Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
TV. évfolyam, 32. szám. Nyíregyháza, 1884 augusztus 10. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IVJLegjeleniIí hetenkint egyszer vasárnapon, Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: %óhz évre........................................................4 fi.t. Félévre.............................................................2 » Negyedévre........................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. elöfizetésPIténzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba. Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt. kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 lcr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler __ irodájában Pécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Az ember lelki, erkölcsi és testi táplálkozása. ív. A leves után minden bizonynyal legfontosabb tápszerek, az ember testi háztartásában, a hús-, a növény- és a tej-félék. Mindegyik elegendő tápanyaggal bir ugyan; de absolut előnye egyiknek sincs a másik fölött. Meglehet ugyan élni csupán állati és csupán növényi eledelekből is. Azt azonban, hogy a kettő közzől melyik felel meg inkább az emberi természet követelményeinek, azt a külső viszonyok; t. i. az éghajlat, a talaj és az élet fen- tartásához megkívántaié munka, és foglalkozás minősége határozza meg. Az ember belső szervezetének, általában emész - tési szerveinek alkata olyan, mint a minden-evő állatoké. E szervi alkatnak felel meg testének egész háztartása; valamint azok a termékek is, amelyek az emberi szervezetben képeztetnek. Ennél fogva, fő elvül állítható fel, hogy: az ember vegyesen táplálkozzék úgy állati és állat-hozadéki, mint növényi eledelekkel; vagyis hússal, tej-félével és zöldséggel egyaránt. Kiváló figyelem fordítandó azonban a nehezebben emészthető eledelekre. Ilyenek pedig, a hús kivételével, a húsképzÖ és a zsíros eledelek mind. Azért is egyedül élvezve nem teljesen egészségesek; mert feldolgozásuk felettébb sok erőbe kerül. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy az ember, a természet által, a vegyes eledekkel való táplálkozásra van utalva. Hogy azonban a vegyes táplálékkal élő ember, e táplálék kitűnő volta mellett, egészséges is legyen, nem szabad többet enni, mint amenyivel épen jól lakik; mert a gyomor nem tudván elbánni a többlettel, azt csak nagyjából dolgozza fel, amelynek következménye eleinte étvágy-hiány, később komolyabb baj is lehet. Sőt legczélszerűbb, ha az evést akkor hagyjuk abban, amikor legjobban esik. Ezt ugyan nem lcönyü megtartani; de ha hozzá szoktunk: egészségi állapotunkat teljesen biztosítottuk Fenmarad ugyan lehetősége annak hogy a gyomor, a táplálék menyiségének fokozásával, nagyobbitliató; valamint az is áll hogy, a táp- dúsabb eledelekkel táplálkozókuál, ugyanaz kisebbedik: de túlságig semmikor sem vihető. A természet különben elég bölcsen rendezte be testünk szervezetét. Ki is számította pontosan, hogy menyi eledel szükséges az egészséges táplálkozási állapot fentartásálioz. Ne legyünk mi bölcsebbek a természetnél; mert ■ beavatkozásunkért keservesen meglakolhatunk, amit az után nem a természet fog megbánni. Érdekes jelenség a táplálkozásban az édes és savanyú iz iránt való eló'-szeretot. Némely embernél ugyanis, a szervezetnek czukor-szükséglete oly nagy; hogy a máj nem képes azt a napi eledelből előállítani. A hiányt tehát kész czukorral kell pótolni. Ahol ez, a szükséglet vagyis a természetes kivánalom határai közt történik, ott