly nagy mérvben tanúsított jótékonysága Csak addig érezheti magát az ember biztonságban, mig e falak közt van ; mert azokon kivül lopás, csalás, kirablás egyszóval humbug uralkodik. Tehát elértük czélunkat. Oly sok küzdés és epedés utón, biztos talajt éreztünk lábaink atott. A régóta várt hajó megérkezésének hírére sere­gestül tódultak ki az azon érkezett bevándorlók rokonai a castle gardenbe. *) Lásd a 37-ik számot. S most következett ismét amaz elérzékenyitő jele­net, melyet az óhajtva várt rokonok megérkezése feletti öröm idézett elő. Itt egy aggódva várakozó gyermek öleli keblére édes anyját apját; amott viszont az apa tárja ki karjait, hogy egyetlen gyermekét szoríthassa szivéhez ; máshelyen egymást már majdnem elfeledett rokonok szorítanak egész bensőséggel kezet; s ott végre egy boldog vőlegény nyomja az oczeáuon tálról érkezett, és a viszontlátás örömétől egész testében remegő menyasszonyának bibor ajakára a méznél édesebb csókot. . . . És az itt összegyűltek között mindeniknek szemé­ben ott csillog a legdrágább, legragyogóbb gyémánt az örömkönyü! De mégis, valyon mindegyiknél az örömkönye-e az? Mikéut érezhetnek ama szegény sarokba húzódott szerencsétlenek, kiket nem fogad senki tárt karjaiba ; kiknek nincsennek itt rokonaik, még csak ismerő­seik sem? Akik kénytelenek végignézni, miként ölelkeznek férj a nejével, szüle gyermekével, testvér-testvérével; mig ő mellettük mindenki közönyösen, részvét érzet nélkül halad el. Akiket azon gondolat sem vigasztalhat, hogy egy rájuk óhajtva várt szerető lény viszontlátásáért élték át mind ama megpróbáltatásokat. Oh azon érzet borzasztó, nagyon borzasztó lehet! Pár óra telt el, mig az ujon érkezetteket átadták övéiknek. Végre csak azok maradtak vissza, kiket övéik nem lévén senki sem fogadhatott. A fentirt védegylet főként a szegényeknek nyújtja az oly nagyon igényelt segélyt. Azok, kik ezen egylet nem létezése esetében a legnagyobb nyomor és élet­veszélynek volnának kitéve, nemcsak menhelyet, hanem darab ideig tartó ellátást is találnak a könyörülő ember­barátok összetett filléreiből felállított épületnek fő­dele alatt. De még itt sem állapodik meg ezen egyletnek ál­dásos működése. A védegylet egyszersmind tudakozó intézet is. Oda igyekszik hatni, hogy védenczei minél előbb foglalkozást kaphassanak; ezért az egész Egye­sült államokkal összeköttetésbe helyezi magát ; hogy az állam bármely részéből meg kívántató munkaerőt, min­denek felett az uj bevándorlottakból fedezhesse. Láthatjuk ebből, hogy az amerikaiak maguk ré­széről sokat megtesznek arra nézve, hogy a bevándorlók1 otthont találjanak; mégis számtalan fényes reményekkel f| telt embernek jut a sors: keserűen megbánni az oly kóny­nyelmüen megtett lépést. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért? Ha a bevándorlók jólétéről ily nagyszerűen gondoskodva van, miért ne lehetnének sorsukkal megelégedve? Azért, mert a legutóbbi 4—5 év óta a bevándorlásx borzasztó mérvet öltött el annyira, hogy e kivándorlást! sokkal helyesebben népvándorlásnak lehet nevezni. Ha a hetenként újonnan megérkezőknek csak legkisebb középszámát vesszük is, 15—20000 lélekre rug. Ez havonként 60—80000 bevándorlót tesz ki. Valójában pedig vannak hetek (kivált nyári időszakban), amikor 25—30000 lélek seregei ös9ze az ó-világ minden részéből. Számítsuk mármost, hogy az imént vett havi közép szám 4/s ának rokonai, övéi lévén nem szorul a véd­egylet segélyére; még mindig fennmarad az összeg má­sik Vs-da, melyről némileg gondoskodni kell, melynek ha csak fele is foglalkozást nyerhet, fényes sikernek mondható. Az utolsó 2/s tehát egyelőre kenyér nélkül maradj Mert az goudolható, hogy a társulat nem tarthatja és élelmezheti e foglalkozás nélküli csoportot mindaddig, mig valamely munkát nem kaphat. Kénytelen e szerint, útjára bocsátani. Hisz vanuak mindig ugy is elegen, kik a megüresedett helyeket betöltik. Azt fogják némelyek ezek