Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-30 / 39. szám

,N Y í B V I U É K.“ Nem gondolják meg azok, akik eme keresz­tény- és erkölcs-ellenes állapotot előidézték és fenn­tartják, hogy éppen saját érdekük ellen dolgoznak. Nem látják át, nem akarják átlátni, hogy a tanu­latlan, vallástalan, tehát igen természetesen er­kölcstelen cselédekben kész ellenséget nevelnek maguknak. Az ily vallástalan és erkölcstelen cselé­dekből kerülnek ki a tolvajok, a betörők és rablók. De miként is lehet kivánni, hogy az a cseléd, akit elfogunk a templomtól, akinek pihenő napját, amelyen Istenével és családjával társalkodnék, el­raboljuk csak azért, hogy véres verejtékén pár fo­rintot takarítsunk meg magunknak, — mondom miként lehet kivánni: lelkiismeretes munkásságot, ragaszkodást, hűséget és tiszteletet? De nem csak a zsidó földbirtokosok cselédjeire nézve állanak a fentebb elmondottak. Hasonló, vagy csak nagyon kis mérvben különböző helyzetben vannak a keresztény gazdák cselédjei is. Ezeknél sem nagy gond fordittatik arra, hogy a szolgáló, a kocsis és béres vasárnaponkint templomba járjon, és hogy ott vallás-erkölcsi oktatásban részesüljön. Elengedhetlen kötelessége volna tehát az ál­lamhatalomnak, hogy a vasárnapokat, illetőleg a vasárnapi munkaszünetet törvényileg tiszteletben tartassa a gazdákkal úgy, mint a cselédekkel. Nem volna továbbá fölösleges, ha a vasárnapokat minden vallásfelekezet-beliekkel szigorúan megtartatná, s ez által a cselédek vallás-erkölcsi érzületét fej­lesztené. Ekkor azután a gazda és cseléd közti viszony melegebbé és szorosabbá válnék. Szabolcsmegye év négy édes közgyűléséből. (F oly tatás.) Az alispáui előterjesztésben jelentés tétetik a tisza- eszlári bünper végtárgyalása alkalmával dr. Heurnan Ig- nácz egyik védő ügyvéd által tett azon megtámadásról, amely a tiszti kar becsülete ellen intéztetett, s az en­nek megtorlása iránt tett intézkedésről, mely szerént a tiszti ügyész dr. Heumau Ignácz ellen a rágalmazási pert már benyújtotta a törvényszékhez. Gaál Elek bizottsági tag a következő indítványt kéri elfogadtatni és jegyzőkönyvbe vétetni: »Szabolcsme- gye közönsége megütközéssel értesült dr. Heumau Ignácz megyei bizottsági tagnak azon megbotránkoztató eljárásá­ról, hogy egy bünperben, hol mint védő ügyéd működött, nem átallotta, védeuezei érdekében, a megye tiszti karát erkölcstelen üzelmekkel vádolni. Midőn tehát Szabolcs­megye közönsége a jelzett bizottsági tag kvalifikálhat- lan eljárását elitéli, Szabolcsmegye tiszti karának, a rá­galom megtorlására vonatkozólag tett intézkedését helyes­lő tudomásul veszi. Főispán ajánlja, hogy az alispán eme jelentését vegye egyszerűen tudomásul a közgyűlés (Ellen mondások). Gaál Elek megjegyzi a főispáui ajánlatra, hogy a megye közönsége erkölcsi elégtétellel tartozik tisztvi­selőinek. A főispán nem tartja korrektnek. A közgyűlés többsége azonban az alispáui jelentés­ben jelzett eljárást helyeslő tudomásul vette s Gaál Elek indítványát jegyzőkönyvbe vétetni rendelte. Olvastatatik Mezössy László indítványa, amelyben a dohány-melegágyakban találtató s már hasznavehetet­lenné vált dohány után kiszabott bírságok eltöröltetése s ez által a dohány termelők zaklatásának megszünteté­se czéljából, a pénzügyminisztériumhoz feliratot