Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

„N Y 1 R V I D É K». állapotot, hogy mig az 1848 előtti időkben is csak félve s nemével a tiszteletnek lépett egy-két lelkiismeretes hazafi az irói pályára: ma már minden bukott szatócs és diák képesnek tartja magát az irói pályára. Nem csuda. .Mióta az irodalom is szabad ipar lett; mióta Magyarországon nincs egyetlen tekintélyes irói areop&g: minden kétes existencziáju egyén hírlapíró lesz; az olvasó közönség pedig oda siet, ahol legnagyobb a lárma és legolcsóbb az olvasmány. A minőséggel már nem is törődik, mert alig van miben rálogatui. Szomorú igazságok ezek, amelyeket lehetetlen volt elhallgatnom éppen ez úttal, amikor a hazaszeretet iskoláit van szándékom bemutatni a szíves olvasókuak. Ha pedig azt az erkölcstelen aljas tartalmat és irányt veszszflk komoly figyelembe, amely különösen a magyar hírlapi és regényirodalomban kapott napjainkban lábra: kétségbe kell esnünk a magyar nemzeti művelődés jövője fölött. Mintha szándékosan akarnák e nemzetet kiforgatni eredeti nemes erkölcseiből, s irodalmát a porig lealázni a müveit világ előtt! Vörösmarty, Toldi és Bajza szellemei, mit szóltok mindezekhez!? Valóban kívánatos, hogy a magyar irodalomnak és nyelvnek nemzeti irányban való fejlesztéséről komolyabban gondolkozzunk. Ha a fővárosi irói körök vagy képtelenek, vagy gyengék a magyar irodalomnak nemzeti szellemben való fejlesztésére és a közerkölcsiség nemesítésére: vegye kezébe a vezérszerepet a vidék. Alakuljanak a népesebb magyar városokbau, mint pl. Szeged, Debreczen, Miskolcz, Arad, Kassa sat. irodalmi társulatok és mentsék meg, ainit még, meg lehet menteni. Ugy látszik, hogy Debreczenben már komolyan gondolkoznak e tekintetben 8 „Csokonai egyletet

k szándékoznak teremteni. Hasonló mozgalom indult meg Temesvárott is. Csak előre ! mert maholnap hiába keressük a hazaszeretet iskoláját a nemzeti irodalom csarnokában ! Kinethy István. Közügyek. (Az adókezeléa módosítása iránt) meghozott törvény tudvalevőleg felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy ott, ahol szükségesnek látja az eddigi, a törvényhatóságok és községek által alkalmazott adóvégrehajtók helyett, állami adóvégrehajtókat rendszeresítsen. E törvény életbeléptetése alkalmából a pénzügyminiszter legközelebb, mint halljuk, a vidékre 190 állami adóvégrehajtót, a fővárosba 10 adóvégrehajtót s 10 becsüst fog kinevezni. Az ez állásokra kiirt pályázatban, mint halljuk, több mint 1200 pályázó jelentkezett. A kinevezés már legközelebb meg fog történni. (Az árvapénzek kezelése.) Az árvaszék által a kölcsönadott pénzek behajtása körül elkövetett mulasztásokért magánjogilag első sorban az árvaszék felelős-e, vagy pedig a törvényhatóság? Ezen kérdésre vonatkozólag a kir. Curia legújabban, egy felmerült eoncret eset alkalmából, elvi jelentőségű határozatot hozott. A kir. tábla, az elsőfokú bírósággal szemben, az árvaszéket tartotta első sorban felelősnek és elutasította a keresetet, mivel az árvaszék tagjainak előzetes perbefogá^a elmulasztatott. A Curia ezen felfogást mellőzte és megállapította a törvényhatóság irányában a kereshetőségi jogot. E kiválóan érdékes kérdés iránt hozott ítéletek indokolásából kiemeljük a következőket. A temesvári kir. járásbíróság a többi közt felhozza A gyámhatóságot a törvény szerint a