ellenében állítani, hogy Amerika illetőleg az Egyesült államok elég nagy térrel bírnak, hogy az itt megnevezettnél nagyobb számú be­vándorlókat is befogadhassanak. Ez igaz. Csakhogy itt ismét azt kell megjegyeznünk, hogy az egyesült államok leginkább miveletlen őserdőkkel borított terekből álla­nak, ahová a cultura csak igen szakadozottan hathatott el. és ahol ennélfogva a megtelepedés főként szegényebb sorsuaknak igen meg van nehezítve anyira, hogy sokszor a lehetetlenséggel határos. A vagyonosabbak pedig helységek közelében is elég termékeny földeket kaphatnak, ame­lyekhez a szegényebbek nem juthatnak. De ha feltesz­szük némelyekről azt is, hogy készek volnának gyarma­tot alakítani, nem sokra mehetuének; mert a helységek és löként a nagyobb városok annyira távol esnek farmjaiktól sőt egymástól is, hogy terményeiket vagy épen nem, vagy csak igen nehezen tudnák értékesíteni. Ha pedig a ter­ményt nem értékesíthetik, honnan rendezhetik pénz­ügyeiket ? (Folytatása következik.) Köz ügyek. Meghívás. A felső tiszavidéki gazdasági egyesület folyó 1884. évi októberhó 10-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a megyeháza termében közgyűlést tart, melyre az egylet tagjai tiszteletteljesen meghivatnak. Tárgyak : 1. A legközelebbi vál. ülés jegyzőkönyvének felol­vasása és hitelesítése. 2. Elnöki jelentés az egylet egy éves működéséről. 3. Az 1883. évi zárszámadások és az 1834 évi költség előirányzat bemutatása. 4. A kis-vár­dai gazdakörrel bizottságilag ujabban létesített egyez­ség közgyűlési tárgyalása. 5. Közös csikó-legelő létesí­tése iránti határozat hozatal. 6. Folyó ügyek. 7. In­dítványok. Nyíregyházán, 1884. október 8-án. tanuállitó, hanem más peres fél által, a tanuknak má­sodszori kihallgatása kérelmeztetik, és a tanúkihallgatás kiegészitőleg másodízben történik. (A megyei főjegyző mely esetekben elnökölhet a közigazgatási bizottságokban ?) Ezen kérdésre vonatkozó­lag a belügyminiszter kimondotta, hogy azon rendkí­vüli és kivételes esetekben, melyekben a fő- és alispán ugyanegy időben vannak akadályozva a közigazgatási bizottságban való elnökösködésben, a főjegyző mint az alispáu helyettese elnökölhet; és a halasztást nem tűrő ügyekben hozott határozatokat és rendeleteket, melyek az elnöklete alatti ülésekben keletkeztek, vagy azon ügye­ket, melyek ülésen kivül elnökileg intéztettek el, alá is Írhatja. Megjegyzi azonbau a belügyminiszter, hogy a főjegyzőnek ilyetén megbízatását csakis rendkívüli és kivételes esetekre kívánja szoríttatni. Gróf Dessewffy Aurél, a gazd. egyesület elnöke. (A magy. kir. pénzügyi közigazgatási biróság), f. évi 1091. számú határozata szerént, peres eljárásban, a tanuhallgatási jegyzökönyvek bélyegét, mindig a tanu­állitó, illetőleg a tauurc hivatkozott peres fél tartozik viselui; még akkor is, ía a biróság által már fogana­tosított tanuhallgatás utáu, alaki hiányok miatt, nem a ÚJDONSÁGOK. (!) Hátralékos előfizetőinknek mai számunk­kal postai utalványi lapokat küldünk szét avval a tiszteletteljes kérelemmel, miként: tartozásaikat posta fordultával szíveskedjenek beküldeni; nehogy a már esedékessé vált tartozások behajtása czél­jából, a postai megbízásokat legyünk kénytelenek alkalmazásba venni. Többször figyelmeztettük volt már lapunk t. cz. elfogadóit, hogy vagy utasítsák vissza lapuukat, vagy küldjék be az illető dijt; mert az előlegezésnek illetőleg hitel-nyújtásnak is meg vau a maga határa, amelyet egyetlen vállalkozó sem léphet át saját tőkéjének koczkáz­teltei Sái nélkül. Követelésünk ma már oly tete­mes összegre szaporodott, hogy lapunk szíves megrendelői és elfogadói igen méltányos dolgot cselekeszuek, ha fennlevő tartozásaikat tisztázzák. (§) Azokat, akik a törvényeket nem olvassák, figyelmeztetjük, hogy az e folyó októberhó elsőjével életbe lépett ipartörvény értelmében, a városokban tar­tatni szokott heti vásárokon, csak az illető vásáros he­lyen lakó iparosok