Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-11 / 45. szám

IV. évfolyam

45. szám,

Nyíregyháza, 1883. november 11

(SZABOLCSI HÍRLAP.)

TÁRSADALMI HETILAP.

SZABOLCSI! EGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE,

IPg"“ Meg-jelenik hetenkint egy szex- vasárnapon.

Előfizetési föltételek :

postán vagy helyben házhoz hordva :

Egész évre.........................................................4 írt.

Félévre ^ . . . . ...............................................2 „

Ne

gyedévre................................................. . 1

A községi jegyző és tani tó uraknak egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások lPiriuger János és Jóba Elelí

kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- j czeni-utcza 1551. szám) intézendő^.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldctni.

Bérmentetlen levelek csak ismert t kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasensteiu és Yogler irodájában Bécsben* Prágában és Budapesten* valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.

C

A magyarosodás kérdéséhez.*)

{Harmadik közlemény)

Ha visszapillantunk a nemzetiségi eszme keletkezési és fejlődési történetére, különösen a nyelvkérdés érdekében megindult s évezredek óta folyamatban levő küzdelmekre : e küzdelmek közt egy hatalmas tényezőre bukkanunk, amelynek a nyelvek terjesztésére és fentartására való hatalmas befolyása és hatása elvitázhatatlan.

Eme hatalmas tényező: a város.

Történelmi tény ugyanis, hogy a városok voltak azok, amelyek a rómaiaknál a beolvasztás nagy munkáját nem csak kezdeményezték, hanem he is fejezték. Először beolvasztották a barbárokat, az után a megtelepült vándor-népeket. A gallok, longobárdok, gótliok, frankok, burguudok és normannok, valamenyieu a városok nyelvterjesztő és beolvasztó hatalmának, erejének tüzében semmisültek meg. Bizonynyal mi magyarok sem kerültük volna ki a beolvadás eme veszélyét, ha a magyarok bevándorlásakor, illetőleg betelepülésekor. Pannóniában, a városok még teljes virágzásukban és erejükben fenn állottak volna.

De amely tényező minket a beolvadás, az ele- nyészés veszélyétől megmentett, ugyan az a tényező útját állotta, illetőleg csaknem lehetetlenné tette a velünk együtt lakó különféle nemzetiségű és nyelvű népeknek nemzeti egyetemünkbe való beolvasztását is. Minden esetre nem kis szerencsétlenség — a szerencsében. Oka ennek igen természetesen az,

*) Lásd a 43-ik számot.

bogy a magyaroknál hiányzottak a város-alkotó elemek. Ily elemeket nem hoztak magukkal Ázsiából, ahol szintén nem voltak ilyenek.

A magyar nemzet zöme többre becsülte a földmivelést, a mező-gazdaságot, mint a városokba való megtelepülést. És ez ősi szokását egész az újabb időkig megtartotta. A tulajdonképeni városokat Magyarországban az idegenek kezdték alapítani. Igazolja ezt az a körülmény is, hogy népesebb városaink, csak igen kevés kivétellel még ma is tulnyomólag németek.

Azonban bála a Gondviselésnek! eme csorbát épen a városok kezdik kiköszörülni.

Az utolsó 50 évben, a nemzeti nyelv terjesztése és fejlesztése érdekében, tapasztalt mozgalmak kedvező eredményé kétségbe vonliatlan. A magyar nyelv a városokban naponkint nagyobb-nagyobb tért hódit a nemzetnek. A városokban ugyan is a magyar elem mindenütt túlsúlyban van. Mig az országban, az úgynevezett vidéken a magyar elem 43 %-ot tesz ki; a városunkban általában 64 %-ra rúg.

A magyarosodás érdekében igen kívánatos volna tehát és semmi sem volna üdvösebb a nemzeti életre nézve, mint az, ha a magyar nemzet életereje a megyékből a városokba költözzék át.

