Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
IV. évfolyam. 4L szám. Nyíregyháza, 1884. október 12. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. “US Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: Egdsz évre........................................................4 írt. Félévre ............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................i * A k özségi jegyző és tunitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyom. dijához (nagy - debreczeni - utcza 1551. iátézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) : továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Cornp által Hamburgban. A zugiskolák. E lapok folyó évi 34. számáiíak ujdonsági rovatában ezeket olvasam: „A keinecsei izraelita zugiskola, Velkey Pál megyei tanfelügyelő ur indítványára, a közigazgatási bizottság által közelebb bezáratni határoztatott.“ Megvallom, midőn e sorokat olvastam, őszinte örömmel gondoltam: Istennek bála talán eljött valahára azon idő, melyben erélyes tanfelügyeletünk ügybuzgalma megfogja szün- tettetni, a törvény által szigorúan tiltott, s minden értelmes és bármily felekezetű embertől a megvetésig gyűlölt zugiskolákat! Adná az ég, hogy reményem legközelebb valósulna! Jól tudom én azt, hogy az izraelita zugiskola oly „ne nyúlj hozzá virág,“ melynek érintésére az azokat fentartók által, a gyanúsításoknak eme kóros időszakában, legott fajgyűlölettel vádol- tatunk; de fel sem véve alaptalan, téves nézetüket, tiszta önzetlen lelkiismerettel mondok el egyet- mást a zugiskolákról; tudva azt, hogy ez által, ha mindjárt keveset is de, okvetlen használok imádva szeretett hazám tanügyének. Midőn báró Eötvös volt tanügyi miniszterünk oly sokat fáradozott, mig megteremtette az 1868. évi iskolatörvényt, melylyel magának örök emléket, halhatatlanságot szerzett: távolról sem gondolta, miszerént majd két évtized múlva is, zugiskolák csúfolják eme felettébb üdvös törvényt. Aki a tanügy fárasztó terén munkál az emberiség javára, vagy az iránt csak érdeklődik is: mélyen sajnálja, hogy a XXXVIII-ik törvényczikk utolsó betűjéig teljesítve nincs. Én nem akarom ez úttal keresni és felsorolni azon számos okot, mely annak pontos keresztülvitelét lehetleuiti. Csak any- nyit kívánok megjegyezni, hogy Trefort iskolaügyi miniszterünk, kitől még ellenségei sem tagadják meg az érdemet, sokat tett olyat, melyek mint megdönthetien oszlopok, hirdetni fogják az utókornak az ő áldásos buzgalmát: mégis be kell vallanunk, hogy az érintett törvény végrehajtásánál nagyobb erélyt tanúsíthatna; mert az alantas törvényközegek és a nép indolentiájáu megtörik nagy Eötvösünk eszméje ek kivitele. fy Lehet-e valami boszantóbh a néptanítóra mint • az, hogy sok községben november elsején kezdődik az iskola, s már márcziusban megszűnik az. Jelentheti ilyen helyen a községi elöljáróságnak nem két hetenként egyszer, hanem naponta kétszer is; lehet a tanitó ernyedetlen szorgalmú: még sem képes felmutatni semmi eredményt, vagy csak igen keveset. De el lehet készülve a sok féle iskolalátogató megrovására, megintésére; vagy ami ennél ezerszer sajnosabb, a tudatlan nép éretlen elitélésére. Ily körülmények között felkiálthat a néptanító: óh 1868 évi tanügyi törvény, vajba nemcsak papiroson volnál meg, s fizetéses végrehajtóid nagyobb lelkiismerettel fáradoznának az életben való érvényre emeléseden! Tanügyi törvényeink végrehajtásának vétkes elhanyagolásában találjuk okát annak is, hogy a zugiskolák, a társadalomnak eme mérges gombái