Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-25 / 47. szám

Tarkaságok Färtoli. (ürukkiádák.) Az éjjel elvesztettem százhúsz forintot, pedig csak éjfélig játszottam. Éjfélután megittam tizenkét forintot, pedig csak reggelig voltam fenn. Ma aludtam hat óra hosszat s most már józan va­gyok, lehet gondolkozni is. Vesztettem tehát ismét, mint rendesen, pedig nem is »hazardíroztam«; de már az egyszer áll, hogy a »blatté­ban nekem határozott »pech«-em van. Az éjjel figyelemmel kisértem a blatt járását, s ha nem volnék igaz hivő, vastag nyakn kálomista; ak­kor majdnem hajlandó volnék azt állítani, hogy a nyel­vészek nem faragták hiába a »szerencse“-szót. Ha rósz blattom jött, ami közbevetőleg legyen mondva, igen sűrűn előfordult annyira, hogy legalább huszonötször mutattam ki csak >vett«-kártyában Don Avijotteot (hetes és nyolczas különböző színből), hát még a »ment« kártya milyen volt ? mindig el dobtam, tehát vigyázva játszottam. Egyszer azután kezdett a blatt »járni«, s »ment« kártyáim mindig gyönyörűen festettek. Färbli kártyám volt folyton s igy »reson« volt a »vizi« t megadni. Eleinte »bessereltem«, »kőstáltattam« s »blindel- tem« ; de midőn láttam, hogy a »farba« soha sem »vág be«, abba hagytam ezt is s csak egyszerűen »pályáz­tam« én is. Később ismét, úgy féltizenkettő felé néhányszor be vágott a »két ász«, meg a kis háromszor; de a „kasz- szát« azért soha sem »húztam be«. Egyszer két ász-ra mentem, mint második. »Kosta« nem volt, s az első »vorpassolt«. Én bündeltem s a vett kártyát ki mutattam, de a többi mind »elszaladt«- s ón a vizit, meg a magam blindjét be vittem négy ász-ra. Ekkor elvesztettem türelmemet s „Fiuk ! menjünk egyet inni!« — szavakkal felbontottam a társaságot. Nekünk rendes kompániánk van, s igy volt al­kalmam tapasztalatokat tehetni. Vannak köztünk nyerők, vésztők és olyanok, akik egyszer nyernek, máskor v-szitenek. A két első csoport tud játszani, a harmadik nem s annak csak a vak szerencse szolgál. Figyelemmel kísértem ezen kívül idegen társasá­gokat, s végre azon tapasztalatra jutottam, hogy játékos több féle van. Meg különböztetem ugyanis: 1) a szenvedélyes, 2) a számitó és 3) a szórakozó kártyást. Az első, a szenvedélyes felbaszuál minden alkal­mat, és játszik. Nem válogatja meg az egyéneket, le ül mindenkivel. Szeme ragyog, arcza ég s keze reszket a játék közben. Meg ad mindenre és mindent, hazardíroz kegyet­lenül, s vészit folyton. Később a játék folyamán mind lázasabb lesz, ős erőlködik elvesztett pénzét vissza nevezni. Nikszel, blindel, és ijeszt a végtelenségig; de utoljára is ő harap a fűbe s ekkor kétségbe esik, dühös le3z, gáncsoskodik és vesze­kedő lesz. Kölcsön kér és »hozom-viszemre játszik, mig a fe­lek megunják s felkelnek. Ekkor az szidja őket s rájuk fogja: azért kelnek fel, hogy pénzét vissza ne nyerhesse tőlük. A második a számitó játékos. Ennek három vál-faja van, Egyik az őrizkedő, má­sik a kapzsi, harmadik a piszkos játékos. Az első az »őrizkedő«, játszik higgadtan, nem hen- czeg és csak húszra kóstáltat. Rósz kártyát el dob s figyel. Huszonnyolczra nem vág vissza, hanem meg kér­di mi vau? A vizit csak ritkán »nikszelí,« blindelni csak egyszer szokott, s főgondja az, hogy ne veszítsen. A második válfaj, a »kapzsi« már veszedelmesebb. Ez lesi arczodat s ha lehet kártyádat is, Ha ész­re veszi, hogy gyenge blattod van, halálig blindel, mig ha teblindelsz, altkor rögtön meg szeppen s blattját nézi; ha nem biztos, akkor elszalad. Csak rósz kártyára >mu- tyizik« s akkor is csak »egy-kettőre.