Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

NYÍBVIDÉ K“.

részről pedig gazdálkodóink részére is anyibau lenno előnyös, hogy ezen intézkedés következtében, kevésbbé absorbeáltatván az aratásra leránduló munkások tömege, könnyebben és olcsóbban kaphatnának aratókat, a kínálat és szükséglet örök igaz törvényeinél fogva; mert tapasztalásból tudom, hogy sok gazda alig két hét, vagy sokszor másfél hét alatt elvégezvén mások rovására tömegesen magához csábított aratóival a munkát, oly csekély keresettel bocsátja el őket, mely úti költségük és fáradságuk megtérítésére is alig elegendő. Tapasztalás szerint egy felföldi arató tót, a gabona-állomány sűrűsége szerint öt vagy hat magyar holdat, 1200 □ öllel

számítva, képes három hét alatt letakaritani, miért is minden gazda könnyen kiszámíthatja magának arató szükségletét. Felkérem a mélyen tisztelt közigazgatási bizottságot, ezen indítványom elfogadása esetében, határozatát a legszélesebb körben a gazdaközönség tudomására juttatni mind a hirlapok utján, mind az egyes szol- gabirák és községi elöljárókhoz intézett rendelet által.

Indítványom második része pedig az, hogy statisztikai szempontból igen fontos és lényeges tudhatni azt, hogy tényleg hány idegen megyei ember nyerhet megyénkben, az aratás alatt, munkát; valamint a megye egyes vidékeire és birtokosaira nézve is nagy érdekű de tanulságos is lévén a bér és munkaviszonyok ismerete: kérem oda- utasitani a községi elöljáróságokat, hogy a náluk bemutatott aratási szerződések nyomán, részletes jelentést terjeszszenek be, nevezetesen:

1. hány idegen arató dolgozott községi határukon?

2. mely megyébe valók az illető aratók ?

3. minő arató-rész köttetet ki?

4. minő volt a szerződött élelmezés?

5. mit és menyit kerestek az aratók fejenként ?

Ezen jelentések összeállítására és lajstromos összegezésére szívesen felajánlom a tekintetes közigazgatási bizottságnak szolgálataimat, a nagyérdekü czél előmozdításának szempontjából; miért is kérem ezen szellemben a határozat kimondását.

Szabolcsmegye cviicgyedes közgyűlésiből.

Nyíregyháza, 1884. februárhó 26'.

Grüfl József főispán ur ő méltósága a nagy számmal öszegyült bizottmányi tagokat röviden üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta. Mielőtt azonban a gyűlési napi rendre tért volna, bejelenti, hogy Farkas Gábor tisza- eszlári községi bírót, aki T. Eszlárou, az ismeretes Soly- mosi Eszter-féle bün-per folyama alatt, ügyességével és erélyével a rendet mind végig fen tudta tartani, felsőbb helyen kitüntetésre ajánlván, 0 Felsége Farkas Gábornak a rend fentartása körüli érdemeit, a koronás ezüst érdem-kereszt adományozásával méltányolta. Mely felségi tényről midőn a közgyűlést szerencsés értesíteni, kijelenti egyszersmind, hogy a tényleges feldíszítés eszközlésére a mai napot tűzte ki. Felkéri tehát Zoltán János alispán urat, hogy szíveskedjék az érdemkeresztet a kitüntetett biró mellére feltüzni.

Ez után Zoltán János alispán fel áll, az érdem keresztet átveszi s oda fordulva Farkas Gáborhoz, aki számos barátai társaságában az elnöki szék megett foglalt állást, rövid, de megható beszédben üdvözölte az ünnepelt férfiút, mint akinek ritka ügyességét és tapintatos eljárását ő maga (alispán) is személyesen tapasztalta, és feltüzte az érdemjelt; e szavakkal zárván be az ünnepélyes aktust: hogy »viselje szerencsével! «

Erre Farkas Gábor a következő szavakkal válaszolt: „Köszönöm a fényes kitüntetést 0 császári

királyi apostolifelségének és af'óispánur ö méltóságának. Kívánom, hogy az ég áldja meg 0 felségét és fejedelmi családját hoszu élettel. Kívánom, hogy a magyar nemzettel együtt a legnagyobb boldogságban és egyetértésben éljenek.» Szavait élénk éljenzés követte.

