Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

szerb sat. tulajdon nevekre többé szükség nem lehet.

Legyünk magyarok nem csak állampolgári kötelékileg, nem csak érdekegységből látszat képen; hanem legyünk magyarok szívben, lélekben, külsőben, nyelvben, és névben egyaránt!

Óh mert ne higyjük, hogy a tulajdon neveknek magyar vagy idegen volta: közömbös dolog

volna! Igen fontos és szükséges kellék az az államra, a nemzetre nézve.

Emlékezzünk csak az 1850-es években az absolut kormány által eszközölt népszámlálásra. Hány már akkor magyar testből és vérből álló családfőt és családot soroztak az idegen nemzetiségi rovatba csak azért, mert nevük német, szerb, vagy szláv hangzású volt.

Kis dolgok szülik a nagyot, apró patakokból lesznek a folyamok, ezekből a tenger. A külsőből következtetünk a belsőre. A csinos arcz rokonszen- vet, a visszataszitó arcz bizalmatlanságot támaszt lelkűnkben. Aki a Bertalan éji jelszót nem tudta, halál-fia volt. A bárány vérrel bekent ajtó küszöbét nem lépte át az öldöklő angyal Egyiptomban. A szabad kőművesek egyetlen jelről, szóról ismernek egymásra.

Ha őseink másként fogják vala fel az állami lét föltételeit; és lassankint teszik vala azt, amit most nekünk csaknem rohamosan kell létesiteni: ma aligha volna oly erős a küzdelem a magyar névért, nyelvért, lobogóért és államiságért.

És ugyan mi szégyelni való lehet abban, ha valakit Richter helyett Bírónak, Grün helyett Zöldinek, Zajacz helyett Nyúlnak, Goldschmied helyett Aranyosinak, Berger helyett Hegyinek, Zomborszki helyett Zomborinak, Jánoszky helyett Jánosinak, Szlabószky helyett Szabadosnak, Maurer helyett Kílmívesnek sat. hivnak és írnak!? Bizonynyal semmi. Sőt ha tekintetbe veszszük azt, hogy a magyar név mily szép elterjedtségnek és hírnek örvend; ha meggondoljuk, hogy a magyar bor, búza, zene, költészet és festészet mily hódításokat tesz naponkint a művelt világ nemzetei közt; ha a magyar nemzet dicsőség-teljes, és a nyugati czi- vilizáczió érdekében, a barbár népcsordákkal vívott diadalmas küzdelmek közepette szerzett, érdemekben gazdag múltjára gondolunk: talán nem is utólsó szerencse e nemzethez tartozhatni.

Különösen a német ajkú magyar állam-polgároknak kellene melegebben foglalkozniok a nemzet- testbe való olvadás kérdésével. Nem kellene feledniük, hogy Magyarországból, ha ugyan mint ilyen valaha megszűnnék, előbb lesz Szlávia, mint Germania; és hogy a németség, mint államalkotó elem, kultúrái és politikai vezérkedésének s szellemi fel- sőbbségének egyedüli biztosítéka, a magyar elemnek számbeli és értelmi erősbülése lehet.

A közös haza, az egységes magyar állam nevében és érdekében kéri a magyar társadalom, az idegen tulajdon nevet viselő magyar állampolgárokat, hogy magyax-ositsák meg neveiket.

Amit a beköltözés alkalmával, a jogok és kiváltságok átnyujtásakor s a nemesség és birtokok adományozásakor, joggal követelhettek volna az ősök; most a törvény előtt minden tekintetben egyenlővé lett utódok, szeretettel kérik a beköltö- zöttek maradékait; sőt ha jól meggondolják, saját maguknak és utódaiknak egy bizonyos nemzethez való kizárólagos tartozósága is követeli, hogy: legyünk magyarok valamennyien névleg is. A magyar név birtokában az után, könyebben és biztosabban megjő a magyar nyelv teljes birhatásának vágya is.

Legyünk tehát magyarok!

Kmetliy István.

Az Amerikába való kivándorlás. *)

(Folytatás.)

Az amerikai stílben épült óriási épület megfelel angol nevének. (Castle olv. kést! Zár; castle garden-be- zárt, szabadabban : bekerített kert.) E menház u. i. igen praktikusan úgy van épitve, hogy egyetlen oldalon sem lehet belsejébe jutni. Három oldalról viz veszi körül s csak negyedik oldala van közvetlen összeköttetésben a a várossal ; de amelyet jól elzárt kapu és ezen felül folytonos őrizet védelmez az idegenek, főként a csirkefogók becsempészkedései elleD.

