Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-19 / 33. szám
IV. évfolyam. 33. szám, Nyíregyháza, 1883. augusztus 19. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. DP* Megjelenik; lie ten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...........................................................4 frt. Félévre ................................................................2 „ Ne gyedévve.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piring-ei* János és Jót»a Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czirae alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsijén, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. _________ Ki a zugiró ? I. A zugirászat ellen még mindig erősen My a liarcz Magyarországon. A magyar ügyvédi kar kezdte meg és 'folytatja a legnagyobb elkeseredettséggel, mondhatni fanatismussal kiválóan a községi jegyzők ellen. Megütközéssel értesült minden értelmes és humánus magyar ember azon mozgalomról, amely legelőször az ügyvédi kamarák kebeléből indult ki a községi jegyzők, mint zugirászok ellen. Sok tinta folyt, sok papír és idő pocsékolta- tott el, mióta e titáui harcz folyik mindkét részről. Azt hitte az ember, hogy végre mégis át fogják látni az ügyvéd urak, hogy követelésük sem nem jogos, sem nem méltányos. A helyett azonban, hogy a hadjáratot beszüntették volna; ahelyett, hogy a kir. törvényszékek az illő határok közzé terelték volna az ügyvéd urak túlkapásaikat s minden emberi szeretetet nélkülöző föllépeseiket; legközelebb oly lépést tettek, s egyik telekkönyvi hatóság oly törvénytelen cselekményre engedte magát ragadtatni, amit tovább szó nélkül hagyni nem lehet. A kassai ügyvédi kamara ugyanis megkereste a homonnai kir. járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, hogy a homonnai járásheli községi jegyzőket biróilag tiltsa el a telekkönyvi beadványok szerkesztésétől. A homonnai kir. járásbíróság pedig elég meggondolatlan volt eme megkeresésnek helyt adva, a következő felhívást intézni a területén működő községi jegyzőkhöz: Másolat. „188, T./1883. Felhívás! A zugirászat meggátlása tárgyában, a kassai ügyvédi kamarának 195/883 számú átirata szerént, annak A „NY1RVIDEK“ TÁRCZÁJA, Az örökösök. Baazély. Irta: Klug; Antal. A Balaton kies vidékén egy kis falucskában találjuk magunkat. A tavasz enyhe fuvalma elönti az egész vidéket. A lemenőben levő nap aranyfénynyel vonja be a szétszórtan fekvő begyek ormait és a lejtőiken elterülő erdőség koronáit. A távolból a pásztor sip mélabüs hangja összevegyül a mezei munkájából hazatérő pórnép dalával. Mindez egy bájos öszhangzatot képez, melyre az ember keblét önkénytelenül emelkedni érzi s bensőjében áldja a nagy mindenség alkotóját, ki enynyi cso- daszépséget egyesitett a természetben. S vájjon van-e olyan lény, kiben csak némi érzése van a szép és jónak, ki legcsekélyebb fogalommal bir az Isten végteleii jóságáról, mindent alkotó erejéről, akit a természetben rejlő pompák el ne bájolnának ? Van-e olyan lény, ki élet- czélul tűzi ki magának a mindenható bölcsen és előre látóan rendezett műveiben az öszmfiködést meggátolni, akinek gyönyör az, ha öröm helyébe bánatot fészkeltet- bet kiszemelt áldozata keblébe; aki a fájdalom sajtolta könynyekre gunykaczajjal felel ős byéna módjára igyekszik áldozatának utolsó csepp vérét kiszívni? Az élet, a tapasztalás megadja rá az „igen“ feleletet. Ti legaljasabb sepredókei az emberi társadalomnak, báránybőrbe bujt vérengző farkasok! Rejtsétek el bár milyen mélyen bűneitek magvát, az örök természet változbatlan törvényénél fogva, ki fogják azok csiráikat bocsátani és ti learatjátok majd bűneitek dús termését: a közmegvetést, gyűlöletet, az önmagatokkali megbason- lást. Mindnyájan, kik ilyenek vagytok, sújtani fog a nemesis bosszuló keze! meggátlása tekintetében, a nagymélt. magy. kir. igazságügyi minisztériumhoz testületi felterjesztés fog tétetni; s felkérettek a bíróságok, miszerént leginkább a körjegyzők és segédeik által szerkesztett ilynemű beadványok a kassai ügyvédi kamarához fölterjesztessenek. Mielőtt ezen megkeresés alkalmazásba vétetnék, hivatkozással a nagymélt. m. kir. belügymi- nisztet urnák 1876, évi 13489. és 17829 számú rendeletéire, óva intem az összes körjegyzőket és segédjegyzőket, miszerént a telekkönyvi beadványok szerkesztésétől óvakodjanak, ellenesetben az 1874. évi XXXIV. törv. czik 39 §-a fog ellenük alkalmazásba vétetni. Homonnai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, 1883. évi májushó 3-ik napján. Cseley Gusztáv s. k. kir. járásbiró. (P. H.)“ A homonnai kir. járásbíróságnak a miniszteri rendeletekre és 1874. évi XXXIV. t. ez. való hivatkozása, a laikus ember előtt mindenesetre más színben tünteti fel a dolgot. De nagyon leszáll annak fontossága és alkalmazhatósága az előtt, aki tudja, hogy azokban a hivatkozott miniszteri rendeletekben csupán a törvényhatóság alsóbb rangú hivatalnokairól lévén szó, azok a községi jegyzőkre, az 1871. XVIII. törvényezikk értelmében, egyátalában nem alkalmazhatók. Az 1874. XXXIV. t. ez. 39 §-a szintén nem alkalmazható a községi jegyzőkre, különösen a telekkönyvi beadványoknál; amennyiben ezeknél személyes képviseltetésre nincs szükség ; eme hivatkozott törvény §-a pedig, a feleknek perenkivüli ügyekben való képviseltetéséről szól. Tisztán álló tény tehát, hogy a homonnai kir. járásbiróság ukázának nincs törvényes alapja. De nincs még azért sem; mert a telekkönyvi beadványokat, két kifogástalan tanú előttemezése mellett, maga a fél is benyújthatja. Sőt a telekkönyvi inAz est mindinkább kiterjeszti sötét fátyolát a táj felett; csak a nyugoti égtáján csillámlik még egy-egy szürke színben úszó felleg, melynek viszfénye a falucska sugár tornyának bádog tetejéről verődik vissza. Az egész falu csendes, néptelen; a jámbor földművelő nép elfáradva a terhes napi munkában nyugalomra hajtja fejét. Kalandozásunk közben tekintetünk egy ódon szerű kastélyon akad meg, melynek homlokzatán a grófi ko- korona-jelvény diszlik. Lépjünk be a tárt kapun s legyünk tanúi az előttünk legördülendő jelenetnek. Amint a kapun észrevétlenül bejuthattunk, a tágas kőkoczkákkal kirakott bejárás alatt egy négylovas hin- tót pillantunk meg. A lovak lábai, amint a félhomályban észre vehetjük, posztóval vannak bevonva. Önkény- telenül a gondolat villan agyunkon kérészül, hogy itt valamely bűnös cselekmény van folyamatban. Oh mert nem kell hinni, bogy a gaztettek egész halmazát kizárólag csak az alsóbb néposztálynál találhatjuk fel. A fényes úri lakok, ahol a hatalom és befolyás a vétkes tetteket a legsűrűbb lepellel képes borítani, sokszor irtózatosabb tetteknek lehetnek tanúi, mint azt gyanítani merészek volnánk. A kocsis, amint látszik, már régóta tétlenül bóbiskol a kocsi bakján. A roppant épületben csak egyetlen ablak van megvilágítva, mely gyanitkatólag az épület tulajdonosának lakosztályán lehet. Számításunk nem fog megcsalni, ha az ablakból, kihallatszó halk társalgást figyelemmel kisérjük. — Tehát annál maradunk György! A leányka öreg nénédbez szállittatik, ott azt hiszem biztonságban lehet mindaddig, mig annyira felnő, hogy saját ereje után valamikép eltengetheti magát. — Értem méltóságos uram, szólal meg a Györgynek szólított egyén, aki valószínűleg a gróf inasa lehet; de akinek hangjából inkább a bűntárs daczos fenhéjá- zási modora, mint a szolgai alázatosság tűnik ki, értem, a leány már igy el volna helyezve, az atyja is jól találhatja magát az általunk elkészített csapdában. tézmény eredeti természeténél fogva, a telekkönyvi ügyletet kötő felek személyesen, minden beadvány nélkül is, megjelenhetnek a telekkönyvvezető, illetőleg a telekkönyvi tulajdonjog nyilvántartója előtt s a törvényes kellékeknek megfelelő adás-vevési, vagy más czimü szerződés egyszerű felmutatása egymagában is elegendő a tulajdonjog igazolására, s a tulajdonjog bekebelezésének foganatosításához De meg igen nevetséges dologként tűnhetik fel bár ki előtt is, az az indokolhatatlan föltevés, hogy az a községi jegyző , aki a tulajdonjog bekebelezésének egyedüli alapját képező szerződés készítésére nemcsak jogosítva, de amennyiben a szerződés megírásának dija képviseletileg, tehát szabályrendeletileg meg van határozva, kötelezve is van, — az a jegyző mondom: eltiltathassék a legkisebb okmányi erővel sem biró s ma már a legegyszerűbb papirkereskedésben, sőt maholnap a legutolsó falusi zsidó-holtban is kapható, három soros telekkönyvi beadvány szerkesztésétől, amelynek fogalmazásához, a helyes Írási szabályok elemi ismeretén kívül, alig kell más szellemi apparátus! Tehát az ily kérvények szerkesztéséhez való kiváltság; összeférhet az oly szép és nagy fontosságú ügyvédi oklevéllel?! Vájjon méltó-e az a harcz, amelyet az ügyvédi kar a községi jegyzők ellen, a zugirászat miatt, indított, a hires magyar fiskális elnevezéshez?! Tehát képes egy falusi jegyző versenyre kelni egy magyar köz- és váltó ügyvéddel, aki előtt egészen a miniszterségig nyitva áll az ut?! Lássák önök ügyvéd urak! mily kicsinyes, mily egyenlőtlen harezot folytatnak önök a községi jegyzőkkel, az államkormányzatnak e legapróbb, legutolsó kerekeivel! E kis bevezetés után lássuk: ki a zugiró ? — Ha valaha onnan kiszabadulhat, bizonyára inkább elhisz a világ, tüesköt-bogarat, mint azt, hogy ő gróf Halmosi Albert legyen. De a fiú, a fiú, mit csináljunk ezzel ? A kis Ilonon feltűnés keltése nélkül túladhatunk, de már ennyit elsikkasztani már csak bűvész volna képes, nem pedig közönséges, magunk, vagy ma- gamforma emberek. — Igazad van György! Károly már 10 éves, ő vele nővéreként elbánni nem lehet, miután már nem tehetetlen önmagával s könnyen nyakunkra nőhetne. Itt más módhoz kell folyamodnunk. Megállj csak! Mit ártana ha pl. egy kis hirt bocsátauánk világgá? Eléggé ismered az embereket, hogy tudjad, mikép annál több hívője akad valamely hírnek, minél bolondabb az. Köztudomásul adhatjuk pl., hogy Albert öcsémnek törvénytelen gyermeke; s miután a fiú nagyobb részt idegen helyeken nevelkedett s szüleinél nagyon ritkán volt látható, misem gátolja az úgyis finyás érzékű úri közönséget, hogy e koholmányt alaposnak ne vehesse. S vájjon ki fogja aztán rósz néven vagy törvényelles eljárásnak venni, ha családunk ősi, nemes törzsét egy faty- tyuhajtástól megszabadítjuk. Igen, úgy marad bű György! Nővére eltűnése után kevés idővel kiadjuk neki az utat. Természetesen testvérét előbb holtnak kell hinnie, miként atyjukat is annak hiszik mindketten. — Igen jól vélekedik a méltóságos gróf, hallatszék belülről az éktelen röhögéssel kisért válasz. — Magam is úgy vélem. És aztán bű György el lesz hárítva minden akadály elölünk. Én kényelmesen elfoglalhatom öcsém birtokát s te is meg leszesz jutalmazva; még pedig bű segítségedhez mérve, gazdagon. A párbeszéd véget ért és közvetlen utána az ajtó halk nyikorgása gyanittatá, hogy belülről jönnek. (Folyt, következik.)