Ne menjünk messze bizonyító példákat keresni. Itt van Nyíregyháza városa. A nyíregyházai tót ajkú polgárok még 1830 ban Dorogra vitték gyermekeiket a magyar nyelv elsajátítása végett. És ime 53 év alatt, minden erőszak és kényszer

A „NYÍRVIDEK“ TÁROZÁJ A.

Anyámért.*!

(Jó árváknak vigasztalásul.)

Dúlt testemet hajhl száz kíu dúlja; Már ágyba húz-von kínok súlya,

De csak vánszorgok kifelé...

Arra a csöndes árva földre,

Hol árva lelkem, szárnyat öltve,

Szent nyugodalmát fölleié.

Ottan szakadj ki sóhajtásom,

Mint őszi szellő lomb-nyiláson, Amelynek széle sárga-váz !

S te rom I te testem I légy nyugodtan 1 Boldog leszesz, boldog, lia ottan E sóhajtás le porba ráz...

Le porba, földbe ! az elembe,

Amelyből Isten megteremte —

Oh mert békét csak sírod ad 1 Lidérczkép itt fenn mért is égnél ?

S mi alig több a semmiségnél :

Miért fájlalnád voltodat ?

Vihar, zápor csak téged vernek,

Oh bús lakása vert lelkemnek !

Egész szerved, hajh vézna, rossz 1 Omolj a porba, mint vár romja, Amelynek vállát vén kor nyomja, Amelyre zápor szakadoz 1

S te hú részvét! ba majd leomlok, Kihűl e szív s ez izzó homlok :

Oh itten hagyj e szent tanyán 1 Oh itt temess el 1 e szent földbe’

Fájd szivem’ oh ezzel född bel Itt nyugszik az én jó anyám 1

*) E szerény dal nem Vojtina programmja szerint készült: »Költő hazudj ! de rajt’ ne kapjanak !« A »csinált érzést, szerelmet« gyomromból utálom ! 1883. April 10-ikén, súlyos betegségem első napján, tilalom ellenében, csakugyan kimentem a szent helyre, hol édes anyám áldott lelkének rombadőlt lakása porladoz. K. R.

Halál vázától itt nem félek 1 Mert itt anyám, mi volt, földdé lett;

Itt porlad, itt 1 e szent helyen !

Amigleu testünk fel nem támid:

Itt porrá vált édes anyámat,

Mint port por, buzgón ölelem !

Kiss Rezső.

Az örökösök.

Beszóly.

Irta: Klug- Antal.

(Folytatás.)

Midőn Hajnalosi a leánynyal karján a lúgos ajtaján belépett, Károly arczán ismét ama halálsápadtság terjedt el. Fel akart kelni, de erőtlenül hanyatlott vissza ülőhelyére.

Révai ekkor oda lépett hozzá s karját meg fogva, megindulástól remegő hangon szólt:

— Fiam! az ég számodra sok megpróbáltatást tartott fenn. Ama bűnös gazember, ki téged undok ürügy alatt tudott ki igaz birtokodból, még tetézte gonoszságait azzal, hogy álnokul elámított, mikép Ilonka húgod meghalt. Te mind e megpróbáltatásokon túlestél; ezért a jutalom elmaradhatlan. Tudd meg tehát, hogy gaz rokonod ama álitása merő hazugság, bűnös cselszövény- nél nem volt egyéb, mert húgod él. íme fogadd e viruló hajadonban nővéredet Halmosi Ilont.

— Ilonkám! Károlyom! csak ez volt halható a testvérek ajkiről; aztán egy lázas forró csók és utána száz-meg száz. Hosszan némán, szótlan boldogságban tárták ölelve egymást, mintha kölcsönösen attól félnének, hogy ismét elszakittatnak egymástól.

A körülállők néma megilletődéssel szemlélték a két boldog lényt, mindegyik szemében köny rezgett.

