Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-10 / 32. szám

l\. evioivam. íNyire^ynaza, l«o4. augusztus iu. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasai-napon. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben liáahoz hordva: Egész évre i f

rt. Félévre ... 2 » Negyedévre 1 , A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elelí kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmoiitetlen levelek esak i.nuertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk tatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debroc/.eni-utcza 155 . szám) : továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában^Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Coiup által Hamburgban. Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. IV. A leves után minden bizonynyal legfontosabb tápszerek, az ember testi háztartásában, a hús-, a növény- és a tej-félék. Mindegyik elegendő tápanyaggal bir ugyan; de absolut előnye egyiknek sincs a másik fölött. Meglehet ugyan élni csupán állati és csupán növényi eledelekből is. Azt azonban, hogy a kettő közzől melyik felel meg inkább az emberi természet követelményeinek, azt a külső viszonyok; t. i. az éghajlat, a talaj és az élet fentartásához megkivántató munka, és foglalkozás minősége határozza meg. Az ember belső szervezetének, általában emésztési szerveinek alkata olyan, mint a minden-evő állatoké. E szervi alkatnak felel meg testének egész háztartása; valamint azok a termékek is, amelyek az emberi szervezetben képeztetnek. Ennél fogva, fő elvül állitható fel, hogy: az ember vegyesen táplálkozzék ugy állati és állat-hozadéki, mint növényi eledelekkel; vagyis hússal, tej-félével és zöldséggel egyaránt. Kiváló figyelem fordítandó azonban a nehezebben emészthető eledelekre. Ilyenek pedig, a hus kivételével, a húsképzö és a zsíros eledelek mind. Azért is egyedül élvezve nem teljesen egészségesek; mert feldolgozásuk felettébb sok erőbe kerül. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy az ember, a természet által, a vegyes eledekkel való táplálkozásra van utalva. Hogy azonban a vegyes táplálékkal élő ember, e táplálék kitűnő volta mellett, egészséges is legyen, nem szabad többet enni, mint amenyivel épen jol lakik; mert a gyomor nem tudván elbánni a többlettel, azt csak nagyjából dolgozza fel, amelynek következménye eleinte étvágy-hiány, később komolyabb baj is lehet. Sőt legczélszerűbb, ha az evést akkor hagyjuk abban, amikor legjobban esik. Ezt ugyan nem kőnyít megtartani; de ha hozzá szoktunk: egészségi állapotunkat teljesen biztosítottuk Fenmarad ugyan lehetősége annak hogy a gyomor, a táplálék menyiségéuek fokozásával, nagyobbítható; valamint az is áll hogy, a tápdúsabb eledelekkel táplálkozókuál, ugyanaz kisebbedik: de túlságig semmikor sem vihető. A természet különben elég bölcsen rendezte be testünk szervezetét. Ki is számította pontosan, hogy menyi eledel szükséges az egészséges táplálkozási állapot fentartásához. Ne legyünk mi bölcsebbek a természetnél; mert beavatkozásunkért keservesen meglakolhatunk, amit az után nem a természet fog megbánni. Érdekes jelenség a táplálkozásban az édes és savanyú iz iránt való elő-szeretet. Némely embernél ugyanis, a szervezetnek czukor-szükséglete oly nagy, hogy a máj nem képes azt a napi eledelből előállítani. A hiányt tehát kész czukorral kell pótolni. Ahol ez, a szükséglet vagyis a természetes kívánalom határai közt történik, ott élettani szempontból helyesen cselekesznek. Ellenben