Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-25 / 12. szám

A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

99“ Megj elenifa: hetenkint egyszer vasárnapon. "9Q

Előfizetési föltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre

........................................................4 frt.

Fé

lévre..............................................................2 „

At előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba. üllek

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak. el.

Hirdetési di,jak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdl] fejében, minden egye» hirdetés után 30 kr fizettetik.

A községi jegyző és tanító uruknak egész csak két forint.

évre

czení-utcza 1551. szám) intézendók.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetlek viszsza.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.

_________________

Hu

svét ünnepén.

„Elnralt a gyász, megszűnt a jajszó, az öröm visszaadatott!“ „Feltámadt a népek Messiása!“ Ezt hirdeti az egész keresztyén világ ez örömünnepen.

Örülhetnek az igazság bajnokai; örömünnepet ülhetnek méltán az igazság barátai.

Szomorú lett volna az emberi nemzet sorsa, jövője, ha a nagypénteket az óhajtott husvét ünnepe nem követte volna; szomorú ha a keresztek és máglyák végképpen megsemmisítették volna az igazság felkent apostolait.

Volt idő, midőn rablánczra akarta verni az emberi nemzet magát a lelket, s a szabad gondolkozásnak is határt akart vetni; feledve azt, liógy a testet igen, de a lelket megölni nem lehet. Volt idő, melyben az emberi nemzet, mint sötétségben, járatlan utakon bolyongó utas, éhezte és 6zomju- hozta az igazságot; de seholsem találta. Volt idő, melyben száműzte, vagy reá gyászfátyolt fedett; mert anyagi, önző érdekéinek előmozdításában czél- szerünek egyáltalában nem bizonyult be. Azt hitte, hogy most már végkép megszabadult tőle, s önző érdekeinek széles tért nyerve, el fogja érni a boldogság csendes kikötőjét. Csalatkozott. Számítása emberi volt; mert az igazság, a rágalom és gúny éles fegyvereinek csapása után, a halál kínzó s elaltató fájdalmainak kiszenvedése után, mint valami hős a kiállott küzdelmes harcz után, ülte legszebb legfényesebb diadalünnepét. Az igazság halált nem ismer, „a koporsóból kitör és eget kér!“

Csodálatos tünemény az emberi nemzet életében, hogy még a felvilágosodás századában is, a fejlődés gyermekkorára emlékeztet sok oly téves

A „NY1RVIDEK“ TÁRCZÁJA.

Yörös Jula.

(Humoreazk.)

Fordították: Nagy Gizella és Klug Antal.

(Vége.)

Tanácstalan voltam. A kertbe érve egy kőpadra ültünk. A szeptemberi nap oly barátságosan sütött le ; az azúrkék felhőtlen ég oly békitöleg tekintett a fák gályáin keresztül: hogy e különben oly nyájas nő makacssága esztelenségnek tűnt föl előttem. Igaz, hogy e szerető büszke szív igen megkinoztatott. Nem volt Bzabad bátorságomat veszíteni. Újra meg újra el kelle azt mondanom, amit elkeseredett lelke nem mert elhinni.

— Julia!— mondám hosszas hallgatás után — Edith mindent tud. Meggyónt előtte. Bocsánatát és segítségét kérte. . . .

Julia elpirult.

— Ő őrizni fogja — viszonzá keserűen.

— Kegyed kétkedik szavaim igazsága felett ?

— Ön barátja neki — mondá vállat vonva — miért jutott e gondolat csak most eszébe?

— Kímélni akartam . . . Azt hittem . . .

A fiatal nő elutasító kézmozdulatot tett.

— Nem ! Egyszer megcsaltak ; most már okosabb vagyok.

Egy oly mesteri komédia után, e csekély mesterfogások baszoDtalnok.

Minden fáradságom hasztalan volt, hogy őt szavaim igazsága felől meggyőzzem.

— Higyjemeg — mondá erőltetett nyugalommal, — nem gyermekies makacsság juttatót végelhatározásomhoz. Igen jól érzem, hogy egy férfi, aki Edith iránt érzett vonzalmat, nekem — jelentéktelen személynek — szive egyetlen dobbanását sem tartbatá fenn. Mondja meg neki, hogy én ezt mind megfogbatónak találom, hogy megás elitélendő eljárásai és tettei által, melyek úgy polgári, mint politikai tekintetben, máskülönben boldogságának szilárd alapkövei volnának.

Nem lehet tagadnunk, hogy a mai öröm közzé keserű érzelem is vegyül; miután látjuk, hogy az igazság emberei, sokszor éppen azok által feszit- tetnek keresztre, kiknek legnagyobb szükségük volna a fényre és világosságra.

Az örök igazság leghatalmasabb hirdetőjének, a népek, nemzetek megváltójának, igaz hogy kínos halál által, nevét, emlékét nemcsak meggyalázni, de

végkép eltörülni akarták hajdan;.............azonban

győzött az igazság, . . . megbukott az ármány; az emberi számítás a kereszt által meggyaláztatott.

Feledjük azért a sötét képeket, ez öröm ün- uepen. Ha látunk is olykor-olykor az emberiség életegén sötét felhőket, azokat úgy nézhetjük, mint a régi tudatlanságnak, emberi rósz akaratnak nem sokára eltűnő maradványait. Biztat a remény, hogy lefog tűnni végkép, s az igazi husvét ünnepe minden szép, jó és nemes eszmére be fog következni. Erre jogosít bennőnket emberi önméltóságunk becsérzete, erre az emberi nemzet folytonos tökéletesedése ; mivelődés teréni lázas tevékenysége ; erre ama tudat, hogy az igazság egy, és mint ilyen más alakot soha nem ölthet magára. Hódit és éltet az; ha úgy kívántatik, megsemmisíti hatalmánál fogva, a föld büszke zsarnok fejedelmeit is; ellene van az önzésnek; uralomra törekszik úgy az erkölcsi,, mint a természeti világban.

Ezért kelnek fel ő ellene oly sokan.

De folylyon bár mennyi vér, legyen bár mennyi máglya és kereszt elkészítve számára: a mai nap

bocsátók neki; ds visszatérni, a kin, a kétségbeesés örökös fulánkját érezni: óh az bizonyos halálom lenne!

Fölállott.

— S igy akar tőlem megválni ? kérdém szomorúan. Az nem lehet komoly szándéka. Adjon legalább fel- világositást külső existentiája felől! Nem is képzelheti, menynyire kínozott és aggasztott önnek sorsa és jóléte:

— Nem megírtam Edithnek, hogy minden aggodalom szükségtelen! Dolgom van — ezzel meg kell önnek elégednie. És most éljen boldogul! Szavát adta, hogy hallgatni fog.

Menni készült. Megragadtam kezét.

— Julia! Ha szerencsétlen barátomat valaha szerette ; ha szivében csak egy szikrája honol a szánalomnak: úgy teljesítsen egy kérelmemet.

— S mi volna az ?

— Adja tudtomra lakását. Engedje meg, hogy holnap délelőtt meglátogathassam.

— Mi czélból ?

— Még — — még fontos közlendőim vannak.

— Beszéljen én hallgatom.

— Nem most, holnap. Elő kell készülnöm.

Gúnyosan bigyeszté fel ajakát.

— Nem bánom. Tizenegytől tizenkettőig honn vagyok. Lakásom a Sófia-utcza végén.

— Köszönöm.

Hazafelé indultunk. VéghezviendŐ terveim annyira elfoglaltak, hogy szavait csak fél füllel hallgattam.

A Sőfia közelében búcsút vett tőlem. Azonnal a sürgönyhivatalba siettem, hogy Edithet a történitek felől tudósítsam, s hogy ha lehet, még ma Berlinbe siessen; a dolgot egyelőre titokban tartván. Három órával később Edith válaszolt: »Várjon holnap fél-tizkor az indóháznál».

A nap hátralevő részét lázas nyugtalansággal töltőm el. Másnap nyolcz órakor már állomásomon valék. Négy vonat ment már el, mig végre eljött a várva-várt óra. Edith halvány, de viditó reményekkel telve volt. A szállodába kisértem s útközben részletesen elbeszéltem neki a tegnapi eseményeket. Azalatt féltizenegy lett. Alig leaz igazság küzdelmében legkevésbbé sem hagyja elcsüggedni az emberi nemzetnek igazságért hevülni s küzdeni kész bátor katonáit; sőt mi több buzdítja, bátorítja és lelkesíti a csatában; tudván, hogy volt, van és lesz feltámadás.

Sőrés János.

