Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-24 / 34. szám

IV. évfolyam. 34. szám. Nyiregyháza, 1884. augusztus 24. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. 1K Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ^ Félévre » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jobn. Eleit kiadótulajdonos konyvnyom. diíjához (nagy - debreezeni intézendők. utcza 1551. szám) A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlén levelek esük ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-dobrec:eni-utcza 1551. szám): továbbá: üoldberger A. V. által Budapesten. Hamenstein és Vogler irodájábaujlécsbeii, I rágában és Budapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Coinp által Hamburgban. és testi táplál­Az ember lelki, erkölcsi kozása. VI. A testi táplálkozáshoz szükséges étel- és italnemüek helyes megválasztása, és az azokkal való mértékletes élés mellett, a lelki és erkölcsi táplálkozásról sem szabad megfeledkezni; ha azt akarjuk, hogy testi szervezetünk egésze mindig normális és kedvező működésben legyen. Minthogy pedig az ember physikai és szel­lemi élete közti összeköttetés oly szoros és vi­szonylagos, hogy egyiket a másik nélkül még csak képzelni sem lehet; mindenek fölött azon kell len­ni, hogy a physikai és szellemi életünk közti kel­lő öszhaug folytonosan fentartassék. Tudjuk ugyan is, hogy az ember lelki és er­kölcsi, vagyis szellemi életére, a szivet és lelket nemesítő társas együtt-let legnagyobb befolyással van. Iparkodnunk kell tehát, hogy minél jobb és nemesebb társaságokba járjunk. De ezffket a jó és nemes társaságokat ne a korcsmákban keressük, mint ma legtöbben teszik; hanem látogassuk a hangversenyeket, a színházakat, a felolvasásokat, a társas táuczvigalmakat, és a házi mulatságokat. Nincs a szórakoztató időtöltések és vigalmak közt egyetlen egy is, amely oly nemesitőleg és emelőleg hatna az emberi kedélyre, mint a zene, a dal, és a szóló művészet. Ezekkel pedig legszebb, legártatlanabb alakjukban és nyilvánulásaikban, csak is.a most emii­tett helyeken találkozhatni. Ezekkel ellentétben néz­zük, minő befolyást gyakorolhatnak ránk, illetőleg az emberi physikumra és a kedély-állapotra a korcsmák. A korcsmákat, vagyis szálló helyeket kezdetben a szükség találtatta fel az emberekkel, az utasok számára. Es azok akkor nagy szolgálatot tettek. Ma azonban már egészen más czélra használtatnak, mint kezdetben. A korcsma, fájdalom ma már nélkü­lözhetlen szükséges rosz. Nagy kérdés ugyan, ha valyon van-e tulajdonképen szükség a korcsmákra ? A A „NYiRVlDÉK* TÁiUJZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő (Folytatás.) IV. Azon nap reggelén, melyen az indián főpapnő ösz szegyüjtó hiveit Rayudeja barlang-templomában, Lord White fekete fényvászony köpenyegbe burkolva készült háta megett hagyni Tehuantepeket, s uljában találkozott Monsieur Brasseur franczia mérnökkel. — Jó reggel Mylord! — Jó reggelt. — Hogy van ön? — Igen jól. — Hová készül ön, az idő egészen megváltozott. — Igaz. Isten önnel sir I Lord White elsietett. — No evvel nem boldogul sem Isten sem ember — Mormogá a beszédes franczia boszusan. — Nem áll szóba senki ember fiával. Sacre Dieul menykő aristokrá­ták ezek az angolok. Bepáczolt múmiák, befedve a mult század mohával. Ők azt mondják, Britannia a szabadság hazája. Szép ország I Fele dus gazdag, fele koldus. Az egyik féluek van szabadsága a bőségben világunalomban sanyarogni, s spleenjüket meghordozni az egész földön; a másik félnek van szabadsága meghalni éhen azon gyárpadon, melyen meghalt apja és nagyapja szintén éhen. No de az angoloknak igy is jól van. Semmi kö­zöm hozzájuk, én franczia vagyok, s ez nekem elég. De nini! most jutott eszembe, hogy a derék Lord ő mél­tósága kegyeskedik