megye közönsége gyakorolja az árvaszék által, az árvaszék tehát a m-gyo közönségének, a törvényhatóságnak megbízottja és kiküldöttje, teliát oxid önálló és független testület; miért is az árv&s/ék Nem is lehet az más, mint Brámának, az örökké szeutnek életlehellete ... s ez paradicsomot varázsol elő mindenütt, ahol magát kifejtheti: a rideg sziklák csendes völgyében, a bambusz kunyhó alatt, s az izzó sivatagban, a magányos pálmák tövében. Oly sok ő, hogy majdnem semmire sincs szüksége. Magából kitelik miuden. Valami, a mi magiból táplálkozik, s tibben rejlik isieui ereje. Ezt érzé teljes kifejlésébeu már két év óta mngáuyos sziklavölgyében Shu-báhu. Nem tudta mi az az unalom soha. K kedves hegyzugbin meg volt mindene, ami •sivét. lelkét betöltheti. Minő örömmel művelte földét? S mint virágzott az a boldog megelégedés munkás keze alatt ? Az éltető nap, Bráma szeme a völgyet kerítő axiklafal misik oldalán <ugárzott már, Shu-báhu letette kapáját, s végig tekintve virágzó telepén, eltelve halával térdre borult, s megtelt szivét, cseudes imában Hrámihoi emelkedve, könnyité meg. Ha síivUnk megtelt örömmel, istenre van szükségünk, kinek azt megköszönhessük; ecy atyára, akinek kezét megcsókolhassuk. Ha szivünk megtslt fájdalommal, ismét istenre van szükségünk, kinek s«beinket felmutassuk ; egy anyára, ki megértse bánatunkat Az ut&n indult haxa a bámbusi kunyhó felé. Ott volt axotthon A szép Padcua képezé az otthont. A ház üros volt Nos akkor 0r«s az egész világ. A ház minden. Egy ideig várakozott Shu-báhu. az után elment a szent folyó partjaira, s ott találta Pa.ima öltönyeit. Öröm sugárzá körül arczait Meg volt, amit 6 keresett Meg volt a kedves minden, egy szeretetteljes emberi alakban öszpontositva. — Fürdik bizonyosan suttogá. s végig nézett a szent folyó tükörén A szent folyóban ott fürdött a kék ég, s végi.; nyúlt tükörén a napsugár tűzoszlop* által elkövetett hibákból és mulasztásokból eredő káró* kért első sorbau a megye közönségét terheli a felelőség. — A budapesti kir. tábla indokolásában a következőket emliti fel: Amenyiben felperesnek Temesmegye árvaszéke álul kezelt örökrésze a miatt, hogy az árvaszék a követelésnek kellő időbeni biztosítását elmulasztotta, behajtlauuá vált, az iráut az 1877: XX. t.-cz, 299. S ának első bekezdése értelmében, első sorban kártalanítással az illető árvaszéki tagok t&riozuak, kiknek mulasztása folytán a károsodás felmerült, a törvény értelmét kétségtelenné teszi az ugyanazon szakasz 3. be kezdésében foglalt megkülönböztetés. Minthogy pedig felperes keresetével a nélkül fordult a megye közönsége ellen, hogy netáni kára iránt az első sorban felelős árvaszéki tagok elleni igényének érvényesítését uiegki sérlette volna, felperesnek a megye közönsége ellem kereseti joga sem volt megállapítható. A kir. Curia ítéletének indokolásából felemlítjük: 1877: XX. t.