aki nyalánkságból eszi a sok édességet, az a máj működését akadályozza; minek következtében oly defectus állhat elő az egézségi állapotnál, amelyet már csak azért sem lehet sikerrel gyógyitani, mert keletkezési okát nehéz kitalálni. A helyesen megválasztott és még helyesebben beosztott napi eledel szénhidrát részében, jelen lévén a test melegének elő állításához szükséges czukor-menyiség; szükségtelen a májnak kiválasztó működését megnehezíteni. A savanyu iz utáni vágynak tulajdonképeni oka, alkalmasint a máj működésének fokozódottságában rejlik; amely vágyat, egészségi szempontból, igen természetesen ki kell elégíteni. Különben az egynemű és izü eledelek iránti undort, akik ilyenekkel több időn át táplálkoztak, eléggé érezhették. Nagyobb bizonyítást nem kíván ez állítás. Az oly igen ismeretes gyomor-hurut rendesen a túlságosan zsiros, édes és fűszeres eledelekkel való táplálkozásnak a kifolyása. Az oly eledelekkel való táplálkozásnak jelesen, amelyekben mind a nitrogén, mind a szén-hidrátok, a szükségesnél, jóval több menyiségben vannak jelen; amelyekkel az után a gyomor nem birván kellőképen elbánni, csak nagyjából dolgozza fel; minek következtében a gyomorban nyálkás képződmény keletkezik. E nyálkás képződmények azoknak a mirigyeknek működését párhúzamositják (paralyzálják), amelyek a bevett eledeleket pép-szinné változtató savakat választják ki; ha pedig e nyálkás képződmény idültté lesz, gyógyítása csaknem lehetetlen. E betegség csak a jólétnek örvendő előkelő egyének előtt ismeretes. A közép és alsó osztálynál egészen ismeretlen. Ennek pedig az az oka; mert a közép és alsó osztály-beliek sokkal természetesebb, és egyszerűbb, tehát egészségesebb eledelekkel táplálkoznak. mint az uri rend; és ami legfőbb, csak akkor esznek, amikor éhesek és az éveshez képest dolgoznak is. Az élet és egészség biztosítása megköveteli tehát, hogy eledelünk minél változatosabb, könyen emészthető, és se nagyon zsiros, se nagyon édes, se erősen fűszerezett ne legyen. Az élet- és egészségtan törvényei, fővonásokban, 4 tételben állapithatók meg. E négy tétel, a következő. 1. Csak akkor egyél, amikor éhes vagy A „NYIRVIDÉK*' TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő (Folytatás.) III. A panamai szorosan álló Rayudeja hegyek egyik ága a Guiengula hegy, melynek fensikján jelentékeny indián város romjai hevernek. Temető ez. A függetlenség napjaiban boldogság tanyája, most a soha többé vissza nem jövő napok szomorú emléke. A mult sötét birodalmához tartozik. Mai nap zarándokiások helye. A rézbőrök eljönnek ide bizonyos napokban őseikkel beszélni, és sirni. És e romok jól értenek a beszédhez. Erős lapidár irálylyal élnek: a menydörgéssel. Midőn más nap Tiir tábornok kíséretével megindulni készül a tervezet vonal megvizsgálására, nagy alázatossággal eléje áll Sennor Avendáno. — Uraim ma nem lehet felmeuni a hegyek közé I — Miért, ha szabad tudnom Avendáno ur I ? — Vihar lesz tábornok, vihar. — Honnan tudja ön azt ? — Didjáza mondta. — Ki az a Didjáza? — Ama Sennora, ki tegnap megtisztelt látogatásával. — S ő azt bizonyosan tudja? — Bizonyosan, — mondá rejtélyes mosolylyal. — Időjós? — Más is. — De hát lejárt a jósok kora Avendáno ur ! — A jósok kora nem járt le tábornok ur, csak a hitetlenség jött meg. Ugy tudom, Európa legnagyobb katonája I Napoleon meghallgatta Le Normant. Az emberi szellem nem mindenkinél jár bekötött szemmel. Joga volna látni a szellemnek, e látna is, ha az emberek e jog gyakorlatára komoly gondot