Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
Y. évfolyam. 10. szám. Nyíregyháza, 1884. márczius 9. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. IW Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. "Ä Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva:, Egész évre .......................................................4 frt. Fé lévre............................................................2 » Ne gyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak eg<sBZ éyre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer «János és Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ő kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A csendörség és a nép Nem uj dolog a magyar nép életében, hogy minden uj intézmény iránt nemével a hidegségnek, sőt mondhatni gyűlölettel viseltetik. Ily uj intézmény nálunk a csendőrség, amely tulajdonképpen immár teljesen életbe lépett, s amelylyel a magyar nép sehogy sem akar kibékülni; nem gondolva arra, hogy a magyar csendőrség nem idegen elnyomó hatalom, hanem az alkotmányos magyar állam szolgálatában áll, amelynek föladata a hazai közbiztonságot és törvényeket minden, bárhonnan jöhető támadás ellen megvédeni. Hogy mily elkeseredett ellenségeskedéssel viseltetik a magyar, különösen a falusi nép a csendőri intézmény iránt, mutatja ama megdöbbentő mándoki eset, a- mely annak idejében a hazai hírlapokat is bejárta. Nem rég történt, folyó évi januárhóban, de oly szomorú és szégyenletes nyomokat hagyott hátra maga után, amelyet emlékezetbe hozni, ujböl- és újból szellőztetni, éppen a közbiztonság érdekében soha sem fölösleges. Folyó évi januárhó egyik napján, illetőleg esti nyolez óra tájban ugyanis, két csendőr Peren ez Gábor és Túri Mihály portyázott végig a városon. Útközben három daloló duhaj paraszt legénynyel találkoztak. A legényeket rendre utasították s rájuk parancsoltak, hogy menjenek haza. A legények ketteje odább is állott békességgel, de a harmadik, egy Csap András nevű ismert verekedő és garabonczás ember rákiáltott társaira: „Hát oly gyávák vagytok, hogy két szál csendőrtől megijedtek!“ S ezzel nagy furkós botját ütésre emelte az egyik csendőr feje felett. A csendőr egy ablakból kisugárzó lámpa fényénél a támadást észre vette, bátra ugrott és az ütés a földet érte. Ezzel a legény megfutott. A csendőr a törvény nevében megállásra szólította fel Csap Andrást, és lövéssel fenyegette, ha meg nem áll. „Lőnél kutya ha szabad volna“! kiáltott vissza a futó. A csendőr még kétszer megállást parancsolt a legénynek, s mikor ez A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA, Az anyai szeretet hatalma.*) (Hindu beszőly.) (Folytatás.) Ajodjának elsötétült az ő fényes fejedelmi palotájában. Hiányzott ott Padma derűt sugárzó alakja. Azt hitte Ájodja, hogy a bűvös hölgy most bengá- liai rózsáit ment virulásra bírni. A hölgyek ób virágok összetartoznak, mintha testvérek volnának. Nagyon értik egymást, s szerfelett vonzódnak egymáshoz. Sündig hiányzik ott valami, ahol egymást nélkülözik. Mi volt maga az Éden, mielőtt oda az első hölgy belépett? Remete-lakás ... csendes magány, hol a lélek mindig várakozik valamire, a múlt vagy jövő képeire, s a jelen nem képes betölteni, lefoglalni. Igaz, hogy nem sokáig virágzott, hogy az oda bevonult, kevés volt neki nem sokára az is. Több és más után vágyott az ismeretlen áhitó kebele. De azon rövid időközbe az örökkévalóság gyönyöre összpontosult, amely még akkor is felüdité az életfáradt vándort, midőn az már emlékezetté vált át. Ekkor tűnt ki, menyi tápláló erő van a múltban, s hogy a múlt nem halt meg egészen. Általában semmi sem hslhat meg egészee. Életét más téren folytatja és *) Lásd a 6-ik számot. után sem állott meg, utána lőtt. Csap András tovább futott, de a csendőr elejébe került, és mikor a menekülő akkor sem akarta magát megadni, Ferencz Gábor csendőr oly csapást mért kardjával a legény fejére, hogy azonnal összerogyott. A zajra rögtön csődület támadt. A csendőrök a sebesültet lakására vitték, hol Burián körorvos konstatálta, hogy Csap Andráson nem csak a kard ejtett sebet, de bordái közt a golyó is érte. A nép eközben nagy számmal gyülekezett a sebesült háza körül és izgatott hangon beszélt az eset felől. Már-már attól lehetett tartani, hogy a parasztság föllázad a két csendőr ellen: mikor Hacker László őrs-parancsnok tapintatos föllépése a tömeget szétoszlatta. Másnap Csap András a kapott sebek következtében meghalt. Ez a tényállás. Itt azonban még nincs vége a dolognak. A vizsgálat természetesen megindittatott, melynek folyamán a köznépből egymás után jelentkeztek a tanuk, hogy ők látták az esetet; holott akkor az utcza teljesen néptelen volt. De a nép a csendőrük ellen akart tanúskodni. Az ügy Azonban, mint halljuk, a maga utján befejeztetett. íme nemcsak hogy semmibe sem vették a csendőröket, nemcsak kihivólag viselkedtek irányukban, sőt tettleg meg is támadták őket: hanem a nép kész volt hamisan tanúskodni azok ellen, akiknek hivatása a nép élete és vagyona fölött, életük koczkáztatásával is, őrködni éjjel és nappal egyaránt. Ez nem törvénytisztelet, nem rend-szeretet a nép részéről; hanem őrült merénylet saját érdeke ellen. Az ily bajokon legtöbbet segíthetne a helyes és alapos népnevelés, ami még mindig gyenge lábon áll nálunk, és ál- ni fog mindaddig, amig a népnevelés ügyét maga az állam nem veszi kezébe. Az iskola nem a felekezeteké, hanem az államé. Az államnak kötelessége neveltetni, oktattatni a népet mégpedig ingyen és kényszer utján. Ekkor az után nem fognak előfordulni a mándokihoz hasonló törvényellenes merényletek. B. A. hatályositja az, ami az emlékezetbe ment át . . . Meg- szellemesült, ez az egész változás. De Ajodja a jelent óhajtotta kizsákmányolni. Örök jelent óhajtott, ami valami képtelenség. Hiszen a jelen maga valami vegyülete a múltnak és jövőnek. Nincs önállósága. A múlt és jövő összevetik egymásra árnyaikat, egyik előre, másik vissza, és ez a jelen. De Ajodja nem gondolkozott . . . csak érezett s ennek jelen kell és habzó pohár. Gondolkozni majdnem anyi, mint tanulni lemondani s a lemondásban van mindig valami a halálból, valami hideg árny. Aki gondolkozik, rideg útra szánta el magát, hol tömérdek romokkal találkozik a vándor, roncsokkal a világ-élet hajótöréséből, s ezek között eligazodni úgy lehet, ha olykor önkényt vetjük ki az élethajő terhét, ami nem történhetik meg kínos küzdelem nélkül. Ajodja szívesen bocsátkozott viaskodásba oly ellenséggel, melyet izomerővel legyőzni lehet; de hát az idővel nem birkozhatik senki. Nincs senki, ki a távozójelent vissza tartsa, hogy az ne menjen át a múltba, ne lépjen azon árnyba, hová a történelem, a múltak sírboltja vonul, elmosódó alakjaival, melyek idővel mesékké változnak, mielőtt végkép kimerülnének a sötét háttérbe, letaszítva, a feltolongó jövevény alakok által, melyek most mindanyian némák: árnyak, Mánesz-ek. Ajodja szolgáit küldé, hogy hívnák vissza a kertből palotája életfényét. A szolgák azon jelentéssel tértek vissza, hogy Padma nincs sehol . . . Padma tündér volt, a Perik egyike, s a tündért letartóztatni nem lehet ; a hatalmas Shah Közlemények a gazdasági egyesület köréből, ni A múlt számunkban megemlékeztünk azon indítványáról a közgazdasági előadó urnák, amelyet á megyei közigazgatási bizottsághoz nyújtott be az idegen megyei és honos aratók félfogadása és szerződtetése tárgyábau. Ezen indítvány, tárgyalás és megfelelő szabályrendelet készítése végett, az egyesülethez tétetvén át, az által egy szükebb körű bizottságnak adatott ki, mely bizottság Nyiri János, Pscherer József és Propper Samu urakból alakíttatott. Ezen bizottság feladatában eljárván, a szabályrendeletet elkészítette s megyei köz- igazgatási bizottsághoz be is nyújtotta. Az eddig tapasztalt nagymérvű rendetlenségek és lélekvásárlás megszüntetésére alkotott szabályrendelet a következő : Szabályrendeleti javaslat az idegen megyei aratók félfogadása és szerdődtetése iránt. 1. Sem idegen megyei, sem honos aratót máskép mint személyesen vagy írásbeli megbízott által fogadni nem szabad ; ezen írásbeli megbízásnak az illető községi elöljáróság által láttamozva kell lennie, különben érvénytelennek nyilváuittatik. A megbízó Írásban világosan kitüntetendő, hogy ki számára, hová és hány aratő ember fogadható a megbízott által. 2. Ügynökök vagy alkuszok, kik nyerészkedésből vagy írásbeli megbízás nélkül csalogatják magukhoz az aratókat, iniut erkölcsrontók és anyagi kárt okozók, az illető városi vagy községi elöljáróság által letartóztatan- dók és hatóságilag 5—50 frtnyi birsággal vagy 1—5 napi elzárással büntetendők. Ütasitattnak ennélfogva a községi elöljárók, városokban a kapitányi hivatal, hogy az aratók bejövetele idejére állandó kirendeltséget létesítsenek, melye zen szabályrendelet egyes pontjainak szigorú betartására felügyeljen. 3. A Tiszántúli átkelési helyekhez az aratók bejövetelének idejére az alispán által csendőrök rendelen- dők ki, kik mind az aratókat, mind az azokat felfogadni szándékozó gazdákat oda utasítsák, hogy csakis községi elöljáróság előtt köthetik meg szerződésüket, és megakadályozzák az utón való csalogatásokat és neta- láni kihágásokat. légalakká változik, s elrepül ismeretlen vidékre, hová halandó őt nem követheti, a Nandaua bűvös kertjeibe, mely csak az isteneknek és nemtőknek nyílik meg. Ajodja kirántó pallosát, s lesújtó első szolgája fejét. A hatalmasak nem szeretik hallani az igazat, hitvány gőggel, a hízelgéssel táplálkoznak legszívesebben töményezéssel. Akit árnyaikba hajtott balvégzete, lássa el magát töménynyel. így volt ez kezdetben, így van az ma is, és igy lesz sokáig ... de nem mindig. Ajodja azután maga indult keresni Padmát, azt hitte, hogy ő önmagát jobb sikerrel fogja kiszolgálni. Bajos dolog az annak, aki ezt nem szokta meg, csak zavarait fogja megsokasitani. Futott, kiáltozá Padma nevét. Odaígérte neki a nagy Mogul gyöngyeit.Igérte, hogy kivájja a Jadghernaati bálvány isten egyik rubin szemét számára. Mind hasztalan, semmi viszhang. De Padmának nem kellett a nagy Mogul gyöngyhalmaza, a bálvány isten rubin Bzeme, követte a rongyfedett koldust, ki szerelmével szivét betölté, s kifáradva, lélekszakadva mindketten szerencsésen elértek a szent Brámiu remete lakába, s áhítattal megcsókolták reszkető kezeit. — Megérkeztetek gyermekeim ? — Meghálálni jóságodat. — Legyetek áldottak gyermekeim. Piami őrizd, sziveden a Kamalátát. — Atyám! már mindent bírok, miután vágyakoztam. — Még nem egészen fiam. Tiéid e szép gyermekek öledben Shu-bábu? Shu-báhu elhalaványodott.