-cz. 299. §-ának 3. bekezdéséből nwlván kitűnik, hogy annak rendelkezése a 299. §-nak nemcsak a másik, hanem az első kúezdésében szabályozott felelősség esetében is al kalmazást nyer. Ugyanis a 299. §. első bekezdése szerint a gyámpénztárból kölcsönadott péuzekérl harmadsorban a törvényhatóság, a második bekezd s szerént pedig harmad sorban a >község« felelős. A midőn tehát a harmadik kikezdés az »utóbbiak« kötelességévé teszi a felszabadult gyámolt vagy gondnokolt kielégítését, a többes számban használt >utóbbiak< kifejezés alatt nemcsak az előzőleg egyes számban használt »község»-et, hanem a törvényhatóságot is érti, és pedi^ aunyival inkább, mert a viszkereseti jogot is nemesik a második kikezdés szerint első vonalban kötelezett „közgyám», hanem általában az első vonalban .kötelezettek' ellen tartja fenn, és mivel indokolva sem volt, hogy a törvény másként intézkedjék a község, mint a törvényhatóság felelőssége esetében. (Államsegély.) A belügyminisztérium idei költségvetésébe is fölvétetett a magyar szinészegyesület segélyzése 5000 foriuttal ; mely összeg a képviselőház január 17-kí ülésében meg is szavaztatott. Nem sok ugyan ez 5000 forint, de még is jobb a semminél. (A houvédelmi minisztérium) ideiglenes vezetésével, a királyi felség Orczi Béla bárót, a személye körüli minisztert bizta meg. (A telekkönyvi törvény-novella) tárgyalását, Berczelly Jenő elnöklete alatt, folvóhó 19-edikén tárgyalta a miniszteri értekezlet. A telki szolgalmaknál, hosszab vita után kimondatott, hogy a szolgalom az uralgó teleknél is följegyzendő. (Uj 50 forintos bankjegyek) jőnek forgalomba a jövő februárhóban, melyekről azt irják a lapok, hogy ezek lesznek a legtökéletesebb bankjegyek egész Európában. Ez uj ötvenes bankót absolute utánozhatUmnak mondják. Alapszíne kék, de mivel ma már a kék szint is utánozhatni a fotográfián, a viznyomáshoz folyamodtak : hogy igy egyelőre a fotográfiái és helio^ravure utján való hamisításnak elejét vegyék. A bankjegy szövege magyar és német. Mindkét oldalán allegorikus gyermek csoportok vaunak, felső részén a király arczképével. (Felső leányiskoláink és a nőnevelés.) A közoktatásügyi miniszter legközelebb rendeletet intézett a felső leányiskolái igazgatókhoz, melyben ulasitja őket, hogy a vezetésük alatt álló intézetben szüntessék meg a >sokat tanítani akarást* s a növendékeknek hajszál hasogató, beteges fiiozofiai meghatározásokkal való fárasztását. E helyett inkább fordítsák idejüket a növendékek »nevelésére* 8 észbeli tehetségeik természetes uton való fejlesztésére. A nők nevelésénél különösen ügyelni kell arra a módszerre, mely a szellemi erőket fokozatosan fejleszti s megkedvelteti a munkálkodást. E tekintetben főelv az, hogy »a társadalomnak, nem tudományosságot negélyező, tudákos nőkre van szüksége, hanem olyanokra, kik ismerik a tudomány alaptételeit, helyeden gondolkoznak, dolgozni pedig szeretnek is, tudnak is< Ennélfogva a nehézkes definíciókkal táplálkozó tanítási módszer helyett, a tanítás és nevelés fentebb kijelölt természetes útját kelt követni s ezen az uton tenni az ismeretszerzést a nőnevelés egyik főeszközévé. — Itt kell lenni neki is, ihol az ég van és a napsugár. Oszszetartoznak. Nem lehetnek távol egymástól. így gondolkozott Shu-báhu és ismét végig nézett a szent folyó tükörén, s nem látta a Lotosz szemű Padmát sehol . . . sehol. Nehéz aggodalom szállotta meg szivét Oly nehéz nélkülözni mindent. Nevét kezdé kiáltozni. A pálmaerdők, a szent folyó partjain, felébredtek a fájdalom aggasztó szavára, s szellem hangon kiálták ók is: Padmií ítvevék a hangot a barátságos sziklák, és kiálták ők is részvevőn : Padma! Ah, hogy még a szikláknak is van szive; mert vau részvéte a fájdalom iránt. De hát volt-e Ajo<}jának is, ki ájult áldozatát auyi kejérzettel ragadta tovább és tovább: nem gondolváu többé Jadghernaat bálvány istenével, annak sugárzói rubin szemével, nem a Nirwána átkos sötétségével. Az ő szive egy sötét örvény volt, mely elnyelte az eget és főidet Nagyon hasonlított a Párzak Arihmánához, mely magába nyélé Ormuzd fénysugarait, s az égit az anyag rabjaivá tevé, meghasonlást szíva ezeu idegen elemekkel magába, de hát avval a szentségtelen rablás első gyönyörében mitsem gondolt. A bün nem néz messzire soha. Ajodja sem nézett a jövőbe. Mit is láthatna ott mást, mint saját büntetését. A bün elvesztette jogát a holnaphoz. A holnap az igazságé ... az istené. Ezért temeti magát a bün a >má«-ba . . . a pillanatba, mely az övé. Bráma behnuyta szemét s elfordult a világtól. Sötétség borul oda, honnm eltávozik az iston, s elfordul Bráma éltető szeme. Shu-báhu fáklyát gyújtott, s kiállott a partra s kiáltott lélek szakadva: Padma ! . . Padma! (Folyt, köv.) A (lebreczeni ügyvédi kamara emlékirata, a közjegyzői törvény módosítását tárgyazó törvényjavaslat ellen. Mióta az alkotmányos kormány hazánkban visszaállíttatott, fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy az ügyvédi kar a törvényhozás mostoha gyermekének tekintetik, s mig egyfelől az ügyvédi jogosultság megadása az ügyvédek létszáma által korlátozva nincs, addig másfelől lépésről-lépésre következetesen összébb szorittatik az ügyvédi működési kör ugy, hogy aggódva kell néznüuk az ügyvédi kar anyagi jövőjének elébe. Azon törvényhozási intézkedések közül, melyek az ügyvédi kar működési körének összébb szorítására tétettek. alig sújtotta egyik is érzékenyebben hazánk ügyvédi karát, mint azon törvényjavaslat, mely a kir. közjegyzőségről rendelkező 1874. évi 35. t. cz. módosítására vonatkozólag, a törvényhozás elébe már be is terjesztetett. Mint rendesen történui szokott, ezen törvényjavaslat is a képviselőház asztalára került a nélkül, hogy az iráut a/, ügyvédi kamarák véleményadásra felhivattak volna ; minélfogva nem volt alkalmunk az arra vonatkozó észrevételeinket illetékes helyre, a törvényjavaslat megállapítása előtt, eljuttatni. Most azonban a törvényjavaslat tartalma már köztudomásra jutván, élni kívánunk az 1874. évi 34. t. cz. 19. §-án alapuló jogunkkal annál is inkább, mert ezt tenni, az ügyvédi kar érdekében mellőzhetetlen kötelességünk. Azon sérelmeknek, melyek e törvényjavaslatban az ügyvédi kar ellen bent'oglaltatnak, legfőbbikét tartalmazza a 20. §., mely a telekkönyvi jogokra vonatkozó okmániok érvényességét közjegyzői hitelesítéstől teszi függővé, vagyis telekkövyvi ügyekben a közjegyzői kényszert kívánja behozni. Ha ez intézkedés törvényerőre emeltetnék, ez által az ügyvédek működési köre ismét igen érzékeny megszorításnak lenne kitéve; mert ez esetre az összes telekkönyvi p'.-ren kivüli ügyek a közjegyzők kezébe jutnának, még pedig nemcsak az okmányok kiállítása, hanem a beadványok szerkesztése is, mert fel sem lehet tenni, hogy a midőn a felek, okmányaik kiállítása végett közjegyzőt kénytelenek felkeresni, az okmányok kiállítása után a további teendők végett nem a már eljárt közjegyzőt bíznák meg, hanem ügyvédet keresnének fel, s ekként közjegyzőt is, ügyvédet is fizetnének. Bármily érzékeny legyen is ezen sérelem, melyet az ügyvédi kar a közjegyzői kényszer behozatala által szenvedni fogna: nem szólalnánk