nemcsak nem fogynak, hanem dúsan tenyésznek is. Ha tanügyünkben némi lendületet jelezhetünk, melyet intéző nagyjaink büszkén vallanak saját érdemüknek, ne feledjék el, hogy a zugiskolák virágzása oly sötét folt lesz emlékükön, melyért megróják a jövő emberei. Ha lesz valaki, aki figyelemre méltatja jelen soraimat; s meggyőződni kíván arról, miszerént a zugiskolák valóban nem fogynak, hanem vagy régi nagy számuknál maradnak vagy szaporodnak: ne forduljon a statisztikához, hanem tegyen kérdést a tanítókhoz, kiknek bemondása meggyőzi arról, hogy itt gyorsan és szigorú erélylyel kell fellépni a zugiskolák ellen. Ismerve e lap irányát, melynek czélja a béke lehető fentartása, amit én szintén tisztelek; az igazság érdekében azonban kénytelen vagyok kimondani, hogy a zugiskolákat nem más, mint az orthodox vallásos féltékenység tartja fenn. Szabad legyen itt e kérdést feltennem: valyon képesek-e alaposan tanítani Mózes tanait, a mostani zugiskolák tanítói (tisztelet az igen kevés kivételnek), akik nagyrészben, legalább akiket én ismertem, a tanitó képezdéket csak liírökből ismerik. A félté- kenykedő nézze végig a tiszántúli ref. egyházkerület tantervét; vagy lapozzon a Kovács Lajos tanár ur „Bibliai Történetében“ mint legelterjedtebb tankönyvben, melyet ha egy lelkiismeretes tanitó feldolgoz, találni fog ott annyi ótestamentomi vallásos dolgot, mely az elemi osztályban csaknem elegendő az izraelita gyermekeknek. Országunk bármily nemzetiségű, vagy felekezetű polgárától teljes joggal elvárhatjuk, hogy saját nyelvének fejlesztése és megőrzése mellett, a magyarnyelvet tanulja és tudja. Mit vagyunk kénytelenek tapasztalni e tekintetben a zugiskolákban?! Azon zugiskolai tanítók, kiket a megélhetés kerget e pályára, s akik akkor láttak először nyelvtant, midőn tanítókká lettek, vagy semmit nem tanítanak a hazai nyelvből, vagy oly badarságokkal tömik meg tanítványaik fejét e tantárgyból, amelyek a már előbb elsajátított beszédképességet és Írást is megrontják. Vagy mit szóljak Magyarország történetének tanításáról a zugiskolában?! Hazánknak zsidó polgárairól, kiket egyenjoguak- nak ismer a törvény a más lakosokkal, nem vagyok képes feltenni, miszerint szent kötelességüknek ne tekintenék nemzetünk történelmét gyermekeikkel megtanittatui, ha volna alkalmuk, ha volna kivel. Lehet-e oly polgára e hazának, ki annak múltját megismerni égő vágygyal ne akarná? Nem lehet! Nemzetünk történetének hazafias oktatása szerete- tet csepegtet a kicsiny polgár zsenge és fogékony kebelébe, melyet növel, gyarapit az élet. Ebből tanuljuk szeretni a kedves hont, melynek minden porszeme őseink vérével van locsolva; tisztelni hőseinket, kik halálba rohantak, hogy e drága örökséget fiaiknak megvédjék annyi ellenség és erőszak ellen. A honfoglaló Árpádok, a győzliet- len Mátyások, a hős Zrínyiek és Dobók az áldozatkész Széchenyiek, mind oly kimagasló alakjai történelmünknek, kiknek tettei beragyogják a gyermek lelki világát, hasonlóra lelkesítve őt. De nagy őseink eléggé nem magasztalható csoda tettei elenyésznek a Mózesek, Pilátusok, Kajafások élettörténetének tanítása mellett. Ha másért nem, azért is óhajtanám a zugiskolák mielőbbi bezáratását és a zsidó tanköleseknek felekezeti iskolákba való kényszerítését; hogy a gyermekek között az iskolában kifejleni szokott benső viszony, mely sokszor testvéries érzelemmé nemesül, ki irtaná azon káros fajgyűlöletet, melynek véres drámái játszattak le Zala-Egerszegen és másutt. Bízva erélyes tanfelügyelőnk