árulhatják ipartermékeiket. A házi ipartermékek és élelmi szerek árulása azonban, minden ^ kinek meg van engedve. (§§) A ma egy hete, az-az októberhó 12-edikén megtartott községjegyzői szigorlaton, mind a 6 jelentke­ző képesitettuek nyilváníttatott; akik is uévszerént a kö­vetkezők: Borováuszky Gyula. Eördögh Károly, Moesz Béla, Nagy Miklós, Szigethy György és Jóba Balázs. f László Alajos Szabolcsmegye egyik tekintélyes birtokosa, a megyei köz ügyek bátor s a függetlenség eszméjének rendithetlen hive, mint a gyászoló család által kibocsátott jelentésből olvassuk, folyó októberhó 12-én Debreczenben, ahova csak néhány évvel ez előtt költözött szülőmegyéjéből, rövid szenvedés után, tevékeny életének 60-ik évében jobb létre szenderült. A boldogult Szabolcsmegyéb9u Ujfehérton született 1824-beu. Isko­láit Sárospatakon kitűnő sikerrel végezte. A szabadság­harezban szintén tevékeny részt vett. Az elhunytát jel­ző gyászjelentés következőleg hangzik: >A legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk Csuthnai László Alajosnak folyó hó 12-kén reggeli 6 órakor, élete GO-dik évében, rövid szenvedés után sziv szélhüdésben történt elhunytát. A megboldogultnak földi részei, folyó hó 24-kén kedden délelőtt 10 órakor fognak a Kis-Várad­utcza 2118-dik számú házunktól a kistemplomban tar­tandó ref. egyház szertartása szerinti rövid ima után, a Czegléd-utczai sirkertbsn örök nyugalomra letétetni. Mely végtisztességtételre bánatunkban osztozó rokona­inkat, s ösmerőseinket bánatos szívvel meghívjuk. Deb­reczen 1884. október 12. Az elhunytnak bánatos gyá­szolói : Neje özv. László Alajosné szül Nagy Karolina s gyermekei József nejével szül. Rájner Irénnel; Gyula, Imre nejével szül. Bernáth Ilonával és András, a roko­nok nevében is, Béke az elhunyt hamvaira !« -+- Időjárás. Az időjárás szeptemberhóban egész 20-ig állandóau tiszta és derült volt; azon túl egész a hó végéig változó. Eső csupán négy napon esett (5. 19. 24 és 25-én.) A légsúly mérő állása 28° és 28 v m között ingadozott. X (Egészségügy.) A fertőző betegségek közzől jár­vány alakban a himlő, vörheny, veres himlő, vérhas, hök­hurut és malária mutatkoztak szórványosan és csalt kis mérvben. A nem járványos bántalmak közzől leggyak­rabban gyomorhurut, hörghurut, és tüdőlob jelentkeztek igen kevés esetben. A himlő oltás a megye legnagyobb részében befejeztetett. A főorvoshoz beérkezet himlőoltási I jegyzőkönyvekből kitünőleg, beoltatott és pedig sikeresen : a szent-mihályi körben 410, a t.-lökiben 408, a k.-vár­daiban 361, a gyüreiben 352, a mándokiban 508 gyer­mek. Meghalt a kisvárdai járásban (19,229 egyénből) 92 egyén; a tiszai járásban (13,978 egyénből) 84; a n.-kallói járásban (26,240 egyénből) 58. Az összes el­haltakból orvosilag nem kezeltetett a kisvárdai járásban 58, tehát 60%-i; a tiszaiban 64, tehát 70%; a n.-kál­lóiban 26, tehát 40%. Erőszakos halállal 9 egyén mult ki; és pedig kútba fult 2, malom által összetöretett 2, öngyilkos lett 1, gomba mérgezés által 1. Az egészségre nézve ártalmas élelmi szerek (bor, hús, tiltott gyógyszer) koboztottak Apagyon, K.-Semlyénben, Ramocsaházán, De­mecserben és Nyíregyházán. Bonczolás történt: törvény­széki 3, orvos-rendőri 3. rendőri hullaszemle 2 esetben. Látlelet állíttatott ki: súlyos testi sértésről 3, könyü testi sértésről 8­— Bűnügyi statisztika. A nyíregyházai kir. tör­vényszék börtönében f. é. szeptemberhóban le volt tar­tóztatva: jogérvényesen elitélt 12 2, fölebbezés alatti 41, vizsgálati fogoly 48; nemre nézve férfi 197, nő 14. A n.-kállói jár. bíróságnál le volt tartóztatva 25 férfi, 10 nő. A kisvárdai jár. biróságnál 41 férfi, 3 nő. A nyír­bátori jár. biróságnál 16 férfi, 4 nő. X A hajdú nánási vasútról, azt beszélik, hogy az állam alkudozásba bocsátkozott a társulattal, a vasútvo­nal megvásárlása iránt. Azt is rebesgetik, hogy az egri káptalan már magáévá tettte volna a vonal tovább

Next

/
Oldalképek
Tartalom