javasol. Vidliczkay József tíz indítvány szövegezéséhez szól­ván, megjegyzi, hogy a felirat nem a pénzügy-miniszté­riumhoz, hanem a pénzügy miniszterhez intézendő. (Helyes). nek, nem ébredt fel többé. Másnap kiszeuvedett. Leng­jen áldás és béke az oly korán elhervadt virág ham­vain! Egy másik körülmény pedig, mely fájó szivemre izzó tűzkéut hatott szegény Ilonkánk temetési szertar­tásánál adta elő magát. Azon perezben u. i. midőn a megboldogult hült tetemeit sírba akarták bocsátani, egy szegényesen öltözött nő rohant a .gödörhöz s abba egy csomó papirt vetvén, mely, mint később megvallá, szerelmes levelekből állott igy kiáltott fel: „Hála ne­ked Istenem, te nem hagyod a bűnt megtorlatlanul 1“ Mindnyájunk bámulatára végre elbeszélte, hogy a gyer­mek atyja gróf Halmosi Albert őt elcsábította s viszo­nyuknak egy gyermek nem más, mint Károly lön gyü­mölcse. De akkor eltekintve azt, hogy őt nyomorba ta­szító, még gyermekét is eloroztatta tőle, ki után mind e mai napig hasztalan kutatott. Pár óv óta falunkban telepedett meg s midőn meghallotta, kinek gyermeke volt a megboldogult, meg nem állhatta, hogy e botrá­nyos lépéstől visszatartsa magát. Ennyit irhatok a megtörtént dolgokról, ami azt hiszem, nagyon elég arra, hogy az ember szive fájdal­mában megrepedjen. Remélem, hogy nemes családunk ama szégyenfoltját mielőbb eltávolítja házától; különben a nő, ki anyjának vallotta, magát, nem kevés kellemet­lenséget szerezhet még Önnek. Tisztelő rokona; Délíi Gertrud. — Mesteri! — kiálltott fel György, midőn a leve­let végig betűzte. — Ugy-e ? Ennek most ülj neki s másold le gyor­san úgy, ahogy az én kézvonásomat már ismered. Félóra alatt kész volt az irat s a gróf egy gaz­tettnek terhével ismét szaporodva hajtá nyugalomra a bűnök szövevényével telt fejét. Vájjon nyugodtan aludt-e ....?• (Folyt, köv.) 99 Mezőssy László indítványa elfogadtatott s annak szellemében, a pénzügy-miniszterhez felirat intéztetik. Olvastatott Palánszky Sámuelnek a „Szlávia“ biz­tositó társaságnak pánszláv üzelmei megszüntetése tár­gyában benyújtott indítványa; illetőleg a megyei köz­gyűlés által még tavaly hozott e tárgyú határozatának foganatosítása iránti sürgetése, mely szerént a községek elüljárói utasitandók lennének, hogy a „Szlávia“ bizto­sitó bank utazó ügynökeit figyelemmel kisérjék s azon esetben, ha egyik-másik ügynöke e banknak a község­ben megjelennék, az illető szolgabirói hivatalnak azon­nal jelentést tegyenek; ők maguk pedig óvakodjanak az ügynökség elvállalásától. Hozzá szólották: Miklóss László, Kállay János Palánszky Sámuel, Főispán, Gaál Elek, Lukács Ödön. Az indítvány elfogadtatván, a következő határozat hozatott. Miután a megye közönsége, 1882-ik évi november havában tartott bizottsági közgyűléséből, a prágai „Szlá­via“ kölcsönös biztositó banknak Magyarország területé­téről leendő kitiltása tárgyában, a miniszter-elnökhöz felirt s ezen feliratra válasz még nem érkezett ; miután továbbá ugyan altkor a községi törzsvagyonnak a Szid- viánál való biztosítását eltiltotta és a községi elöljáró­kat utasította, hogy a jelzett bank ügynökségét elvállal­ni ne merészeljék, s felhívta a szolgabirákat és Nyíregy­háza város polgármesterét, hogy a lakosságot, figyel­meztessék azon komoly és sokszor elhárithathatlan veszélyre, amely