Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-21 / 42. szám
IV. évfolyam 42. szám. Nyíregyháza, 1883. október. 21. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. g^~ Meg jelenik lieteirkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre .........................................................4 írt. Fé lévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások l?iriug»*er János és Jóba üllek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseustein és Yogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Comp által Hamburgban. A magyarosodás kérdéséhez. A magyarosodás kérdése, illetőleg a magyarosodás érdekében az országban helylyel-közzel megindult mozgalom nem uj dolog. Evek óta foglalkoznak e kérdés megoldásával; de fájdalom, csak nagyon kevés eredménynyel. Nem csoda. A Magyarország területén lakó különféle nemzetiségek megmagyarositása nem könnyű dolog ma már. Volt korszak, amidőn e czélt kevés erőfeszítéssel elérhette volna az ország. Ám e kérdés még akkor teljesen ismeretlen volt. A. tulajdonképeni Magyarországot képviselő és tevő fő-és köznemesség akkor még nem birt az állam-politika azon magaslatára emelkedni, hogy az államokat, nem a kiváltságos osztályok, hanem a nép zöme képezi; és hogy az ország ereje, hatalma és műveltsége nem a jobbágyok számában, hanem az ország, a nemzet nyelvében fekszik. Akkor még a magyar törvényeket latin nyelven szerkesztették; az országgyűléseken és a megyei congregácziókou latinul tanácskoztak és dikczióztak; a főnemesség szalonjaiban franczia, angol és német nyelven társalogtak. Az iskolákban latin nyelven adták elő a tantárgyakat, köztük még a magyar nemzet történetét is. A magyar nyelvet csak a köz-nemesség és a jobbágy nép beszélte. Ily körülmények közt, nem csoda, ha a nemzet nyelvével, a magyarnyelvvel senki sem törődött. L„NYmVIDBK“ TÁRCZÁJA, Az örökösök. Beszóly. Irta: Klug; Antal. (Folytatás.) Egy napon a bárom barát karöltve sétált a nőnö- velde felé vezető utón. Azon perczbeu, midőn a nagy- terjedelmü épület előtt elhaladtak, a tanulók esti sétájukat végzendők, páros sorban lépdeltek ki az utczára. A lelkész fia megpillantván köztük Ilonkát, kivel odahaza is nyájas baráti viszonyban élt, szívélyesen köszönte őt. — Derék ember vagy te papi utód, — szólitá őt meg az ügyvéd fia tréfás hangon, — még eddig soha sem vettem észre, hogy a serdülő leánykákat választottad ki szépet tevésed czéljául. Mondhatom nem rósz Ízlésed van ; igazán gyönyörű gyermek! — Oh korántse gondold, hogy oly nagy udvarlási hajlamom volna! A leányka sziutéu falunkból való, egy öreg, jószivtt nő fogadott gyermeke. Gyermek korunk óta ismerjük egymást s most atyám közbenjárása folytán ez intézetben vétetett fel tanulóul. — Kiről beszéltek ti itt tulajdonképen ? kérdő Károly szórakozott hangon. — Téged semmi és senki nem érdekel — mondá nevetve a másik kettő, — arról a kis szőke gyermekhölgyről, ki ott halad az utolsó második sorban. No látod már ? Állj ide ni, innen jól a szeme közé nézhetsz. Tudom el fog bűvölni téged is. — Az ifjaknak a látszat után ítélve majdnem igazuk volt; mert alig tekintett Károly Ilonka arczába, mint egy öntudatát veszített, elámulva állott, meg. Lábai a földhöz gyökereztek; ajkai mozogtak; de egyetlen hangot sem volt képes kiejteni. Arczát előbb halálos sápadtság lepte el, majd ismét bibor pir futotta be. — Az Istenért Kari mi bajod ? kérdé rémülten mind a két ifjú