élettani szempontból helyesen cserkesznek. Ellenben aki nyalánkságból eszi a sok édességet, az a máj működését akadályozza; minek következtében oly defectus állhat elő az egézsé- gi állapotnál, amelyet már csak azért sem lehet sikerrel gyógjdtani, mert keletkezési okát nehéz kitalálni. A helyesen megválasztott és még helyesebben beosztott napi eledel szénhidrát részében, jelen lévén a test melegének elő állításához szükséges czu- kor-menyiség; szükségtelen a májnak kiválasztó működését megnehezíteni. A savanyu iz utáni vágynak tulajdonképeui oka, alkalmasint a máj működésének fokozódottsá- gában rejlik; amely vágyat, egészségi szempontból, igen természetesén ki kell elégíteni. Különben az egynemű és izü eledelek iránti, undort, akik ilyenekkel több időn át táplálkoztak, eléggé érezhették. Nagyobb bizonyítást nem kivan ez állítás. Az oly igen ismeretes gyomor-hurut rendesen a túlságosan zsiros, édes és fűszeres eledelekkel való táplálkozásnak a kifolyása. Az oly eledelekkel való táplálkozásnak jelesen, amelyekben mind a nitrogén, mind a szén-hidrátok, a szükségesnél, jóval több menyiségben vannak jelen; amelyekkel az utáii a gyomor nem birván kellőképen elbánni, csak nagyjából dolgozza fel; minek következtében a gyomorban nyálkás képződmény keletkezik. E nyálkás képződmények azoknak a mirigyeknek működését párhúzamositják (paralyzálják), amelyek a bevett eledeleket pép-szinné változtató savakat választják ki; ha pedig e nyálkás képződmény idültté lesz, gyógyítása csaknem lehetetlen. E betegség csak a jólétnek örvendő előkelő egyének előtt ismeretes. A közép és alsó osztálynál egészen ismeretlen. Ennek pedig az az oka; mert a közép és alsó osztály-beliek sokkal természetesebb, és egyszerűbb, tehát egészségesebb eledelekkel táplálkoznak, mint az úri rend; és ami legfőbb, csak akkor esznek, amikor éhesek és az éveshez képest dolgoznak is. Az élet és egészség biztosítása megköveteli tehát, hogy eledelünk minél változatosabb, könyen emészthető, és se nagyon zsiros, se nagyon édes, se erősen fűszerezett ne legyen. Az élet- és egészségtan törvényei, fővonásokban, 4 tételben állapíthatok meg. E négy tétel, a következő. 1. Csak akkor egyél, amikor éhes vagy A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő (Folytatás.) III. A panamai szorosan álló ftayudeja hegyek egyik ága a Guiangula hegy, melynek fensikján jelentékeny indián város romjai hevernek. Temető ez. A függetlenség napjaiban boldogság tanyája, most a soha többé vissza nem jövő napok szomorú emléke. A múlt sötét birodalmához tartozik. Mai nap zarándoklások helye. A rézbőrök eljönnek ide bizonyos napokban őseikkel beszélni, és sirni. És e romok jól értenek a beszédhez. ErŐB lapidár irálylyal élnek: a menydörgéssel. Midőn más nap Tűr tábornok kíséretével megindulni készül a tervezet vonal megvizsgálására, nagy alázatossággal eléje áll Sennor Avendano. — Uraim ma nem lehet felmeuni a begyek közé 1 — Miért, ha szabad tudnom Avendano ur I ? — Vihar lesz tábornok, vihar. — Hounan tudja ön azt ? — Didjáza mondta. — Ki az a Didjáza? — Ama Sennora, ki tegnap megtisztelt látogatásával. — S ö azt bizonyosan tudja? — Bizonyosan, — rnondá rejtélyes inosolylyal. — Időjós? — Más is. — De hát lejárt a jósok kora Avendano ur ! — A jósok kora nem járt le tábornok ur, csak a hitetlenség jött meg. ügy tudom, Európa legnagyobb katonája I Napoleon meghallgatta Le Normant. Az emberi szellem nem mindenkinél jár bekötött szemmel. Joga volna látói a szellemnek, s látna is, ha az emberek e jog