Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-29 / 30. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza, 1883. juliushó 29. 30, szám. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meg-jelenik Heten kint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre.........................................................4 írt. Félévre .............................................................2 „ Ne gyedévre....................................................1 « A községi jegyző és tani tó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólarniások Piringer «János és «Jól>a Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek estik ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. I Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija' soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. Az adóemelés kérdéséhez. VII. Az állam fenntartása a polgárok kötelessége lévén, az állam fennállását biztositó szükségletek fedezése is a polgárokra háramol. E szükségletek közt pedig első helyen áll az adózás. Adózni tehát minden állampolgárnak kötelessége. Az általános kötelesség már magában foglalja a kötelességgel járó teller egyenlő viselését is. Az adók vagyoni szolgáltatások lévén, az adóviselés csak akkor lehet egyenlő a polgárok közt, ha mindenki vagyoni képessége szerint adózik. Az adózás ezen fő elvének helyességét még azok is elismerik, akik szerint az adó a polgárok által azon előnyökért fizettetik, amely előnyöket állam nélkül nem lehetne élvezniük; és akik szerint tehát, az egyes állampolgárok által fizetendő adó aránya nem a vagyoni képesség, liánéin az egyesek által élvezett állami előnyök aránya volna; vagyis akik szerint mindenki azon arányban köteles az állam terheit viselni, vagyis adót fizetni, amely arányban az állam tevékenységét igénybe veszi. De miután ez adózási rendszer a gyakorlatban nein alkalmazható; bár egyáltalában nem helytelen, sőt nagyon igazságosnak látszik: az e nézet pártolói is arra a meggyőződésre jutottak, hogy az adózási arány az egyes polgárok vagyoni viszonyai szerint határozandó meg; hogy tudni illik & gazdagabb többet, a szegényebb kevesebbet fizessen. Ez igen helyes és igazságos elvi nézet. De már most az határozandó meg, hogy tulajdonképen ki a gazdag és ki a szegény ? A feleletet e kérdésre igen természetesen a birtok viszonyított nagysága s a tiszta jövedelem aránya adja meg. A vagyoni vagy anyagi állapot három főosztályba sorozható. Első a gazdagság, második a jólét, harmadik a szegénység. Most ismét e három közt húzzuk meg az elválasztó vonalat. Gazdag az, akinek szükségei fedezésére fölösleges és más adóalanyokhoz aránylag nagy vagyona van. Jólét az az állapot, amelyben a szükségletek kellő kielégítést nyernek ugyan, de vagy semmi, vagy csak nagyon jelentéktelen mennyiségű fölösleg mutatkozik. A szegénység ott üti fel rongyos sátorát, ahol már a vagyon még az életelsőrendil szükségleteinek kielégítésére sem elegendő. Az anyagi javak, a vagyon ily felosztása és élvezése mellett, igen természetes, hogy a gazdagság kinövése a tulböség, a szegénységé pedig a nyomor. Csak helyeselni lehet tehát azon adózási elvet, hogy az adó az egyes adózókat egyenlő módon érje; vagyis, hogy minden adóalany, az adótárgy nagysága és hozadéka szerint, egyenlő adóláb szerint fizessen adót. És ez elv kifogás alá sem jöhet oly államban, ahol egyéb adó, amely a vagyont más czimen terhelné, nincs. Nálunk azonban a földbirtok megadóztatásánál az egyenlő adókulcs nem egészen helyes, sőt mondhatni sok esetben és viszonyok közt igazságtalan is. Különösen igazságtalan az egyenlő adóláb, a kis és apró birtokosokra nézve, szembenj a nagybirtokosokkal. Megmondom miért. A nagyobb birtoknál már az is nagy előny a kis és apró birtok fölött, hogy a nagyobb kiterjedésű birtok nem