Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-11 / 6. szám

NYÍBVIDÉ K“

pár száz forint hitelre sikerül ma valamelyik munkakerülő gründernek szert tenni: néhány év alatt 20—30 ezer forinttal zsebében csukja be boltját. Mit törődik az ily ember az ország, a haza hitelével, a solid és tanult kereskedő és iparos tönkrejutásá- val és a közerkölcsiséggel! ? Ha pedig nem bukik meg, kapja magát csinál magából 4—5 kereskedőt, egyetlen bejáratú és czégtt kereskedéséből 4—5 kereskedést. A fűszer-czikkek mellett árul csizmákat, czipőket, felöltőket, fehérnemüeket, kalapokat, kátrányt, fejkötőket keztyűket sat.; vagy rőföskeres- kedése mellett bútor-, bőr- s más raktárokat rendez be;avagy ugyanazon egy városban 2—3 fiókraktárt és melléküzletet nyit: a hazai iparosok halálos veszélyére.

Rendezett államban ilyeneknek nem szabad történni.

Az emberi társadalom azért állott össze, azért tömörült egy egészszé és lépett solidáritásba: hogy az egyesek maguk és családjuk érdekeit köny- nyebben megvédhessék az idegen támadások ellenében.

Egyes iparágak művelésére, egyesek azért szánták el magukat, hogy maguknak és családjuknak tisztességes önfentartási módot biztositsanak.

Kérdem, szükséges az önfentartáshoz és megengedhető rendes államban az, hogy egy iparos 2—3 féle ipart űzzön? egy kereskedő 7—8-féle kereskedői üzletágat vigyen?

Az ily eljárás nem tisztességes életmód, nem szükséges önfentartási eszköz, nem szorgalom, nem iparkodás; hanem egyenes megkárositása, és leszorítása a megélhetés teréről azoknak, akik egyikmásik ipar üzésére magukat kiképezték.

A kereskedelmet tehát szintén rendezni kell. A módozatokra még visszatérek.

Kmetliy István.

Ki legyen a felsöszabolcsi ref. esperes

Az uj »Egyházi törvények« értelmében a püspöktől és egyházkerületi főgondnoktól le a presbyteriumokig, úgy az egyházi, mint világi részről választott minden hivatalnoknak egyházi állásáról le kellett mondani, hogy uj választás eszközöltessék.

Előttem fekszik nt. Lukács Ödön egyházmegyénk volt esperesének 197—-883 sz. körlevele, melyben lelkésztársainak és az egyházi elöljáróknak tudomására hozza lemondását.

Egyházmegyénknek esperest kell vállasztania, mely alkalommal időszerűnek vélem az esperesi hivatal fontos voltáról röviden szólani.

A társadalmat polgári és egyházi törvények tartják fenn kölcsönösen. A kettőnek együttes hatása a közös jólét biztos záloga.

Az egyházmegye a társadalom kebelében alakult oly erkölcsi testület, mely az egyházkerületi hatóság után, esperesét ismeri első egyházi hivatalnokának ; a maga jogait annak elnöklete ulatt gyakorolja, érdekeit felsőbb helyeken is védi, a vallásosságra íelügyel az egy házak javainak kezelését ellenőrzi, a belhivataluokokat hivatalos teendőik pontos teljesítésére szorgalmazza, a jókat erkölcsileg jutalmazza, a hanyagokkal fenső bőséget érezteti; a sürgős, halaszthatlau ügyeket az egyházmegye nevében elintézi, az eredményről elszámol, stb.

De ki volna képes előszámlálni azon sokrendü kötelességet, mely az esperesi hivatallal van összekötve.

Az esperes a vallás első őre az egyházmegyében.

Pont nyolcz órakor a tetthelyen valék. Barátomat már a teremben találtam.

— Előbb kész lettem, mint gondolám, — mondá zavarodottan. — Julia segített . . .

— Kitűnő! a feleség természetes munkatársa férjének.

— Itt van — mondá Julia, — Nehéz volt vele az önmagától érthető alap okot megértetni.