a nevezett banknál levő biztatások miatt, vagyoni érdekeit fenyegeti: a megye közön­sége elhatározza, hogy ismételve fel ir a m. kir. mi­niszter, elnökhöz, hogy a „Szlávia“ kitiltása tekinteté­ből halladéktalanul intézkedni méltóztassék; felhívja to­vábbá a szolgabirókat és polgármestert, hogy felügyelje­nek a megye közönség 1882-ik évi 255 b. gy. számú ha­tározatának végrehajtására és tegyék köteleségévé a köz­ség elöljáróinak és rendőri közegeknek, hogy a „Szlávia“ mozgó ügynökeit működésűkben meggáttolják s őket illetőségi helyükre tolonezoztassák. Olvastatott a belügyminiszternek a törvényhatósági pótadó kivetésének, kezelésének és óhajtásának miként­jét tárgyazó szabályrendelet alkotására vonatkozó leirata. Az állandó választmány véleménye alapján, a jel­zett szabályrendelet elkészítésével küldöttség bizatik meg, amelynek tagjaiul az alispán elnöklete alatt, Miklóss Ferenez, Liptai Károly, Harsányi Menyhért, biz. tagok, Kállai Ferenez főszámvevő, ifj. Szikszai Pál tiszti ügyész, Bégányi Ferenez főjegyző választattak meg. A m. kir. belügyminiszter a megyének a szolgabirói székhelyek meghatározásáról, valamint a tiszti, segéd ke­zelő és szolga-személyzet létszámának és illetményeinek megállapításáról szóló szabályrendeleteket azon megjegy­zéssel veszi tudomásul, hogy miután az orvosi személyzet lakpénzzel sehol sincs ellátva, a főrvosi állomásnak G00 frt fizetéssel, 200 frt, lakpénzzel és 200 frt úti átalánynyal összesen 1000 írtban meggállapitott illetményei helyett, ezen állomás részére 800 frt. fizetés és 200 frt. úti áta­lány vétesssék fel a megyei szabályrendeletbe. Miután a megyei számvevő már alispánilag utasít­va lett, hogy az 1884 évi költség-előirányzat elkészítésé­nél, a miniszteri intézvényre figyelemmel legyen. Egye­bekben a leirat tudomásul vétetik. Olvastatott a belügyminiszternek a magán hirdet­mények letépését és megrongálást gátló szabályrendelet megalkotására vonatkozó leirata. A miniszteri intézvényben körvonalozott szabály- rendelet javaslati szövegének elkészítése végett, Zoltán János alispán elnöklete alatt, Szikszay Pál főügyész, Krasznay Gábor polgármester, Kerekréthy Miklós főkapi­tány, Vay István és Komoróczy Aladár szolgabirák s Miklóss László t. főjegyző küldetnek ki. Olvastatott a belügyminiszternek, a községek, a nagyobb és kisebb birtokosság, a közös és magán csor­dák tulajdonosai által tartott bikák és kanokra nézve alkotott szabályrendeletre vonatkozó leirata. A megye által alkotott e tárgyú szabályrendelet a miniszteri intézvényben foglalt megjegyzések alapján kiigazítva, a magyar kir. belügyminiszterhez 6 példány­ban felterjesztetni határoztatik. A m. kir. közmunka is köziek, miniszter, a tokaji folyam mérnökség által készített Rakamaz. T-Eszlár, és Nagyfalu községek megvédése czéljából építendő töltés munkálati tervezeteket oly felhívással közli, hogy azok­nak egyes részletére vonatkozólag tanulmányokat tétes­sen. Tudatja továbbá, hogy a tervezet kivitelére kórt állam-segély meg nem adathatván, felhivandók az érde­kelt községek, hogy az 1871, XXXIX. t. ez. határozata alapján, társulattá alakuljanak; mert a társulat megala­kulása esetében, a megfelelő kölcsönnek, az 1880. XX. t. ez alapján leendő feltétele néhézségekbe ütközni nem fog. A miniszteri leirat másolata az illető szolgabiró- nak oly utasítással küldetik ki: hogy az érdekelt köz­ségekkel a miniszteri iutézvényt és tervezeteket közölje és őket a társulat-alakításra buzdítsa. Olvastatott a belügyminiszternek a netelán igénybe veendő katonai beszállásolási pótadó kivetésére vonat­kozó leirata, amelyben tudatja, hogy ily adó kivetéséhez előleges jóváhagyás szükségeltetik. A felolvasott miniszteri leirat tudomásul vétetik; amenyiben pedig jövő 1 884-re katonai beszállásolási pótadó kivetése nem szükségeltetik, miután az 1883 év­re kivetett 4000 frt mai napig sem használtatott fel: erről a miniszter feliratilag értesitetni rendeltetik. Olvastatott a közmunka és köziek, miniszternek a szent-mihály tisza-löki-királytelki útvonal kiépítése tár­gyában kelt leirata. Bár ezen útvonal egyike a megye legfontosabb közlekedési vonalainak; azonban ennek kiépetése tekin­tettel a kiépítési költség nagyságára s a közmunka-pénz­tár korlátolt állására, egyelőre mellőzendő; a megye kö­zönségének azon határozata azonban, mely szerént a jel­zett ut a megyei úthálózatba felvétetett, továbbra is fentartatik. (Vége köv.) A király telki eke-verseny. A gazdasági egylet által Királytelken f. hó 20-án tartott ekeverseny eredményéről lapunkkal a követke­zőket tudatják. A verseny szép számú közönség jelenlétében lett megtartva gróf Dessewffy Aurél elnök vezetése mellett. Kilencz órakor a bizottság megalakulván, sorshúzás utján minden versenyző elfoglalta a neki jutott parczellát. A hármas ekék a kijelölt első területen, magas aratott tarlóban fogtak munkához, de mindjárt az első fordulásnál kitűnt, hogy ily talajon egy sem képes dolgozni. A verseny azután egy emelkedettebb, homokos, szárazság­tól kemény terület elkészített parczelláira vitetett át, ahol már constatálható volt az ekék muukaeredménye. A hármas ekék versenyében a következő ekék vettek részt. 1. Sack-féle hármas eke. 2 Sack-féle uni­versal eke hármas ekévé átalakítva, képviselve a nevezett ezég magyarországi megbízottja Propper Samu által, 3 Porge ős Rozslay hármas ekéje, 4 Clayton és Schutt- levorth-felő M. L. jegyű, 5 Eckert D. R. S. jegyű, G Eberhardt három vasú, 7 Eberhardt négy vasú, G Howard- Nickholson-féle, 9 Krumpach-féle állítható, 10 Krum- pach-féle nem állítható hármas eke Tarnóczy Gusztáv képviseletében. A versenytér ugyancsak megpróbálta a bemutatott eszközöket. A bíráló bizottság gróf Dessewffy Aurél el­nök vezetése mellett Miklós Ferenez, Nyíri János, Psche- rer József, gróf Dessewffy Dienes és Kálmán János urakból állott. Az említett ekék bírálata délre elvég­ződvén, a közönség a szívélyes házigazda által a ver­senytéren emelt sátorban feldíszített asztalokhoz ült le étkezni. Az ebéd végeztével folytattatott a Tarnóczy Gusz­táv ur által bemutatott répavágók, szecskavágók, trieu- rök, zúzógépek, tengeri morsolók stb. bemutatása; ami bevégződvén, kezdetét vette a kettős és egyes ekék bírálata. Az egyes ekék közül felsoroljuk a Propper ur által bemutatott két darab Sack-féle ekét, a Tarnóczy Gusztáv által bemutatott Vidats, Eberhardt és Friedlan- der-féle ekéket, Szilágyi nyíregyházi kovács mester ki­tűnően szerkesztett ekéit, Frimmer György gálszécsi ko­vács mester szintén igen czélszerü ekéit. A verseny végeztével a bíráló bizottság összeült az eredmény constatálása végett, a melyet az elnöklő gróf Dessewffy Aurél a következőkben, hozott a versenyzők ős a közönség tudomására. A három vasú ekék közül, mint kitűnők és figye­lemre méltók kitűntek: Első helyen: Krumpach-féle hármas eke 210 egy­séggel. Második helyen: Krumpach-féle hármas eke 192 egységgel az első arany, a második ezüst oklevéllel di- jaztatott. Harmadik helyen Eckert-féle hármas eke 186 egy­séggel Negyedik Sack-féle hármas eke 184 egységgel. A kettős ekék közül: a Sack-féle kettős eke 215 egységgel. Az egyes ekék közül: Sack-féle egyes eke 215 egységyel, második helyen ugyancsak a Sack-féle kisebb eke 211 egységgel, harmadik helyen a Szilágyi féle 3 számú egyes eke 204 egységgel, negyedik helyen a Szilágyi-féle 4 számú eke 184 egységgel. A Sack-féle egyes ekék különös elismerést vívtak ki úgy kitűnő munkájok, mint igen czélszerü szerkeze- zetök által. Ezen ekék gerendelyeire rendes szántó eke­test, mélyítő, burgonya töltögető, burgonya kiszedő, répa kiszedő, egypár csavar segélyével, igen könnyen alkaL mazható, sőt hármas ekévé is átalakítható. Kiváló előnye tehát abban fekszik, hogy mindezen eszközöket nem kell a gazdának külön-külön megszerezni; mert azok egy ekében összesítve vannak. A versenyhez szükséges ökrös fogatokat a szívé­lyes házi gazda gróf Dessewffy Dienes ur bocsátotta rendelkezésre. A verseny befejeztével kedélyes estélyre gyűltek össze (a házi gazda kastélyába. ÚJDONSÁGOK. f Az aradi tizenhárom vértauu gyászos kimúlásuk évfordulójának alkalmából, f. é. októberhó 6-án, mint halljuk gyász isteni-tisztelet fog tartani a nyíregy­házai imaházakban. Ez idén tehát lerójja Nyíregy­háza város közönsége, a halhatatlan vértanuk szent emlékezete iránti kegyeletadóját, ügy is kell! Ők életüket áldozták fel a hazáért. Megbocsáthatlan bűn volna tőlünk, egy imát és pár könyűt sajnálni tőlük. * Szabolcsmegye alispánja kérdést intézett köze­lebb a belügyminisztériumhoz az iránt, hogy vájjon azon tiszti kart, amely jövő évi január hó I-én fogja megkezdeni működését, a megyének 1883-dik, avagy az 1884-dik évi bizottsági tagjai lesznek-e hivatva választani. A belügyminisztérium f. é. szeptemberhó 24-ről 55,848 számú leiratában értesíti a kérdést tevő alispánt, miszerint:, az 1882-XV. törv. czikk 19 §-a ér­telmében, a f. é. deezemberhó második felében megtar­tandó tisztújító közgyűlés, a törvényhatóság egyetemét, az 1877 évi októberhó 15-én 43,421 sz. a. kelt körren­deletben előadottaknak megfelőleg. már az 1884. évre megerősített, illetőleg igazolt törvényhatósági bizott­sági tagok fogják képezni; a dolog természetéből foly­ván, hogy a tisztujitás azon testület által eszközöltessék, mely az uj tisztikarral együtt lesz hivatva, a megyei önkormányzatnak, az állami közigazgatás közvetítésé­nek, s általában a törvényhatósági jogoknak és köte­lességeknek gyakorlására.“ E miniszteri leirattal min­denesetre egy igen fontos kérdés lett eldöntve. (§) A kövezeti vámkérdést, amely kezdetben jól indult ugyan, de később a rendes kerékvágásból kizökkent, végre a belügyminiszter eldöntötte és pedig előre lát­hatólag a város előnyére. Az e folyó évi julius 17-én tartott megyei közgyűléshez, több megyei bizottsági tag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom