Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

nyesülhet. Mindegyik nemzetiség más-más áspirá- cziók hatalma alatt áll. Csak az alkalomra vár, hogy vagy egyik, vagy másik emelhesse érvényre takargatott czélját és törekvését. Ez állapot nein lehet üdvös az egy czél felé törekvő államban. Ez abnormis állapotot meg kell szüntetni.

Eddig tagadhatatlan, hogy a politikai, műveltségi és gazdagsági túlsúly a magyar elem birtokában volt, és még ma is ott vau. De lehet, hogy e viszony meg fog változni. Az a kérdés tehát, hogy a magyar faj, mely Magyarországot alapította, s közel ezer éven át megtartotta s a műveltség oly fokára emelte, amelyre e hazában egyik nemzetiségi töredék sem fog soha emelkedni: a politikai és társadalmi felsőbbséget megtartsa-e továbbra is?

A felelet rá az, hogy igen. És meg fogja tartani minden áron. Ehhez neki joga is, hatalma is van. Csak az a kérdés, hogy miként?

Szeréntem e kérdés úgy oldandó meg, amint azt egyrészről az önfentartás ösztöne föltételezi, más részről pedig a magyar nemzet becsülete és állami érdekei parancsolják.

Az említett fensőbbséget tehát, csakúgy tarthatja meg a magyar elem, ha ő lesz az erősebb. De ez erő alatt nem a nyers erő értendő. A nyers erő és hatalom nem mindig dönt. A mandzsuk meghódították Chinát, elfoglalták a trónt, s végre maguk is chinaiak lettek. Beolvadtak az általuk meghódított népbe. Ez különben kicsiben Magyar- országon is megtörtént már. Az ország felső részein nem egy magyar község lett tóttá. Miért? Azért, mert a hóditó letette fegyverét; nem tudott, vagy nem akart hatalmával élni.

Vegyük tehát a hódítás fegyverét kezünkbe ismét; de ne a régi fegyvert. Vegyük kezünkbe a köz- mivelődés fegyverét. Ez pedig nem lehet más, mint a nemzeti nyelv hatalma. Ezt kell terjeszteni a lehető legszelídebb eszközökkel, a hazában szerte lakó nemzetiségek közt. Ne nézzük le, ne gúnyoljuk ki őket, mint századok óta tette a magyar elem, és még ma is teszik sokan. E neveletlen vonást ki kell törülni a magyar nép szivéből és szokásaiból. Ne csak az iskolákban, ne csak a sajtó utján, ne csak az egyesülések közvetítésével, hanem a közéletben a szeretet hangján is terjeszszük és kedveltessük a nemzeti nyelvet. Győzzük meg a nemzetiségeket, hogy a hazai anyanyelv szeretete és elsajátítása, csak szorosabbra fogja fűzni köztünk a százados köteléket; hogy saját szellemi és anyagi érdekük is követeli az országos nyelv teljes adoptálását és kultiválását; hogy csak öszszetarlás tesz nagygyá egyeseket úgy, mint társadalmakat és államokat.

Ha igy terjesztjük, ha ekkép szerettetjük meg a haza nyelvét a nemzetiségekkel: a hazaszeretet is nagyobb terjedelmet fog venni a polgárok szivében és lelkében, s többen lesznek, akik a hazát, a közös édesanyát szeretni fogják.

Kinetliy István.

Szabolcsmegye rendkívüli közgyűléséből.

(Januárhó 8.)

Főispán ur ő méltósága szívélyesen üdvözölvén a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, a törvényben alapuló jogánál fogva, a következő tiszte.etbeli tisztviselőket nevezi ki.

Dr. Baruch Mór és Révész Miksa eddigi tiszteletbeli főorvosokat tiszteletbeli főorvosokul, Katonka Albertet ésPalaticz Lajost, tiszteletbeli jegyzőkul, Lévay Sándor, Janthó Kálmán, Menyhért János és Markus Károly ügyvédeket, tiszteletbeli tiszti ügyészekül.

