Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-07 / 36. szám
IV. évfolyam. 36. szám. Nyíregyháza, ltfMTs^emEer 14. (SZABOLCSI HIRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. M-egJeleniU hetenkint egyazei- vasárnapon. Előfizetési feltételek postán vagy helyben házhoz hordva: Kgú»i évre 4 frt. Féléire « » Negyedévvé , A köz.égi jegyiő é. tanító uraknak egész évre j intézendők. csak két forint. csak iamei'tt kezektől foA lap szellemi részét képező küldemények, a Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap 9zcrke8ztő czim (. al;lU káretnek bek ai detn i. szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Bérmente t| e n | evelek Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyom- (, a(]tlltnak e, díjához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám), a kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler ^ irodájában Bécsben, Prágában és Bndapesteu, "valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Doni & Conip által Hamburgban. és testi táplálAz ember lelki, erkölcsi kozása. VIII. A lelki és erkölcsi tápláló szerek közzé tartozik továbbá a jótékony cselekmények gyakorlása. A jótékonyságnak a szeretet, részvét és könyőrület lévén forrása; kétségtelen, hogy a jótékonyság annyiban különbözik a jó és hasznos könyvek olvasásától, hogy mig ez főleg magára az olvasóra terjeszti ki tápláló erejét; addig amaz a jótékonyság gyakorlójára és a jótékonyság élvezőjére egyaráut neniesitőleg, áldólag és táplálólag hat. A jótékonyság olyan, mint a napfény; világit is. melegít is egyszerre. A jótékonyság korántsem emberi találmány, noha tisztán emberi cselekmény. Együtt születik az az emberrel épen ugy, mint az önfentartás és az öltözködés iránti ösztön. Erkölcsi törvény az, amely minden társaságban élő egyént egyaránt kötelez, az élet minden viszonyaiban. De a jótékonyság egyszerű gyakorlása korántsem elegendő arra nézve, hogy lelkünket és szivünket teljesen megnyugtassa, s annak épségét minden körülmények közt biztosítsa. A jótékonyság boldogító bűvös ereje abban a módban, alakban, érzelemben és jiniként'-ben rejlik, amint a jótékonyságot gyakoroljuk, illetőleg azt másokkal éreztetjük. A jótékonyságnak, a segélyezésnek, a kőnyöradománynak soha sem szabad megalázónak, megszégyenítőnek és zajosnak lenni; különben elvesztené égi zománczát és nemességét. Mivel épen a jótékonyság jellemzéséhez értünk, nézzük hogy tulajdonképen hány féle a jótékonyság. Vannak ugyanis egyének, akik csak azért gyakorolják a jótékonyságot, hogy beszéljenek róluk, hogy dicsérjék, magasztalják, hogy az illető segélyezetteket lekötelezettjükké tegyék. Az ily jótékonyság forrása nem az erkölcsi jellem, hanem az emberi hiúság. Ez tehát sem lelki és erkölcsi táplálékot, sem köztiszteletet nem nyújt. Vannak továbbá emberek, akik számításból, érdekből tesznek jót másokkal; hogy később sokszorosan kaphassák vissza az adott csekély jótéteményt. Az ily adakozás szintén nem a valódi nemes érzés önkéntes kifolyása lévén; egyáltalában nem tartozik a valódi jótétemények, tehát az egészséges lelki és erkölcsi tápszerek közzé. Az igazi és valódi jótékonyság forrása a sziv. Innen kell kiindulni minden más szerencsétlen embertársaink javát elősegélő jótékonysági műveletnek, önkéntesnek, őszintének, önzetlennek és amenyire lehet titkosnak kell lenni a jótékonyságnak. Csak is igy és ekkor teszünk jót igazán mással, és teszszük magunkat nemessé. Az ily jótékonyság oly érzelmet támaszt lelkünkben és szivünkben, amely nemcsak emelő és boldogító befelé és kifelé; hanem bensőségének mélységében és teljességében, valóban szent és hódolatra késztő. A jótékonysági ösztön egyike az emberi öszszes érzelmek legnemesebbikének. Talán épen ezért találkozunk oly ritkán vele az emberi társaságban. Minden esetre nagy hiba, hogy a nevelés nagyon keveset gondol ez érzelem fejlesztésével. Hogy többet ne említsek, ott van a Kalocsa Róza által a magyar nővilág számára oly nagy gonddal összeállított „Az illem könyve" czimü nevelészeti