Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 44. szám. Nyíregyháza, 1884. november 2. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEG-YZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. TW ", > Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: Egész évre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre........................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba. Éllek kiadótulajdonos könyvnyom. (Iájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismer,tt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hjr,(lejtési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében, A'kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdo- tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soroukint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. 1.1..1 .["II1 'I l~. T. : I, . !.. . . -I ........ "====a="~ A városi tisztujitás előtt. I. A városi tisztikar restaurálásától csak rövid pár hó választ el bennünket. Nem csuda tehát, ha úgy a választó közönség, mint a hivatalra vágyók közt megindult a sürgés-forgás. Jelölgetnek, kapaczitálnak, puhatolóznak és házalnak. Kemény és aggodalom tükröződik vissza az arczokou. Aki be szeretne jutni a hivatalba: reménykedik; aki benn van: aggódik, ha benn marad-e vagy nem. Időszerű lesz tehát a tisztujitás kérdésével, a választás megtörténte előtt, a sajtó utján is foglalkozni. Minthogy városunk jóléte, anyagi és szellemi felvirágzása igen nagy mértékben függ a tisztviselőktől; minthogy továbbá az 1871. évi XVIII. tör- vényczikk lényegén az 1883. évi I. törvényczikk némi változtatást tett; tehát a küszöbön levő választásnál a qualifikáczió is tekintetbe kell hogy jöjjön: nem fog ártani, ha az érintett két irányban kissé körül nézünk és némi tájékozást szerzünk magunknak a választási cselekménynél követendő irány-elvekre nézve. Ha visszapillantunk a nyíregyházai városi választások közel-multjára, azt kell tapasztalnunk, hogy az országgyűlési képviselői választás eredménye nem kis mérvben befolyásolta, illetőleg irányozta a városi tisztviselői kar restaurálását. Mily eredményt mutatott fel ez egyoldalú párt-eljárás a város gazdasági és közigazgatási, általában hivatalos ügyeinek vezetésénél: azt igen jól tudja és érzi a nagy közönség. Azt tehát most ne feszegessük. Annyi azonban bizonyos hogy, ha eme tapasztalt elvi nézet a közelgő városi tisztujitásnál is érvényesíteni akarja magát; hogy tudni illik az országgyűlési választási urnától diadallal visszatérő párt még restaurálhat, is: akkor a kilátások nagyon szomorúak és lehangolók. Látjuk ugyan is, hogy Nyíregyházán ma 3 politikai párt készül a csatára: a szabadelvű, a függetlenségi és az antiszemita párt. Melyik kerül ki diadallal a választásból: azt még ma senki sem tudhatja annál is inkább; minthogy viszonylag ma még mindhárom erős. Egészen másak a viszonyok ott, ahol csak 2 párt áll szemben s annak is egyike elenyésző kisebbségben vau. De ma bármelyik legyen a 3 párt kczzül a győztes, a városi tisztujitásnál mindegyik felhasználja erejét, s mindent el fog követni, hogy jelöltjei bejussanak a városi tiszti karba. Ily elemekből beválasztott tiszti kar pedig, aligha fog egységes és helyes közigazgatást létre hozni. Már csak ezért is kár volt tehát megengedni, hogy az oly tekintélyes függetlenségi párt, néhány ambicziósus úri ember kedvéért, szétrob- bantassék. Pedig, hogy a függetlenségi párt ma leggyengébb a másik kettő mellett, azt szomorúan kell tapasztalnunk. De már ez tény. Azon változtatni nem lehet. Segíteni azonban igen is lehet; ha t. i. a hármas küzdelemnél kisebbségben maradt párt, a más kettő közzül alilto? csatlakozik, amelyiknek győzelme a város érdekeire nézve, az adott viszonyok közt, leginkább biztató lehet. Mert ne higyjük, hogy a parlamentek manapság befolynának az állampolitikára. Az állampolitikát régen egyes lángeszű fejedelmek és ország:iagyok csinálták; ma pedig az egymással versenyző és versengő államok közt fennálló látszólagos vagy őszinte békés, avagy ellenséges viszonyok; az országos pénzügyek kedvező, vagy kedvezőtlen állapota; s a közgazdasági és kereskedelmi mérkőzések irányozzák. Nyíregyháza város érdekei, anyagi és szellemi felvirágzása csak nagyon kis mérvben függhetnek az országgyűlés bármelyik pártárnyalatának politikájától. önmagában, illetőleg önkormányzati közegeiben kell fészkelnie annak az erőnek és képességnek; amely, igen természetesen a fennálló országos jogrend és törvények határai közt, hivatva lehet a város eminensebb érdekeinek megvédésére, sorsának intézésére és tekintélyének emelésére. Ily önkormányzati közegek: első helyen a képviseld testület, mint amely a tiszti l^art választja s annak eljárását ellenőrzi; és második helyen a tiszti kar. Ha e két testület oly elemekből l^sz összeállítva, akikben a nagy közönség teljesen meg- bizhatik ; akiknek tiszta jelleméről, munka kedvéről, képességéről, józan és eszélyes viselkedéséről meg van győződve; ha a megválasztandó képviseleti tagban