Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-13 / 19. szám
IV. évfolyam. 19. szám. Nyíregyháza, 1883. májushó 13. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. pp' Megjelenik: lie ten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy heyben házhoz hordva: Egész évre......................................................4 ÍrtFélévre ...........................................................2 „ Negyedévre ..................................................1 ^ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások JPiriugei* «János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdííjához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkinl 15 kr aj ezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui uteza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Ború & Cornp által Hamburgban. Piinkösti gondolatok. „Jövel szent lélek ur isten!“ eme lelkesítő magasztos szavakat halljuk a keresztyénség ajkairól elhangzani e nagy ünnepeken. Jól esik a léleknek, ha e napon a szent hajdankor csodás történeteire visszaemlékezik; mert e visszaemlékezésből erőt, bátorságot merit a jelen sivár napjaibau reá neliezedő terítek elltordozására; reményét nem veszti el, mert valamint a múltban, úgy a jelenben is óhajtja és várja az elvesztett aranykor bekövetkezését polgári, politikai és egyházi tekintetben. A jelenkor sötét képét feledve, jól esik a léleknek, ha reá gondol az első pünköst történetére; jól esik igy szólani: „Volt tehát az emberiség történetében egy oly idő pont, amikor egy érzés és egy akarat foglalta el a kebleket és lelkeket!“ . . . Emez egyetértés lelke tette le az alapot a most már millió lelkeket boldogító keresztyén Egyház számára. A keresztyén világ öröm ünnepe e mai nap ! öröm ünnep . . . mert ama magból, amely egy ily napon, távol keleten termő földbe vettetett el, egy oly élő fa nevekedett fel, amelynek árnyékában népek és nemzetek jótékony hatással működnek, — áthatva az emberi méltóság magasztos öntudatától, — a nemes czél megvalósításán. Az a boldog nemzet, melynek ilyen pünköstje van; tudja a múltat, érzi a jelent, várja a jövőt, mely küzdelmeire babér koszorút tűz, jutalom képpen. Amaz igazság és szeretet lelke működik folytonosan, ellenállliatlanul minden időben ; a kételkedők magok tesznek erről tanúbizonyságot, midőn akaratlanul is a jónak, szépnek az igaznak sze- retetétől áthatva, ama felülről nyert nemesebb tehetségeikkel emberi kötelességeket, igyekeznek teljesíteni a társadalomban. Amaz isteni tűzszikra lángra lobbantja tehát még az alvó lelkeket is; buzdítja az igazság bevételére, a különös szeretet és egyetértés nemesebb érzelmeinek fellángolására, amely nélkül uagygyá és szabaddá, népek és nemzetek soha nem lehetnek. E szeretetnek és egyetértésnek kifolyása volt az: hogy az első keresztyének birtokaikat eladták, és közpénztárt állítottak, segítvén abból a szegényeket. Az önzésnek és féktelenségnek kifolyása az napjainkban: hogy nem kevesen, éppen a keresztyének táborában „vagyon közösséget, egyenlőséget“ akarnak létrehozni csak azért, hogy nemtelen indulataiknak annál inkább áldozhassanak. Korcs szüleménye ez az emberi léleknek, mely alapot sehol nem fog találni, nemtelen tizeiméinek megvalósítására. Mindaddig, mig a nappalt éjszaka, és az éjszakát nappal váltja fel: „szegények mindenkor lesznek mi közöttünk.