osztályozható oly preczize, hajszál-vonásig, mint a kisebb birtok. A nagybirtokos tehát nemcsak a mennyiségnél fogva, hanem az osztályozásnál is számot tevő előnyben részesül, tehát nagyobb hozadékot nyer. Nagy előnye továbbá a nagybirtokosnak az is, hogy terményét nem kénytelen a letakaritás után azonnal eladni, mert nincs rászorulva. Eladhatja akkor, mikor legmagasabb ,az árfolyam. Ellenben a kis és apró birtokos nem várhat az ár emelkedésére; eladja mindjárt az aratás után, sőt sok még aratás előtt is annyiért, amennyiért veszik. Ha pedig az örökösödési és adásvevési ügyletekkel járó jog- és bélyegilletékeket vesszük tekintetbe, amelyekkel leginkább a kis és apró birtokok vannak terhelve; amennyiben a birtokváltozás ezeknél leggyakoribb; mig a nagyobb birtokoknál- különösen adás-vétel 50—60, sőt 100 évben is alig fordul elő; az egyházi, illetőleg papi birtokoknál pedig soha sem: egyátalában nem látjuk indokolva az egyenlő földadó-láb helyes és igazságos voltát. A nagy birtokos, vagyis a fentebbi osztályzat szerint a gazdag megfizeti adóját a földbirtok hozadékinak fölöslegéből; a jólétnek örvendő kis birtokos megfizeti birtokának a legszigoruabban beosztott hozadékából; az apró birtokos szegény megfizeti a saját és családja szájától és testétől elvont szükségletek félre tett árából, legtöbbször még igy is a nagy kamatra felvett kölcsönösszegből, tehát a tőkéből. Ahol pedig már az évi adót is kölcsön pénzzel kell törlesztenünk: ott jobb, ha még idejében túladunk a birtokon s a maradványnyal, egy az ősi mezsgyén nőtt bottal kezünkben, jobb hazát megyünk keresni. Ha ezt az adóelmélet emberei egyenlőségnek tartják: akkor nagyon korlátolt fogalommal bírhatnak az egyenlőség isteni eszméjéről. Vájjon meggondolták-e azok az államférfiak, akik ez adólábat elfogadták és azt igazságosnak találják: hogy ezzel egyenesen az államot gyengítik s a nemzetet pusztítják. Vájjon jutott-e eszükbe az állam sáfárjainak az, hogy 10,000 nagy birtokos, ha még olyan nagy fényűzést fejt is ki, soha sem lehet annyi hasznára az államnak, ha csak a munka- és véderő con- tingenst veszszflk is, mint 1000 kis, vagy pláne 1000 apró birtokos. A kis birtokos osztály adja a szellemi, az apró birtokos az anyagi munkásokat a társadalomnak és az államnak. Ezek nélkül nem tudom, mit csinálnának birtokaikkal és fölöslegeikkel a gazdagok, akik csak fogyasztanak. A kis és apró birtokosoknak csak ezen itt említett két productiv képessége is megérdemelné, hogy az állam több figyelmet fordítana rájuk s oltalma és védelme alá venné érdekeiket, amelyek egyszersmind az államéi is. Az oly egyenlőség, amely csak az adóláb egyformaságában jelentkezik : egyetlen államot sem tesz sem gazdaggá, sem hatalmassá, sem szabaddá. Szabolcsmegye gyűlésieméből. (Vége.) Az állandó választmánynak a vámsorompók felállítására vonatkozó javaslata felolvastatván, legelőször: Szoboszlay József bizottmányi tag kér szót. Mint előre bocsátja, félve szól fel e kényes ügyben. Szóló a megyét és Nyíregyházát egy családnak tekinti, amelynek érdeke közös lévén: akár az egyik érdekében a másik ellen, akár a másik érdekébeu az egyik ellen foglalni állást igen nehéz. De miután a miniszter az ez ügyben eddig történteket, letörülte: a megyének újból határozni kell a vámsoroinpó felállításának kérdésében. Szóló hosz- szasan fejtegeti a megye útépítési viszonyait és pénzügyi helyzetét, amelyeket épen nem mondhat kedvezőknek. A megye még mindig 35 ezer forinttal adós a kincstárnak, amely összegnek az úti váltsági dijakból kell bejőni. Ha tehát a megye lemond a vámszedési jogról ■Nyíregyháza város javára: a megye arra lesz kárhoztatva, hogy a községek ne csak a közmunka-váltságot viseljék, hanem még vámot is fizessenek azon úttól másnak, amelyet maguk építettek. A megye szivéből őhajtja Nyíregyháza