Főispán ur szintén meleg szavakkal köszöntötte Farkas Gábort; kívánván hogy a kitüntetést »élvezze egészségben«. Egy úttal azon óhajtásának adott kifejezést, hogy vajha e kitüntetés másokat is hasonló öntartásra és erélyre buzdítana. Végül fölkérte a gyűlést, mikép legméltóbban véli befejezni ez ünepélyes feldiszitési cselekményt azzal, ha a közgyűlés tagjai felállva. 0 felségének egy »Éljen«-t ! mondanak. Erre a gyűlés tagjai felállauak s egy tömeges éljeu-kiáltással befejezik az érdemkereszt feltüzésének ünnepélyét.

Ez után főispán ur felhívja Miklós László főjegyzőt az alispáni évnegyedos jelentés olvasására.

Az alispáni jelentés felolvastatván, amenyiben altban semmi oly rendkívüli tény, amely felszólalásra vagy vitára nyújtott volna anyagot, elő nem fordult, az egész terjedelmében helyeslő tudomásul vétetett. Csupán Lukács Ödön bízott, tag és esperes emelt szót, az iskolai tömeges mulasztásokra reflektálva. Nagy szerencsétlenségnek tartja szóló, hogy 24140 tanköteles gyermek köz- zül 1254, tehát 50°/0 nem jár iskolába. Mélyen elszomorító tény ez, amelynek okát alig képes feltalálni. Az egyházi és politikai hatóságok minden lehetőt elkövetnek e baj elhárítására ; de fájdalom eredménye sehol sincs. A legnagyobb hibát a községi elöljárók lanyha eljárásában találja, mint akik teljességgel képtelenek, illetőleg bátortalanok a törvéynek érvényt szerezni ; félvén az egyesek boszujától. Kívánatos volna, szóló szerént, ha a községi elüljárók vagyona biztosíttatnék.

Főispán: Az elöljáróság kötelességét minden körülmények közt teljesíteni tartozik. A szolgabirák uta- sitandók a mulasztások ellenőrzésére és megbüntetésére. Az alispáni jelentésre reflektálva, nem hagyhatok megjegyzés nélkül egy tényt: tudni illik Nyíregyháza város elöljáróságának azt a hanyagságát, amely szerént a közmunka összeirást máig sem terjesztette be, ami miatt rendkívüli gyűlést leszek kénytelen össze hívni. A tenyész-bikák és kanok megvizsgálása végett kiküldött bizottságba 2 tag megválasztása lévén szükséges, felhívom Pscherer József gazdasági előadó urat, hogy a holnapi gyűlés elé proponáljon két ily bizottsági tagot (Helyes).

Következett a sorrend szerént, 2 tnguak az egészségügyi bizottságba való megválasztása Az állandó választmány Verzár Istvánt és Lejfler Sámuelt hozza javaslatba; akiket a gyűlés e minőségükben egyhangúlag megerősít.

Olvastatott harmadik helyen a belügyminiszternek a megye újbóli rendezésének alkalmából, a megye közönségéhez

intézett üdvözlő leirata, amely egyszersmind a megyét hivatali és hazafias kötelességének teljesítésére buzdítja.

A miniszteri üdvözlet tudomásul vétetik.

Olvastatott a belügymiuiszternek a szüretelés, ku- koricza-szedés és más mezőgazdasági teendőkre vonatkozó leirata, amelyben utasítja a megye közönségét, hogy az e tekintetben kitűzendő határidők áthágásának mező-rendőri kihágássá való minősítése tárgyában szabályrendeletet alkosson.

Az állandó választmány a leirat kellő méltatása mellett, utasittatni javasolja a járási szolgabirákat: hogy az illető községekkel egyetértőleg, alkossák meg a szükséges szabályrendeletet.

Főispán e tárgyban külön küldöttséget óhajt kiküldetni, amely küldöttség, érintkezésbe téve magát a megye területén szervezve levő gazdasági szövetkezetekkel és a gazdasági egylettel, hivatva lenne a kívánt szabályrendelet elkészítését eszközölni. E tekintetben szintén a közigazgatási előadó urat bízná meg a küldöttség tagjainak kiszemelésével.

Főispán ur véleménye általános tetszéssel fogadtatván, Pscherer József gazdasági előadó ur megbizatott a küldöttségi tagoknak kijelölésével, aki is a megtisztelő megbízatást azzal az észrevétellel vállalta el, hogy az idő rövidsége miatt, a névsort csak a holnapi gyűlés elé terjesztheti. (Helyes.)

Olvastatott a belügyminiszternek, a megyei főszámvevő fölebbezése folytán, a községi számadások megvizs- gálási módozata tárgyában, a megye közönségéhez intézett leirata. E miniszteri leirat a főszámvevőnek a községekben való működését határozottan helyteleníti; csak is rendkívüli esetekben találja megengedhetőnek. Kimondja továbbá a leirat, hogy a vizsgálati költségeket köteles ugyan a megye előlegezni; de fennmarad viszkerese- te azo-c ellen, akik a költséget okozták. Megütközéssel vette továbbá a miniszter a községek hanyag gazdálkodását, aminek okát az illető közegek érzékhiányában és mulasztásában véli föltalálni. Meg van győződve a miniszter, hogy kellő ellenőrzés és felügyelet mellet, ily szánalomra méltó eredmény nem következett volna be. Elvárja végül, e viszouyokmk jövőre való megszüntetését.

Gaál Elek, főispán és alispán, felszólalásaik alapján haiároztatott, hogy a községi számadások megvizsgálása a községek kötelessége lévén, a főszámvevő csak is a ezolgabirő indokolt előadása alapján küldendő ki. Ez úttal pedig a szolgabirák utasittatnak, hogy a községi számadások megvizsgálását, a képviseletekkel egyet- órtőleg, 3 hó alatt foganatosítsák, s eljárásukról jelentést tegyenek.

Olvastatott a belügyminiszternek azon leirata, amelylyel Fráter Sándor megyebizottsági tagnak föleb- bezésére, megsemmisíti a megyei gyűlésnek ama határozatát, amelyben Heumaun Ignácznak a tisza-eszlári perbon tartott védbeszéde alkalmával, a megyével szemben tanúsított eljárását elitélte. A leirat ugyanis a megye megrovó eljárását, azon indokból, mert dr. Heuman Ignácz, mint megyei bizottmány egyik tagja, a kérdéses sértő nyilatkozatot nem a közgyűlés előtt tette, helytelennek és jogtalannak mondja.

Az állandó választmány a miniszteri leiratot tudomásul vétetni javasolja azzal a megjegyzéssel, hogy a miniszter leirata a megye erkölcsi meggyőződésén mit- sem változtat; és hogy sürgősen kéressék fel a miniszter az iránt, mikép szigorúan járjon el azon közegek ellen, akik a Heumann ellen bejelentett ügyben, 1883-ik évi juliushó óta, mai napig, még egy lépést sem tettek.

Főispán a bíróság hanyag eljárása elleni felszól- lalást helyesnek és jogosnak találja; a qualifikált tudomásul vételt azonban, nem helyeselheti. Szerénte a miniszteri leirat a megye erkölcsi meggyőződését nem érinthette: miután ez csak a megye határozatával foglalkozik, amelyben a megye kétségen kívül tulment illetékességén. Aj.mlja tehát, hogy a leirat egyszerűen: tudomásul vétessék.

A főispán eme szavai minden viszhang nélkül haltuk el a terem szegleteiben. Egyetlen illetékes hang sem emelkedett fel sem ellene, sem mellette. Csupán Fráter, Sándor kísérelte meg, fölebbezési álláspontjának rektifikálását. Nem helyeselheti ugyanis, ha egyik hatóság átlépi a másik hatóság hatáskörét; mert ő az ily eljárásbau magát a szabadságot látja megsértve. Ez volt indoka fölebbezésének. Az állandó választmány javaslatát nem pártolhatja; ellenben a főispán véleményét helyesli s ajánlja annak elfogadását.

Mezösy László az ü szokott modorával közbeszólva, az állandó választmány javaslatából csupáu az erkölcsi szót kívánná töriiltetui; a többit elfogadja.

Fráter Sándor és Mezőssy László kivételével, a gyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadván, főispán a 8 dik számú ügyet terjeszti tárgyalás alá.

(Folyt, köv.)

urhölgyekkei, Glüok Wenczelné úrnő, Braun Josefa úr- hölgygyel (Kóiaj), Irián Jánosné Ida leányával, Dr. Köszler Lajosné Etelka leányával (8zt. Mihály), Lipthay Jenőné (Es/.lár). Maár Adolfné Margit és Etelka leányaival, Marsalkó Lajosné Ilona leányával, Nádasay Lajosné Irén és Blanka leányaival, Pazár Istvánná, Sze- szich Lajosné Ida leányával, Sexty Gyuláné, Widowich Autalné Ilona leányával, és Widowich Fereuczné leányaival. (Tass).

A reunió vezetését ezúttal Paláuszky Sámuelné úrnő volt szives elvállalni, s lekötelező szívélyességével járult a táuczolók felviditásához.

A négyest 22 pár táuczolta.

A negyedik négyes utáni csárdás reggeli öt órakor ért

végei. X.

Közügyek.

(A közmunka- és közlekedésügyi miniszter) f. é. januárhó 30-án 3837 számú rendeletével a postahivatalokat utasította, hogy a magyar földhitelintézet és portó-mentes közhatóságok, hivatalok és árvapénztárak közt, árvaügyekben előforduló pénz- és értékpapír-küldeményeket, ha azok a feladó nevével, annak hivatalos pecsétjével, és ezen záradékkal: »árvaügybeu portómeutes« vannak ellátva, ezentúl portómentesen kezeljék.

(A megyei és városi árvaszékeknél), a rendezett tanácsú városok és gyámhatósági joggal felruházott köz ségek árvaszékeinél, végül az 1877. évi XX t.-cz. 285. §-ának második bekezdése alapján árvapénzek kezelésére engedélyt nyert községeknél, esetleg letétben őrzött m. keleti vasúti I. kibocsátású elsőbbségi kötvények uj szelvény-ivekkel leendő ellátása tárgyában, e következő körrendeletét bocsátotta ki a pénzügyminisztérium: A m. keleti vasúti I. kibocsátású elsőbbségi kötvényeken levő utolsó szelvény f. évi január hó 1-én járván le, a különböző árvapénztáraknál esetleg letétkép őrzött ilynemű kötvények is uj szelvény-ivekkel lesznek ellátandók. Ezen eljárás egyszerűsítése czéljából, a m. kir. belügyminisztériummal egyetértőleg elhatároztatott, hogy a letétben őrzött kötvények uj szelvény-ivekkel, kizárólag f. évi junius hó 1-je után, a m. kir. központi állampénztár által fognak elláttatui. A különböző árvapénztárakban őrzött m. keleti vasúti I, kibocsátású elsőbbségi kötvények szelvényutalványai e őzéiből három példányban kiállított, a kötvények számait tartalmazó jegyzék kíséretében, a m. kir. központi állampénztárhoz Budapestre beküldendők. A m. kir. központi állampénztár a beküldött jegyzékek egyikét, azon a szelvényutalványok, beérkeztét elismervén, a beküldő pénztárnak azonnal, a jegyzékek egy másik példányát pedig annak idején, a beküldött szelvényutalványoknak megfelelő uj szelvényivek kíséretében fogja visszaküldeni.

(A kataszteri munkálatok elleni felszólamlások.) Tapasztaltatván, hogy több kétes exisztenczióju egyén a legközelebb megindítandó egyéni felszólamlásoknál, a községeknek és egyes nagyobb közbirtokosoknak közbenjáróul ajánlkozik, és e közbenjárásért, szerződés szerint, bizonyos dijat kér: figyelmeztetjük az illetőket, hogy a felszólalamlások, akár élő szóval, akár írásban, a községi elülj áróságnál nyújtandók be. Az elintézést pedig, minden egyes községben a járás földbirtokosaiból álló földadő- bizotság küldöttsége végezi, a kir. kataszteri biztossal együtt. A küldöttség, még a működése alatt előterjesztendő panaszokat is elintézi, még pedig ingyen, minden díj nélkül (Rakodjanak tehát a felszólamlani szándékozó birtokosok minden ily közbenjárótól.