“ Vajha eszünkbe vennők e napokban amik nekünk békességünkre valók! Ama pünkösti lélekre, mely igazság, szeretet és egyetértés lelke, még ma is nagy szükségünk van; e nélkül a jog, szabadság és igazság szent csarnokába be nem léphetünk. Aljas gondolatok nemtelen üzelmei, párosulva erőszakkal, mindent rabolni törekvő szándékkal, hadat izenhetnek a társadalmi rendnek; leronthatják a fenn álló intézményeket; más irányt adhatnak egy ideig a gondolkozó lelkeknek: de ez irány tarthatlanná lesz, miután pusztulásra, romlásra vezet. Csak az emberiség boldog jövőjét szivén hordozó magasabb lelkek tisztult gondolkozása, eszméje hoz áldást az emberiségre; csak e mutathat oly irányt, amely által a társadalmi rend békesség, szeretet, jog és igazság biztosittatik a népek és nemzetek számára. Ezt bizony it ja. a. mai nap története Óhajtandó azonban, hogy ama mennyei tűz: a gazdagok szivét emberbaráti szeretettel, a szegények szivét türelemmel töltse be. Amaz első apostolok, akiknek ékes szólására egy ily napon 3000-ren tértek meg, nagyszerű eredményt értek el; a mennyiben ez által, a világra szóló keresztyén egyház alapkövét tették le; megöntözvén azt később saját vérükkel, hogy annál virulóbb lehessen. Nekünk is voltak ihletett apostolaink, kik „Istenért, Hazáért és Szabadságért“ kibontották a szabadság zászlóját ; sorakoztak ez alá a bátor honfiak, hogy a nemes és szent ügyet diadalra juttassák; de mielőtt munkájoknak óhajtott gyümölcsét megláthatták volna: vérökkel a haza oltárán áldozának; „Elhulltanak legjobbjaink a hosszas harez alatt!“ Az életben maradtak börtönbe és vérpadra jutottak . . . csak azért, mert szólni merészeltek, a jog, igazság és szabadság szent érdekében. Ámde az eszme, mely egykor lelkesítette az első apostolokat, nem halt meg! él és uralkodik az ma is; igy fog felébredni és uralkodni ama nemes eszme is, mely jobbjainkat tettre és áldozatra szólitotta egykoron. Ama pünkösti lélekre, mint mennyei tűzre, szükségünk van; miután még ma is, sok oly gaz találtatik a polgári és politikai élet mezején: melyek elégetésre várakoznak; melyek a nemesb magvak kifejlését nagyban akadályozzák. Szükségünk van eme mennyei tűzre, hogy megtisztítsa a családi élet szentélyét; mert „ kik laknak öten egy házban visszavonást támasztanak, három kettő ellen, és kettő három ellen!“ Szükségünk van eme pünkösti lélekre, hogy a korruptió korszakában társadalmi életünk romlott levegőjét ismét megtisztítsa, s a boldogság áldott és óhajtott korszaka reánk is bekövetkezzék. Vajha egy szívvel és lélekkel mondhatná már az összes emberi nemzet: „Jövel szent lélek ur Isten!“ — Sőrés János. Szabolcsmegye bizottságának rendkívüli közgyűléséből. (Májushó 9.) Főispán ur ő méltósága üdvözölvén a közgyűlésre megjelent nagy számú közönséget, s előterjesztvén a gyűlés tanácskozásának tárgyát képező küldöttségi munkálatot és az állandó választmánynak vonatkozó javaslatát, a megyének járásonkénti beosztására, a székhelyek kitűzésére, a tisztviselők és szolgaszemélyzet számának meghatározására s ezek javadalmazására vonatkozólag: figyelmeztette a közgyűlést a hozandó határozatok mesz- sze kiható fontos voltára; miért is kéri a jelenlevőket, hogy csakis a megye, illetőleg a közszolgálat érdekeit legyenek szivesek szem előtt tartani. Ezek előre bocsátása után, a gyűlést megnyitott- nak nyilvánította ki. Első helyen a küldöttség jelentése olvastatott fel, amely a kormány által előirt 6 járás helyett, az eddigi 7 járást megtartatni javasolja; amenyiben azonban az állam pénztárból nyerendő 69,400 forintnyi évi átalány a 7-dik járás és a szintén javaslatba hozott egy aljegyzői, I árvaszéki iktatói és kiadói s 1 állatorvosi állás, valamint három központi szolga fizetését nem fedezi, a hiányt részben a tartalék-alapból, részben némi reduká- czióval javasolja fedeztetni. Ezután a vonatkozó szabályrendelet olvastatott fel, amely a mostani tisztviselők létszámát és javadalmazását; úgy a szolgaszemélyzet létszámát és szegőd- vényét részletesen kitüutette. Az állandó választmány a küldöttség javaslatát a járások számára és székhelyére, úgy az aljegyző és árvaszéki iktató-kiadó és állatorvos rendszeresítésére nézve elfogadásra ajánlja. Főispán ur ő méltósága figyelmezteti a közgyűlést, a miniszter által már megállapított 6 járás elfogadására, s a 7-ik járás felállításával bekövetkezendő fedezeti szükséglet előteremtésének nehéz voltára. A megyei tartalék- alap igénybevételét nem helyeselheti; mert ez esetben, ha rendkívüli kiadások fedezésének szükségessége állana elő, a megye a pótadó kivetésére lenne utalva. Ez pedig igen nagy veszélyekkel járhatna. Mindezeket fontolóra vétetni óhajtja. Kállay András a mai gyűlést elnapoltatni, a küldöttség munkálatát és az állandó választmány javaslatát kinyomatni, minden bizottsági tagnak megküldetni s a legközelebbi megyei gyűlésen tárgyaltatni kéri; javaslatát azzal indokolván, hogy ily fontos ügyben kellő tájékozottság nélkül nem lehet határozni. Főispán ur, hivatkozva a fennforgó ügy sürgős voltára, az eluapolást egyátalában nem ajánlhatja. Hosszas vita utáu, melyben Kornis Perencz, Gaál Elek, Bleuer Miklós, Szunyoghy Bertalan, Lukács Ödön, Miklós László ésPilissy László, vettek részt, 10 bizottsági tagnak kérése folytán, szavazás alábocsáttatott a kérdés: ha vájjon tárgyaltassék-e a mai napra kihirdetett ügy, vagy pedig elhalasztassék ? A névszerinti szavazatok beszedése után, 29 nemmel, 127 pedig igennel szavazván, a megyei háztartásra vonatkozó szabályrendelet tárgyalása megkezdetett. Alig csendesült le a »tárgyaljunk, vagy ne tárgyaljunk« kérdése fölött keletkezett zaj: egy másik újabb és talán még zajosabb vitatkozásra nyújtott alkalmat a megye területének 6 vagy 7 járásra való felosztásának kérdése. Kornis Ferencz, Lipthay Károly, Dessewffy D., Löffler Sámuel, Szoboszlay József, Meskó László 6-, ellenben Bleuer Miklós, Pilissy László, Dobozy Perencz, Gaál Elek, Szunyoghy Bertalan, Yay Péter és Óuody Géza 7 járásra kívánják a megyét osztatni. Miután a többség a 7 járás fentartása mellett nyilatkozott: főispán ur Öméltósága kimoudá a határozatot, hogy a megye közönsége a megye területét 7 köz- igazgatási szolgabirói járásra kívánja felosztani. Ekkép a szolgabirói járások száma megállapittat- ván, a dolog természetéből kifolyólag, a költségtöbblet miként fedezésének kérdése merült fel. Elesvén azon két alternativa, melyszerint a hiány részben a tartalék-alapból, részben a tisztviselők fizetésének aránylagos leszállítása utján fedeztessék; más expedienst pedig a közgyűlés felfedezni nem tudván : az állandó választmány utasittatott, mikép adjon be a legközelebbi évnegyedes rendeB közgyűlés elé egy javaslatot ez irányban; vagyis a fizetéseket, — most már a 3-ik aljegyző és az árvaszéki iktató s kiadó, nemkülönben a második állatorvos s a központi 3 tiszti szolga javadalmazását is beszámítva, — oly arányban állapítsa meg, hogy az állampénztárból nyerendő 69,400 forintból, az összes évi szükséglet fedezhető legyen a nélkül, hogy akár a tartalék-alap, akár a megye dologi szükségletei, vagy bármi más alap igénybe vétessék és megterbeltessék. A megyei tisztviselők száma tehát megszaporitta- tott 1 aljegyzővel, 1 árvaszéki iktató és kiadóval, 1 állatorvossal, s a szolgaszemélyzet száma a központban hárommal. Ellenben a 7 szolgabirói hivatalnál eddig alkalmazott hivatalszolgák töröltettek, a tisztiszolgák azonban meghagyattak. A többi létszám változatlanul megmaradt. Szolgabirói székhelyekül T.-Lök, Gáva, Kemeose, Kis-Várda, Máudok, Nyírbátor és Nagy-Kálló jelöltettek ki. A községek az eddigi járási kötelékben meghagyattak; csupán T.-Eszlár helyeztetett az alsó dadai járásba, Napkor pedig a nagy-kállóiba. Ez után a gyűlés bezáratott, (y.)