« Robz kártyára soha sem ad semmit, mert ő nem »reszkíroz“. Ha vészit, felkel; ha nyer akkor ott ül, dp csji|k húszra ad vizit. Ha észre veszi, hogy a kár­tya jár neki, akkor irgalmatlanul ver mindenkit; de amint fordul a szerencse, azonnal válla közzé huzza a fejét és semmit Bem ad. Egyetlen törekvése: nyerni minél többet, s azt körmei közzül ki nem ereszteni. (Vége köv.) ÚJDONSÁGOK. (!) A nyíregyházai ev. ref. iskola helyisége mégha tó és igen szép ünnepélynek volt sziuhelye folyó hó 21- edikén. E napon ugyanis a felső-szabolcsi ref. tanitó-egy- let Nyíregyháza vidéki köre évi értekezleti gyűlését tar- tá; össze kötvén azt Varga Antal nyíregyházai ref. ta­nító 40 évi tanítóságának ünnepélyes méltatásával. Az alkalmi beszédet, melybe egyszersmind a jubiláló tanfér- fiunak életleirása is foglalva volt, Horváth István nagy- kállói ref. tanító és körelnök tartotta, valódi tanférfiulioz illő lelkesedéssel és nemes önérzettel. E beszéd közlése különben lapunk mai számában megkezdetvén, arról itt bővebben szólam fölösleges. Olvasóink figyelmét azonban bátrak vagyunk eme beszédre e helyütt komolyan felhívni. Szép és tanulság-teljes beszéd az, amelyből tanító és nem tanító: egyaránt meríthet tanulságot. A megéljenzett ünnepi béBzéd elhangzása után, először n. t. Lukács Ödön esperes-lelkész ur intézett az ünnepély hőséhez néhány lelkes és köuyfacsaró szót: üdvözlete végével „N y f R V I D É It“. megcsókolván a könybelábadt szemekkel előtte álló veterán j tanítót. Ez után nagys. Velkey Pál kir. tanfelügyelő ur, 1 Szabó Dávid megyei főorvos ur ób lapunk képviselője i üdvözölték és tisztelték meg nagyrabecsülésük nyilvánításá­val. Képviselve voltak küldötteik által, az ünnepélyen : a helybeli gymnazium az ág. ev. néptanítói kör, a berczeli ref. egyház, mint az ünnepély tárgyának szülő helye, ».me­gyei izraelita tanitó-testíílet. A berczeli ref. egyháztu nács jegyzőkönyvileg fejezte ki szives üdvkivánatát. Az értekezleti gyűlés elhatározta, hogy Varga Antal jubi láris ünnepélyét jegyzőkönyvileg örökíti meg, az alkal­mi beszédnek szórul-szóra való beiktatásával. Nagyságos Velkey Pál kir. tanfelügyelő ur kegyes volt megígérni, hogy e ritka üunepély lefolyását a nagyméltóságu köz- okt. ügyi miniszter urnák is tudomására fogja juttatui, Varga Antal veterán tanító ur érdemeinek különös kie­melésével és ajánlásával ; amit az értekezleti gyűlés és küldöttség szívesen megköszönt. A gyűlés további folya­mát közelebbi számunk hozandja, («) A felső-szabolcsi tiszaszabályozó társulatnak, a Nyiviz gyűjtő csatorna költségeinek megtérítése tár­gyában, a »Tiszavölgyi társulaU-hoz benyújtott kérvé­nye, f. é. novemberhó 6-adikán tárgyaltatott a tiszavölgyi társulat központi bizottságának ülésében ; amely alka­lommal a benyújtott kérvény mind addig, amíg a társulat, által részletes adatok és számszerű bizonyítékok nem terjesztetnek elő, függőben