szerelmesnek lenni. Természeteseit merő unalomból. Miután pedig a virág még elég üde: mélyen és helyesen gondolkozó ember azt mondja ugyan, hogy nincs szükség rájuk; de a minden na­pi tapasztalás az ellenkezőről győz meg benőnket. A nyilvános helyek közt, az évszak bármely részé­ben, legnépesebbek a korcsmák. Hiába prédikáljuk tehát, hogy a korcsmák ilyen, meg amolyan veszé­lyesek. Az emberek túlnyomó része az ellenkező nézetet osztja s benépesíti a korcsmák bűzhödt zu­gait. Valóban az ember nem képes meghatározni, hogy a korcsmák okozzák-e az iszákosság terjedé­sét, vagy a korcsmába járó emberek. De mert igaz az, hogy a tolvajt az alkalom csinálja; tehát az is igaz, hogy inig korcsmák lesznek, addig mindig lesznek vendégek is análinkább; mert a korcsmá­rosok igen jól értenek a csábításhoz. Felhasznál­nak minden módot és eszközt, hogy a látogatók számát lehetőleg szaporítsák. És már ez az, a csábitás az, aini az embe­rek erkölcsi gyengéire és roszabb hajlamaira épít­ve reményét, mozdítja elő legnagyobb mértékben az iszákosságot, amely naponkint szedi áldozatait az emberek sorából, s csak egy évben ezereket tesz tönkre erkölcsileg és anyagilag egyaránt. E veszedelmes ellenség szolgálatában állanak a korcsmárosok. Eíeknek táborozó helyeik a korcsmák. Tagadhatatlan tehát, hogy a korcsmába járás erkölcsileg is megrontja az embert. Ami pe­dig az erkölcsöket megrontja, az a köz egészséget is aláássa. A korcsmákat következés képen egész­ségi tekintetekből sem szabad látogatni. Hogy valaki egészségét megtarthassa, szüksé­ges hogy mértékletes legyen, minden tulságtól, éj­szakázástól, gyomra megrontásától, könyelmü kedv­telésektől óvakodjék; szükséges továbbá, ltogy pén­zének fölöslegét, ha kivált van, anyival inkább a szükséges dolgokra szolgálókat, ne dorbézolja el; hanem avval magának, családjának, a köz ügyek nek és embertársainak javát és boldogságát moz­dítsa elő. Kötuless.igüi mindenkinek vannak. Ott van a család, a rokonság. Ha ilyenek nincsenek, ott van­nak a társadalmi intézmények, a közművelődési társulatok és egyesületek. Ezeknek és ezekért is kell élni, nem csak saját szenvedélyeinknek. Az általános jólét alászállása, mindig megren­díti a társadalom alkotmányát, sőt még a köz­egészséget is. Hol dúlnak leginkább a járványok? Rendesen a társadalom két rétege közt: a nyo­morban élők, és a rendetlen életűek közt. A korcsmák az embereket szegényekké és roszakká teszik. A korcsmák tehát ugy egészségi, mint erkölcsi szempontból szigorúan kerülendők. Az erkölcsi és lelki táplálkozásnál legelső szabály legyen tehát az, hogy kerüljük a korcsmát, a tivornyákat, az éjjelezéseket és a könnyelmű élve­zeteket. — A tiszai ág. evang. egyházkerületi gyűlésből. (Augusztushó 18., 19., 20., 21.) A nyíregyházai ág. evaug. egyház igen szép ünn"­pélyeségeket ólt át a fentebb jelzett 4 aapon. A hegy­aljai esperesség ugyauis itt tartotta évi egyházmegyei közgyűlést; do amelyeknek fénves folytatása a tiszai ág evang. hitv. egyházkerület közgyűlése volt. Folyó hó 18-áu délután 4 órakor érkezett m«g a uiiskolczi vouatUl, a kerület főpásztora f. t. Czékus István superiotendens ur, akit a nyíregyházai evang. egyház­tanács él in Meskó Pál egyházi felügyelő ur fogadott. A magas vendéget a város diszfogata szállította be, mintegy 15 kocsi kíséretében, és az összes egyházik ha­raugjaiuak zugá-ia közben, szállására, t. i. nt. Farbaky József lelkész ur lakására; ahol a házi gazda igen me­legen fogadta a kedves veudéget. Nemsokára a nyíregyházai ág. hitv. egyháztanács testületileg tisztelgett, nt. Bartholomaeidesz János fő­espsres vezénylete alatt, a tőpisztor urnái. Délután 6 órakor egyházmegyei előtanácskozmáuy tartatott. Másnap (aug. 19.) délelőtt 9 órától kezdődőleg tar­tatott meg a hegyaljai esperesség évi közgyűlése, a városi felsó leáuyiskola termében, tek. Lichtenstein József espe­rességi felügyelő és nt. Bartholomaeidesz János főespares uruk kettős elnöksége alatt. A kitűzött tárgyak déli '/ a12 óráig intéztettek el. tehát e szerelem nagyon friss kelolü. Vájj n kinek ajánl­hatta fel szivét a uom'i.s Lord ezen indián földön. Talán valamely indián fejadelem veres bőrű Ladyjénak. No, az az izlés dolga. Piac face ós red faca és csakúgy egyesülhetuek a szerelemben, mint a hogy az olloues gön­czölök vonják egymást a természet-tanban. Hiszen Lord ő méltósága is félig meddig ily természettani jelenség. Valószínű valamely museumból szökött ki; s most meg­kísérti brlton szabadsagát. Ahá most jut eszembe, mutató ujjával homloka felé szúrt Brassenr ur e szavaknál, most jut eszembe, majd meg eszi szemeivel a szegény Didjá­zát, mikor Avendaao ur termében megjelenik. Bizonyos vagyok benne, hogy Didjáza valamiféle indián herczegnő. Különben a Lordnak eszébe sem jutna szemét reá vesz­tegetni. Ösztönét követé a Lord, s az ösztön biztosabb vezér a szemnél. Ez áll szintén a természet-tanban. A fecskének senkinek sem mutatja meg az utat, még is tudja, hogy merre tartson, ha feltalálni akarja azt a földet, B fészket, melyet őszszel elhagyott. Isten bizony kedvem volna meglesni a Lordot. Rendez-vous-ra megy minden esetre. Az idő nagyon alkalmas, az az oly rosz, hogy senkineksem jut eszébe leselkedni. De hát'nekem eszembe jutott. Jó mulatság lesz, követni fogom őt. Brasseur ur a mint mondá, úgy tőn. A hegykupok mindinkább elborultak, s a felszált gőz más hűvösebb rétegben felleggé tömörülve lassan aláereszkedett, végre teljesen eltűnt a nap. Lord White nem gondolt avval semmit. Mit neki az idő. Nagy gyarlóság még azt is számba venni, ha az ember ember, s hozzá még angol is. Akit az idővál­tozás is megállít, az bevallja gyávaságával örök szol­gaságát, s nem lesz akarata soha. Légmérő higany az, és nem ember. Csalt akkor mozog, ha nyomja és taszít­ja ura. Ez mindenesetre szégyenletes dolog. Nincs rosz idő, csak rosz vér, és szolga lélek. Lord White tehát nem vette tudomásul sem a világ zsarnokát az időt. Azt mondta: megölhetsz, de neiiem ugyan parancsolni nem fogsz. Nagyon helyesen tette. Daczolt a legnagyobb hatalommal a földön. Es ez az igaz szabadság. Tagadta az idő fő uraságát az em­ber felett, s azt állította, hogy csupán az anya? az idő jobbágya. Lltbató, hogy Lord White az emberban a lélekre fektette a fő aulyt. Raj udeja ormain villámok czikkáztak. A ?ész fel­nyitá szemét, körülnézett és kaczagott. Daemoni kacza­gás volt ez. A föld rengett bele. De hát mit törődött Lord White e Daemon kaczagásával. Az eső megeredt, a szél zugott, a magas pálmák hajladoztak a hatalmas ernyőjü cziprusok recsegtek. Lord White mindezekre nem tett egyebet, mint kissé összefogta mellén fény vászon köpenyét. Talán csupán azért, hogy a piros virág ott mellén meg ne ázzék, szép lovagias gyöngédség mindenesetre. Végre feljutott azon bérezi völgybe, mely egykor, a természet miuden szépségével pompázott előtte, most az eltelve volt sürü gőzzel, s a barlangnyilás el volt fed­ve teljesen. White zavarba jött. A ki zavarban van, ne tesyen sémit. Várjon. Ő is nrra határozta magái. Elrejté ma­gát sürü magnólia bokrok közé. Leült egy sziklára és várt. Türelem rozsát terem. Megtermelte Lord Whitenek is, kis időr letelepedne után egymásután, néma cseud­ben látta a gőztakart nyílásból előjönni az indiánokat. A mint kijöttek, eloszlottak a szélrózsa minden irányá­ban. — Ó nem jött? — mormogá magában. — Tehát még ott van. Ha ott van, be megyek, s megtalálom. líárniviiftb n s«nlwftl savaiivu-viz"-re vonatkozó figyelmeztetése van mellékelve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom