Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-26 / 34. szám
ív. évfolyam. 34. szám. Nyíregyháza, 1883. augusztus 26. (SZ ABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ........................................................4 frt. Fé lévre.............................................................2 „ Ne gyedévre.....................................................1 A községi jegyző és tani tó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Pirinket' János és Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- jni-utcza |l551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése b kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatálunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Hnasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és 'Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. Ki a zugiró? II. Zugirónak csak az mondatliatik helyesen, akinek ahhoz, amit ir, még dunsztja sincs; hanem irka-fikál azért, hogy elzüllött életét tengesse, vagy azért, hogy mások által valaminek tartassák. Az ily zugirók nem elégednek meg azzal, hogy egykét még nálánál is együgyübb vagy nyughatatlanabb lelkű, felkeresi és megbízza, hogy ez ellen, meg ez ellen a pap, tanító, jegyző' vagy szolgabiró ellen fogalmazzon egy-egy rágalmazó, hamis ind- okolásu folyamodványt, valamely felsőbb hatósághoz; hanem elmegy ő maga egyik-másik községbe s elkezdi bujtogatni a csendes falusiakat a földes ur, a nótárius, az adófelügyelő stb. ellen s gonoszságával és ostobaságával oly bajt akaszt az általa félrevezetett könnyenliivők nyakába, hogy arról koldulnak. Volt rá eset akárhány, hogy az ily zugiró sorba járta a falukat s egymásután lázitotta fel a községeket földesuraik, különösén ezek és a megyei urak által törvényesen keresztül vitt tagosítások és elkülönítések ellen; felségfolyamodványokat férczelvén össze a boldogtalan volt hűbéresek nevében, természetesen jó pénzért; minek azután nem egy ily zugiró adta meg az árát, szépen hűvösre kerülvén néhány évre. Különösen meg van áldva ily zugirókkal a felföld igen természetesen, miután ama vidéket a legegyügyübb nép lakja. Ezek az igazi zugirászok, kiknek contingensét leginkább a bukott földes urak, a kicsapott tanítók és jegyzők s több elzüllött életű kasza-kapa kerülők szolgáltatják. Az ilyeneket azután méltán zug- iróknak nevezheti akár a kassai, akár a budapesti ügyvédi kamara s tiszta lelkiismerettel indíthatja meg ellenük a homonnai kir. járásbiró a bűnügyi vizsgálatot, sőt le is tartóztathatja. Bizonynyal A „NYIRYIDBK* TÁROZÁJA. Az örökösök. Beszóly. Irta: Klug- Antal. (Folytatás.) Először egy magas termetű, aristokratikus kinézésű férfi tűnt elő. Kabátja állig hegombolva; kalapját egészen szemére húzta. Egészen kitűnt, hogy e kalapja alól kivillogó zöldes szemű, sas orrú czinkos nem más, mint a gróf, mig az utána somfordáló, kezében tolvajlámpást vivő alázatosan meghunyászkodott férfiban, kiről, külseje után Ítélve, a hallott merész beszédet koránt sem tettük volna fel, a czinkostárs félreismerhetlen volt. — Most lopózzál egész csendességben a gyermekek hálószobájába, Buttogá a gróf, a felébredéstől nincs mit tartanod, jó adag álomport adtam be nekik, bátorsággal kihozhatod. Csak a nyugágyat el ne tévesszed a sötétben. A férfi eltűnt, de nem sok idő múlva, egy köpenybe burkolt csomagot hozott karjain. A gróf ez idő alatt a kocsishoz sietett s azt fel- költé. Mig amaz a kocsiban mindent rendbe hozott, György megérkezett terhével. — Most már indulhattok — mondá a gróf oly lassú suttogó hangon, hogy György is alig hallhatá. A gyermek életéért felelőssé teszlek. Nem czélom, hogy életűktől megfoszszam őket, csak kiviendő terveimben nem kívánok általuk gátoltatni — Értem méltúságos gróf! — Ami nénéd díjazását illeti, mindaddig biztos lehet a pontos havi fizetés tekintetében, mig szükségesnek látom, hogy a leánynak támaszra van szüksége. Azontúl minden viszony megszűnik köztem és nénéd közt. Máskülönben is mint már emlitém, — óvakodjál a nem fognak eljárásuk ellen a lapok felszólalni s kollegáik orvoslást keresni a minisztériumnál. Az ily zugirók ellen jogosan jár el bármelyik hatóság, ha szigorú rendszabályokat alkalmaz irányukban. De megtámadni egy tiszteletre méltó testületet, amely a törvény védelme és rendelkezése alatt áll; akitől a törvény megköveteli, hogy a közokiratok és beadványok szerkesztéséhez, felszereléséhez alaposan értsen s azok hatályát ismerje úgy, hogy azt a népnek, amelynek jogait és érdekeit, mint köztisztviselő védi, megtudja magyarázni, — megtámadni mondom egy ily testületet, a községi jegyzői kart: ahhoz legalább is vagy nagy elbizakodottság vagy iszonyú kényszer kell. Az elsőre minden tisztességes ember elmosolyodik; a má- dikra nézve pedig csak azt mondhatja és pedig jogosan, hogy: ha nem tud megélni tiszteségesen az az ügyvéd, keressen más életmódot. Van elég. A jogvégzett embert mindenütt szívesen alkalmazzák. De ne igyekezzék oly jogogosulatlan és méltánytalan kenyérkereseti forráshoz fordulni, amely egyenesen mások tulajdona, mint például a kérdésben forgó telekkönyvi beadványok fogalmazásának monopóliuma. Különben azt hiszem, hogy a zemplénmegyei jegyzői egylet tudni fogja, hogy a községi jegyzők által e tekintetben már beadott inditványnyal mit tegyen. Az indítvány igen helyesen a homonnai kir. jár. biró eljárását sérelmesnek kimondani s az ehhez hasonló visszás és jogosulatlan intézkedések megszüntetése czéljából határozatilag kimondatni javasolja, miszerint: 1. Intéztessék kérvény a belügyminisztériumhoz az iránt, hogy addig is, mig ez törvényhozási utón szabályoztatni fog, a községi, kör- és állanleáuy származásáról, avagy rokoni összeköttetéséről legcsekélyebb említést is tenni. — Parancsa szerint járok el gróf ur! — És most szerencse veled, mehetsz. A kocsi a legcsekélyebb zaj nélkül indult meg s miután a gróf sajátkezüleg zárta be a vaslemezeit kapuszárnyakat, visszatért lakosztályába. El kell mennem még azon átkozotthoz, akit a sors ostoba szeszélye öcsémnek rendelt, kezdé meg magán beszédét szobájában alá s fel járva. Szívesen bíznám a nyomorult étkének elvitelét valamelyik inasomra, de a mi kettő között még titok, már három közt nem maradhat az. Azért csak bátran Gyula! Láss dologhoz és ne rémítsen vissza az éj sötété. Félóra alatt az egész el lesz végezve. így bátoritá magát a gyáva, ki iszonyodott a gon dolattól is, hogy az éj sötétében szabadba kilépjen. S mégis nem volt elég lelki ereje a nyomorultnak magát az elmeneteltől visszatartani és öcscsét az éhenhalálnak kitenni. Egy apát gyermekeitől elraboltatni sötét penészes börtön fenekén hagyva, az évekig elmaradható halálnak kitenni, még csak lelkiismeretét sem furdalta; de egyszerre véget vetni kínjainak s megszabadítani a gond, örökös aggodalom és epedés maró viperáitól, e gondolatnál egész lényében megborzadt s remegett, mint a nyárfalevél. Gyorsan átöltözködött, s miután magát az éj hüse ellen eléggé biztosítva érzé, egy jókora nagyságú cső magot kapott hóna alá, mely, hogy nagyon könnyű nem lehetett, az ily teher hordásához meg nem szokott gróf Anyás arczfintougatásából is felismerhető volt. Nesztelenül nyitá fel szobája ajtaját s ugyanoly nesztelenül zárá be azt s egyenesen a kertnek tartott. Ott egy rejtek ajtót nyitott ki a zsebéből előkeresett kulcscsal. „Most már bátran folytathatom utamat, mormogá maga előtt, mialatt megkönnyebbülve lélegzett fel, e hegyek között nappal sem fordul meg az ember, annál dósitott segédjegyzők zugirászoknak nem tekinthetők és mint ilyenek, jogügyletek szerkesztéséért és perenkivüii beadványok készítéséért, bíróságok és hatóságok által nem üldözhetők. 2. Intéztessék kérvény a megyei törvényhatósági bizottsághoz, melyben kéressék az, hogy a közigazgatás alapját képező s a legnagyobb munkaterhét viselő községi és körjegyzők erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvása szempontjából is, pártoló felterjesztés tétessék a belügyminisztériumhoz annyival is inkább, mivel az 1871. XVIII. t. ez. értelmében, a magánmunkálatok teljesítésére nem csak köteleztetnek a jegyzők, de sőt eme munkálatok dijai a törvényhatóság által meg is állapíttatnak. 3. Jelen indítvány közöltessék a társ-egyletekkel és az országos központi egylettel. A zempléni jegyzői testületnek eme eljárása tökéletesen jogosult. Mert vagy szabad a jegyzőknek ily cselekményeket teljesíteni, vagy nem. Ha igen: miért nem mondja ki a kormány, hogy ezért üldöztetniök nem szabad. Vagy ha csakugyan nem szabad: akkor gondoskodkodjék a kormány a jegyzők kárpótlásáról. De ily bizonytalanságnak nem lehetnek kitéve továbbra is a községi jegyzők. Legüdvösebb volna azonban, ha az ügyvéd urak teljesen visszavonulnának a liarcztérről, ahol babér számukra sohasem fog nőni; vagy ha igen: nagyon égető lesz az. (K—y.) Az iskola mulasztások. Az iskolai tanév küszöbén nem lesz épen fölösleges dolog, ha az iskolai mulasztásokkal kissé behatóbban foglalkozik a „Nyirvidók,“ mint egy rövid újdonság szűk kerete teheti. Az évről-óvre közölni szokott kimutatásokból az kevésbbé éjjel. Különben gondolkoztam róla, hogy a „boszorkányvártól“ minél inkább távol tartsam a buta babonás csőcselék népet. Útja csakugyan majd mély völgyeken, majd egy-egy fenyőkkel borított hegy lejtőjén vitt keresztül. így haladt mintegy negyedóráig, midőn ellőtte egy csodálatos építmény bukkant ki a hegy nyílásából. Egy félig romba dőlt ősi vár volt az, miként azt a már nagyobb részt elpusztult bástyázata mutatá. A koronként ki-kivillogó hold kisértetszerü világgal önté el anak kormos falait. Úgy látszik, hogy a gróf magán nyilatkozata után a nép jogosan nevezte e bagoly fészket „boszorkányvárnak,“ mert ha ilyenek léteznének, úgy bizonyosan nem választhatnának maguknak idyllib gyűlhelyet. — Helyen vagyok, kezdé ismét a gróf magánbeszédét, de hogyan bejutni most már! Ohó meg van már! Lám milyen feledékeny vagyok! Hisz György mindent jól elrendezett. Csak pár pereznyi türelem még s belül leszek a bagolyfészekben. E monolog után a várfal egyik még épebb állapotban levő bástyájához sietett. Miután a bástya kőkoczkáit, hosszabban vizsgálta, egy kiálló vasgombot pillantott meg, melyet megnyomván, egy parányi ajtócska pattant fel. Győzelmes arczkifejezéssel nyúlt most a szűk hézagba s egy jókora nagyságú összehajlitható kulcsot, melyhez hasonlókat még napjainkban is láthatunk, vont ki abból. Néhány perez múlva az ajtó nyitva volt. A gróf, mintegy valaki által üldöztetett, rohamos sietséggel kapá fel a csomagot s belépett a boltozott üregbe s ismét bezárta maga után a kaput. Amint a sötétségben valamennyire kivehető volt, az egész lak sajátszeríl stylben épült. Ugyanis a négyszögben álló épületek fedelei rézsűt irányben voltak le- bocsátva, úgy, hogy a belső téren egy közép magasságú ember kényelmesen elérhette a zsindely alsó széleit, mig annak homlokzata több ölnyi magasra nyúlt fel. E körülmény okozta, hogy a vár belső tere igen szűk határok közzé szorult.