Az épület főrészét egy köralaku nagy terem képezi, mely 2800—3000 lelket kényelmesen fogad belsejébe. Ez sem bir egynél több kijárattal; de amely csak akkor nyittatik fel, ha egy-egy bevándorlottat övéi kikérnek. Nagyszerűnek nevezhető az emberbaráti szeretettől áthatott, védegylet működése s a bevándorlottak iránt oly nagy mérvben tanúsított jótékonysága. Csak addig érezheti magát az ember biztonságban, mig e falak közt van; mert azokon kívül lopás, csalás, kirablás egyszóval humbug uralkodik.

Tehát elértük czélunkat. Oly sok küzdés és epedés után, biztos talajt éreztünk lábaink alatt.

A régóta várt hajó megérkezésének hírére seregestül tódultak ki az azon érkezett bevándorlók rokonai a castle gardenbe.

*) Lásd a 37-ik számot.

„N Y í B V I D É K.“

S most következett ismét amaz elérzékenyitő jelenet, melyet az óhajtva várt rokonok megérkezése feletti öröm idézett elő.

Itt egy aggódva várakozó gyermek öleli keblére édes anyját-apját; amott viszont az apa tárja ki karjait, hogy egyetlen gyermekét szoríthassa szivéhez; máshelyen egymást már majdnem elfeledett rokonok szorítanak egész bonsőséggel kezet; s ott végre egy boldog vőlegény nyomja az oczeáuon túlról érkezett, és a viszontlátás örömétől egész testében remegő menyasszonyának bíbor ajakára a méznél édesebb csókot. . . .

Es az itt összegyűltek között mindeniknek szemében ott csillog a legdrágább, legragyogóbb gyémánt az örömkönyü!

De mégis, valyon mindegyiknél az örömkönye-e az?

Miként érezhetnek ama szegény sarokba húzódott szerencsétlenek, kiket nem fogad senki tárt karjaiba ; kiknek nincsennek itt rokonaik, még csak ismerőseik sem ? Akik kénytelenek végig nézni, miként ölelkeznek férj a nejével, szüle gyermekével, testvér-testvérével; mig ő mollettük mindenki közönyösen, részvét érzet nélkül halad el. Akiket azon gondolat sem vigasztalhat, hogy egy rájuk óhajtva várt szerető lény viszontlátásáért élték át mind ama megpróbáltatásokat.

Oh azon érzet borzasztó, nagyon borzasztó lehet!

Pár óra telt el, mig az újon érkezetteket átadták övéiknek. Végre csak azok maradtak vissza, kiket övéik nem lévén senki sem fogadhatott.

A fentirt védegylet főként a szegényeknek nyújtja az oly nagyon igényelt segélyt. Azok, kik ezen egylet nem létezése esetében a legnagyobb nyomor és életveszélynek volnának kitéve, nemcsak menhelyet, hanem darab ideig tartó ellátást is találnak a könyörülő emberbarátok összetett filléreiből felállított épületnek fődele alatt.

De még itt sem állapodik meg ezen egyletnek áldásos működése. A védegylet egyszersmind tudakozó intézet is. Oda igyekszik hatni, hogy védenczei minél előbb foglalkozást kaphassanak; ezért az egész Egyesült államokkal összeköttetésbe helyezi magát ; hogy az állam bármely részéből meg kivántatő munkaerőt, mindenek felett az uj bevándorlottakból fedezhesse.

Láthatjuk ebből, hogy az amerikaiak maguk részéről sokat megtesznek arra nézve, hogy a bevándorlók otthont találjanak; mégis számtalan fényes reményekkel telt embernek jut a sors: keserűen megbánni az oly köny- nyelmüen megtett lépést.

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért? Ha a bevándorlók jólétéről ily nagyszerűen gondoskodva van, miért ne lehetnének sorsukkal megelégedve?

Azért, mert a legutóbbi 4—6 év óta a bevándorlás borzasztó mérvet öltött el annyira, hogy e kivándorlást sokkal helyesebben népvándorlásnak lehet nevezni.

Ha a hetenként újonnan megérkezőknok csak legkisebb középszámát vesszük is, 15—20000 lélekre rúg. Ez havonként 60—80000 bevándorlót tesz ki. Valójában pedig vauuak hetek (kivált nyári időszakban), amikor

25—30000 lélek seregei össze az 6-világ minden részéből.

Számítsuk mármost, hogy az iméut vett havi közép szám % ának rokonai, övéi lévőn nem szorul a védegylet segélyére; még mindig fennmarad az összeg másik Vs'űa, melyről némileg gondoskodni kell, melynek ha csak fele is foglalkozást nyerhet, fényes sikernek mondható.

Az utolsó Ve tehát egyelőre kenyér nélkül marad. Mert az goudolható, hogy a társulat nem tarthatja és élelmezheti e foglalkozás nélküli csoportot mindaddig, mig valamely munkát nem kaphat. Kénytelen e szerint, útjára bocsátani. Hisz vannak mindig úgy is elegen, kik a megüresedett helyeket betöltik.

Azt fogják némelyek ezek ellenében állítani, hogy Amerika illetőleg az Egyesült államok elég nagy térrel bírnak, hogy az itt megnevezettnél nagyobb számú bevándorlókat is befogadhassanak. Ez igaz. Csakhogy itt ismét azt kell megjegyeznünk, hogy az egyesült államok leginkább miveletleu őserdőkkel borított terekből állanak, ahová a cultura csak igen szakadozottan hathatott el, és ahol ennélfogva a megtelepedés főként szegényebb sorsunknak igen meg van nehezitve anyira, hogy sokszor a lehetetlenséggel határos. A vagyonosabbak pedig helységek közelében is elég termékeny földeket kaphatnak, amelyekhez a szegényebbek nem juthatnak. De ha feltesz- szük némelyekről azt is, hogy készek volnának gyarmatot alakítani, nem sokra mehetnének; mert a helységek és főként a nagyobb városok annyira távol esnek farmjaiktól sőt egymástól is, hogy terményeiket vagy épen nem, vagy csak igen nehezen tudnák értékesíteni. Ha pedig a terményt nem értékesíthetik, honnan rendezhetik pénzügyeiket ?

(Folytatása következik.)

Köz ügyek.

Meghívás.

A felső tiszavidéki gazdasági egyesület folyó 1884. évi októberhó 19-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a megyeháza termében közgyűlést tart, melyre az egylet tagjai tisiteletteljesen meghivatnak.

Tárgyak :

1. A legközelebbi vál. ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 2. Elnöki jelentés az egylet egy éves működéséről. 3. Az 1883. évi zárszámadások és az 1884, évi költség előirányzat bemutatása. 4. A kis-vár- dai gazdakörrel bizottságilag újabban létesített egyezség közgyűlési tárgyalása. 5. Közös csikó-legelő létesítése iránti határozat hozatal. 6. Folyó ügyek. 7. Indítványok.

N)iregyházán, 1884. október 8-án.

Gróf Dessewffy Aurél,

a gazcl. egyesület elnöke.

(A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság), f. évi 1091. számú határozata szerént, peres eljárásban, a tanuhallgatási jegyzőkönyvek bélyegét, mindig a tanu- állitó, illetőleg a tanúra hivatkozott peres fél tartozik viselni; még akkor is, ha a bíróság által már foganatosított tanuhailgatás után, alaki hiányok miatt, nem a

tanuállitó, hanem más peres fél által, a tanuknak másodszori kihallgatása kérelmeztetik, és a tanúkihallgatás kiegészitőleg másodízben történik.

(A megyei főjegyző mely esetekben elnökölhet a közigazgatási bizottságokban ?) Ezen kérdésre vonatkozólag a belügyminiszter kimondotta, hogy azon rendkívüli és kivételes esetekben, melyekben a fő- és alispán ugyanegy időben vannak akadályozva a közigazgatási bizottságban való elnökösködésben, a főjegyző mint az alispán helyettese elnökölhet; és a halasztást nem tűrő ügyekben hozott határozatokat és rendeleteket, melyek az elnöklete alatti ülésekben keletkeztek, vagy azon ügyeket, melyek ülésen kívül elnökileg intézteitek el, alá is írhatja. Megjegyzi azonban a belügyminiszter, hogy a főjegyzőnek ilyetén megbízatását csakis rendkívüli és kivételes esetekre kívánja szorittatni.

ÚJDONSÁGOK.

(!) Hátralékos előfizetőinknek mai számunkkal postai utalványi lapokat küldünk szét avval a tiszteletteljes kérelemmel, miként: tartozásaikat posta fordultával sziveskedjenek beküldeni; nehogy a már esedékessé vált tartozások behajtása czél- jából, a postai megbízásokat legyünk kénytelenek alkalmazásba venni. Többször figyelmeztettük volt már lapunk t. ez. elfogadóit, hogy vagy utasítsák vissza lapunkat, vagy küldjék be az illető dijt; mert az előlegezésnek illetőleg hitel-nyújtásnak is meg van a maga határa, amelyet egyetlen vállalkozó sem léphet át saját tőkéjének koczkáz- tatása nélkül. Követelésünk ma már oly tetemes összegre szaporodott, hogy lapunk szives megrendelői és elfogadói igen méltányos dolgot cselekeszuek, ha fennlevő tartozásaikat tisztázzák.

(§) Azokat, akik a törvényeket nem olvassák, figyelmeztetjük, hogy az e folyó októberhó elsőjével életbe lépett ipartörvény értelmében, a városokban tartatni szokott heti vásárokon, csak az illető vásáros helyen lakó iparosok árulhatják ipartermékeiket. A házi ipartermékek és élelmi szerek árulása azonban, minden kiuek meg van engedve.

