Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-15 / 28. szám

állott elő. Az esketési beszédet nt. Peterdy Károly beregi esperes az őt oly előnyösen jellemző élénkséggel, tűzzel adta elő. A szép beszédben előforduló érzelmek, képek és hasonlatok a közönség figyelmét feszültségben tárták és különösen az esketendőkre félreismerbetlen hatást gyakoroltak.

A „tiszaháti dalárda“ szív és lélekemelő éneke után nt. Kiss Áron szatmármegyei esperes tiszteletet parancsoló ősz — de mindamellett daliás alakja jelent meg az urasztala körüli emelvényen, hogy a keresztyén- ség egyszerűségében is annyira fenséges szertartását az úrvacsorát kiszolgáltassa. Megható jelenet volt látni a tisztes ősz „Áront," amint ifjú tűzzel és elragadó lelkesedéssel szónokolta érzelemmel és igazsággal teljes beszédét, és hívta a kegyelemnek, enyliUletnek, szeretetnek és bünbocsánatnak forrásához a megterhelt és megfárdt lelkeket. Ha valahol itt debizonyult az, hogy a protestansismus egyszerű szertartásainak plasticitását, mennyire képes emelni a bensőségteljes előadás és az egyéniség.

Végül a püspök ur lépett az uvasztalához s a velők oszlásáig ható kenetteljes szavakkal kérte a templomra, a gyülekezetre, a jelen volt ünneplő közönségre, hazára és királyra istennek áldását. Mely ott érte el a megragadó hatás tetőpontját, ahol sokat szenvedett hazánkat emelte imájának buzgó szárnyaira.

Sokat lehetne mondani ez ünnepély fényéről, gyönyöreiről és azon lelki élvezetről, melyben ott a nagy számú közönség minden egyes tagja részesült. De lapunk szűk keretéhez képest elég legyen igy csak annyit kiemelnünk, hogy a mintegy különböző felekezetek közötti testvéri szeretetnek ünnepe volt ez városunkban, melynek szép összhangját egyetlen oda ném illő mukkanat sem zavarta meg.

Valóban jól esett a léleknek, a mai korrumpált világban, melyben a szív az anyagi gondok és közöny sziklái között hányatik, megpihentetni és felüdülni itt a vallásos buzgóság és a testvéri szeretet karjain: s az ünnepélyről mindnyájan kedves emlékekkel, hangulatteljes kebellel és a kegyeletes buzgóság szent érzelmeivel távo- zánk; kívánva, hogy adjon az isten a helybeli ref. vallásfelekezetnek számos örömnapot és keblében igaz hitet, tiszta erkölcsiséget, testvéri szeretetet, melyet buzgó lelkésze az ünnepélyen oly megragadó vonásokban rajzolt : tartsa meg az isteni gondviselés mind az időknek végezetéig.

Az isteni tisztelet végeztével, az általános ipartár- sulat nevében dr. Ferdlicska Kálmán egy tekintélyes küldöttség élén ttdvözlé a püspök urat, mire püspök ur szívélyesen válaszolt.

Ezután a közebéd következett, amely daczára annak, hogy Brenner Mihály a nagyvendéglő bérlője méreg drágán oly bírálaton alóli ebédet adott, hogy a közönség nagyrésze megbotránkozva, étlen-szomjun távozott — elég kedélyesen folyt le. Mialatt az intelligentia a nagyvendéglő nyári helyiségében drága pénzért éhezett és szomjazott és a szellemes toasztokban keresett kárpótlást az ebéd hiányaiért, addig az iskola udvarát a köznép oly dús ellátásban, pontos és elismerést érdemlő kiszolgálatban részesült s a derék magyar gazdasszonyok által készített oly ízletes étkekből lakmározott, hogy szinte kedve jött az embernek közéjük telepedni. Elismerést, sőt dicséretet érdemelnek e tekintetben Mezei Jánosné, Karanczai Józsefné, özv. Kiss Mihályné, Németi Jánosné asszonyok, kik az étkek Ízletessé tétele körül fáradoztak; a tűzről pattant felszolgáló derék leányok s a Deák József elnöklete mellett működött népünnepély rendezőbizottság fáradhatatlan tagjai: Csécsy Lajos, Mezei János, Hagymási Lajos, Tót Ferencz, Kiss László és Németi János urak.

Püspök ur többek társaságában megtekintette az örvendve mulató népet, mely Dombi Laczi zenéje mellett egészen éjfélig járta a kállai kettőst és velek szívélyesen társalkodott.