(Bocsáthatók-e a képesített tanitók jegyzői szigorlatra?) Ez érdekes elvi kérdést a belügyminiszter közelebb tagadólag döntötte el; mert az 1883. I. t. ez. 6 §. kimondja, hogy: »község-jegyzői vizsgára csak az bocsátható, aki legalább is 6. gymnáziumi, vagy reáliskolai, avagy a polgári iskolák 6 osztályai, vagy valamely eme közép- tanodákkal egy rendű kereskedelmi iskolát, avagy végre meg felelő katonai tanfolyamot sikeresen végzett.»

ÚJDONSÁGOK.

ügy tói az a

Nöegyleti reunió.

(1884. februárhó 23.)

látom, hogy a nőegyletnek az idén a sorsszerep jutott, hogy »családi mulatságokat« rendezzen ; mert bár többen voltak, mint az első reunio- ban, még sem annyian, hogy elmondhatnám, miszerént : »tömött házat» láttunk.

Igaz ugyau, hogy kodv volt, de midőn a czigány előtt össze zsuffolódott párok kis csoportjára néztem, eszembe jutott az a. hölgy sóhaja, aki az első reunió alkalmával ezt mondá : »valóságos szégyen volt azokra

nézve, akik ott voltak«. Én csakugyan szégyeulettem is kissé a dolgot, de nem a magam nevében hanem azok helyeit, akik »ott nem voltaké.

Egész általánosságban beszélek ugyan; de ha a mélyen tisztelt nőegyleti tagok talán magukra vennék e szerény megjegyzésemet: úgy annak sem mondanék nagyon ellent.

De hát ez nem a báli referens dolga, s igy nem politizálok tovább.

A reunion, mint előbb emlitém, most többen voltak jelen. Ott voltak ugyanis: Csulya Mihályné Victoria leányával, Dietzl Lajosné Irma leányával (Szt. Mihály), Drnskóczy Sámuelné úrnő Márki Anna és Csilla

(§) Az egyenes és közvetett adók, a közvetlenül lerovandó illetékek és az egyenes adók módjára beszedendő egyéb kinostári tartozásokra vonatkozó intési ivek, az 1883. évi XLIV. t. ct, 56 §. alapján, ezen túl postai utón fognak kézbesittetni; és pedig: a) a kir. adóhivatalnál fizető adózóknak; b) a Budapesten és a törvényhatósági joggal felruházott városok területén lakó adózőkuak ; c) másutt csak azon adózóknak, akik a tartozás előírása helyétől távol vannak ; és oly helyeken lakóknak, ahol maga a postahivatal felesketett levélhordók által teljesiti a levelek kézbesítését. A kézbesítésre vonatkozó részletes utasításból, közöljük az adózó közönséget közvetlen érdeklő pontokat. Ugyan is : »A kézbesítésnél tartozik a levélkézbesitő, a vétbizonyitványt, a czimzett által, kelteztetni és aláíratni. Ha a levélhor- dő czimzettet nem találja, értesítést hagy nála. Ha az adóintést 3 nap alatt nem kézbesítheti, azt czimzett háznépének adja át. Ha a háznép a vétiv aláírását megtagadja, a fevélkézbesitő az intést ott hagyja; de a vét- bizonyitványra feljegyezi, hogy kinél hagyta az intést. Az intés kézbesithetlennek osak akkor tekinthető, ha a czimzett lakása ismeretlen, vagy ha a czimzett egy hétnél hoszabb időre elutazott. Az intési iveknek ily módon való kézbesítése, Szabolcsmegye területére nézve, csakis Nyíregyházán eszközölhető.

(§§.) A kisvárdai járás földadó-bizottságához rendes tagokul Okolicsányi Lajos, Kálmánczhelyi János, Nozdroviczky György, Nagy Imre és Sulyok Elek eddigi póttagok ; póttagokul pedig Rutkay Károly, Nozdroviczky Kázmér; és Szmrecsányi Elek neveztettek ki.

X A nyíregyházai iparosok, illetőleg az ezekből alakult és fen álló 5 ipar társulat értekezletet tartott f. é. februárhó 24-edikén a »Csizmadia szin«-ben; amely értekezleten a vidéki iparosok is tekintélyes számban voltak képviselve. Az értekezlet tárgyát a napi kérdésen levő ipar törvény-javaslat elleni indokolt módosító kérvény