munka. Mig az abroszról, az albumról, az álarczról, az öltözékekről, az ásitozásról, a mosdásról, a bútorokról, a csevegésről, az ékszerekről, az esernyőről, az asztaltóli fölkelésről, a fésülésről, a kirándulásokról, a látogatásokról, a mentegetőzésekről, a menu-ről, a szerelemről, a tánczról, a tükrökről, az udvariasságról, a vadászatról sat. külön szakaszokban elmélkedik: addig a részvétnek, a, jótékonyságnak, a könyörületnek egy lapocska sem jut. Ilyen a mai úgynevezett ,modern 1 nevelés. Mindenbeu felületes, csak a látszatra, a külsőségre fekteti a súlyt; a bensőséggel, a szivvel és lélekkel keveset törődik. Pedig ha valaha a jótékonyságra volt szükség a társadalomban ; bizonynyal van ma. De épen azért, mert nagy szükség vau rá, csak nagyon kevés a kilátás hozzá. Mi idézi elő az ínséget, egyesek éscsaládok bukását, tehát a jótékonyság szükségességét? A szeretetlenség, a kapzsiság, a mások jólétének és boldogságának megrontására irányzott szivtelenségek, minők az uzsora, a lopás, a csalás. Miként várhatnánk tehát nemes dolgokat azoktól, akik megrontják embertársaikat! Csakhogy hála az égnek ! a társadalom nem csak tolvajokból és károsultakból, hanem valódi jókból, nemesekből, született és szerencsés vagyonosokból is áll. Ez az, ami a társadalom fenállását biztosítja. A boldogok és vagyonosok meg-ineguyitják időnkint és alkalmilag sziveiket és erszényeiket a sorsüldözöttek, a szerencsétlenek és a szegények előtt; s amit a gondviselés, talán épen a jótékonyság gyakorolhatásárá való figyelemből, egyiktől-másiktól elvont, visszakapják azt a részvét és a könyörületesség révén. S ennek igy kell lenni; nehogy a rút önzés és szivtelenség elviselhetlenné tegye a vagyonaránytalanságot a szegényebbeknél; és nagyobb aránytalanság álljon elő a mai aránytalanságnál is. Gyakoroljuk tehát a jótékonyságot mindenütt és mindig, ahol és amikor arra szükség van. Tartozuuk azzal a szegényebbeknek és szerencsétlenebbeknek, cserében a bőségesen élvezett javakért. Csakhogy ne legyünk se számítók, se önzők. Amit aduuk, adjukszivből és ne üssük dobra: nehogy adományunk elveszítse becsét és hatását a lelki és erkölcsi táplálkozásra nézve. (K—y,) A szabolcsmegyei általános tanitó-egyesületnek Nyíregyházán tartott IX-ik nagy gyűléséből. A szabolcsmegyei általános tanitő egylet, Gróf Dessewffy Aarel Ő méltóságának elnöklete alatt, f. e. augusztushó 29-éu a megyeháza nagytermében tartá kilenczedik nagy gyűlését. A gyűlésen részt vett 25 helybeli, 20 vidéki tanitő és néhány tanügybarát. Az egyleti tagokat Lefjier Sámuel meleg szavakkal üdvözölvén; felhívja Mácsánszki Lajos helybeli ta nitót, hogy az előlegesen bejelentett Írásbeli értekezését: »Jeleu korunkban vájjon párhuzamban fejlődik-e a nevelés a haladással ?c kezdené meg. Ennek végeztével Kuthi Zsigmond kállói községi tanitó szóbeli gyakorlati előadást tarlott: »Az elvont fogalmak szemléltetéséről< a IV-dik osztályban Gáspár János olvasó köuyvének az e tárgyra vonatkozó alkalmi olvasmánya nyomán; még pedig az >akarat és vágyt kapcsolatban a czél és eszköz fogalmának szemléltetésével. Ezen értekezés és gyakorlati előadás befejeztével, Leffler Sámuel alelnök mindkét előadónak ugy saját, mint a jelenlevők nevében köszönetét nyilvánította; s a gyűlésnek megtartására, a megyeház nagytermébe hivja egybe az egyleti tagokat; miközben Gróf Dessewffy Aurél egyleti elnök ur ő méltósága is megérkezett. I. Elnök ő méltósága a megyeház nagytermében 10 órakor megjelent tagokat s a tanügy iránt érdeklődő vendégeket szívélyesen üdvözölvén; örömének ad kifejezést, hogy az egyleti tagok ily szép számban je lentek uieg. A tanügy iránti buzgósíig szellemétől áthatva, lelkes szavakban hivja fel az egyleti tagok szíves közreműködését az elintézendő ügyek tárgyalására; azután az eg\let kib nczedik nagy gyűlését megnyitott nak nyilváuitju. II. Olvastatott az egylet központi választmányának óvi működéséről szóló jelentése; melyből kitűnt, hogy a szabolcsmegyei tanítók, felfogva nemes feladatukat és