— Ilonkám! egyetlenem! hogy higyjek boldogságomnak, — szólt végre Károly, midőn egymás karjai közül kifejtekeztek. Te élsz, kimenekültél ama ragadozó állat, karmai közül. Istenem, miként is hihettem álnok szavainak. De várj — szólt aztán öklével fenyegetőzve,

nélkül, ott áll, hogy ma csupán az evang. Egyház kebelében fennálló 12 városi és 10 tanyai felekezeti népiskolában 14 magyar nyelven képesített okleveles tanitó működik, ide nem értve a 6 osztályú gymnásiumban működő 6 tanári erőt, és hogy a vallástan kivételével, amely még ma is tót nyelven adatik elő, az összes tantárgyak nyelve magyar. Az anyakönyvek magyarul vezettetnek, a presbitérium tanácskozási nyelve magyar.

Azt mondhatja erre valaki, hogy Nyireg3rháza daczára az iskolák és az egyház magyarságának még is tót város. Megengedem, hogy nagyobb buzgalom mellett, az eredmény is nagyobb lehetne. De egyet nem kell felednünk. Azt tudni illik, hogy Nyíregyháza mai magyarsága önként, minden kényszer' nélkül következett be. Az elért sikert egyedül Nyíregyházának városi minősége eredményezte. Igazolja ez állítást az a körülmény is, hogy a városban alig van tót ajkú lakos, aki egyszersmind a magyar nyelvet is nem bírná. Bátran elmondhatjuk, hogy a város lakossága csaknem egészen két nyelvű. A tanyákon ellenben a tót nyelv a túlnyomó

Mindezek csak azt tanácsolják és arra intenek belliinket, bogy a magyarosítás hazafias munkáját a városokban kezdjük. A városokban az értelmiség is képviselve lévén, a közműveltség befogadására s a magyar szellem kultiválására sokkal alkalmasabb és képesebb talaj a városi.

Kezdjük tehát a magyarositási műveletet a- városokban, és pedig első helyen a közművelődés terjesztésével.

mig szemei lángsugarakat lövelltek, várj gonosz, üt még a boszü órája

Ezután csendes lépésekben indult gyámatyja felé s elfogódott hangon szólt

És most kedves atyáin, mert joggal nevezhetem igy, engedje meg, hogy azon kezet, mely annyi keserv és nélkülözés mély iszapjából kiemelve, ily örömet tudott teremteni számomra, igaz gyermeki szeretettel s átlia- tottsággal megcsókolhassam; és mielőtt ama meggátolhatta volna, forró csókot nyomott kezére.

— Nem egyedül engem illet e jelenet dicsősége szólt meghatottan, szivéhez ölelve őt Révai. Mindazok kiket körüited látsz, méhszorgalommal gyűjtötték össze azon himport, mely boldogságod közvetítőjévé lett. S most fiam ideje, hogy egy más, véleményem szerint örvendetes hírrel meglepjelek. Szigorlatotok alkalmával egy levél érkezett gróf Halmositől igazgatótokhoz, melyben felkéri őt, hogy három felserdült gyermeke mellé egy szelíd erkölcsű fiatal embert ajánljon házához nevelőül. Az igazgató jó barátom közlötte ezt velem s én azonnal rád gondoltam. Neked okvetlen közelébe kell jutnod, ha ne talán gaz fondorlatainak egyes szálait kezeimhez juttad- hatnád. Az igazgatóval közölvén ügyeidet, kivittem, hogy téged álnév alatt juttasson hozzá. Attól, hogy felismerjen, mitsem tartok, mert e 9 óv nagy változást vitt véghez külsődben.

— Istenem szólalt meg ekkor Ilonka, már ismét el fogsz szakadni tőlem és épen leghalálosabb ellenségünk miatt. Oh ne hagyj el, mert ama gonosz férfi a legirtózatosabb eszköztől sem fog visszarettenni, ha kilétednek nyomára jöhet.

— Elmegyek Ilonkám, el kell mennem, mert atyáin akarata szent előttem. Valami benső érzet súgja ezt nekem, hogy ott még fontos titkokat fedezhetek fel.

— Úgy van, el kell menned, szólt Révai. Lehet, mire visszatérünk a városba, már az elfogadó levél az igazgatónál lesz.

Az öreg Margit, ki néma örömmel szemlélte a történteket, elmondá Károlynak minő viszony fűzi őt