Főispán ur ő méltóságának ezen eljárása tudomásul vétetvén, a kinevezésről Zoltán János alispán és a kinevezettek jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendeltettek.

Főispán ur ő méltósága értesíti a megye közönségét, hogy az 1883-ik év végével az 1876. VI. t. ez. 4. §-a értelmében Borbély Gáspár, Bodnár István, Gencsy Albert, Gaál Elek és Kállay Leopold közigazgatási bizottsági választott tagok működési ideje lejárván, azok helyére uj tagok választandók.

E czélból a - szavazás elrendeltetvén és azonnal megejtetvén: főispán ő méltósága a szavazás eredménye folytán Bodnár Istvánt (71 szóval,) Gencsy Albertet (61 szóval), Gaál Eleket (54 szóval,) Kállay Leopoldot (43 szóval), és Borbély Gáspárt (42 szóval), a megyei közigazgatási bizottság megválasztott tagjainak kijelenti.

Olvastatott az állandó választmánynak az állandó választmány tagjaiul beválasztandó bizottsági tagokra vonatkozó javaslata.

Az állandó választmány javaslatával szemben Hra- bovszky Gvidó és 19 bizottsági tag az állandó választmány tagjaiul, az általuk beterjesztett lapon feltünte- tetett bizottsági tagokra nézve a névszerénti szavazás elrendelését kérvén

Főispán ur ő méltósága a szavazást elrendeli.

A beadott 102 szavazatból az áliandó választmány javaslata mellett 72, az ellenjavaslatra 30 szavazat adatván be, az állandó választmány tagjaiul beválasztva lettek: Szentmiklóssy László Gaál Elek, Szesztay Károly, Krásznay Gábor, dr. Jósa András, Gergelyt! Ferencz, Kállay András, Székely Benedek, Borbély Gáspár, Kiár

„N Y ÍR V I D É It“.

Dávid, Liptay Károly, Bleuer Miklós, Okolicsányi Lajos, Miklós Ferencz, Szoboszlay József, Propper Sámuel, Gencsy Károly, Molnár Ágoston, Gencsy Albert, Kerek- réty Miklós, Lukács Ödön, Farbaky József, Nyiry János, Szunyoghy István, Yályi Ferencz, Héczey László, Pilissy Lajos, Szögyényi Emil, Mandel Eduárd, Fekete István, Mesko László és1 Harsáuyi Menyhért.

Ezen választmánynak hivatalbóli tagjai: a jegyzők ügyészek, árvaszéki elnök és főszámvevő.

Főispán ur ő méltósága az 1870 XLII. t. ez. 22 §. értelmében és alapján, az igazoló válaszmány elnökéül Kraszuay Gábort, tagjaiul Yerzár István, Boduár István és Baruch Mór bizottsági tagokat nevezvén ki: a megye közönsége által Lukács Ödön, Gaál Elek, Szesztay Károly, Bencs László és Fekete István választattak meg.

Főispán urő méltósága felhivána közgyűlést az ál- laudó bíráló választmány tagjainak megválasztására, az 1870. XLII. t. ez. 38 §. alapján megválasztattak : Geu- csy Károly, Zoltán Ödön, Székely Benedek, Kállay Jenő és Bartholomaeides János.

Ezután az 1874. XXXIII. t. ez. 20. §. értelmében a központi választmány lúgjainak megválasztása kerül- vóu szőnyegre, megválasztattak: Bégányi Ferencz (53 szóval), Gencsy Sámuel (53 sz.), Okolicsányi Lajos (63 sz.), Péchy Gyula (53 sz.). Miklós Ferencz (53 sz.), Miklós László (53 sz.), Gaál Elek (52 sz.), Székely Bnedek (52 sz.), Borboly Gáspár (52 sz.), Liptay Károly (52 sz.), Zoltán Ödön (52 sz.), dr. Jósa András (52 sz.), Megyery Gábor (62 sz.), Kállay Jenő (51 sz.), üj. Szikszay Pál (51 sz.), ifj. Mikecz János (51 sz.), Fintor József (51 sz.), Okolicsányi Géza (51 sz.), Böszörményi Kornél (50 sz.), Kállay János (50 sz.), Szent- miklósy László (50 sz.), Héczey László (50 sz.), Vido- vich Antal (50 sz.), Boros László (50 sz.), Be kény Péter (49 sz.), Szabó László (47 sz,), Vályi Ferencz (47 sz.) Bleuer Miklós (36) szavazattal.

Az egészségügyi bizottság tagjaiul, az 1876. XIV. tcz. 163. §. alapján megválasztattak : Kállay András, Lukács Ferencz, Fráter Sándor, Liptay Károly, Borbély Gáspár, dr. Gara Leó, dr. Baruch Mór, dr. Trájtler Soma, Borús Lajos, Kállay Jenő, dr. Bleuer Miklós, Gaál Elek, dr. Meskó Pál és Somogyi Rezső.

A népnevelési bizottság tagjaiul megválasztattak : Bay István, Baruch Mór, Bleuer Miklós, Bleuer Mór, Boduár István, gr. Dessewlfy Aurél, Dósa József, gr. Forgáeh László, Gencsy Károly, Gaál Elek, Harsányi Menyhért, Járrny Ödön, Jósa András, László Alajos, Leffler Soma, Liptay Béla, Liptay Károly, Lukács Ödön, Mandel Eduárd, Nyiry Jáuos, unody Géza, Pazar István, Pilisy László, Ujfalusy József, Szesztay Károly, Sunna István, Szomjas József, Szabó Endre r. k. tanító, Szóntíy Gyula ág. evaug. tanító, Varga Antal ref. tanító és Guttmun Jakab izrael. tanító.

A megyei lótenyésztési bizottmány tagjaiul megválasztattak: Gróf Dessewffy Alajos, Bekény Péter, Tóth Lajos, gr. Vay Tivadar, Bleuer Leopold, Miklós László, gr. Forgáeh László, Járrny Miklós, Gencsy Albert, Pscherer József, Liptay Béla, Czobel István, Bencs László, Marsaiké Géza, Nádasi Mihály, Nagy Károly és Bleuer Béla. (Elnök gr. Dessewffy Aurél.)

A megyei lóavató bizottság elnökéül 1884-re a nyíregyházai kerületbe Kállay Jenő, a nagy-káilóiba Gaál Elek, a tisza-lökibe Oláh József, a kisvárdai'kerületbe Liytay Károly bizottsági tagok választattak be.

A megyei statisztikai bizottság tagjaiul, a hiva- talbóli tagokon kívül, a.következő bizottsági tagok választattak meg: Lukács Ödön, Stern Emánuel, Számuely Lajos, Miklós Ferencz, Liptay Károly, Gaál Elek, Nyíri János, dr. Bleuer Miklós, Jäger József, Fitkonidesz Péter, Bay István és dr. Baruch Mór.

A megyei kórházi választmány következőképen alakíttatott meg:

Elnök : az alispán, tagjai hivatalból: a főjegyző, főszámvevő, pénztárnok, főügyész, főorvos, kórházi alorvos, korházi gondnok; választottak : dr. Bleuer Miklós, Liptay Károly, Miklós Ferencz, Székely Benedek, dr. Baruch Mór, Kraszuay Gábor, Kerekréty Miklós, Fe- reuczy Bertalan, Görömbei Péter, Kállay Jenő, Surina István és Kállay Zoltán.

A jegyzői szigorló bizottság tagjaiul, a hivatalo sokon kívül megválasztattak : Géczy Ádám, Virányi Jáuos, Lányi Antal, Meskó László, Lukács Ödön és. Somogyi Gyula bizottsági tagok.

A jegyzői nyugdij-intézeti választmány tagjaiul megválasztattak: Miklós Ferencz, Liptay Károly, Gencsy Károly, dr. Bleuer Miklós, Kraszuay Gábor, Mtiskó László és Pscherer József bizottsági tagok; továbbá Virányi János, Lányi Antal, Géczy Ádáui, Nagy Kálmán, Moravek Gusztáv, Szalatnay László és Nagy Sándor községi jegyzők.