egyszerre. — Istenem — sóhajtott végre, ez a hasonlatosság. De nem, ez lehetetlen ... ah Ilonkám te már olv rég Ez volt az első hiba, amit a magyarosodás, a magyarnyelv fejlesztése és terjesztése érdekében, a magyar nemzetet repraezentáló főnemesség és papság elkövetett. Köztudomású dolog ugyanis, hogy az említett korszakban az egyházakat és iskolákat a főuemes- ség és a főpapság tartotta fenn. Egyetlen „akarom“ szavába került volna e két gazdag és hatalmas osztálynak, s a magyarnyelv be lett volna vive a templomokba és iskolákba s a magyar nyelv-kultusz életre lett volna láva. De a magyar főnemesség és főpapság ezt tenni elmulasztotta. Majd következett nem sokára a másik kedvező alkalom, tudni-illik a néptelen területek és puszták kolouizálása, betelepítése. Mit tett a magyar főnemesség és főpapság? A helyett, hogy vagy a felföldi tótságot a magyar alföldre, vagy az itt-ott elszaporodott magyar elemet a bánsági ráczság közzé ékelte volna: németeket és rutliéneket hozott be az országba s telepitette le őket minden felé. Ez volt a második és pedig még az elsőnél is nagyobb hiba, amit a magyar főnemesség és papság a magyar nemzet élete s a magyar nyelvkultusz ellen elkövetett. De még ez sem volt oly nagy hiba, legalább nem oly végzetes, mint a harmadik, amelyet már nem a többszőr említett két országos status, hanem a bécsi kamarilla követett el a nemzeti nyelv és a magyar nemzet ellen. Ez volt az ország területén lakó s a magyar elemmel évszázadokon a sírban vagy . . . s két nehéz könycsepp gördült végig lázaspir-boritotta arczán. •— Nem értelek barátom — szólt részvétteljes hangon a lelkész fia, — beszélj világosabban, mi okozta e hir- teleni kedély változásodat? — Rám se figyeljetek barátim, szólt Károly hangját vidámmá tenni igyekezve, egy kis visszaemlékezés sötét múltamra. Ejh utálom magamat gyengeségemért! Menjünk innen pajtások! — Nem, nem Károly! — mondá fogadott fivére, mialattt az előbbi helyről lassan eltávoztak. Hasztalan rejtegeted előttünk bánatodat. Fájdalmadat e nő látása okozta, azt bizonyosan tudom. Ne titkolódzál tehát előttem ; tárd ki leghübb barátod előtt szivedet, talán segíthetek rajtad ha egyébként nem, legalább fájdalmadban osztozni, vagy nem érdemesítesz arra, hogy titkaidba beavass, tévé utána jóságos szemrehányó hangon. — Nem — mondá Károly szomorú hangon a világért 1 Előttetek legjobb barátaim előtt, titkolózhatnám ? De az egész dolog most már szinte nevetségessé lön előttem. Hanem azért elmondom kételyeimet, reményről úgy sem szólhatok. — Halljuk! mond a két ifjú izgatottan. — Igen sokszor emlitém előttetek, hogy a gróf házátóli eltávozásommal egyidejűleg vettem azon hirt, hogy egy kis leánytestvérem, kit a gróf pár nappal azelőtt küldött egy rokonához, hirtelen halállal múlt ki. Ma midőn az előttünk elmenő leánykát megpillantottam, közte és megboldogult kis húgom közt oly rendkívüli hasonlatosságot véltem felfedezni, hogy első pillanatban, hozzá akartam rohanni és megszóllitani. Hála az Égnek, hogy ezt nem cselekedtem. Hiszen akár hányszor előfordul az életben, hogy egyik ember a másikhoz annyira hasonlít, hogy szinte öszetéveszti őket az ember. — Várj csak Károly, szólt a lelkész fia, ha nem csalódom, Ilont említettél. — Igen, úgy hívták a szegény megboldogultat. — A dolog mintha világosodni kezdene előttem. A lánykát, kit ma láttál, szintén Ilonnak neveztük odahaza. S ha arra gondolok, minő rejtélyes