város felvirágzását; de ne kívánja a város azt, hogy ezt saját érdekeinek mellőzésével és háttérbe szorításával cselekedje. Végül indítványozza, miszerint kéressék fel a miniszter, hogy úgy a kőut tovább építésére, valamint a stratégiai szempontból építendő útvonalra való tekintetből, engedményezzen a megyének vám- szedési jogot a saját útvonalain. Szólót meg^ljenzik és utána hosszú csend áll be, amelyet Főispán ur ő méltósága szava tör meg; felhiván szólásra a másik, vagyis az ellenpártot is. Jözsa András: Itt minket más véleményre semmiféle szónoklat sem fog vezetni. Azért méltóztassék a szavazatot elrendelni, hogy az állandó választmány véleményes javaslata elfogadtatik-e vagy sem. Gróf üessewffy Aurél előre bocsátja, hogy nem egészen elfogulatlanul szól a szőnyegen levő tárgyhoz. Igen természetesnek találom —■ mondja szóló — hogy ahol áldozatról van sző, ott óvatosnak kell lenni, s a fizetést szívesen elhárítaná az ember magáról, kivált a mai nehéz viszonyok közt. Vannak azonban a társadalomban kulturális és morális érdekek, melyeket szintén elő kell mozdítanunk, habár áldozatokkal is. Ily közmivelődési és erkölcsi érdekek követelik Nyíregyháza városától és a megyétől a vámsorompó felállítását, s az ahhoz kötött vámszedési jogot. Ez érdekek elől mi sem zárkózhatunk el. Élismerem Szoboszlay József bizottsági tagtárs ur szavainak igaz voltát; árgumentumait azonban el nem fogadhatom. Legyünk igazságosak és méltányosak. Nyíregyházának, mint Szabolcsmegye központjának, mint ahol az indirect fogyasztási (octroi) adó is be van hozva, joga van saját érdekeit minden törvényengedte eszközökkel előmozdítani. E követelmény jogosultságát a megye kétségbe nem vonhatja. Van még e tárgyban egy másik észrevételem is. Ez a kormánynak hibás eljárása, amit kénytelen vagyok teljesen elbírálni. Egyetlen alaki hiba miatt, amely tulajdonképen nem is hiba, csak egyszerű eltérés a szabályrendelettől, amit a szokás már szentesített, megsemmisíteni egy általa is helyben hagyatott faktumot: oly, eljárás amit helyeselni lehetetlen bárkinek is. Különben határozzon e fennforgó kérdésben bármit is a többség: Nyíregyháza városának eme kérdéses jogát, saját anyagi felvirágzása érdekében, előbb-utóbb meg kell adni. Szóló elfogadja az állandó választmány javaslatát. (Felkiáltások: szavazzunk !) Főispán: Mindkét oldalról bevilágosittatván a dolog, egészen tisztán áll. Felteszem tehát a kérdést, hogy az állandó választmány véleménye elfogadtatik-e, vagy nem ? Fráter Sándor részletes tárgyalást kívánván, először azt kéri eldöntetni, ha vájjon az állandó választmány javaslata, elfogadtatik-e általánosan tárgyalás alapjául, vagy sem? Pethö Zsigmond feltűnő indultossággal és igazgató" lag figyelmezteti párthiveit vagyis az állandó választ" raány javaslatának ellenzőit, hogy őket ki akarják éhez- tetni a részletes tárgyalással. Azért is ő szavazást sürget, az állandó választmány javaslatát elveti, a Görömbey féle indítványt pártolja és elfogadásra ajánlja. Rövid, de zajos vita után főispán a névszerénti szavazást elrendeli; a szavazatszedő küldöttség tagjaiul Liptay Károly elnöklete alatt, Kállay Jenöt, Kállay Leopoldot, Gencsy Albertet, Fráter Sándort, Megyery Gézát, Dobos Imrét, Szikszay Pált, Bégányi Ferenczet és Miklós Lászlót kinevezvén. A szavazás 1 órakor befejeztetvén; az állandó választmány véleménye 75 szó ellenében 119 szavazattal, tehát 44 szótöbbséggel elvettetett. Következett a Görömbey és társai indítványa, amely általánosságban elfogadtatott ugyan, de a részletek kidolgozásával egy küldöttség bízatott meg. E küldöttség Kállay Jenő elnöklete alatt, a következő bizottsági tagokból alakíttatott meg: Pethö Zsigmond, Jözsa András, Szoboszlay József, Gencsy Albert, Kállay Leopold, Szikszay Pál, Koczolc László, Bégányi Ferencz azzal