(§§) A ma egy hete, az-az októberhó 12-edikén megtartott községjegyzői szigorlaton, mind a 6 jelentkező képesítettnek nyilváníttatott; akik is uévszerént a következők: Borovánszky Gyula, Eördögh Károly, Moesz Béla, Nagy Miklós, Szigethy György és Jóba Balázs.

f László Alajos Szabolcsmegye egyik tekintélyes birtokosa, a megyei köz ügyek bátor s a függetlenség eszméjének rendithetlen hive, mint a gyászoló család által kibocsátott jelentésből olvassuk, folyó októberhó 12-én Debreczenben, ahova csak néhány évvel ez előtt költözött szülőmegyéjéből, rövid szenvedés után, tevékeny életének 60-ik évében jobb létre szenderült. A boldogult Szabolcsmegyében Ujfehérton született 1824-ben. Iskoláit Sárospatakon kitűnő sikerrel végezte. A szabadság- harezban szintén tevékeny részt vett. Az elhunytét jelző gyászjelentés következőleg hangzik: »A legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk Csuthnai László Alajosnak folyó hó 12-kén reggeli 6 órakor, élete 60-dik évében, rövid szenvedés után szív szélhüdésben történt elhunytét. A megboldogultnak földi részei, folyó hó 24-kén kedden délelőtt 10 órakor fognak a Kis-Várad- utcza 2118-dik számú házunktól a kistemplomban tartandó ref. egyház szertartása szerinti rövid ima után, a Czegléd-utczai sirkertben örök uyugalomra letétetni. Mely végtisztességtételre bánatunkban osztozó rokonainkat, s ösmerőseinket bánatos szívvel meghívjuk. Deb- reczen 1884. október 12. Az elhunytnak bánatos gyászolói : Neje özv. László Alajosné szül Nagy Karolina s gyermekei József nejével szül. Rájner Irénnel; Gyula, Imre nejével szül. Bernáth Ilonával és András, a rokonok nevében is, Béke az elhunyt hamvaira !«

+ Időjárás. Az időjárás szeptemberhóban egész 20-ig állandóan tiszta és derült volt; azon túl egész a hó végéig változó. Eső csupán négy napon esett (5. 19. 24 és 25-éu.) A légsuly mérő állása 28° és 28vm között ingadozott.

X (Egészségügy.) A fertőző betegségek közzől járvány alakban a himlő, vörheny, veres himlő, vérhas, hök- hurut és malária mutatkoztak szórványosan és csak kis mérvben. A nem járványos bántalmak közzől leggyak- rabbau gyomorhurut, hörghurut, és tüdőlob jelentkeztek igen kevés esetben. A himlő oltás a megye legnagyobb részében befejeztetett. A főorvoshoz beérkezet himlőoltási jegyzőkönyvekből kitünőleg, beoltatott és pedig sikeresen: a 8zent-mihályi körben 410, a t.-lökiben 408, a k.-vár- daiban 361, a gyüreiben 352, a mándokiban 508 gyermek. Meghalt a kisvárdai járásban (19,229 egyénből) 92 egyén; a tiszai járásban (13,978 egyénből) 84; a n.-kállói járásban (26,240 egyénből) 58. Az összes elhaltakból orvosilag nem kezeltetett a kisvárdai járásban 68, tehát 60%-i; a tiszaiban 64, tehát 70%; a n.-kál- lóiban 26, tehát 40%. Erőszakos halállal 9 egyén múlt ki; és pedig kútba fűlt 2, malom által összetöretett 2, öngyilkos lett 1, gomba mérgezés által 1. Az egészségre nézve ártalmas élelmi szerek (bor, hús, tiltott gyógyszer) koboztottak Apagyon, K.-Semlyénben, Ramocsaházán, De- mecserben és Nyíregyházán. Bonczolás történt: törvényszéki 3, orvos-rendőri 3, rendőri hullaszemle 2 esetben. Látlelet állíttatott ki: Bulyos testi sértésről 3, könyü testi sértésről 8.

— Bűnügyi statisztika. A nyíregyházai kir. törvényszék börtönében f. é. szeptemberhóban le volt tartóztatva: jogérvényesen elitéit 122, fölebbezés alatti 41, vizsgálati fogoly 48; nemre nézve férfi 197, nő 14. A n.-kállói jár. bíróságnál le volt tartóztatva 25 terű, 10 nő. A kisvárdai jár. bíróságnál 41 férfi, 3 nő. A nyírbátori jár. bíróságnál 16 férfi, 4 nő.

X A hajdu-nánási vasútról, azt beszélik, hogy az állam alkudozásba bocsátkozott a társulattal, a vasútvonal megvásárlása iránt. Azt is rebesgetik, hogy az egri káptalan már magáévá tettte volna a vonal tovább