módon került át testvéri egyetértésben élő nemzetiségeknek, a magyar nemzet és nyelv ellen való felbujtása 1848-ban. Ekkor hintettek el azok a mérges sárkány-fogak, amelyeknek átkos növedékével a magyar állam-eszme és a magyarnyelv, évtizedek óta küzd kisebb-nagyobb szerencsével, de semmi esetre sem kedvező eredménynyel. A magyar nemzet Végzete még itt sem tartott pihenőt. Nemcsak, hogy nem engedett időt a megindult nemzetiségi mozgalmak békés és méltányos megoldásához a nemzetnek; de sőt egy újabb és pedig nem kevésbbé veszélyes akadályt gördített a nemzet jóakaratu törekvésének útjába, az emánczipált zsidóság túl-ponderácziójában. Távol van tőlem, hogy itt e pontnál a zsidóság anyagi boldogulását, vagy éppen a közügyekbe való tekintélyes befolyását kívánjam értetni. Nem. Hanem igen is értem a zsidóságnak azon, — nem mondom szándékosadé mindenesetre hazafiatlau — viselkedését, mely szerént a nagy ipart és kereskedelmet csaknem teljesen elnémetesitette az országban. Értem továbbá azokat az általuk importalt cosmopolitikus eszméket, amelyek naponkint nagyobb-nagyobb tért kezdenek hódítani a társadalomban. Tagadhatatlan, bogy a magyarosodás tekintetében, értem a köznapi érintkezési magyarosodást, a zsidósággal meglehetünk elégedve; vagy legalább éppen nincs okunk, szemben velük, oly értelmű aggodalmakat táplálni, mint akár a tót, akár az oláh vagy rácz nemzetiségekkel szemben. De nem lehetünk megelégedve a zsidóság intenzív magyarosodásával, amely még ama öreg nőhöz, akiről atyám többször beszélt előttem, úgy nyilatkozatodat a leányka azonosságával egyátalán nem képzelem összefüggéstelen ténynek; habár te halottnak képzeled is őt. Ki tudja minő gazságokra adhatta fejét méltatlan nagybátyád? Tudod mit Károly? Miután atyám e tekintetben több felvilágosítást nyújthat, mint én, írni fogok neki, hogy haladéktalanul jöjjön hozzám. Ha van valami a dologban, amit egy bensőbb sugallat folytán reményleni merek, úgy ő bizonyosan nem fog kétségben hagyni. — Én e végett miután e tekintetben fantáziámnak csak pillanatnyi működését látom, nem tartom czélszerü- nek őt idezavarni. — Nem jél vélekedői barátom. Szerintem nagyon szükségesnek vélem az ő jelenlétét. Nekem különben előérzetem súgja, hogy ez ügynek mindnyájunkra nézve örvendetes kimenetele lesz. E párbeszéd után hazatértek lakásaikra. Nehány nap után ismét együtt találjuk a három jóbarátot. — Levelet kaptam atyámtól szólott a lelkész fia. Soraiban tudatja velem, hogy tulhalmozott teendői nem engedik őt hozzám jönni; de mivel tudja, hogy általános vizsgálatunk jövő héten kezdetét veszi, felkér úgy téged, mint gyámatyádat, hogy látogatástokkal okvetlenül megtiszteljétek annálinkább, miután a fenforgó ügy sokkal nagyobb hord-erővel bír, mint azt eleve képzeltük. Remélem László, szólt az ügyvédnek fiához , — te is vendégünk lészsz? — Mindenesetre, — viszonzá amaz. Megjegyzem még, hogy az öreg ^nő, kinél a leányka tartózkodik, ez alkalomra szintén haza hozatja őt. Károlynak a föld égett lábai alatt. Minden nap, melyet még kétes bizonytalanságban kellett átélnie, egy öröklétnek tűnt fel előtte. Végre nyolcz nap elteltével, miután érettségi vizsgáját kitűnő sikerrel letette, gyám-atyja előkészületeket tőn az elutazásra. Károly agyában ezer gondolat űzte egymást, a kétség és remény izgatottságban tartották; repülni szeretett volna, hogy a kinos bizonytalanságon mielőbb túleshessók. (Folyt, kav.)