hivatásuknak fontosságát, s beismerve az összmunkálko dás nagy horderejét, daczára annak, hogy külön felekezeli egyletek is alakultak, — mindinkább nagyobb érdeklődést fejtenek ki az egylet iránt s mindinkább csoportosulnak az általános tanitó-egylet zászlaja alá; amennyiben az egyleti tagok száma a lefolyt évben is 24 taggal szaporodott, amely körülmény Ns. Velkey Pál kir. tanfelügyelő és t. Leffler Sámuel első alelnök urak buzgó fáradozása és az általuk kibocsátott lelkes felhivásuak köszönhető. A központi választmány mélyen tisztelt elnöke, Ö móltó>ága megbízása folytán, Leffler Sámuel egyleti első alelnök vezetése, illetve elnöklete alatt három rendes gyűlésen tárgyalta az alább elősorolt ügyeket : 1.) A nagyméltóságú vallás és közoktatási miniszter úr által 1876 év október 6 án jóváhagyott egyleti alapszabályok, a kir. tanfelügyelőség utján, következő ujabb módosításokkal határoztatott a n. m. vallás és közoktatásügyi ra. kir. minisztériumhoz felterjesztetni: a) Minthogy a »Néptanitók lapja nem minden rendes egyleti tagnak, hanem minden népiskolának jár, az alapszabályok 3 § a.) pontja ily értelemben módosítandó. b.) A tervezetbe felveendő egy részt, hogy külföldi egyének csak a kir. kormány beleegyezésével lehetnek az egyesület tiszteletbeli tagjaivá; más részről pedig magán egyleti pénzbírságok kiszabására jogosult nem lévén, a tervezetben erre vonatkozó intézkedések kihagyandók. 2. Sajnálattal kell jelenteni, hogy a nagy gyűlésre menendő vidéki tanítók és egyleti tagok részére az utazási átalányt és napi dijat, kedvező viszonyok hiánya miatt, mostanáig sem sikerült kieszközölni; habára központi választmány ez ügyben már többször folyamodott a megyei hatósághoz, s kísérletet tett ugy az egyházi, mint a közigazgatási hatóságoknál. A központi választmány eredményt csupán a törvény ez irányban teendő intézkedésétől remél. 3. Tárgyalta B pártolólag el is fogadta a gömörmegyei tanitó egylet azon feliratát, melyben a népnevelés és tanítóegyesületek érdekében eszközlendő levelezéseknél a portomenteségért folyamodott a nm. vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz. De minthogy a gömörmegyei tanitó egylet ezen kérelmét a nm. magy. kir. minisztérium mellőzte, újból utasításul adatik a jövő Ill-dik országos tanítói képviseleti gyűlésre kiküldendő képviselőnek, hogy ez ügyet az illető helyen kérelmezze, s keresztül vigye. 4. Örömmel jelenti a központi választmány, hogy a nagy gyűlés által kitűzött mind-két pálya-kérdésre érkeztek pályamüvek, melyek közül az első pályamű szerzőjének : »Szabolcsmegye földrajza a Ill-ik osztályban* — kedvező bírálat folytán a 4 drb magyar arany pályadíj a nagy gyűlésen kiadatni, a másik : »A földrajz tanításának tananyaga és módszere osztatlan népiskolában* czimü pályamű szerzője jegyzőkönyvileg megdicsértetni ajánltatott. 5. A második országos képviseleti tanítói gyűlés által kitűzött pontok közül, melyek a Ill-ik orsz. képv tanítói gyűlés tárgysorozatába vétettek föl, a következők tárgyaltattak s dolgoztattak ki a választmányi tagok által: 1. Milyen legyen az ismétlő iskolások tankönyve falun, s milyen a városokban? 2 A törtek tanítása a népiskolában. 3. A terményrajz tanításának anyaga és módszere a népiskolában. 6. A szabolcsmegyei tanitó-egylet jótékonyságot is gyakorolt, a mennyiben az »Eötvös-alap« és az »Országos árvaház* alap-tőkéjének gyarapítására 40 frt 35 krt gyűjtött, a mely összeg az illető helyre t. Pazár István, a síabolcsmegyei »Eötvös-alap« az »Országos ávaházt elnöke által küldetett fel. Ugyan ez alkalommal, mint örvendetes tényt emliti a központi választmány, hogy az Eötvös-alap központi bizottsága által az 1884 dik évre kitűzött ösztön-dijak közül egy 100 frtos ösztön dijat, a választmány ajánlata folytán, Szabolcsmegyéből Pazár István helybeli tanítónak Budapesten a m. k. egyetemen ehő éves joghallgató kitűnő szorgalmú fia Zoltán nyerte el. 7. Tárgyaltatott a kisvárdai járáskörnek Kisváriián 1883-dik október 11 én tartott gyűlésének jegyzőkönyn
