Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-08 / 14. szám
IT. évfolyam. 14. szám. Nyíregyháza, 1883. áprilishó 8. (SZABOLCSI TÁRSADALMI IR L A P.) HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI községi jegyzők egyletének hivatalos közlönye. SST Megjelenik: hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...........................................................4 frt. Félévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 ^ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jól>a, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utoza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo- I gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető ! költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein us Yogler irodájában Bécsbeii, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Cowp által Hamburgban. Az első lépés, ív. Aki kezd, auuak végezaie is kell. Igaz, hogy kezdeni valamit nehéz; de örökös kezdőnek maradni alacsony rendeltetés. Gróf Zichy Jenő és társai, sőt maga a kormány is átlátták, hogy a magyar ipar érdekében tenni kell valamit. És megkezdődött a nagy munka. Gróf Zichy Jenő és Jágócsi Péterffy József miniszteri biztos elindultak a hazában és megkezdték az első fokú ipariskolák felállításának nagy munkáját. Nyíregyházára is eljöttek, s mint már emlitém, körvonalozták a szervezési módozatokat; megmutatták az utat, amelyet a végleges szervezetnél követni kell. Rámutattak a forrásokra is, amelyekből az alap letételéhez szükséges pénzerő mentendő. Bár e források még most nem valami dúsak; de mindenesetre alkalmasak arra, hogy kezdeni lehessen velük. Ha pedig a megjelölt forrásokat, az áldozatkészség és ügyszeretet kutaszai- val, tovább fejlesztjük: a megkezdett épületet rövid időn be is tetőzhetjük. De valamiut gróf Zichy Jenő és Péterffy József urak nem állottak meg a kezdetnél; hanem az első nagy lépés után megtették a második még nagyobb lépést: szükséges, hogy a nyíregyházai iparosok is tovább menjenek egy lépéssel a kivitel felé. Gróf Zichy Jenő és Péterffy József urak ugyanis nem elégedtek meg azzal, hogy a hazai ipar nyomora voltának okait városról-városra járva, kutatták s ahol lehetséges volt az első fokú ipariskolának felállítását munkába vették; hanem most előállanak a szerzett tapasztalatokkal s egy felirat, memorandum, vagy előterjesztés alakjában beadják azt az illető miniszterhez; elmondván a magyar ipar siralmas voltát, annak okait és a szükséges orvoslatokat oly meleg és szeretetteljes hangon, oly velős érvelésekkel, oly meggyőző logikával: liogy az előterjesztésben is kifejezett remény fölött lehetetlen kétkednünk és aggodalmakat táplálnunk. Engedjék meg a szives olvasók, különösen iparos polgártársaim, hogy a III. közleményemben jelzett iránytól, tudniillik a Nyíregyházán kilátásba helyezett ipariskola létesítésének kérdésétől, illetőleg az ahhoz szükséges pénzerő előteremtési módozatainak fejtegetésétől eltérve, bemutassam a magyar ipar eme lelkes vándor apostolainak a miniszterhez terjesztett munkálatát, jobban mondva javaslatát az első fokú, vagy mesterinasok iskoláinak szervezéséről. A javaslat első helyen a hazai ipar bajait ismerteti. Elmondja ugyanis a többi közt, hogy ma az iparosok leginkább a szegényebb sorsú családok gyermekeiből kerülnek; mert a jobb módú iparos, nem akarván iskolázott gyermekét a bizonytalan jövőnek kitenni, mesterségre nem adja. Elmondja, hogy a csak kissé életre való és módos iparos tanouczok, a tanuló évek után azonnal külföldre, Bécsbe, Gráczba sat. mennek ki, akiknek alig 2—3%-ja jő vissza; a többi kinn marad; mert ott a jó munkást jobban fizetik, amit ott igen könnyen tehetnek. A bécsi polgár ugyanis büszke a bécsi iparczikkekre; tehát támogatja és védi iparos polgártársait; mig nálunk mindehhez hiányzik a szükséges hazafiság és nemesebb érzés. Igen természetes tehát, hogy a hazában maradt iparos-segédekből lett szabad iparosok nagy része a napszámosok, az árvák vagy zsellérek soraiból kerül ki; akik azután nem azért veszik fel tanonczaikat, hogy belőlük náluknál is jobb iparost képezzenek, hanem leginkább azért, hogy mint cselédeket használják házaiknál. Elmondja továbbá a javaslat, hogy régen a czéhrendszer idejében, a tauoucz kiállotta a próbát a czéh-mester előtt és vándorolni ment; nem pedig az ipariskolába. Aki mesterségét nem értette, abból mester soha sem lett. Ma azonban másként állanak a dolgok. A mai társadalomnak és államnak művelt és tanult iparosra van szüksége. Feltárja továbbá a javaslat a magyar iparos sanyarú erkölcsi és anyagi helyzetét. „Ha összehasonlítjuk a régi és a mai iparosoknak adóképességüket, — mondja a javaslat — megdöbbenve látjuk a siralmas különbséget. Mit ér a magyar állam-eszmének fejlesztése, habár a magyar iparos adóképességét pótolni lehet is egyébbel, ha annak ellenében egy egészséges osztály földönfutó lesz s jobb hazát kénytelen keresni?!“ így éreznek és beszélnek eme javaslatnak lelkes szövegezői gróf Zichy Jenő és Péterffy József a magyar ipar sorsa és jövője iránt. Kísérje lépteiket a nemzet bálája és áldás-kivánata! A javaslat az 1872. évi VIII. törvényczikk- nek, vagyis a szabad iparrendszeruek gyökeres átalakítását ajánlja a miniszternek; élesen előtüu- tetvén azt, hogy eme törvény revíziója a legszorosabb kapcsolatban vau az első fokú ipariskolák szervezésével. A szabad iparról szólván, leplezetlenül kimondja, miszeriut: „Igaz, hogy az ipar szabad lett A „NY1RVIDBK“ TÁRCZÁJA, Adalék a pangermanizálás történetéhez. Irta: Kiss Rezső. (Folytatás.) II. József császárhoz vitte a nemzet1) folyamodását mindenért, ami magyar, rendíthetetlenül dobogó szivében a bubánatba taszított szent haza fájdalmát és viharverte, hervadó virágkehelyhez hasonló ajkán a haza szörnyű panaszát; de fájdalom! hiába. Majd az 1790-ik országgyűlés tagjaihoz fordult történeti nevezetességű »Jámbor szándék«-ával, mely czim alatt tervet adott be egy nyelvmivelő, magyar tudományos társaság felállítása iránt; de (Vahot Imre2) szavait idézem:) »Midőn e tárgy fölött a honatyák latin nyelven vitatkoznának, azon példabeszéd szerint: másról beszél rniut Bodóné, midőn a bor árát kérték tőle, a többség véleménye oda ment ki, miszerint syelvünk közmüvelését s terjesztését nem annyira tudós társaság, mint inkább nemzeti játékszín felállításával i íbetne és kellene legczélszerübben eszközölni.« De maradjunk meg a tárgy mellett s vessünk néhány pillantást a p ngermanizálás buzgó apostolainak csend-rendbontó csele ;edeteire. Magyarnak született ember csapott fel pengerma- nizáló czivilizátornak; az »egységes birodalom« eszméjéért élő-haló fejedelem e »nulla regula sine exceptione« elv alapján, csak a német császársághoz tartozó tartományokra akarta kiterjeszteni pangermonizálást előmozdító filozófia alapra fektetett szigorú rendszerét; mert bölcs ember volt s nem akarta, nem tudta elfelejteni a pozsonyi országgyűlésen villámokat szőré felhő-csoportként harsougó szózatot, az enyészet rideg ágyán el nem enyésző atyáink szózatát: »Moriamur pro rege nostro Mária Teresia! “) Olvasd el Toldy : „Révai a nagy- czimü, klaszikus be- üzédjét! 2) Magyar Thália, 1853. Magyar játékszín 79-1. Hogyan merte volna megsérteni a hatalmas nemzetet, mely édes anyja birodalmát, a halál torkából rontotta ki. ? Ilyesmit emberséges emberről, finom Ízlésű, legböl- csebb bölcsész-fejedelemről föltételezni nem lehet, nem szabad' Perditio ex te izrael! Fiad, báládatlan fiad édes jó hazám okozta vesztedet! Magyarnak született ember erőszakolta rá a bölcs fejedelemre a nem tudom micsoda szándék teremtette, Magyarországot is pangermani- zálni óhajtó csendriasztó eszméket. Nagy szó! Szívfacsaró, lelkes megrázkódtató beszéd ; mert igaz s nem költemény. Igaz-e? Igaz hát! Ha tamáskodol benne: olvasd el Révaioak »A hazatért magyar koronának örömüunepé- re 1790.« czimü magasztos költeményét, melybeu többi közt ilyen sorok szikláján törik meg sobaj-vibarhányta türelmed gyönge sajkája : „Akkor is, hogy utóbb egy tanácsadónak, A kazavesztőnek a jó-rendbontónak Elfogatott tőlünk gonosz sugallása, S dűlő nemzetünknek már sirgödröt ása.” mely rémitő sorok alá az a jó lélek (Toldy Ferencz) ezen sorokat iktatta: »Egy udvari tauácsos tanácsának tulajdonittatott azon időben, mind a koronának elvitele, mind József egyéb sok intézkedése stb. Hogy a pangermanizálás ügyét elő — (s bátra) mozditó czivilizátorok feje óriások közt számot tevő fajunknak törpe ia-fia volt »luce meridiana clarius«3) mert a költemény egyik része így szól: ..De te bátor magyar! nagylelkű származat! Ki meg nem csökkentél még a járom alatt, Rúgd félre vérétől elfajult fojtódat, Ki eszköz volt benne, bogy felegyék jódat S mikor gőggel tiprod gyalázatos testét, Ki kereste hitvány bérért nemed estét, Ragaszgo dj’ forróan megtért koronádhoz !;t No de vegyük elő a pangermanizálást sürgető, a fiatal pacsirtákat fülemile-füttyre kapató hivatalos bokor-levelet ; megjegyezvén, hogy ezen leveleket e Borok Írója mentette meg elveszéstől, sajt-takargatásra kárhoz- tatástól ; amennyiben egy budapesti becsületes zsidóboltostól kérte el a sárga arczu néma tanukat, mely óbaja) Déli napnál világosabb. ____________ tá somat a jó ember (dicséretére legyen mondva) ingyen (s ez nagyszó !), röpke »köszönöm«-ért teljesítette. A bokor levél elseje Budán Íratott és pedig két év bijáu egy század előtt, t. i. 1785. január 3-ikán és pedig a germanizálás ügyét amúgy ex nobili offició etőmozditó triumvirátus: Niczky, Skerlecz és Zichy urak czége alatt, melyben az moudatik, hogy tanárokul — tehát gymnaziummi tanárokul is — csak oly egyének fognak alkalmaztatni, a kik a német nyelvben való jártasságot igazolni képesek. Az alkalmazásban levő tanárok jövője attól tétetik függővé, vájjon el fogják-e sajátítani három év leforgása alatt a német nyelvet (természetesen ide értve az előadási képességet) vagy sem? S természetes, hogy itt (mihez annyi dühös kritikus ért) — sorok között lehet olvasni s ezen dühös kritikusokat utánzó olvasás értelme az, hogy aki bárom év leforgása után »der Zeit zu scbwach«-nak találtatik — azonnal elmehet — a merre neki tetszik. Az érdekes okirat de voce ad verbum igy szól: »Intuitu4) Profe9sorum penes Scholas et Gymnasia jam applioatorum, quarn in posterum applicandorum sua Majesta9 hoc ordinäre diguata est, ut neo Professo- res penes Schola9 et Gymnasia sine comparata sibi Linguae Germanicae notitia applicandi baut essent. Qui vero in Officio citra Liogvae Germanicae notitione actu jam coustituti sunt: de illis post trium annorum spatium Lingvae Germanicae notitia exigi utique debet. Quam Benignam Suae Majestatis Resolutionein Consilium hoc Regium (itt tiszta-porkus terpeszkedik s igyaz alatta levő néhány betű nem látható) intimandum esse duxit. Datum ex Consilio R. L. H. Budáé die 3-a Jan. 1785. C. Cristh. Niczky, Fraciscus Skerlecz, Josephus Zichy mp.« 4) A magukat latin nyelvben gyakorolni szerető régi gárda híveinek szives figyelmébe ajánlom e sorokat, különösen a tisztelendő és tiszteletes urak figyelmébe és a fővárosi történetíróknak. (Folytatása következik.) ______________ Ma i számunkhoz a „Debreczeni Képes Újság“ előfizetési felhívása van csatolva.
