Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

V. évfolyam. 8. szám. Nyíregyháza, 1884. február 24. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP­A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik Iietenlsint egyszer vasárnapon. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...................................................4 írt. Fé lévre............................................ 2 » Negyedévre...................................................1 » A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóiba Elei* kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ő kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. áital Budapesten. Haasoustein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában ps Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Szabolcsmegye közgazdasági előadójának jelentése a közigazgatási bizottsághoz. Tekintetes közig, bizottság ! Múlt évi májushó 10-edikén 387 szám alatt kegyes volt indítványomra elrendelni, hogy : tekintve az aratás idejekor évente előálló nagy munkás-szükséget; tekintve továbbá, hogy idegen megyékből nagy-számú arató özön- lik megyénkbe, puhatoltassék ki minden egyes község­ben, hogy hány idegen arató működött, minő feltételek mellett dolgozott és menynyit kerestek az illetők fejen- kint. Ezen határozata által a tek. közig, bizottság azon elvnek hódolt, hogy csakis visszonyaink tüzetes ismerete által juthatunk azon helyzetbe, hogy mélyen beható köz­gazdasági bajainkat orvosoljuk, népünket felvilágosítsuk és ez által nagyobb munkásságra buzdítsuk. Megdöbbentők ezen statisztikai adatok, melyeket ezennel a t. közig, bizottság elé terjesztek. Páratlanul áll megyénk e részben egész országban, és nem csuda ezeket ismerve, ha népünk évről-évre jobban elszegénye­dik. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, a közigazgatá­si intézkedések iránti bizalom, és a törvény sérthetetlen­ségének tudata, még mindig oly kevéssé van kifejlődve, hogy előítéletesen vonakodik oly intézkedéshez hozzá járulni, mely közgazdasági viszonyaink kipubatolására irányul; mert abban részint a tulajdon és magán jog szentségének megsértését, részint nagyobb adóval való megterheltetésének szándékát látja. Innen van az, hogy ezen statisztikai adatok, meggyőződésem szerént, a va­lóságnál lényegesen csekélyebbek, és igy az azokból ki­vont összegek és eredmények is sokkal kisebbek, mint azt egy minden tekintetben pontos és lelkiismeretes ösze- irás kimutatta volna. Nem gondolom, hogy csalóduám, ha az itt kimutatott öszegekhez még legalább 20%,-ot vélek hozzá számitaudónak; bár ez összegek igy is elég Bzomoru képét nyújtják sajátságos közgazdasági viszszo- nyainknak. Egy másik szembe ötlő tény, községi elöljáróink­nak, — tisztelet a kivételeknek, — erélytelenség és közönyössége, melylyel az ily ügyeket felkarolják; vala­mint azon kevés tekintélye, melyet községeinkben gya­korolni képesek. Avagy nem jellemző-e, hogy fél éven által való többszörös sürgetés után, elvégre egyikőjük azt vallja be, hogy nem sikerült a közig, bizottság ren­deletének kellőleg eleget tenni; mert csak 4 gazda mutatta be az aratásra vonatkozó adatait; és igy mind­össze 14 aratóval számol be; holott 10-szer annyi, de még sokkul több arató működött nagy terjedelmű határában- Mások azt adják elő, hogy községükben egyesek nyíltan megtagadtak minden felvilágosítást; mások ismét azt mondják, hogy amenyire sikerült kipuhatolnunk, vagy azok után akiktől megkaptuk az adatokat: jelentjük sat. Sze­rény véleményem szerént, az ily nyilatkozatok még elég­telenek az elöljárói tekintély megóvására, és a felsőbb hatóságok által kiadóit rendelet érvényesítésére. Ezek után tek. közig, bizottság! áttérek az adatok előadására, úgy csoportosítva azokat, hogy kellő áttekin­tést nyújtsak mind az egészre, mind részleteire nézve. Ide csatoltam minden egyes község adatainak részletes kimutatását külön ivén, amelyből kitűnik, hogy Szabolcs- vármegye 138 községe közül, csak 34 község volt képes részint saját lakása, részint szomszéd, de szintén szabolcs- megyei aratókkal végezni muukáit. 104 község idegen aratóra szorult. Ezen 104 községben a kimutatás sze­rént, mely azonban, mint emlitém megyőződésem szerént, a tényállásnak alatta áll, 11,094 idegen megyei arató működött. Ezen aratók 11 megyéből sorakoztak; névsze- rént: Zemplénből, mely megye a legnagyobb kontigenst szolgáltatja 5250, Abaujból 243, Beregből 325, Borsod­ból 370, Gralicziából 111, Grömörből 126, Hajdumegyé- ből 144, Sárosból 1489, Szatmárból 811, Ungból 2027, összeseü 11,094 egyén. Ezen aratók összes keresménye volt 20,285 méter­mázsa legnagyobb részben rozs és búza, kisrészben árpa és zab. A jelenlegi árakat felvéve, átlag mázsánként 77z forintjával számítva ki az értéket, 152,137 forintra rúg azon összeg, amely 1883-ban, az élelmezési költségeken kívül, idegen megyei aratóknak fizettetett. Ha ezen öszegbez, mint fentebb emlitém, kiegészí­tésül még 20%-it hozzá számítunk, úgy bátran 24—25 ezer métermázsára tehetjük azon menyiséget, melyet megyénk földmives népe évente másoknak enged át. És ez mél­tán gondolkozóba ejthetné a megye lakosságát, ha iga­zán szükség van-e arra a nagy száma bevándorló idegen aratóra, és nem inkább maguk kereshetnék meg ezen nagy menyiségü életet, mely auyi családnak adhatna tápot és ellátást, s mely nag.v mérvben elősegíthetné jó­létüket és vagyonosodásukat. És itt nyiltan kimondom abeli meggyőződésemet, hogy a hiba, talajunknak aratógép-müvelésre legnagyobb részt alkalmatlan volta, kiválólag népünk munkásságának hiányában, kényelmességében és roäz szokásaiban rejlik. Nem látni azt, csak mináluuk, hogy a nép burgo­nyának és tengerinek még májushó végén, vagy júni­us hóban szántana, midőn már az eke alig járja a megkeményedett, téli nedveiségéből kiszáradt földet. Mi természetesebb azután mint az, hogy eltekintve a silány terméstől, mely még sokszor be sem érik, a kapá­lás épen az aratási idő alatt foglalja el a népet legjob­ban; és igy nemcsak hogy másnak nem mehet aratni, de a magáét is csak elkésve tulszárazon aratja. Nem becsmérlési szándék idézteti fel ezeket velem ; hanem azon őszinte óhaj: bár ismerné fel önmagát, hi­báit és gyengéit a nép, és szorgalmának s munkásságá­nak kifejtése által, szerezné meg magának azt, arait igy idegeneknek kénytelen átengedni. Állításom bizonyosságául felhozom itt egy néhány megye népességi viszonyait: Szabolcsmegyének területe: 4917 □ kilométer; lé- lekszáma: 241,008. Esik tehát egy □ kil. méterre: 43 y2 lélek. Gröinörraegyénck területe: 4275 □ kilométer: lé- lekszáma: 169,064. Esik tehát egy □ kil. méterre: 39'/2 — tehát 4-el kevesebb. Ungmegyének területe: 3052 □ kilométer; lélek- száma : 126,707. Esik tehát egy □ kil. méterre. 41 ‘/2 lélek, — tehát 2-vel kevesebb. Szatmármegyének területe: 6491 □ k. méter; lélek- száma: 293.092. Esik tehát egy □ k. méterre: 45 lé­lek, vagy is csak iy2-el több. Amint látjuk tehát nem a népességi aránytalansá­gon nyugszik Szabolcsmegyének munkás- szüksége; de kiváltképan a nép, és pedig első sorban a földmives nők munkakedv- és szorgalom-hiányán. Mert míg a nők a bevándorló aratóknak töb mint harmadát teszik ki ; mig pl. a sváboknál a nők a kaszával is tudnak bánni, kazlat raknak, és általában minden mezei munkánál a férfiak oldala mellett dolgoznak ; addig nálunk a nők­nek munkája alig számba-vehető. Ezek után áttérek a részletekre. Az egyes aratók keresménye nagyon változott úgy, hogy a legtöbb, mit fejenkint képesek voltak keresni,7 méter mázsára rúgott. Legkevesebb volt két véka, vagyis 44, kiló. Sajnos, hogy egyik esetben sem volt jelezve: menyi ideig dolgoztak az illető aratók. A kiadott rész, élelmezés mellett, 20-tól 13-ig vál­tozott. Egy kivételes esetben Dombrádon 24-dik részre fogadtattak. Élelmezés nélkül 11 és 12-ik részben arat. tak Pilisen és Piricsén szatmári svábok. Az élelmezés éppen oly különböző és változatos, mint a rész. Nagy általánsságban hetenkinti kétszeri főzés mellett 1 </2 kiló szalonna, 2 '/2 kenyér és 2 liter pá­linka adatott betenkint és fejenkint. A keresményt, mely az egyes jelentésekben hol véka-, hol hektoliter, hol métermázsánkint volt kitün­tetve, a könyebb áttekintés végett kilókban számítottam ki. 11,094 arató 20,285 m.mázsát keresvén, e3Ík átlag fejenkint 182 kilo, vagyis circa két köböl, amely menyiség a tényállásnak átlagban meg is felel. Ezek után bátor vagyok felkéroi a tek. közig, bi­zottságot, méltóztassék ezen tiszteletteljes jelentésemet tudomásul véve, bajaink kutfortásának felismerése, és le­hető orvoslása szempontjából, ezt megyénk gazdaközönsé- gének tudomására juttatni; mert itt e viszonyokon nem rendszabályokkal, hanem csakis felvilágosítás, buzdítás és‘ oktatás által lehet segiteni. Méltóztassék ezen jelentésemet a gazdasági egyesületnek is megküldeni ; és szíveskedjék elrendeld, hogy a viszonyok tovább fejlődésének észlel - hetese és a közgazdasági előadó általi megfigyelése vé­gett: ezen aratási kimutatások, minden évben rendesen és pontosabban mint ez úttal, készíttessenek el a köz­ségi elöljárók által, ős gyüjtessenek össze az alispáni hi­vatal által. Melyek után maradok Bogáton, februárbó 10. 1884. a tekint, közigazg. bizottságnak alázatos szolgája, Pscbeier József, közgazdasági előadó. Közlemények a gazdasági egyesület köréből, i 1 A megyei gazdasági egyesület mind élénkebbé vá­ló működéséről f. hó 13-án tartott igazgató-választmányi illés tanácskozása után, nem mulaszthatjuk el a gazda- közönséget tájékoztatni s felsorolni a gazdasági egyesület egy néhány oly tettét, a melylyel a mező gazdasági kul­túra érdekében valóban a megyei gazdák közóhaja szerint jár el. A választmányi ülés első tárgya, az egyesület 1883. évi zárszámadásának bemutatása volt, amelyből meggyő­ződtünk, hogy az egyesület vagyoni erejét is kellően fej­leszti s ezzel igyekszik a sikeres müködhetésnek minden eszközeit megszerezni. A felolvasott jelentésekből kitűnt, hogy van az egyesületnek az 1883, év végével 169 alapitő, 86 rendes és 10 évdijas tagja; tehát a tagok összes száma 265. Az egyesületnek befizetett és künnlevő alapítványi tőkék­ben, alapítványi kamatokban, rendes tagdíjakban, évdi­jakban, ingó és ingatlan leltári tárgyakban 23336 frt. 75 kr. vagyona van. A bevételek 1883-ban 5294 frt 91 krt, a kiadások 5287 frt 20 krt tettek.Ezen összegen kívül részesült az egyesület 1200 frt állami segélyben s nagy menyiségü jelesebb vetőmagvak s egyéb tárgyak díjtalan nyerésében. Az 1200 frt állami segélyből, a már koráb­ban szerzett alappal együtt, 799 frt 44 krt. fordított az egyesület a megye több pontján tartott díjazásokra, 600 frt pedig a kert őb fa- iskola egészen ujjá-alakitására. A jelentés minden résztvevőt meggyőzött arról, hogy a pénzkezelés a mióta azt a »nyíregyházi ipar- és kereske­delmi bank“ vezeti, pontos és kifogástalan. A számodá- sokról szólván, meg kell még említenünk, hogy az 1884 évi bevételek 3673 frt 33 krban, akiadások 3292 frt.-ban állapíttattak meg. A gyűlésnek még ezután következtek érdekes és minden gazdára, aki főleg dohánytermeléssel is foglal­kozik fontosabb tárgyai. Mezőssy László az 1883 évi szept. 17-iki megye bi- zottmányi gyűlésen indítványt nyújtott be, hogy kérvény intéztessék a m. kir. pénzügyi miniszterhez az 1879 évi 4572 számú rendelet megsemmisítése iránt, amely rende-

Next

/
Oldalképek
Tartalom