forditauának. De hát a napi események porfellege alatt vonul át rendesen a földön a sokaság tábora. — Nos Avendano ur ? — Ne induljon tábornok ur a hegyek közzé holnap. — Talán mert vihar lesz, mint a szép jósnő mondta. — Igen. — De hát mi nem félünk a vihartól. — Tábornok ur nem fél, vitéz ember. Hallottam hirét. Ah az olasz szabadság kivívása valóságos regény. Higyje el tábornok ur, pártized múlva mythosnak fogják tartani az emberek. Tudom, jól tudom, hogy a magyar nem fél. Szemébe néz a halálnak. De hát a vihar a tropikus ég alatt nagy ur, nagyon nagy ur. Gyakran olyan nagy ur, mint a halál maga. Ah mi tudjuk azt tábornok ur! Ismerjük azt a nagy urat. Avendano ur minden ékesszólását elővette, hogy a tábornokot lebeszélje a kiindulásról. Midőn készlete kifogyott oda mutatott Rayudeja felé. — Nos, nem volt igaza Didjázának? Nem látja tábornok ur a ködöt fel emelkedni ama hegykatlanból ? Csakugyan azon katlanban, melyben egykor Lord "White Didjázát megpillantotta főpapi fehér palástban, ragyogó mitrával fején, mind inkább nevekedő fehér gőz emelkedett ki. Lassan emelkedett, de mindig sűrűbben. Végre eltakarta a hegyet, mely mögötte állt, s a nap nem bírt többé tömegén áthatolni. Felső szegélyei fénylettek a nap izzó sugaraiban. A nap játszani akart vele, reá mosolygott, de ama gőztömeg igen mogorva volt, boBzus. Végre libegni látszott. A vész lélokzett. Szemeit megnyitá a sötét rém. Pislogott, mint a daímon. Villámlott. — Ahá, már megnyitotta szemét Rayudeja szelleme ! — mondá diadalmasan Avendano — Didjáza nem hazudik soha tábornok ur ! 0 mindig jól van értesülve. — Avendano arczain oly mosoly jelent meg, mely határos volt a kaján kárörömmel. — Jól van Avendano ur, tehát maradunk önnél. — Tábornok ur van szerencsém mindenben szolgálatára lehetni I * * * Ha az idegen urak Tehuantepeket komolyabban megvizsgálták volna, igen meglepte volna őket az a körülmény, hogy az egész városban, Avendano házán kivül, sehol egy indián férfit sem lehetett volna találni. Mind eltűntek. Hová lehettek? Türelem mindjárt meglátjuk. Még a nap nem emelkedett a láthatárra ki a sós vizekből, hol éjszakai álmát nyugodta, az indiánok szerint; már Didjáza uton volt a hegyek felé. Mögötte kisebb,-nagyobb csapatokban férfiak vonultak. Indiánok voltak mind. Tiszta veres bőrök. Mindannyian a már Lord White által meglesett hegykatlan felé tartottak. Itt egyesültek. Nem is lehetett itt meg nem állani. A nap már feljött. A völgy ormai, s a hegykup mögötte bíbor fényben úsztak. Az amerikai gazdag Flóra minden szépségei egyesülten várták az ég fénykirályának •megjelenését. Fűszeres illattal áldoztak megnyitott serlégeikből. A csudás Agavé, a gyönyörű Magnóliák teljes pompájukban díszelegtek. A pálmák, s cyprusok magas lombernyőjében megcsendült a madarak élénk kardala. Az élet itt ugy nyilatozott, mint az áradozó öröm. Itt mindenki meg volt győződve a felől; hogy az a paradicsom, melyről szent könyveink beszélnek, nem hitrege hanem valóság. Itt az mai nap is meg volt egész fényében. Minden örült itt, csak az ember nem. Nehéz bánatot hozott ide magával, egy eltiport nemzet aggodalmait. Hiszen e paradicsom azon sziklák bejárása volt, melyek közé rajté egy nemzet ősei hamvait, nemzete ereklyéit, isteneit. Az ember azért jött ide, hogy sírjon. Ha az élet valami, ugy a sírás nagy dolog. A szenvedés és gyász az élet három negyede, ha nem az egész. Midőn mind összegyűltek már a veres bőrök, Didjáza intett mint egy királynő, és csend lön. (Folyt, küv.)