— De miként gondolhatám — dadogá Rudolf. — Gondold csak! segíteni Lenkhardt filosophiai leveleinél 1 Szeretném azon szerzőt látni, aki nejére ily kényes tárgyat bizhatna ... I

— Miért ne ? Az anyag össze volt gyűjtve, a munka háromnegyede készen, azonkívül a mű tartalma meglehetősen élt emlékemben.

— Igaz, igaz, a kísérlet szerencsésen sikerült ; de még sem tudhattam, hogy ily kiváló tudós vagy.

— Bizonyára nagysád 1 kegyed meglep — mondám az őszinte csodálat kifejezésével. — Mély tudományosságot igényel egy Lenkhardt müve.

— Nem igaz? Én is azt mondám — kiáltá Rudolf élénken — Azt hittem, hogy a mai nők csak so- nátákkal foglalkoznak. Nagyon szeretem, hogy csalatkozom. Négy szem többet lát, mint kettő s teendőim sokszor csakugyan olyannyira felhalmozódnak, hogy fejem sem szabad. De nem ülnénk már vacsorához Júliám?

— Azonnal — mondá az órára tekintve. —

Pár perez múlva egy csinosan berendezett étterembe tértünk, amelynek tekintete bennem majdnem fájdalmas érzést keltett. Ha visszagondoltam hideg, magános lakomra, szinte megirigylém barátom sorsát. Rég nem éreztem magamat oly jól és otthonosan, mint a »Yörös Jula« theaestélyén.

Kilencz óra felé visszatértünk a terembe. Rudolf felkérte nejét, hogy olasz népdalt énekeljen, ügy véltem, mintha futólag elpirult volna, de utóbb zongorához ült s játszott. Rudolf oly odaadással hallgatá, minőt nem

A vallás az emberiség összetartó kapcsa. Ha a társadalom intézői megakarnak felelni magasztos hivatásuknak, első és legszentebb kötelességük a vallásosság ápolása. Ha a nép vallásos, minden jóra kész; ha vallástalan, a társadalomra nézve felettébb káros bűn lesz nála uralkodó ezer meg ezerféle alakban úgy, hogy a legüdvöseb intézkedés is meghiúsul eredményében. A vallás teremtő ereje messze kihat a társadalmat alkotó különböző néprétegek közé ; megismerteti kötelességeivel, úttörője lesz a polgári törvényeknek, miáltal rendithetlen alapja vettetik meg a nemzetek jövőben való megállhatásának szellemi és anyagi felvirágzásának !

Az egy valláson levők külön nemzetiségök mellett is, előzékenységgel, mondhatom szeretettel vannak egymás iránt, ami által erejük szükség esetéu tetemesen növekszik. A vallás egyeseket boldogít, a békés családi hajlékot szentélylyé avatja, melynek legerősebb támasza a tiszta erkölcs; a nemzetek nagyjai közjólótre ezélzó nemes eszméinek megvalósítására pedig legalkalmasabb talaj.

De a vallás csak addig lehet boldogító, inig sze- reteten és türelmen alapul, mihelyt vakbuzgósággá aljasul, türelmetlenné lesz, mindenre kész, ami éppen a vallásossággal nem egyezik. A múlt borongós homályából ma is felénk csillámlanak az áldozatul esett mártírok mág- jáinak tüzoszlopai. Az ártatlanok al'cza kipirul a történelem lapjain, melyekre a jövő századai sem leszuek képesek az örök feledés leplét borítani. Midőn hallani véljük a gályarabok súlyos bilincsének kisértesies csörgését; vagy a vallásháborúk vértől pirosló harezmezejére visz emlékezetünk: szivünkből üdvözöljük a béke angyalát, mely a különböző vallásfelekezeteket egyáshoz közelebb jutni se- géli . . . !!

A tanügynek első autonómikus őre az esperes az egyházmegyében.

Nem képzelek olyan embert, ha nemzetünk szülöttjének vallja magát, kinek legforróbb óhajtása a tanügy hovatovább fejlesztése ne volna. Ha a nemzet egy test, annak éltető lelke a tudomány, mely nélkül tetszhalottá válik. A tudomány szilárd alap, mely a népek léteiét világrázó eseményekkel szemben is biztosítja'.

Nemzetünk úgy áll Európa népei között, mint háborgó tenger közepéből kiemelkedő szírt, mely ha nem lesz képes a dúló elem erejével daczolui, a számára megásott kulláinsirba omlik alá; s felette, gyászima helyett, a győző örömrivalgása harsán fel. Ha a tudomány sokszorosítja nemünk ellen-álló képességét: őt üdvözli a győzelem napja először, sugárból font koszorút illeszt vérárból kimagasló fejére . . . !

A tudomány a nagy természet titkaiuak avatott fürkészőjévé emeli az embert. Megnyitja előtte az égboltot, hogy abból olvassa a kétes jövő némely eseményeit; a tenger és száraz keblébe rejtett kincsek felkutatásához alkalmas eszközökkel segíti, miáltal anyagi jóléte felvirul.

Mindezt úgy érhetjük el, ha lelkes, fáradhatlan vezetők lobogtatják elől a haladás zászlaját ; akadályt nem ismerő léptekkel, ernyedetleu kitartással egyengetik az utat a kitűzött czél felé.

Az esperes az igazságszolgáltatás miutaképe az egyházmegyében.

Hányszor megtörténik, hogy állásuk fontosságát nem ismerő, a vele járó terhek viselésére képtelen, nem eléggé jóakaratu egyének lépnek egyházi pályára, mi által a vallásosság lazul, az erkölcs beteggé lesz, az egyházi javak elzülleuek. Ily esetekben az esperes atyailag intő, majd hajthatlanúl kell, hogy szigorú legyen. A »primus inter pares«-t vallókkal, szemben fejtse ki akaraterejét a hivatali tekintély javára !

Ha visszatekintünk a múltba, egyházmegyénkben örvendetes haladást észlelhetünk a vallás, tanügy, és anyagiak terén egyaránt. Kinek köszönhető mind ez ? Ha ezt eltaláljuk, készen vagyunk akkor az e czikk elején álló kérdésre adandó felelettel is.

S. L.

mertem volna feltételezni róla. Midőn bevégzé dallamát, csaknem győzelmes pillantást vetett reám.

— Nemde a legkedvesebb — mondá némi szünet után. — Megesküdnék az ember, hogy a dalt a nép szájából t-anulá.

— Nem volt nagysád soha Itá iában? — kérdém.

— Sohasem. — viszonzá fejcsóválva.

— Mihelyt szabad leszek, oda utazunk. Meg kell ismerned kedvelt költőid honát. Mit gondolsz?

— Egyelőre időnk lesz még — viszonzá barátságos mosolylyal. Gondold meg, mennyi teendőid vannak.

— Pahi Öt-hat hetet csak szakíthatok. Az ember megkíván egy kis nyugalmat is . . . Annál maradunk. Tavaszszal Itáliába utazunk. S most adj valami hazait elő. Ördög tudja, én nem igen kedvelem a trillázást, de a te hangodban valami különös megragadó van, nem úgy, mint más nőknél.

Még_ sohasem hallottam oly bensőséggel játszani, mint. őt. Önkéntelenül megborzadtam e hűtlen férfira gondolván, aki még ma előttem Edithről rajongott midőn a jövőre gondoltam, amikor e szerencsétlen nő kétségbeesésében sírba dől . . .

De mi volt az ? Nem hasonlitott-e most Rudolf inkább egy megbüvölt imádóhoz, mint egy csalóhoz? Nem vonaglottak-e ajkai, mintegy szive legbensőbb pontját érintettnek ? Bizonyára úgy ült ott, mintha aja- kán soha egy gúnyszó nem sikamlott volna el, És most felállt, komolyan ünnepélyesen hallgatva és az épen dallamát bevégzett Júliához lépett és — megcsókolta homlokát.

Azt hittem, álmodom ; Rudolf azonban nem sok időt engedett a gondolkozásra. Amásik perezben ismét a régi volt.

— Nem művésznő? kérdé, mialatt hintaszékébe ülve a tele pohár után nyúlt.

A fiatal nőnek nehány mitsem jelentő bókot mondtam. Egész este oly szórakozott, oly gondolkozó, oly magam mai is meghasonlott voltam, hogy a társalgás csaknem egészen a fiatal házazpárra szorult. Egész éjjel a »Vörös Jula» melodikus hangja zengett fülemben. (Folyt, köv)

Vidéki levelezések.

Nagy-Kálló, 1883. februárhó 6.

A n.-kállói ifjúság, az itteni nőegylet alaptőkéjének gyarapítására, folyóhó 3-án a megyeház n agytermében batyubált rendezett.

A megyeház nagytermét a rendező urak valóságos paradicsommá varázsolták, amelyben Nagy-Kálló és környékének inteligens szépei reggelig áldoztak Terpsicho- rének. Semmi sem hiányzott a jó kedélyhangulat fokozásához. Elegáns, 3zép hölgykoszoru elég tánezos, józene, kitűnő lukullusi ételek és italok teljes bőségben. Az eredmény is kielégítette a várakozást.

A toilettekben a szatten, selyem és atlasz volt képviselve. Az ember mintegy elbűvölve megállt a varázstól, amelyet a nölgykoszoru, mint a tenger habjaiból kiemelkedett szilfid nimfák reá gyakoroltak.

A hölgyek közt ott láttuk Kállay Akosné őnagysá- gát bájos két leányával, Szerén és Juliska kisasszonyokkal, előbbit brokát atlasz ruhában csipkével virággal díszítve, utóbbit krémszínű toilettben; Lessich Erzsi kisasszonyt Miskolczről krém kasmír, atlasz derékkal; Már kisasszonyokat Nyíregyházáról kék selyem toilette- ben ; Ballog Ida kisasszonyt Geszterédről fehér moll rózsaszín tarlatannal áttörve, szatten derékkal; Holló nővéreket rózsaszín szattenben; Nagy Ilona kisasszonyt rózsaszín szatten, fekete bársony derékkal; Janthó kis asszonyt krém kasmír ruhában; Borsi kisasszonyt virágos szatten ruhában; Helyettya kisasszonyt krém szatten, bordóselyem derékkal; Kovács Ilona kiasszonyt brokát atlasz ruhában virággal csipkével díszítve; Sze- csődy kisasszonyt rózsaszín selyemben fehér gazürre áttörve; Fekete Mariska kisasszonyt Nyíregyházáról, halvány rózsaszín atlasz ruhában; Dudinszky Emilné úrnőt fehér szaténban fekete bársony diszszel; Pásku Julia kisasszonyt fehér szatten ruhában; Huszti Erzsi kisasszonyt virágos szatteuben: Dienes Janka, kisasszonyt rózsaszín szatten ruhában stb. stb. Jelen voltak továbbá a uőegylet tagjai közül: Ferencziné elnöknő, Buday Fe- reuezué alelnöknő, Berethőyné pénztárnoknö, dr. Jósa Andrásné, dr. Lórencz Gyuláué, Hvezda Károlyné, Kis Rezsőné, Görömbei Péterné, Lengyel Endréné őnagysá- gaik stb. stb.

Éjfélkor az étterembe vonultak a vigadók az étvágy kívánalmait is kielégitendők. Az asztal akár egy herczegi asztallal kiállotta volna a versenyt. Németh Illés tanár ur felköszöntette az elnöknőt, Görömbei Péter ref. lelkész ur a nőegylet összes tagjait; Buday Fe- rencz ügyvéd ur a nőegyletet, dr. Jósa András ur szintén a nőegyletet, Kuti Zsigmond ur Buday Ferencz- nét, mint a nőegylet eszméjének megpenditőjét.

Midőn a lelkes buzgó elnöknőnek, az egylet nevé- beu küszenetet mondok, ernyedhetlen fáradozásáért, kötelességemnek ismerem különösen Kis Rezsőné urhölgyet kiemelni, aki semmi fáradságot nem kiméit és mindent elkövetett, hogy a magyar vendégszeretet netovábbjával a vendégeket minden tekintetben kielégítse. —i.

Oros, 1883. januárhó 31.

Egy minden tekintetben felettébb jól sikerült táncz- mulatságuak voltunk szerencsés tanúi a múlt hó 28-án Oroson. Az ott lakó öt inteligens család összeállt és vállalkozott rá, hogy a róm. kath. templom körülkerit- hetése czéljából, egy zártkörű batyubált rendeznek. És lön, a mint mondák. Kétségkívül merész elhatározás volt Oroson nobel bált rendezni akkor, mikor az ily-féle mulatságok Nyíregyházán sem valami fényesen prosperálnak. Nem is hiányoztak egyesek, akik jóakaratulag figyelmeztették az illetőket szándékolt tervök nagyon valószínű balsikerére; elfelejtvén a költő biztató szavait:

»Küzdj s ha hőn küzdél, az akadályok tetője lapossá simuland előtted«. (Bajza.)

Annál jobban tudták és bíztak azok igazságában a rendezők. Bizalmok nem is hagyta őket cserben. A r. kath. iskola elég tágas termében Halászból, Kálióból, Kemecséről, Napkorról, és Nyíregyházáról oly jóvérű, mulatni szerető fiatalság gyűlt egybe, hogy a jókedv, kedélyesség és lelkesültség, amely a keblekben este 9 órakor elfoglalta trónusát, még reggel 7 órakor sem kívánkozott onnan leszállani jeléül, hogy Terpsichore asszonyság e bálban mindenki iránt kegyteljes volt, meg a születendő kerítés iránt is; beszámolván annak javára a 30 frt kiadás levonásával fennmaradt 120, mondd egy- százhusz forint tiszta jövedelemmel. Eunek egy része (43 frt 60 kr.) a Kraszuay Erzsiké és Mikecz Ilka urhülgyek által kedves ügyességgel és tapintatos kímélettel elárusított szivarból, cigaretteből folyt be. Fogadják a rendezőség elismerését és köszönetét úgy e nemes urhölgyek fáradozásaikért, valamint özvegy Kállay Bertalanná ő nagysága azon nagylelkűségéért, melynélfogva noha már előbb is szépen áldozott e czélra a maga részéről, ezúttal is 10 írttal, két kis unokája részéről 4 írttal volt kegyes hozzájárulni a bál anyagi sikerének kivívásához

De ugyanekkor nem feledkezhetünk meg, nem szabad megfeledkeznünk azon úrnőről sem, akit a szellemi, az erkölcsi siker kivívásában illet az oroszlánrész. Ez úrnő Kállay Jenőné ő nsga, ki este elsőnek érkezve, a mulatság folytában elbájoló kellemeivel, lebilincselő nyájasságával, szeretetreméltó társalgásával a kedélyeket folyton villanyozva, reggel mint bál királyné utolsónak távozott a teremből.

Köszönettel tartozik még és szívesen rója le hálaadóját a rendezőség azon t. urak iránt, akik noha a mulatságban részt nem vettek, a jótékonyczél iránti tekintetből adományaikat beküldeni kegyeskedtek. így küldtek Kállay Ubul, Kállay András és dr. Józsa András urak 5—5 frtot, Hvezda Károly ur 2 irtot, Berettői János, dr. Bleuer Miklós, Buday Ferencz, Ja- kabos István és Mihalovics Ferencz urak 1—1 frtot.

A többiek valamennyien, akik csak legcsekélyebben is tényezői voltak az orosi kerités-bál sikerének, találják jutalmukat abban, mit a költő igy fejez ki: »Mint a rózsa bibor-ága Minden virág legszebb virága :

Úgy a legemberibb erény

Rózsája — a jótétemény*. ■ Garay»