akarat-erejében, reméljük, hogy megyénk mielőbb megtisztul a zugiskoláktól. Sípos Lajos. A szabolcsmegyei honvéd-egylet köz gyűléséből (1884. oktúberhó 5.) A szabolcsmegyei lionvédegylet, amelyről az a hír kelt szárnyra, hogy megszűnt, hosszas hallgatás után, a Görgey-féle igazolási ügyben élet-jelt adott magáról. Krasznay Gábor helyettes elnök ugyan is, folyó hó 5-re össze hívta az egylet tagjait, hogy a részben elhalt, részben messze vidékre költözött eddigi tisztviselők helyébe újakat válaszszon a működését újból kezdje meg; illetőleg folytassa annál is inkább, minthogy Elek Fe- rencz alezredes eddigi elnök felolvasott levelében, határozottan lemondott az elnökségről. A szép számmal össze gyűlt bajtársakat Krasznay Gábor meleg szavakban üdvözölvén s a közgyűlés ozél- ját röviden kifejtvén: felhívta a jelenvoltakat, hogy a tiszti kar megválasztásának idejére egy kor elnököt és jegyzőt választana. A közgyűlés korelnökül Krasznay Gábor századost, jegyzőül Kmethy István tűzmestert egyhangúlag megválasztván: kor elnök a gyűlést megnyitotta s felhívta a közgyűlést a rendes elnök, jegyző és választmá- uyi tagok megválasztására. Kor elnök és jegyző rendes minőségben újból,választmányi tagokul pedig id. Krúdy Gyula, id. Kralovánszky László, Palánszky Sámuel, Székely Benedek, Szomjas József és Krasznay Péter közfelkiáltás utján, megválasztattak. A tiszti kar megválasztatása után elnök az országban megindult Görgey-féle igazolási mozgalomra, miot a közgyűlés második tárgyára hivta fel a jelenvoltak figyelmét; hogy t. i. mondaná ki az egylet úgy a megindult mozgalom, valamint Görgey világosi fegyverténye fölötti nézetét és határozatát. Ekkor id. Krúdy Gyula, szépen átgondolt s a közgyűlés által éljenekkel kisért indokolás közben, egy határozati javaslatot tett le a közgyűlés asztalára; amely határozat alább egész terjedelmében olvasható. Különösen megkapó volt az indokolásnak az a passusa, amelyben a többi közt ez állott: »Nem tartom felmenthetőnek azt, aki 35 évig viseli a hazaárulás vádjának terhét; holott csak egy szavába kerül neki az önigazolás, ha erre Kossuthot felkéri vala. Görgeynek csak két teendője volt. Vagy felmentetni, vagy főbe lőni magát. Egyiket sem tette. Tehát a vádat önmaga beismerte.« Majd Fráter Sándor volt százados szólalt fel és adott be Görgey védelmére egy határozati javaslatot, amelyet körül-belül a következő szavak kíséretében nyújtott he és kért a jegyzőkönyvbe iktattatni: »Két okból kérem Krúdy százados ur indítványát mellőztet- ni. Először az igazság elvébe ütközik kárhoztató ítéletet mondani egy vádlott felett, kit meg sem hallgattunk; de ártunk a haza köz tekintélyének is akkor, midőn mesterséges eszközökkel csinált köz vélemény alapján rágalmakkal illetünk egy tagadhatatlan történelmi nagy alakot. Minden népnek és kornak, úgy politikai eszély mint páratlan bölcseség tekintetében, kiváló példánya volt a római t'natus. És mit tett a római Benatus Te- rontius Varró hadvezérrel, aki a cannaei csatában Koma ifjúságát elvesztette? A tanács nagy pompával fogadta a vétkes könynyelműséggel eljáró hadvezért, ée meg köszönte neki a haza érdekében tett szolgálatait. E gyülekezet a római senatussal ellentétbe helyezné magát, ha ama tábornokát, aki tagadhatlanul ön- feláidozólag szolgálta a forradalmat, melynek moBtani közszabadságainkat nagy mérvben köszönhetjük, rósz suppositio alapján, haza-árulással illetné.« A határozati javaslat igen természetesen ily szellemben volt tartva. ' Práter tehát Klapkához csatlakozik.
