Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-01 / 13. szám
IY. éyfolyam. Nyíregyháza. 13. szám. Vasárnap, 1883. áprilhó 1. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS 09* Megjelenik hetenlzint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre.........................................................4 frt. Félévre .............................................................2 „ Ne gyedévre.....................................................1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringor .János és Jót>a Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az ille- költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 lcrajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Born & Comp által Hamburgban. Olvasóinkhoz. Lapunk mai száma első lévén a mai nappal beállott második év-negyedben, tisztelettel kérjük lapunk barátait és pártolóit vállalatunk terjesztésére s a hátralékos előfizetőket az esedékes dijak szives beküldésére. Lapunk iránya és czélja sokkal ismeretesebb már e nemes megyében és vidékén: semmint annak obligát-szerü ismétlésével szükségképen untassuk olvasóinkat. Régi programmunktól ezentúl sem fogunk eltérni. A fősulyt jövőre is főleg a szükséges és hasznos közleményekre fektetjük; nem tévesztve szem elől a helyi érdekek felkarolását és képviselését sem. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva; Egész évre ........ 4 frt. Félévre........................................2 „ Negyedévre...................................1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. A „Nyirvidék“ kiadóhivatala. Az első lépés. III. A felállitandó ipariskola évi költségeinek fedezésére szükséges legelső és legcsekélyebb költség tehát, az előirányzott 1250 forinttal, ugy-ahogy biztositva van; vagyis más szavakkal és világosabban szólva: az első lépés az ipariskola létesítéséhez meg van téve. Csak az első lépés, mondom; ami magában még alig több a valaminél. Az után meg legyünk őszinték; ne ámitsuk sem magunkat, sem mást; mondjuk ki az igazat, a valót, hogy tudni illik az az 1250 forint is még csak a papiroson van; a levegőben függ. A miniszteri biztos ur által előirányzott fedezet tételei közt biztosnak csak a város által felajánlott 500 forint és az ipartársulatok részéröl megszavazott 190 forint mondható; a többire, jelesen az iparosok tauonczai után előirányzott 210 forintnyi s a miniszteri biztos ur által kilátásba helyezett 350 forint államsegélyre számítani nem lehet. Bár az a kedvező körülmény is bekövetkezhetik, hogy az iparos tanonczok által fizetendő tandíjból 300—400 forint is bejöhet: miután azok száma ma a 400-at könnyen megközelíti. Megengedem, hogy a kormány is járul valamivel a költségekhez; azután meg, mint II. közleményemben is érintem, a csizmadia ipartársulat is megjavíthatja csekély ajánlatát; ami több, mint valószínű. Én mindazonáltal igen kevés reményt kötök eme elölranyzott 1250 fit öaszohozatalatiO'E'— De tegyük fel, hogy ez az 1250 forint csakugyan biztos pénz, amelyre minden körülmények közt számítani lehet; vagy talán még többre is szaporodhatik: kérdem tehát, vájjon ezzel megvetettük a nyíregyházai ipariskola alapját úgy, hogy már egyébre gondolni teljesen fölösleges? Korántsem. Az 1250 forint legfeljebb az előkészítő osztály felállítását biztosítja; de hol van azután még a 2-ik és 3-ik felsőbb osztály, amelyeknek költség tételei már jelentékenyen magasabbak? Ez osztályokban valóságos szaktudományok, vagy legalább szak tanulmányok és magasabb rajzismék adatnak elő; ahova tehát tisztességesen díjazott tanerők kellenek. Ezt nem szabad az ipariskolai bizottságnak kifeledni a számításból. Az ipariskolai bizottság fölemlitésénél eszembe jut, ha vájjon meg van-e már választva e bizottság ? Tudomásom nincs ugyan róla; lehet, hogy meg van választva. De annyit tudok, hogy még máig nem jött össze tanácskozásra. Ezt még jobban szeretném; amennyiben az ipariskola ügyében teendő további lépéseknek még idejében adhatok némi irányt, ha ugyan azt a tisztelt ipariskolai bizottság helyesnek, gyakorlatinak és czélhoz vezetőnek fogja találni. A megalakulandó, vagy ha már megalakult, az összeülendő ipariskolai bizottságnak legelső teendője minden esetre, az ipariskola fenállását egyedül biztositó pénzerővel, a költség-fedezettel jőni tisztába. E czél elérése felettébb tapintatos és körültekintő eljárást igényel. Igen jól tudjuk azt, hogy valamint mindenütt a világon, úgy nálunk is a szép és nemes eszmék hamar megfogamzanak; de midőn a kivitelre, a niegtestesitésre kerül a sor: zsibbadás fogja el az akaraterőt s a szép eszmék csirájukban kivesznek. Míg beszélni, kapaczitálni kell, addig van’ sürgésforgás; de ha tenni kell: szélcsend áll be s a hajó mozdulatlanul vesztegel a kikötőben. Miért? Mert a szó olcsó, mig ellenben a tett drága. A kivitelnél a zsebbe kell nyúlni; ettől pedig mindenki iszonyodik. Pedig köztudomású dolog, hogy minden eszme kiviteléhez három tényező szükséges, úgymint először pénz, másodszor pénz, harmadszor pénz. Tehát mindenhez és mindig csak pénz kell. A pénz kormányozza a világot. Pénzzel mindent, nélküle semmit sem lehet létesíteni. Korántsem oly csekély fontosságú tehát a nyíregyházai ipariskola ügyénél a pénz-kérdésnek megoldása, mint azt talán az első létesítő gyorstanácskozás után sokan gondolhatják. Épen eme tanácskozás villám-gyorsaságú lefolyása az, ami A „NYÍRYIDÉK“ TÁRCZÁJA. Üdvözlet Csángó testvéreinkhez. (1883. április. 1.) Itt vagytok hát, régen várunk, Itt vagytok hát végre nálunk ! Ti a miénk, mi tiétek, Szivünk kitárva elétek. Hivó szóra, intő kézre, Nem volt szükség esdeklésre. Egy szó csak — és szívok rezdiil, S jönnek hozzánk seregestül. Hódítanak — nem fegyverrel, Hont foglalnak — szerelemmel... »Hazafiság,« ez a vértjük, Ezért élünk halunk értük» Jogczimük a honszeretet, Mely, mint csillag, ide vezet, És a miénk ? ah, a miénk A köny, mely szemeinkben ég! Isten hozott édes vérünk, Kit nem látva is ismérünk, Egy országnak vagy vendége, Édes kedves büszkesége... Nézd, ránk tekint a nagy világ, S kérdi: >e kis nép mit csinál •?< Semmit — csupán szerei, áldoz l Vérit öleli magához!... Isten hozott! Ah ez órai Nézd, hogy tapsol Európa... S irigyel, bámul és kiált: »Így kell szeretni a hazát l* Adalék a pangermanizálás történetéhez. Irta: Kiss itezsö. Magyar szellemű elbeszélés, adoma vagy példabeszéd nélkül, csak olyan csonga-bonga, mint a legkedvesebb vendégek számára készített ebéd íölséges töltöttkáposzta és nagyságos turos-csusza nélkül. Minthogy a »Nyirvidék« olvasói a legkedvesebb vendégek: tehát adoma-félével töltjük be a czikk bevezetésének elő-tornáczát; mondván, hogy : Fülemüle, vagy (mert a fülemüle a görög-latin »philomelá«-nak a magyar hangtan szabályaihoz illeszkedő aíakja) csalogány-dalra kapatták a rabházba került szegény pacsirtát; még pedig kintorna (magyarul verkli!) nyikkanása mellett. (Kiütött az alkotmány.) A verkli volt a mester; a verklis csak intendáns. Annyi bizonyos, hogy a szabadságától megfosztott szegény pacsirta, nagy előmenetelt tőn és pedig (jól értsük egymást) nem a rabhátban, amennyiben annak területe (úgy kicsiben) oly pi :zi-parányi volt, mint a legújabb versirók munkáiban a poézis; vagy némely német herczegség, melynek terület' n az egy szál ágyút elsütni nem szabad, mert a golyó szimszéd tartományba repülne; vagya kiskállói padló, am el; oly szűk, mint az »átvitt érte- lem«-ben véendő szükkeblüség. Szegény madarunk a kántusban tett nagy előmenetelt, mint valami collégyomléli diák-mester-ember, aki kitünően megtanulván a beli diktált elegikus dallamot, oly meghatón trillázott, miit valami német primadonna a Budapesten diszlő Szlova- féle sörmérő mélyen szerénykedő pincze-termében. Megtanulta, mondom, a fülemüle-dalt, a született fülemüle szája izéhez szabitt szentimentalizmus minden csinját-binját; de elfelejtett derék nemzete nyelvét, anyai nyelvet! mit elfelejteni nem szabad, minden édességnél édesebb S ezen nagyszerű eredményt a maguk és nemzetük javára, hasznára fordították a czivilizátorok. Uraim! — szólt a fő indítványozó (ki — köztünk maradjon meg a szó!— magyarnak született, de kikeresztelkedett — vagyis — Csutak komámmal szólva! »nimetnek keresztelkedett ki.«) Halhatatlan (helyesen hallhatatlan, mert amennyiben másvilági polgárrá des- tillálódott — beszédjét hallani lehetetlen —) Hermann dicső nemzete, a »handelnde und schaffende Nation« - nak: az ángliusnak közeli atyjafia, nemzete azon Her- mannak, aki Hermann volt és nem Herr Mann, amint a babültetésre predesztinált stokkeraui kisbiró magát czimeztetni meltoztatott; nemzete mondom annak a Herschaftot alom-látásból ismerő Hermannak, aki Julius Caesar Octaviauus Augustus réges-régen zsákba varrt Varus vezérét a »Teutoburgi erdő«-beu pocsékká tenni kegyeskedett — Hermann nemzete — mondom — fülemüle ! — Lebe hoch! — A Hungerland1) népe: pacsirta! — Patz tausend element! A »tertium comparationis«-t (a hasonlat harmadik tagját) rejtek-helyéből kikurgatni nem valami ördögi mesterség ! Aki ezt a tertiumot nem érti, az tertiát kap. — Oh Herr Jessus I Heiliges Jerusalem! A czivilizátorok megértették egymást, meg a pan- germanizálásra való ezélzást s rövid időn kalitkába: a germanizálás kalitkájába szorították a fiatal pacsirtákat. E dicső műtét 1785-ben hajtatott végre a szegény pacsirtákon — no meg az előtt is — a szatmári béke megkötése után a Jókai által prózában 2) megénekelt »Csendes évek«-ben. A halandóból halhatatlanná vált irodalomtörténetiró *) Valószínű kevés enni valót kapott a magyarok közé vendégkép jött német s azért nevezte el (Hungáriát) Hunger- landnak! 2) Bécsben tartott felolvasást.