gyakorlatára komoly gondot fordítanának. De hát a napi események porfellege alatt vonul át rendesen a földön a sokaság tábora. — Nos Avendano ur? — Ne induljon tábornok ur a begyek közzé holnap. — Talán mert vihar lesz, mint a szép jósnő mondta. — Igen. —• De hát mi nem félüuk a vihurtól. — Tábornok ur nem fél, vitéz ember. Hallottam hírét. Ah az olasz szabadság kivívása valóságos regény. Higyje el tábornok ur, pártized múlva mythosnak fogják tartani az emberek. Tudom, jól tudom, hogy a magyar nem fél. Szemébe néz a balálnak. De hát a vihar a tropikus ég alatt nagy ur, nagyon nagy ur. Gyakran olyan nagy ur, mint a halál maga. Ah mi tudjuk azt tábornok ur! Ismerjük azt a nagy urat. Avendano ur minden ékesszólását elővette, bogy a tábornokot lebeszélje a kiindulásról. Midőn készlete kifogyott oda mutatott Bayudeja felé. — Nos, nem volt igaza Didjázának? Nem látja tábornok nr a ködöt fel emelkedni ama begykatlanból? Osakugyan azon katlanban, melyben egykor Lord { White Didjázát megpillantotta főpapi fehér palástban, ragyogó mitrával fején, mind inkább nevekedö fehér I gőz emelkedett ki. Lassan emelkedett, de mindig sűrűbben. Végre eltakarta a hegyet, mely mögötte állt, s a ! nap nem birt többé tömegén áthatolni. Felső szegélyei fénylettek a nap izzó sugaraiban. A nap játszani akart vele, reá mosolygott, de ama gőztömeg igen mogorva volt, boszus. Végre lihegni látszott. A vész lélekzett. Szemeit megnyitá a sötét rém. Pislogott, mint a daimon. Villámlott, — Abá, már megnyitotta szemét Rayudeja szelleme ! — moudá diadalmasan, Avendanó — Didjáza nem hazudik soha tábornok ur 1 0 miudig jól van értesülve. — Avendano arczain oly mosoly jelent meg, mely határos volt a kaján kárörömmel. — Jól van Avendano ur, tehát maradunk önnél. — Tábornok ur van szerencsém mindenben szolgálatára lehetni I * * * Ha az idegen urak Tebuantepeket komolyabban megvizsgálták volna, igen meglepte volna őket az a körülmény, hogy az egész városban, Avendano házán kivül, sehol egy indián férfit sem lehetett volua találni, Mind eltűntek. Hová lehettek? Türelem mindjárt meglátjuk. Még a nap nem emelkedett a láthatárra ki a sós vizekből, hol éjszakai álmát nyugodta, az indiánok szerint; már Didjáza utón volt a hegyek felé. Mögötte kisebb,-nagyobb csapatokban férfiak vonultak. Indiánok voltak mind. Tiszta veres bőrök. Mindannyian a már Lord White által meglesett begykatlan felé tartottak. Itt egyesültek. Nem is lehetett itt meg nem állani. A nap már feljött. A völgy ormai, s a begykup mögötte bibor fényben úsztak. Az amerikai gazdag Flóra minden szépségei egyesülten várták az ég fénykirályának megjelenését. Fűszeres illattal áldoztak megnyitott serlegeikből. A csudás Agave, a gyönyörű Magnóliák teljes pompájukban díszelegtek. A pálmák, s cyprusok magas lombernyöjében megcsendült a madarak élénk kardala. Az élet itt úgy nyiladozott, mint az áradozó öröm. Itt mindenki meg volt győződve a felöl; hogy az a paradicsom, melyről szent könyveink beszélnek, nem hitrege hanem valóság. Itt az mai nap is meg volt egész fényében. Minden örült itt, csak az ember nem. Nehéz bánatot hozott ide magával, egy eltiport nemzet aggodalmait. Hiszen e paradicsom azon sziklák bejárása volt, melyek közé rajté egy nemzet ősei hamvait, nemzete ereklyéit, isteneit. Az ember azért jött ide, hogy sírjon. Ha az élet valami, úgy a sirás nagy dolog. A szenvedés és gyász az élet három negyede, ha nem az egész. Midőn mind összegyűltek már a veres bőrök, Didjáza intett mint egy királynő, és csend lön. (Folyt, köv.)