Árvaszéki kültagokul, az 1877. XX. tcz. 178. §. értelmében, Mezőssy László, Kállay Jenő, Bodnár István, Palánszky Sámuel, Székely Benedek, Szesztay Károly, Propper Lajos választattak meg, kik az árvaszéki ülésszakban döntő szavazattal bírnak. 100.

Itöziigyelí.

(A főrendiház reformja.) A főrendiház reformjáról részben a már ismert határozatokra vonatkozólag a »Bud. Corr.« hiteles informáczió alapján megerősíti, hogy a jövendőbeli főrendiház egy harmadát kinevezett tagok, két harmadát a különböző hitfelekezetek magasabb egyházi méltóságainak képviselői — a czimzetes püspökök és apátok kivételével — továbbá ama grófok és bárók fogják képezni, akik legalább is 3000 forint egyenes állami adót fizetnek. Ezzel azonban semmi esetre sem lett volna kimondva, hogy a czimzetes püspökök és főispánok a főrendiházi tagság tekintetében inkorn- patiblisek volnának ; sőt a főrendiház élethossziglan kinevezendő tagjainak kinevezésénél első sorban épen a főispánokra, akik eddig élénk részt vetlek a tanácskozásokban, lesznek tekintettel.

(Uj magyar miniszterek.) A >Wr. Alig. Ztg.«-nak jelentik Budapestről, hogy legközelebb három magyar miniszter kinevezése van kilátásban. Mindenek előtt természetesen a honvédelmi miniszteri állás töltetik be ; azután Pauler Tivadar igazságügymíniszter hagyja el székét. Végül pedig a közlekedés-ügyi minisztériumban áll be változás. A kinevezendő miniszterek személyéről az említett bécsi lap nem tud semmit, csak anyit jegyez meg, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök szeretne a mérsékelt ellenzék férfiai közül minisztereket szerezni, de erre nincsen semmi kilátása.

A rendezett tanácsú városok tisztviselői, valamint a községi elöljárókra nézve is felmerülvén azon kérdés, hogy ezek a városi tisztujitásnál, illetőleg az elüljáró- választásnál szavazhatnak-e: a belügyminiszter, mint értesülünk, ezeknek szavazati jogát a tisztújító gyülése- ken, ugyanazon okból, mint a megyei tisztviselőkét, megállapította.

A városi vámok kezelése, s az ezen vámügyekben előforduló vitás kérdések, felfolyamodások sat. elbírálása körül országszerte egymástól igen eltérő gyakorlat kö- vettetvén úgy, hogy egy és ugyanazon természetű vámkérdések, egyik városi törvényhatóság által, a belügyi, másik a kereskedelmi, avagy a közlekedési miniszter felülbirálata alá bocsáttattak, s felül is vizsgáltattak: az egyöntetű eljárás megállapítása iránt, az említett minisztériumok közt tárgyalások folynak. A végmegállapodás már közelebbre várható.

A főispánt a megyében, egy újabb belügyminiszteri határozat szerént, az alispán csak azon esetben helyettesítheti, ha az alispánt a kormány arra különösen fölbatalmazza. »

(Országos kiállítás.) Zichy Jenő gróf az 1885-ki budapesti általános kiállítás országos bizottságának egyik elnöke, a kerületi kiállítási bizottsághoz a következő körlevelet intézte: »A bejelentési határidő lejártának közeledtével több oldalról azon kérelemmel fordultak hozzám, hogy a bejelentési határidő, térdijfelemelés nélkül, meghosszabittassék. Minthogy a kiállítási bizottságok több helyen elkésve alakultak meg, s igy a bejelenteni szándékozók a kitűzött rendes határidő alatt sok esetben,^önhibájukon kívül, nem jelenthették be tárgyaikat); minthogy továbbá, az általános szabályzat értelmében, az országos bizottság fel van hatalmazva arra, hogy a kiállításra tárgyakat a bejelentési határidőn túl is térdijfelemelés uélkül elfogadhasson: mindezeknél fogva, tájékozás és a kiállítani szándékozók megfelelő felvilágosítása végett, (értesítem a t. bizottságot, hogy mindazon bejelentésekre nézve, amelyek az illetékes bizottság elkésett megalakulása miatt nem nyujtattak be a kellő időben, úgy nemkülönben azon tárgyak kiállítására nézve is, a melyok a kiállítás emelése érdekében szükségesnek mutatkoznak, a rendes térdijon felül megállapított 10 százalék tírdijtöbblet elengedése kilátásba helyezhető. Erről a t. bizottságot oly felkéréssel értesítem, hogy a bejelentések felküldése alkalmából esetről esetre adjon véleményt a tekintetben, vájjon az illető bejelentésre nézve a térdij többlet elengedését ajánlatosnak tartja-e?«

Vidéki levelezés.

Napkor, 1884. januárhó. 5.

Tekintetes szerkesztő ur 1

Egy igen kedves és szép társadalmi és valláserkölcsi ünnepélyes cselekményről vagyok bátor becses lapjának olvasóit értesíteni, amelynek a közelebb lefolyt karácsonyi ünnep alkalmából kis községünk boldog színhelye volt.

Ez ünnepélyes cselekmény a helybeli rom. kath népiskola tantermében felállított karácsonyfa volt, a néhai boldog emlékű Jósa Péter és Dósa József plébános urak által letéteményezett alapból.

Az üunepélyre nemcsak az iskolás gyermekek, hanem a község nagyjai is nagy számban seregeitek össze.

Főtiszt. Dósa József ur megérkeztével a már előre megállapított rend szerént megnyittatván az ünnepély, a szavalatok sora kezdetett meg. A szavalati előadásban leginkább kitűntek Rákosi Mihály, Gergely Ida, Rákosi Marina, Lika János, Lekl János, Szél Juliána és Kri- zsán András.

A szavalatot az ajándékoknak kiosztása követte. Kiosztatott 14 lábbeli, 6 kendő 8 felöltő ugyan annyi szegény sorsú, de jő magaviseletü tanúló közt.

Az ünneyélyt egyik tehetséges növendék zárszavai rekesztették be; meleg szavakban fejezvén ki sokszoros háláját a kedves emlékű ünnepély kezdeményezőjének, f. t. Dózsa József plébános urnák, aki nemcsak ügybuz- gó tevékenységgel gondozza egyház-községének tanügyét, de ha esetleg az anyagi támogatás szüksége is előáll, akkor is bőkezűen hozza meg áldozatát a népnevelés oltárára Nehogy azonban e nemes ügy előbbre vitele körül szerzett bokros érdemeinek e helyütt nem is szándékolt felsorolása, személyes hízelgésként tűnjék fel a t. olvasó közönség előtt: ném érintem a dolgot körűimén) esebben; mert midőn a tények fényesen igazolják különben is a valót, akkor a jótettek önmaguktól találják meg a jutalmat az öntudat boldogító örömében a nélkül, hogy az talán e szerény sorokba nyerhetne, habár eléggé illetékesen, méltó kifejezést.

Hálásan kell még ez alkalomból megemlítenem Nagyságos Kállay Leopold és tek. Simák István urak áldozatkészségét, akik a karácsonyfára küldött kegyes adományaikkal is kegyeskedtek az apró népség boldogító örömét jelentékenyen emelni.

Midőn eme nemes emberbaráti és valláserkölcsi cselekményről e lap hasábjain, a t. szerkesztő ur szívességéből megemlékezni szerencsém volt: azon őszinte óhajomnak kívánok e kedves alkalommal kifejezést adni, miszerint adjon a gondviselés több ily lelkes, jóakarót iskoláinknak, hogy vállvetve, megosztva a nagy munka édes terheit, tanügyünket mielőbb az óhajtott fénypontra emelhessük, s áldást-hozó gyümölcseit, egy szebb jövőben lehessünk szerencsések igen-igen sokáig boldogul élvezni. Úgy legyen! r. 1.