Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-25 / 47. szám
47. szám. IV. évfolyam. Nyíregyháza, 1883. november 25. KÖZLÖNYE. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. Á SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS ü®* IMegJelenili hetenkint egyszer v asárnapon. 'S® Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre........................................................4 frt. Félévre.............................................................2 » Negyedévre .......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendeiések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba. Elek kiadótulajdonosok könyvnyomd;íjához(nagy-debre- 1 czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldétni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldborger A. V. által Budapesten.^Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban ít Horn & Comp által Hamburgban. Szóljunk tehát e három hatalmas faktorról egymás után. Kutassuk és szemléljük, hogy a közművelődés terjesztése s ez által az általános magyarosítás érdekében, mit tegyen a társadalom, mit tegyen az állam és mit tegyen az Egyház? A társadalom nem tehet nemesebb, hazafiasabb dolgot, mintha a magyarosítás ügyét keblére ölelve, a magyar közinijvelődés terjesztésével minden lehetőt elkövet, minden eszközt és szert mozgásba hoz arra nézve, hogy mód és alkalom nyujtassék idegen ajkú honfi- és polgár-társainknak, akik velünk együtt éreznek, az édes házai nyelvnek elsajátításához. Második honfoglalási hadjárat lesz ez nem öldöklő s járomba hajtó fegyverekkel, hanem a szellem humánus és szolid,' s legszebben épen gyöngédségében nyilvánuló hódi tó erejével és megnyerő hatalmával. Avagy lehet-e szebb és áldást terjesztőbb törekvés, mint az ősök nyelvét elfeledő és nem értő unokák ajkain és szivében meghonosítani a magyar szót, az állam hivatalos nyelvét: hogy ez által a hazát megszerettessük velük, politikai jogaik öntudatos gyakorlására megtanítsuk, a testvériség kötelékeit egymás közt szorosabbra fűzzük, az életet köztünk kellemesebbé s magát a megélhetést könyebbé tegyük? Bizonynyal nincs! Alakítsunk tehát a népesebb városokban minél több közművelődési egyleteket, s általában mindenféle egyleteket: hogy a különféle s most annyi felé húzó elemeket közelebb hozva egymáshoz, megtanítsuk őket egymást szeretni, egymás gyengéit eltűrni s egymásra hatni személyes előnyeikkel. Siessünk e téren és érdekben helyrepótolni mind azt, amiket az állam és az Egyház tenni századokon át elmulasztott. Nem lesz könyü a mun ka; de az eredmény annál szebb, nagyobb és dicsőbb leend. Igyekezzünk ellensúlyozni azon veszélyes befolyást, amit ma különösen a pánszláv sajtó és egyletek gyakorolnak az ország felső vidékein lakó becsületes tót ajkú s az erdélyrészi oláh népre, azok erkölcseire és hazafiságára. Ezekkel szemben legtöbb eredménynyel léphetne ugyan fel az állam, amiről későbben szólandok; mind az által társadalmi utón is kedvező sikerrel lehet működni ellenük. Az alakulandó közművelődési egyleteknek feladatuk volna, a helyi viszonyoknál fogva szükségeseknek mutatkozó egyletek és intézmények felállítását sürgetni, szervezni és támogatni. Ily helyi intézmény a többi közt a kisdedóv6-intézet. Ez kizárólag a társadalomé. A társadalom kötelessége tehát a kisdedóvódákról, mint sajátjairól, gondoskodni. És ez nem is hála_ datlan tér. A gyermeki szív és lélek a legalkalma_ sabb talaj e művelethez. Szervezzünk tehát minél több kisdedóvodákat és gyermek-kerteket. Alakítsunk ifjúsági egyleteket, az iparosok, a földmive- sek, a kereskedők köréből. Alakítsunk felolvasási egyleteket, gazdasági köröket, valiás-erkölcs-neme- sitő egyleteket, kölcsönös biztositó - társulatokat, népbankokat, önsegélyző betéti pénztárakat, cselédképző és szegény iskolás gyermekeket segélyező egyleteket, sat. sat. A közművelődési egyleteknek szent és becsület-beli kötelességük közzé tartoznék az után, emez egyletek, társulatok, bankok és pénztárak érdekeit védeni, czéljait elősegíteni; szóval az erkölcsi főfelügyeletet gyakorolni. Mondanom sem kell talán, hogy a közművelődési egyletek az egyes városok legtekintélyesebb, legbefolyásosabb, legértelmesebb, legmegbízhatóbb polgáraiból, birtokosaiból, köz- és magán tisztviselőiből lennének alakulandók. Ha a társadalom, a közművelődés fejlesztése és terjesztése érdekében, az elmondott irányban és szellemben lép fel és oldja meg feladatát: a magyar állam-eszme meg lesz valósítva; a magyar föld vissza lesz hódítva jogos tulajdonosának, a magyar politikai nemzetnek — ha az állam és Egyház szintén sorompóba lépnek s a társadalmat teljes erejűkkel támogatják nemes törekvésében. A magyarosodás kérdéséhez.*) {Negyedik közlemény.) Harmadik közleményemet azzal zártam be, hogy: „Kezdjük tehát a magyarositási műveletet a városokban, és pedig első helyen a közművelődés terjesztésével. “ A közművelődés terjesztésének kérdése, épen mint a nemzetiségi kérdés, nem uj dolog a társadalomban. A magyar társadalom felébredvén átkos letargiájából, a magyarosodás eszméjébe életet lehelt; a gondolatnak alakot, testet adott és szükségességét kimondta. A magyarosodás érdekében egymás után alakulnak a magyar nyelvet terjesztő, s a közmüve lödési egyletek a hazában, különösen az ország felső vidékein. Ez egyletek minden bizonynyal több eredményt fognak felmutatni, mint a magyar nyelvnek a népiskolákban kötelezővé való emelése, amely szintén jó és üdvös intézmény ugyan, de nagyon egy oldalú és szerfelett lassú magyarositási processus s általában oly problematikus, amelynek megfejtési kulcsa egyedül a felsőbb tanintézetek ez irányú működésében található fel. Ennek fejtegetéséhez azonban csak később térhetek vissza. Most csak a közművelődésnél maradjunk. A közművelődésnek és pedig a magyar nemzeti közművelődésnek terjesztése legyen tehát a jelszó, a magyarosítás nehéz de üdvös hadjáratában. Ám e hadjáratban részt kell venni a társadalomnak, az államnak és az egyházaknak egyaránt. Közös érdekről, a nemzeti művelődés terjesztéséről és megszilárdításáról lévén szó: kell, hogy e nagy munkához közös erővel járuljon az ország. Minél műveltebb valamely állam: annál könyebb azt kormányozni; annál szebb benne élni, és annál nemesebbek a vallás-erkölcsi érzelmek. *) Lásd a 45-ik számot. A „NYUtVIDBK“ TÁRCZÁJ A. Az örökösök. Beazély. Irta: Klug Antal. (Folytatás.) — Fiam Károlyom ! szólt az atya elfeledve átszenvedett fájdalmait, — csakugyan te vagy az én fiam ? Oh Istenem, mily nagylelkű, mily jóságos vagy te s mily boldog vagyok én 1 Óh ez öröm nem fér meg e gyenge kebelben ! De mondd csak fiam, hogyan jutottál te ide ? Honnan vetted a merészséget, hogy ide jöjj, a hol, ha rajta éretel, bizonyára nem látsz többé napvilágot! kérdé atyai aggódással. — Atyám, édes atyám, mivé lettél! ? — kiáltott fel Károly, nem fékezhetvén indulatát. És ezt saját véred, édeB testvéred cselekedte. Megállj bosszú, megállj! Engedj gyönyörködnöm ama nyomorult bukásán 1 Az atya és fiú most kölcsönösön elbeszélték átszeli- vedett fájdalmaikat. A titok leple egészen le lön vonva. Gaz rokonuk terve egészen tisztán állott előttök. Hosz- szasabb tanácskozás után végre abban állapodtak meg, hogy az atya még pár napig, mig Margit megérkezik, börtönében maradjon, miután fia úgy sem tudná számára egyelőre menbelyet teremteni. — Mennem kell, — szólt Károly órájára tekintvén, — mindjárt bajnalodik s nem szabad magamat az éjjelezés által gyanússá tennem. — Menj hát fiam 1 — szólt az atya — és kisérje az Itten lépteidet! Károly rövid idő múlva szabadban volt. A kapu kulcsát elővigyázatból magához vette s úgy elrejté, hogy azt rajta kívül senki meg ne találhassa. A gróf közbenjárása folytán a helységben távirda hivatal létezett. Legelső szabad perezét arra használta fel Károly, hogy gyámatyjának sürgönyözzön. Tartalmát már ismerjük. Hoszas várakozásban telt el bárom nap.Az öreg nő végre megjelent. Hogy azonban György által fel ne ismertessék, nem ment fel a grófi kastélyba, hanem egy urasági cselédet kerítvén elő, megbizá, hogy tudassa vele itt-létét. Miután egyébként senki sem ismerte őt, bátran tehette azt. Károly azonnal az erdő felé indult, hova amaz a »légyott« helyét kitűzte volt. Nem kellett Margitnak hosszasan várakoznia. Miután Károly a történtekről érlesité s mentési tervébe beavatta, igy szólt hozzá: — Mit gondol asszonyom! — elég erősek-e lovai, arra nézve, hogy még ma éjjel visszaindulhassanak ? — Bizonyára, -- viszonzá a nő, —azonnal is mehetnénk, csak egy etetésre van szükségük. — Olyan hirtelen még nem indulhatunk, mert a megmentést éjjeli 9-10 óra előtt végre nem hajthatjuk. Aztán Györgyöt meg kell nyerni részünkre. Ő fontos tanú e gyalázatos bűnténynél. — Mindent meg fogok tenni, hogy őt e pokoli tanyáról elcsalbaasan. Oh hisz ő nem is volt olyan rósz ember, a gonosz gróf zavarhatta meg csak annyira elméjét. Az órák borzasztó lassúsággal teltek el. Végre mindenki leuyugodott. Károly magához vévén a világitó eszközt, a megjelölt hegyi utón várakozó Margittal együtt éli ndultak, a szekér mindenütt utánok. Rövid félóra allatt a megmentés müve be volt fejezve s azon férfi, ki bátyja gonoszsága folytán sötét börtönbeni elpusztulásnak volt kitéve, gyermekei karjai közt szívhatja majd a szabadság áldásos levegőjét. — Most már kedves atyám, — szólt Károly, — nekünk vissza kell térnünk, még gonosz bátyánk bűntársát kell okvetlen magunkkal hoznunk. Addig csak maradjanak itt az országut-félen. Károly és Margit visszatértek a kastélyba. György szobája közel esett ugyan a gróf lakosztályához; de azért bizton el lehetett oda jutni, mivel az egészen félre esett. Károly tehát félelem nélkül nyitott be a kisded szobába. A hangos hortyogás után indulva, azonnal meglelte György nyughelyét s lassan ébreszté őt. — Ki ... ki ... mi az ? szólt felretenve álmából. — Éu vagyok Bihari a nevelő, — suttogd Károly. Legyen szives lejönni szobámba, fontos közleni valóm van. — Azonnal—mondá amaz, gyorsan öltözködéshez fogva. Pár pillanat alatt már útban voltak, az öreg nő már várta őket. Beérvén a szobába, sűrűén befüggönyözé az ablakokat, nehogy a legcsekélyebb világosság is keresztül hatolhasson azokon. Gyertyát gyújtott. A szobában egyébként minden rendben volt, csak az egymásra halmozott bőröndök gyanittaHák, hogy itt valaki utazás-készen van. (Folyt ktsv.)