A főzött szeszes italok élettani hatása.

(dr. Kirchner és dr. GrUnbanm után.)

Mauapság, amikor a főzött szeszes italok módnélküli használata oly nagy mérvet öltött világszerte, arai oly kiszámithatlan veszélyt hoz egyesekre és a társadalomra, idő szerűnek találtuk a főzött szesz italok élettani hatásáról nevezett orvostudorok által följegyzett észleleteket, legalább kivonatban, megismertetni olvasóinkkal.

Az alcoholnak borból és szőlőből való készítését az arabok kezdték a XI. században, akik azt aqua vi- tae-nek nevezték el. Gyógyszer gyanánt legelőször dr. de Vella olasz orvos hásználta. Sajtó utján egy Strich nevű német orvos ismertette 1483-ban. Később házi orvosságul használták és mint csudaszert tartogatták. A XVI. században már mint részegítő szeszes ital volt elterjedve a társadalom minden osztályában. Elterjedése annál könyebb volt, mert a kormányok vajmi keveset tettek meggátlására nézve, és mert mindinkább olcsóbba került annak elkészítése.

Az iszákosság már az ősi időkben ismeretes volt. Az ó-testamentomban több helyen van említés téve róla. Tudjuk ugyanis, hogy már Noé is élvezé a bor gyönyörét és érezte annak kellemetlen utó hatását; csúfot Űzvén belőle gyermekei részegségében. Mohamed eltiltá a bor használatát. Az igaz hivő muzulmán ma sem él vele.

A görögök csak kis mérvben használták a bort; de már a rómaiak egész az iszákosságig vitték a bor- ivást. Senecának az iszákosságról való leírása nagyon is összevág azon tünetekkel, amelyeket ma mi, a mérték- letlen borivás után, észlelünk. Igen valószínű, hogy abban a korban a bor több szesztartalommal birt, mint ma;

hetett a felzaklatott ifjú nőt egy kis frisitő élvezetére bírnom. Még a kitűzött óra előtt haladtunk fel Julia lakásának lépcsőin. Két perczczel később szótlanul állott a két nővér szembeu egymással, hogy azután zokogva boruljon egymás keblére.

Edithtől hallá most ismét azt, amit nekem a bűnös vélt segédjének nem akart elhinni. Mi férfiak oly rósz ékesszólók vagyunk. Ezt éreztem most Edith lekötelező, behízelgő szavainál. Bizonyára én minden lehetőt elkövettem, amit lehetett; de mily másként tudta ő a bűnös elhagyottnak bánatát és megtérését ecsetelni! Mily fenséggel mondá, hogy a nőnek tűrni és megengedni kötelessége. Mily csábitólag hangzott reszkető melodious szava! Midőn végezett, a kétely meg lön törve; a viszont- feltaláltt ajkán egy békülékeny »igen* hangzott el.

Elég udvariatlanság volt tőlem, hogy dorfpati col- legámnak visszaadtam a kölcsönt, azaz ülni hagytam, mint ő engem. »Hirtelen közbejött akadályok miatt« találkozásuknak, a legjoh akarat mellett is, el kelle maradni. Felkértem, hogy októberhó 1-én jelenjék meg a kitűzött helyen. E közidőt arra használtam fel, hogy véden- czeimet haza kisérjem. Júliának az volt akarata, hogy én legyek közbenjáró e sajátságosán bonyolódott ügyben, s hogy e nem mindennapi dráma végső felvonásánál is szerepeljek.

Zivataros scénára készültem el, amelyben azonban épen úgy csalódtam,mint dorfpati collegám a lemondó levélben. Az ifjú pár, épen mint azelőtt a két nővér, keblére borult egymásnak s úgy — úgy ölelve tárták egymást, hogy a felesleges néző szerepét szükségesnek nem tartván, eltávoztam. Csak másnap kerestek fel s halmoztak el köszönő szavakkal, ami az én részesnek deciaráit szivemnek valóságos balzsam volt

Amit Rudolf ez utóbbi hónapok alatt a »Sötét természetek« mukkjához irt, kegyelem nélkül kemenczéhe vándorolt. »A falevél csak a nap sugaraiban fejlődhetik«, szokta volt mondani. S habár a különczködéshez még mindig birt hajlammal, de a frivolitásból, hála a »vörös Julának,« örökre kigyógyult.