D. u. (i órakor egyházi hangverseny tartatott melyen Sz. Nagy Károly és Nagy Lajos orgonaművészek, a sárospataki föisk. ifj. énekkar, a tiszaháti dalárda és Virág József s.-pataki theologus mint szavaló vettek részt.

E hangverseny nemcsak azért volt meglepő, mivel Magyarországon talán ez volt első, mely a művelt külföld példájára templomban tartatott, hanem azért is, mivel a közreműködő egyesek és testületek művészi játékaikkal és énekükkel nemcsak kielégítették, hanem valóban elragadták a közönséget. S fent említett theologus ifjú épen a templom méltóságához választott szava- lati darabját (A munkácsi rab. Jókai) kitűnő orgánumával annyi hatással s eleven közvetlenséggel adta elő, hogy a jelenlevők minden tagját a szó teljes értelmében meghatotta.

Este 9 órakor kezdetét vette a nagyvendéglő nagy termében Benczy Gyula zenekara mellett a kedélyes tánczmulatság, hol a kedves és mindenkit meghódító modern bálanya, mélt. Ordfl Józsefné, b. Oyörffy Róza asszony az elsők között jelent meg gazdag fehér moár selyem ruhában, mely szeretettől sugárzó arczához any- nyira illett s elegáns termetét annyira kiemelé. Leírhatatlan azon báj és finom miveltséggel párosult gyöngéd figyelem, mely által már az első pillanatban az egész báli közönség kedvenezévé lett.

Az első négyest 50 pár tánczolta. A vidéki szépek a helybeliekkel kedves és feledhetetlen koszorút képeztek. S azon helyzetben vagyunk, hogy a sok valódi szép leány közül a legszebbeket kiemelni nem vagyunk képesek. Ha egyiknek junói termetén legeltettük szemeinket, a másiknak hajlékony szilfid alakja kötötte le figyelmünket ; ha itt a kék szemek nefelejts virágai mosolyogtak felénk, amott a fekete szemek gyújtó lángsugarain olvadó ztunk. Ezen tükörben még ma is ott ragyog előttünk feledhetlenltl, a jelenvoltak mindenikének kedves alakja. S daczára annak, hogy a helybeli ifjúság egy része tüntetőleg távol tartotta magát, a hiány nem volt észre vehető és az általános jó kedv világos viradtig tartott.

Nem tehetjük le tudósitői toliunkat addig, mig meg nem emlékezünk e helyen még egyszer azon jótékony nemes telkekről, kik a ref. egyház emez ünnepélyének fényét fokozni és emelni minden kitelhető buzgósággal igyekeztek. És pedig legelső helyen ki kell emelnünk a templomszentelési örömanyát, ki magas miveltségü lel„N Y f B V I D É Ií.“

kével s szeretettől áradozó nemes szivével nemcsak valóságos őrangyala volt az örömünnepélyuek; nemcsak arról győzött meg, hogy amerre kedves lénye megjelen, még a szenvedés is mosolyra nyitja ajkait, mint ezt épen az urasztalánál is tapasztaltuk, hogy szivéből egyszerre a szeretet és irgalom forrása fakadt fel: hanem áldozatkészségének is oly szép tauujelét. adta, mely a ref. egyházat örök hálára kötelezi; 150 írttal járulván ugyanis a templomépitési költségek fedezéséhez.

Mindjárt itt meg kell emlékeznünk gr. Vay Adámné Öméltóságáról, ki buzgó szivének áldozata gyanánk 50 írttal, a méltóságos királytelki gróf Dessewjfy családról, kik együttesen 40 írttal járultak a fentebb jelzett, czél- hoz. Továbbá a vallásos lelkületű özv. Kálmánczhelyi Istvánné szül. Aranyos Erzsébet 100 irtot adományozott harangra, kinek nagybecsű adományát ft. püspök ur és egyházunk főgondnoka Szikszay Pál személyesen köszönték meg.

Nem volna teljes tudósításunk, ha meg nem emlékeznénk azon igen díszes és értékes szószék és urasztala térítőről, melyet a hitbuzgóságtól teljes nyíregyházi ref. nők buzgalma hozott létre a templomszentelési ünnepély alkalmából. Méltók ők arra, hogy a mai hittel, vallással nem sokat törődő korban, buzdító például, tiszteletteljesen névleg is felemlittessenek. Ezek: Palánszky Sámuelné, Marsalko Károlyné, Márton Oézáné, Práter Sándorné, Fejér Barnáné, Péter Lászlóné, Sütő Józsefné őnagy- ságaik, Básthy Berta, Márky Anna, Jármy Irén kisasszonyok. Megvagyunk azonban győződve, hogy fentem- litett nemes szivü úrnőknek és hölgyeknek az egyház is tolmácsolni fogja hálás köszönetét.

Az ürömüunepély emléke, mely valóban a szeretet örömünnepe volt városunkban, soká kedvesen fog élni az abban résztvettek szivében.

Iskolai értesítők.

A nagy-kálllói magy. kir. állami főreáliskola értesítője 1882—83-iki tanévről.

Közzé teszi: Schur ina István, kir. igazgató tanár.

Az iskolai értesítők egyes megyék városok és vidékek mivelődési történetéhez a legérdekesebb adatokul szolgálván: elmulaszthatlan kötelességünknek ismerjük azokat az időszaki sajtó utján is köztudomásra hozni.

Lássuk először a uagy-kállói állami főreáliskola ez idei értesítőjét. Az előttünk fekvő értesítő a szigorúan vett tanügyi részeken kívül Kiss Rezső tanár tollából egy érdekes tanulmányt hoz Szabolcsmegye mive- lődésének történetéhez, 'illetőleg azon szép mozgalomhoz, amely a Magyar Tudós Társaság palotája érdekében, először Szabolcsmegyében indult meg.

E tanulmányból az olvasó megérti, hogy az első téglát a Magyar Tudós Társaság palotájához Szabolcsmegye Bogdány nevű községében tették le 1857-ben juniushó 23-ádikán. „Vagy huszonhat éve most — olvassuk a jelzett értesítő 5-dik lapján — úgy pünköst táján Szabolcsmegyének Bogdány nevű községében többen ültek együtt bírák, ügyvédek és birtokosok, a tagosítás és urbér dolgában. Bölcs beszédek és okos tanácsok hangoztattak ott, mert nem bírtak egy értelemre vergődni.

Gondolták tehát, hogy amint már sokszor esett meg ebben a hazában: ha nem boldogulnak a zöld asztal mellett, majd megigazodik elménk a fehér asztal mellett. Ami nem jut eszébe a tintatartónak, majd eszébe jut a kancsónak. Ami nem sikerül az értekezésnek, majd sikerül az étkezésnek, amelyhez, a tagosítás költségeinek födözésére lekötött regale kontójára vitézül neki is ültek.

Nyilván úgy is esett, hogy hamar megvilágosodott az Ítéletük és harmóniába olvadtak a vélemények; mert a második pohárnál elvettették a tagosítás és urbér gondját, a pertractatiót gyors folyásba hozta a tractamen- tum és a harmadik, negyedik kvaterkába már nagyobb eszmék és nemesebb érzelmek gyöngyei vegyültek, sat.

A hon elhagyott sorsára fordítván a szót az egyik konvivus, a magyar tudományos akadémia küzdelmét festé le társainak, vergődését annak az intézetnek, mely első sorban vau hivatva magasan, lobogtatni a magyar nemzetiség eszméjét s házbérre kénytelen költeni azt az összeget, melyet a magyar eszmének terjesztésére, a hazai tudományosság fejlesztésére fordíthatna sat.

Az urak nehezeket sóhajtottak bele; hallván mostoha állapotát a nagy Széchenyi egyik fényes alkotásának. „Már hogy kék ezen segíteni?“

Ebben a pillanatban valami fehér repült az asztalra. „Tán bizony maga a galamb-szent lélek volt, hogy a sok bubánattól megsürűsödött fejekbe világot, a hullámzó sziveknek megnyugtató mulasztót hozzon.

Hát csak egy árkus fehér papiros volt biz az, melyet a társak egyik fiatalabb tagja röpített oda. Nem hiába prókátor volt annak a röpitője, mert azzal az egy sorral, amit az élére plajbászszal vetett oda, nyomban megtalálta a dolog nyitját.

Adakozzunk a m. t. akadémia házára! megindult az iv s amire a kibocsátóhoz viszakerülf. Kerek 400 pengő forint volt abba bejegyezve.

Rövid volt ez a sor, de ékes szoló; terjedésében mind hangzatosabb szózattá emelkedvén.

Ez az ügyvéd pedig nem volt más mint Tokaji Nagy Lajos, ez idő szerént fővárosi közjegyző. Az első gyűjtés eredményét legott felküldte Pestre' gr. Desewffy Emilhez. Jókai nehány ragyogó czikket irt e tényről, az után siri csend lett; nem szabad volt róla se Írni, se beszélni. De Szabolcsban azért folyt a gyűjtés. T.’ Nagy Lajos több, mint 3000 forintot küldött az elnök kezéhez.

íme ez a története az „első téglának:“

Valóban, igen jó ezt tudni.

Szerző e tanulmányt Szász Károlynak. „Gr. Dessew- ffy Emil emléke az akadémiában“ czimü ódájával zárja be.

(Folytatjuk.)

Közügy.

A nyíregyháza város területén lakó megyebizottsági tagkból alakult végrehajtó bizottság, az e folyó hó

17-én tartandó megyebizottsági gyűlés alkalmából a következő felhívást intézte Nyíregyháza város megye bizottsági tagjaihoz :

Tisztelt polgártársak 1

A legutóbbi időben bekövetkezett azon esemény, mely szerónt Nyíregyháza városa utczáiuak kiköveztetése szempontjából, a magas minisztériumtól meg nyert kövezeti vámszedési jogtól, az eljárás folyamán felmerült alaki hiba miatt elüttetett, indító oka lett annak, hogy a nyíregyházai megye-bizottsági tagok értekezletet tartsanak az iránt, hogy a megye érdekeinek keretén belül, Nyíregyháza városának érdekei miképen volnának legsikeresebben előmozdithatók.

Hosszabb eszmecsere és beható tanáe.skozmány után, az értekezlet tagjai arról győződtek meg, hogy a felmerült, hajnak egyik oka abban rejlik, hogy a város azon polgárai, kik mint megye-bizottmányi tagok, jogosítva vannak a megyebizottság gyűléseiben részt venni, azon kötelezettséget, mely minden jogtól elválhatatlan, ügybuzgó oda adással nem teljesítik, pedig az önkormányzatnak alapfeltételét képezi: hogy a hivatottak következetesen szemmel tartsák a közügyeknek mikénti vezetését.

Úgy ezen, mint az ehez hasonló bajoknak jövőre való meggátlása szempontjából, az értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy:

1-ször Az városnak megye-bizottmányi tagjai felszó- littassanak nem csak szorosabb összeköttetésbe lépni, de tömörülni a végett, hogy összehangzó nézetek alapján, egyesült erővel, vegyenek részt a megyei közgyűlésekben, hogy ott fogjanak kezet a megyében sem hiányzó azon egyénekkel, akik a nem adózunk féle ósdiság elavult rendszerének ellenei, s a megye közjavának keretén belül e város szükséges és hasznos ezélzatait előmozdítani készek s nem csak az elvi szempontokban, de a bekövetkezendő megyei tisztviselők választásának felettébb fontos mozzanatában is egyetértve, oly egyénekre adják szavazataikat, kik a szakszerű képzettség mellett képesek belátni azt, hogy e megyének elengedhetetlen szükséges feltétele egy oly központ, mely a vidék kulturális és anyagi szükségleteit kielégíteni képes legyen.

2-szor Mind ezen czélok élérésének eszközeiről gondoskodni kiváván az értekezlet által: tisztelettel alólirottak azon kérelemmel járulnak czimedhez, hogy nézeteinkhez csatlakozva, az e folyó hó 17-én megtartandó megye-bizottmányi közgyűlés napján, de a közgyűlés megkezdése előtt, reggeli 9 órakor vázosházunk tanácstermében egy értekezletre megjelenni kegyeskedjék.

Kiváló tisztelettel a végrehajtó bizottság:

Kovács Gerö s. k. Fráter Sándor s. k.

Farbaky József s. k. Somogyi Gyala s. k.

Tőrök Péter s. k. Beucs László s. k.

Majerszky Béla s. k.

ÚJDONSÁGOK.