és tisztviselőben az illető választók nem azt tekintik, hogy melyik politikai párthoz tartozik, hanem azt ha kellőleg alkalmas-e elfoglalandó állásának betöltésére: okvetlen el lesz érve a czél — a helyes admimisztráczió. Viszálkodni, széthúzni, a politikai nézpt nehéz békójával nyűgözni le a jóra törekvő szándékot: lehet helyes párt taktika, de a város érdekeivel szemben a legszerencsétlenebb felfogás. A városi tanácsterem zöld asztala nem is olyan tér, ahol a kedélyeket oly könnyen meg lehetne vosztegetni; avagy a nézeteket pártfegyelemmel oly könnyen lehetne vezetni. Ott országos politikát érintő kérdés csak nagy ritkán fordul elő; saját ügyes-bajos dolgában pedig minden ember tisztán lát. Legközelebb a képviselő testület fog kiegészíttetni, illetőleg felfrisitfetni részben a régi, A „NYlRVIDÉK“ T ARCZAJ A, Jobb igyí (Beszélyke.) — Vörös Kálmántól. — (Vége.) Etelkát csakugyan megtalálta ott; de midőu hozzá ment, a leányka végig nézte s tovább lépett. — Etelka! — szólt Darthy melegen. — Miért változott meg ily egyszerre, mit vétettem? A leányka felvetette büszke fejecskéjét s a fiatal ember szeme közé nézett. — Nem vétett semmit, — szólt éles hangon, — de fölöslegesnek találom, hogy engem tovább is félre vezessen s ámítson! Nincs erre szükségI Nem fogok én útjukban lenni igy sem; nyugodt lehet, én pár nap múlva elutazom 1 Dartby Pista kissé elpirult. — Emma fecsegett volna ?— kérdé magában — Talán észre vette, hogy Etelkát szeretem s most sértve érzi hiúságát^? — Etelka! — szólt aztán komolyan. — Én esküszöm kegyednek, hogy nem ámítom; amit eddig mondtam, azt igazán érzem is I Etelka kétkedve nézett reá. — És néném? — kérdé szúró tekintettel. — Nem szerettem soha, és ha ő azt hivé, nagyon tévedett; mert vele csak szórakozni óhajtottam, mielőtt kegyedet még ismertem volnál Etelka elgondolkozott. — Hisz nekem Etelka? — Llrdé Dartby szenvedélyesebben s közel lépve megfogta a leányka kezét. — Még nem! — felelt Etelka vontatva, de kezét nem vonta el. — Jól vau! —- szólt ekkor Dartby. — Én bebizonyítom kegyednek; de Ígérje meg, fiogy bizonyítékaimat nem utasítja vissza ? — ígérem! — felelt a leányka, s most már gyengéden meg is szoritá az adott szó megerősítéseként az ifjú kezét. Az pedig búcsút vett s távozott. Ment egyenesen Burai Dénes hivatalába. Az meg volt lepetve, midőn Darthy kérte, engedje hogy nehány szóra igénybe vegye idejét. — Kérem 1 — felelt Burai s helylyel kínálta meg. Darthy leült s kezdé : — Kedves sógornője, Etelka kisasszony, szivemet lebilincselte. — Ah? — szólt Burai. — Ez önt meglepi, Burai ur ? — folytatá Darthy,— de nem csodálom, hiszen ön ritkán van otthon ! Burai félre vonta száját, s arra gondolt, hogy Darthynak ezen tapasztalata talán régebbi keletű, mint Etelka ittléte. Darthy azonban folytatá : — Azt hiszem Etelka kisasszony sem idegen hozzám; de érzelmeim őszinteségében kételkedik. — Lehel oka! — gondolá Burai, de nem szólt. — Én öt perczczel előbb igérém meg neki, — folytatá tovább Darthy, — hogy komolyságáról bizonyítékot szolgáltatok kezeihez, s ezért vagyok itt, ily rendkívüli helyen s körülmények között; de nem akartam pillanattal sem továbbra halasztani azon komoly kérésemet önhöz, hogy legyen kegyes számomra sógornője kezét megkérni. Burai Dem tudott hova lenni a csudálkozástól. — É .... én, — hebegé, — részemről minden lehetőt szívesen megteszek. — Köszönöm, — szólt Darüiy * felállv&n, melegen szoritá meg Burai kezét. Az ifjú távozta után Bnyai fel 8 alá sétált hivatal- szobájáhan. Gondolkozott. — Végre is, — szólt, — a fiú elég tisztességes gyerek, s van jövedelme is. Én nem bánom, miért ne ? — Asszonykám, — szólt nevetve nejéhez midőn haza ment, — az udvarlód elpártolt! — Azt hiszed, hogy én azt nem előbb tudtam, mint te 1 ? — kérdé neje. — Miért nem mondtad hát? — Mert most már csakugyan féltem, bogy kiadod neki az utat. Etelka pedig szereti, s igy jobb volt csendben magukra hagyni őket! — Ühüm 1 — dünnyögött Burai, de hamisan nézett feleségére, amiért az gyengéden meglegyintette őt, minek természetesen csakis csók lehetett a vége. — Igen, de — szólt ismét Burai — hát az öregek, mit mondanak majd ehhez ? — írtam már nekik, s csupa véletlenségből anyám holnap itt lesz! — Az után, — tévé hozzá kötődve, — ha engem hozzá adtak magához, hát Etelkát miért ne adnák Darthynak, aki végre is különb legény mint maga ! Burai vállat vont. — És hogy Etelka is különb nálad, — felelt kaján mosolylyal, — annak igen fényes tanujele az, hogy helyetted őt választotta Darthy. — Akartam volna csak ! ? — szólt Burainé, s fel- bigyeszté picziny ajakát. — De tehetek én róla, hogy maga nekem mégis jobban tetszik? Burai átölelte kis feleségét s egy pár újabb csók szentté tette a békét. * $ * Egy év múlva együtt volt ismét a két fiatal házaspár, s Burai fejcsóválva szól Darthyhoz : — Mégis csak sógorom lettél! Nem folytathatta tovább, mert felesége be fogta a száját, Darthy pedig boldogan mosolygott Etelkára, s alig hallhatóan morzsolta fogai közt: Jobb igy I