az ellen fel, ba arról volnánk meggyőződve, hogy saját érdekeinket a közjó rovására elő mozdítani nem kívánjuk, sót azokat a közérdeknek mindig készségesen alá rendeljük. De nagyon is indokolt felszólalásunk akkor, a midőn ugy vagyunk meggyőződve, hogy a hitelesítési kényI szer behozatalát közérdekek nemcsak nem kívánják, sőt határozottan ellenzik. A törvényjavaslat a hitelesítési kényszer behozatalára indokul egyfelől azt hozza fel, hogy a közjegyzőknek uj jövedelemforrást szükséges teremteni, mert mostani hatáskörükben, állásukhoz mért tisztességes jövedelemmel nem rendelkeznek; továbbá, hogy ez uton a hamisításoknak eleje lesz véve, s ekként a telekkönyvi jogok jobban fognak biztosíttatni, mint eddig. Azouban ezen indokok egyike sem elegendő arra, hogy oly nagy fontosságú és következményeiben messze kiható reform, minő a hitelénitési kényszer, életbe léptettessék. Az első indok alaptalan. Hiszen nagyon élénk emlékezetünkben van, hogy midőn a közjegyzőségek rendszeresittettek, nemcsak gyakorló ügyvédek, hanem törvénvsz ki, sőt kir. táblai és kúriai birók s miniszteri tanácsosok is folyamodtak kir. körjegyzőségért, s a kinevezettek egyike sem koszönt mé^ eddig le tudtunkkal az elnyert közjegyzőségről azon indokból, mert nem tud a közjegyzőségből oly tisztességesen megélni, mint előbbi állásában. Azóta pedig a közjegyzők működési köre nem hogy megszorítást szeuvedett volna, de sőt folytonosan szélesbitietett, és ennélfogva, de meg azért is, mert a közjegyzői intézmény naponként mindinkább ismeretessé lesz, jövedelmök is naponként növekedik ugy, hogy a közjegyzői állások már eddig is oly keresettekké váltak, miszerint üresedés esetében a pályázók tömegesen jeleutkeznek. Arra tehát, hogy a közjegyzők jpvedelme, a hitelesítési kényszer behozatala által is emoltessék, szükség nincs, ét legkisebb aggodalmat sincs okunk táplálni az iránt, mintha a közjegyzői intézményt a miatt, mert a közjegyzőségek tisztességes jövedelmet nem biztosítanának — a legkisebb veszély is fenyegetné. De he a közjegyzői intézménynek fenállását veszély fenyegetné is, nem tartjuk az osztó igazsággal öszszeegyeztethetőnek, hogy a közjegyzőség kedveért, mely intézmény különbeu nem a hazai jogfejlődés kifolyása, hanem a szomszéd európai államoktól, azok utánzásául, hozatott be hazánkba; a számban ugy, mint tudományos képzettségben, és a közélet minden ágára gyakorolt befolyási an sokkal tekintélyesebb és valljuk be, nélkülözhetlenebb ügyvédi kar fosztassék meg létfentartási eszközének egyik jelentékeny részétől. Sőt nem tartanók valami nagy veszélynek azt sem, ha a közjegyzői intézmény hazánkban nem lenne képes megerősödni, mert azon 9 év alatt mióta a közjegyzői intézmény nálunk életben van, ugy tapasztaltuk, hogy az nem a Közhitel, nem a jog és vagyonbiztonság megszilárdítására, hanem megfordítva a csalás, kijátszás, hamis bukás és általában a corruptio előmozdítására szolgál; a mennyiben a házastársak, rokonok és jóbarátok közötti roszlelkü vagyon-átruházások, álkövetelések ég hamis foglalások azóta szaporodtak fel aggasztó mérvben, mióta mindezeket a közjegyző hitelességének köpönye alatt, ugy szólván büntelenül lehet cselekedni. Ami pedig a hamisítást illeti, igaz, hogy a közjegyzői hitelesítés mellett a hamisítások elkövetése me

gnw(Folytatása a mellékleten.)