*** A nyíregyházai ref. imaház szentelési ünnepélye alkalmából a következő kegyes adományok, felül- zetések és jövedelem folytak be az imaház pénztára javára. I. A gyüjtő-iven adakoztak: Szikszay Pál 12 frt 50 kr, Mikecz Gyula 10, Király Sándor G, Kertész Bertalan 1, id. Szikszay Pál 2, Miklós Ferencz 2, Mikecz' János 10, Fejér Imre 5, Kovács Zsigmond 5, Miklós László 10, dr. Szabó Dávid 5, Biró László 2, Szesztay Károly 5, Péchy Gyula 5, Ujlaky György 2, Palaticz Lajos 1, Péter László 1, Palaticz Béla 1, Éles Lajos 2, Menyhért János 5, Bégányi Ferencz 5, Jármy Ödön 5, Sáry Pál 3, Gredig Jeremiás 10, Fráter Sándor 1, Márkus Károly 2, Erdőhegyi 1, Borbély Gáspár 1, Kálnay Sándor 2, Básthy Barna 3, Palaticz Jenő 2, Fintor József 1, Jóba Elek 2, Nemes Farkas 2, Jámbor András 1, Nagy Lajos 3, Kövér M. 2, Zoltán János 5 frt, özv. Balog Jánosné 50 kr, Fazekas László 2, Palaticz Ábrahám 1, Farkasné 1 frt, Ziger Ede 50 kr, Dobos Imre 1, Ambróczy Mihály 1 Koczog László 5, Török Péter 8 frt 50 kr, Kálnay László 1, Kovács Gergely 5, Brenner Mihályné 2, Fejér Barna 3, Dobozy Ferencz 1, Székely Benedek 1, Egy valaki 1 frt. Összesen 179 frt. — II. Egyesektől beérkeztek kegyes adományok: Gräfi Jó- zsefué szül. báró Györfy Rózsa ő méltósága 150, gróf Vay Ádánmé 50, gróf Dessewffy Máriá, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewffy Alajos és gróf Dessewffy Béla együtt 40, Keresztessy István 10, Miklós Ferencz és neje 20, Hass Mór 10, Leveleky Mór 10, Gyuris Sámuel 5, Pavlovics Imre 5, Sütő József 5, Boros Sándor Debre- czeuből 5, Szokol János 5, Zsiska Julia 4, Mányik Józsefné 3, Kállay András 3, Liptay Károly 2 frt 50 kr, Rézler György 2 frt 50 kr, Farkas Balázs 2 frt 50 kr, Har sáuyi Menyhért 2 frt 50 kr, Mezőssy László 50 kr, Palaticz Béla 2, Benedikty Béla 2, Piringer János és Jóba Elek 2, Nagy Dániel komádi lelkész és esperes 5 frt. Összesen 346 frt 50 kr. — III. A konczert alkalmával felülfizettek : Juhász Etel 1, Kovács László 4, Bőhm Hugó 4, Szu- nyoghy lnne 7, Szunyoghy István 3, Básthy Barnabás 1, Miklós László 14, Kelemen János kalapos 2, Gredig, Tester, Hősig 5, Mendek Gyula 1, N. N. 1, Kovács Gergely 1, Jóna L. 1, Maar Adolfné 7, Ferlicska Kálmán 2, Pilisy László 9, Fazekas László 1, Verhovay Gyula 5, Ónody Géza 5, Szalay Károly 2, Menyhért János 1, Sal- kovics Lajos 2, Révész Bálint 4, Mikecz János 2, Kiss Albert 2, Benczy Gyula 5, Bencs László 1, Meskó László 3 frt, N. N. 40 kr, Joszka 1 frt, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Főispán ur ő méltósága 2 frt, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N, 20 kr, Gulyás Paulin 1 frt 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Szesztay Károly 6 frt, Oszkár ur 60 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Márky Elek 40 kr, Mak- kay Mihály berczeli tanító 1 frt, Fejér Imre, Horváth YaAván, Marsaiké Károlyné, ICrajnyák Györgyué 20—20 kr. Összesen 193 frt 4Ö kr. — IV. A jövedelem teljes átuézete: 1. A kibocsátott gyüjtőiven befolyt adakozások 179 frt, 2. 66 drb. ebédjegyért 165 frt, 3. Concert bevétel összesen a felülfizetésekkel 198 frt 40 kr, 4. Kegyes adakozások az ünnepély alkalmával 346 frt 50 kr,

5. Báli bevétel felülfizetésekkel 244 frt, 6. Perselypénz összesen 84 frt 50 kr, 7. Népünnepre gyűjtött pénzből maradt 5 frt 60 kr-, 8. Concert jegyekért utólagosan befolyt 9 frt 20 kr. Összes bevétel 1232 frt 20 kr. — Fogadják a kegyes adományozók és felülfizetők egyházunk nevében hálás, köszönetünket. Nyíregyháza, 1883. julius 12. Lukács Ödön esperest, Szikszay Pál főgondnok, Török Péter iskola gondnok.

t Hvezda Károly uagy-kállói gyógyszerész Nyíregyháza város szülöttje folyó juliuslió 5-én hosszas szenvedés után elhunyt családjának nagy veszteségére s környezőinek mély fájdalmára. Amitől aggódva féltünk, bekövetkezett. A kérlelhetetlen halál kiragadta körünkből a hálás fiút, a szerető férjet, a gondos család-apát, az