tartatni határoztatott. A kérelmező társulatnak folyó évi költség-vetése azonban elfogadtatott s a közgyűlésnek minden 1200 □ öles hold után >/4 lfrajczáros kivetés határoztatott javaslatba tétetni. A tiszavölgyi közgyűlés f. é. déczeraberhóban fog megtartatni; a határnap kitűzésével s a napi-rend megállapításával gr. Lőnyai Menyhért elnök ur bízat­ván meg. (kk) A községi vadászterületek bérbeadása iránt kötöttt szerződéseket megerősíteni, a megyei törvényha­tósági bizottságok, egy közelebb kelt miniszteri határo­zat szerént, még azon esetben sincsenek jogosítva, ha a bérbeadás, a közárverés mellőzésével, szabad kézből tör­tént; amenyiben az 1883. XX. t. ez. 3 §-a az ily bér­szerződések helyben-hagyásának jogát, a megyei törvény- hatóságokban az alispánra ruházván, a megye közön­ségét, az 1871. XVIII. t. ez. 110 §-a szerént, cs.Itis a szabad kézből való bérbeadás engedélyezése illeti meg. (?) A sáros-pataki dalárda, ez évi deczemberhó 22-én Nyíregyházán, a nagy-vendéglő táneztermébeu, tánezvi- galommal öszekötött hangversenyt rendez, fele-részben saját alaptőkéje, fele-részben pedig a nyíregyházai ref- ískola javára. Előre is felhívjuk a helybeli és vidéki értelmiség figyelmét e hangversenyre. (Az angyal-csinálók vidéken.) Ez a lelketlen szekta nem csak a fővárosban, hanem a pr.zviuczián is kezd terjedni és létezése láthatóvá lenni. A törvénytelen gyer­mekek anyja ugyanis, rendes szokás szerént, ha még fiatal és csinos, dajkaságba áll; saját gyermekét pedig, lehető olcsó dij mellett, tartásba adja rendesen a legsze­gényebb és kétes hirü nőszemélyekhez. Hogy az ily vál­lalkozók mily lelkiismeretesen járnak el az általuk tar­tásra fogadott szerencsétlen gyermekek körül, eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy a legnagyobb része elpusztul, elvész, sokszor ki is tétetik és a község kény­telen ápoltatásáról gondoskodni. Kinek állna tehát kö­telességében inkább az e szerencsétlen gyermekek tartá­sára és gondozására való felügyelet, mint éppen annak a községnek, illetőleg hatóságnak, amelynek pénztára igen sokszor igénybe vétetik emez angyal-jelöltek részére. Nem ártana tehát, ha a városi hatóság az ily tartáson levő gyermekekről nyilvántartást vezetne és ez által is megmenteni igyekeznék ezen boldogtalan teremtéseket, az elpusztulástól. — A mozgósításokra vonatkozólag a honvéd, mi- miszter utasítást dolgozott ki a törvényhatóságok ré­szére, amelyet legközelebb küldött szét. A hadműveletek kezdetére és lefolyására, mondja az utasítás, legfontosabb az, hogy a mozgósítás a lehető legnagyobb gyorsasságal hajtassák végre. A mozgósítás gyors és szabato végre­hajtásáért a járási tisztviselőket teszi felelősökké. Ez után elő adja az utasítás, hogy a behívás mi módon történjék s e czélra »Hirdetmény«-minta van hozzá csatolva. E hirdetmény 24 óra alatt valamennyi község elöljárósá­gának megküldendő s a behíváshoz, szükség esetén, karhatalom is alkalmazható. A bevonulás 3 nap alatt történik s negyedik nap bemutatandók a bevonultak név­lajstromai. A lóállitásra nézve, valamint a fuvarok és élelmi szerek szállítására külön utasítás van készítve. Ezen utasítások az országban divatozó minden nyelven a megfelő szému példányokban, a megyei alispánok által megküldettek a szolgabiráknak a végből, hogy azt közsé­geikben köztudomásra hozzák és terjos/szék. (!) A szabolcsmegyei agarász-egylet ez idei öreg agár-versenye, folyó hó 15. 16.-és 17-én tartatott meg a királytelki és a kállai határban, élénk érdeklődés melletti Összesen 13 agár futott. A tavaly ki nem adott első dijt (360 frt. értékű serleg) Fényes Lajos biharmegyei föld - birtokos »Zsemlye« nevű agara nyerte. A második dij (a i tétek fele, 45 frt) Halász Zsigmond »Mágnás«ának Ítél­tetett oda. — Az országos kiállítás iránt, mint a fö városi lapokból olvassuk, a vidéken rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik; amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy azok a vidéki alkerületek, amelyeknek a buda pesti kerületi bizottság 200 bejelentő ivet küldött, most nagyobb részben még-egyszer anyit kérnek. A kiállítás épületeire hirdetett pályázat eddig kielégítő eredményt mutat fel ; amennyiben eddig 16 tervezet érkezett be, me­lyek a magyar földrajzi társaság helyiségeiben vannak ki­állítva. — Friedmann Mór nyíregyházai illetőségű és lakos kiskorúnak vezetékneve, felsőbb engedély mellett, közelebb Ferenczi-re lett átváltoztatva. — A Márton-napi ludak mellcsontjából, több he­lyütt tett észleletek alapján, határozottan állítják, hogy a közelgő tél teljesen fehér lesz; amennyiben a ludmellek is egészen fehéreknek találtattak. A novem­beri folytonos esőzések és a fák zöld levelei nem látsza­nak ugyan eme ludmell- jóslatot megerősíteni; mind az által »az ördög nem alszik.« Már is tegnap-elöttro virra­dóra, meglehetős fagyot kaptunk. — Szép családi összejövetel volt f. é. novemberhó lü-én, Erzsébet-nap alkalmából, a Kis-Várda melletti Anarc-on, az ottani reform, lelkésznél. Nevezett reform, lelkész ur ugyanis, ez évben töllé be lelkészkedésének és fiázas életének 50-ik évét. A család, Erzsébet-nap örve alatt, a legnagyobb csendben ülte meg a ritka szép iinnepet. * Az áilam-csendörség szervezése, az V. és VI. csendőr kerületekben 1884. januárhó 1-vel leendő életbe­léptetésével, az egész ország területén befejezettnek lesz tekintendő. Az őrsök beosztása már a két utolsó kerü­letben is megtörtént, s a belügymiuisztoriumban az egész szervezés keresztül viteléről terjedelmes jelentés van munkálat nlatt, amely a képviselőháznak rövid időn be fog mulattatni. *Az országos gazdasági egyesület iskolai takarék pénz­tári szak -sztály \,Korizmics László elnöklete alatt, folyó hó 17-én ülést tartott. Tárgya az ülésnek az iskolai taka- rékpénsztárakat kezelő tanítók részére begyült jutalom­dijak kisorsolása volt. Ezt megelőzőleg felolvasták Weisz B. Ferncz kir. tanácsos jelentését az iskolai takarékpénz­tárak állásáról Magyarországon, az 1881—83-dik iskolai évben. A jelentés szerént a folyó 1883-dik évben 314 helyen volt iskolai takarékpénztár, 131.580 frt bevétellel. A jelentést örvendetes tudainásul vette’ a szakosztály s elismerését fejezte ki Weisz B Ferecznek, buzgó ób sitkerdus fáradozásáért. Ez után következett a sorsolás. A 100 fr.tos főnyereményt Mddi Lajos uj-pesti elemi népiskolai igazgató nyerte. Kisoroltatott még 135 tanító, kik egyenkint 25—25 frtot nyernek. Ezzel az ülés vé­get ért. — Jénai Sándor helybeli fényképész egyesülvén Macska szintén jó hírnevű fényképószszel, a levételeket a a télen által is a legjutányosabb árak mellett eszközük, a nagy kállai utczában, a közelebbi tüzesek következtében, egészen ujaunou berendezett fűtött fényképészeti helyi­ségben Közönség köréből*). Köszöli et-nyilvánitiís A »Büd-szent-mihályi önkéntes tűzoltó egylete ré­szére, a iegközelebi napokban, ■— Or. Dessewjfy Aurél ur ő méltósága 30 frtot, az »Első magyar általános biztosító tásaságe tekintetes igazgatósága 85 frtot, Bézier Aurélné urhölgy ő nagysága Ó-Fehértóról 5 frtot, Stárek Tivadar tisztartó ur Sajó-Vámosról 10 frtot, — voltak szívesek ajándékozni. Fogadják a kegyes ada­kozók, e beeses lap hasábjain is, egyletünk nevében alá­zatos köszönetünket, ezen egyletünk érdekében tett, ha­zafias és nemes pártfogásukért. Kelt Büd-Szent-Mihályon, uovemberhó 22. 1883. Dohé Sándor, Lukács Fercncz, egyleti jegyző. alparancsnok. *) Az e rovatban közlőitekért nem felelős a szerk. Irodalom. —„A „Képes Családi Lapok“ 8-dik számának tar­talma- Özvegy menyasszony; elbeszélés, irta Ilalasy Béla. (folyt, köv.) — Az én dalaim; költemény, irta egy karthauzi, (folyt, köv.) — Fejedelem és Fra Diavolo ; elbeszélés irta Jókai Mór. (folyt, köv.) — Ribáczvár oleste; elbeszélés, irta Szomory Károly. — Egy hegedű ; novella Viohert Er - nőtől, fordította Varga János, (folyt, köv.) Róka-Vadá­szat. — A nyomorék házaspár; németből Erdei József és Milkovich Lajos, (vége). — Képmagyarázat — Minden­féle. Melléklet: »Az önző« czimü regény 113 — 128 oldala. Előfizethetni: Méhner Vilmosnál, Budapest. IV. kér. papnövelde utcza 8. sz. Egész évre 6 frt fél évre 3 frt negyedévre 1 frt, 50 kr. Nyilttér. *) A „Szabolcsmegyei Közlöny« 110-edik számában, a tulajdonképeni dologra vonatkozólag meglehetős bu­rokba takargatva, rám nézve azonban eléggé világosan compromittáló és sértő modorban megjelent czim nélküli szerkesztői igazolás, nem átlátszó értelemben ugyan, de azért meglehetős gyanús muzsika-szé alatt, oly dolgot akar rám fogni, amit én kénytelen vagyok a legkomo­lyabban visszautasítani s egyszersmind figyelmeztetni Mau­rer Károly szerkesztő urat hogy nekem a hir-koholás és piaczi pletyka soha sem volt kenyerem, és hogy az egyszer kimondott szót nem szoktam egy pár szép szóért visszavonni, Amit Léderer Ignácz urnák Maurer Károly ur megfélemlítésére vonatkozólag, Herczog és Heujfel urak előtt és előttem tett nyilatkozatára nézve, Maurer Ká­roly uruak mondtam, azt mint hallott beszédet mondtam és azt, mint ilyet, én semmi körülmények közt vissza nem vonom soha. Hogy Maurer Károly és Léderer Ignáoz uraknak sikerült e kényes ügyet egymás közt kiegyenlíteni: az az ő szerencséjük; de azt nem kívánhatják a tisztelt czi- vakodó urak, hogy én, akár M. K., akár L. I. ur szép­ségéért, pirulni legyek kénytelen a nagy közönség előtt. Nem volt tehát sem ildomos, sem igazságos eljá­rás, saját 8zenynyesülcet az én szappanommal akarni tisztára mosni. Nyíregyháza, 1883. november 23. Vad Lajos. ») Az e rovat alatt közlőitekért nem felelős a Szerb. Felelős szerkesztő.- JÓBA ELEK. Kiadótulajdonosok : PIRINGER JiNOS és JÓBA ELEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom