Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-07 / 1. szám
NYÍBVIDÉ K.“ 99 hogy ő is többel járuljon a társadalom szükségeinek fedezéséhez. És kérdem, megtettük-e mindnyájan e tekintetben kötelességünket? Járultunk-e oly arányban a közjóléthez, mint aminő részt abból húztunk és húzunk ? Bizonynyal nem. Pedig oda kell törekednie a társadalomnak, hogy minden egyes tagjának sorsát sajátjának tekintse; hogy a gyengét védje és támogassa. Hiszen csak önmagát erősiti, aki gyengébb társait támogatja. Mert akik a társadalomtól csak hasznot akarnak huzni maguknak anélkül, hogy a társadalomnak használnának általa; akik mások verejtéke után akarnak megélni: azoknak nincs helyük a társadalomban. Egymásért, egymásmelleit küzdeni! Ez a mai kor jelszava. Fájdalom e tekintetben nagyon roszul sáfárkodott a társadalom a múlt évben is. Humanitárius intézményeink nemhogy szaporodtak volna, de sőt a meglevőket sem istápoltuk oly mérvben, mint az tőlünk telhetett és amint kellett volna; holott a múlt évben lehetett volna miből. Vagy talán épen azért nem áldoztunk tőlünk telhetőleg a szeretet oltárán, mert mindenkinek volt áldozni valója? Hát nem kell-e gondolni a jövőre, a szűkebb időkre?! Más oldalról fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy a tétlenségnek még mindig vannak barátai, akik vagy szégyellenék, vagy nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni; hanem mások jószívűségére és bárgyuságára támaszkodva, lógatják lábaikat a semmit nem tevés pamlagán. Rég elmúltak azok az idők, amidőn csak a rabszolgák dolgoztak és izzadtak. A dolog ma már nem szégyen, hanem kötelesség és erény, amely egyest úgy, mint társadalmat boldoggá, becsültté és nagygyá tesz. Azért tehát ne vessük meg a munkát és tiszteljük a munkást. Kövessen el a társadalom mindent, hogy heréket ne tápláljon kebelében. Adjon a munkásnak munkát. Ne hagyjon elveszni senkit, aki életre való, aki munkaképes. Becsüljük a képességet és tehetséget mindenkiben. Ne nézzük le a szegényt, hanem igyekezzünk sorsán segíteni. Csak igy felelünk meg emberi kötelességünknek; csak igy adhatunk majd számot sáfárságunk- ról az utókornak. (K—y.) Boldog uj évet. Bár már hetedik napját is megértük az újévnek: azért még ma is ez a szokásos üdvözlet. Ez hangzik minden ajakról mindenütt ... az utczán, a baráti körökben, a klubbokban, a családi tűzhely enybos melegénél sat. Boldog uj évet! Boldog uj évet kívánok kedves hazámnak! Béke, egyetértés, testvéri szeretet és közös jólét terjeszszék ki áldó karjaikat e jobb sorsra érdemes haza fölött! Boldog újévet kérünk szükebb értelmű hazánknak, megyéuknek is! Isten áldása legyen nyilván-valóvá a föld gazdag gyümölcsözésében, a lelkek és a szivek — Ahá 1 — szakított félbe — tehát öcscse is vau . . . az jó lenne . . . Nem ismertetnél meg öcscsével? — Miért ne ? De az a te czéljaidra rnitsem hasz nálna. Irántad bizonyos félelmet éreznek. Te egy frivol szabadszellemnek tártától, aki előtt misem szent. — Pab! Ezt csak te képzeled. — Azt csak megengeded, hogy némely szónoklataid nem helyezik valami kitűnő fénybe polgári mora- ralitásodat. Mi nem élünk világvárosokban. Edith jól tudja, hogy mi történt a »Herczeg« szálloda termében első itáliai utazásod után. — Mi volt az? Nem emlékszem rá. — Óh Istenem de rövid emlékező tehetséged van. Emlékezzél visBza csak ! Ittléted után harmadnap múlva történt, amidőn a visszatért lumpok estélyét megünnepeltük. Egy közülünk, azt hiszem, Gerő volt az, aki kérdé tőled, hogy annyiszor megénekelt Edithedet baza- viszed-e? Azt mondád, hogy a házasodás előtted nagyon prózai. Inkább megvárod, míg Edith más választást teBz, hogy aztán házi barát lehess. A többiek nevettek. Gerő azt állitá, hogy az nem lehet komoly szándékod. Te ellent mondái. Ő azt állitá, hogy a házasság elleni anti- páthiád csak affectálás, mire te tele poharad felemelve igy kiáltottál fel: »Becsületemre! az élet és annak külalakja oly közönyös előttem, hogy szükség esetén kész vagyok a leánykát nőül venni, hogy belásd Gerő, mily hajlandó fattyú vagyok. íme nézd! Hol vannak a kocz- kák? A sors határozzon! Ha egyenlőt vetek, úgy egy jól fogalmazott megkérést intézek hozzá, ha nem, úgy házi barát leszek. Első esetben te fizetsz 6 üveg champagnit, második esetben én ! Beleegyezel ? Gerő ellenvetéseket akart tenni, de a többiek az ajánlatot elfogadhatónak találták s igy az idealista kénytelen volt jó arczot vágni a tréfához. Ekkor te egyenlőtlent vetettél. Tehát házi barát — kiáltál fel diadalmasan. így sokkal eredetibb szerepet viszünk. Én megfizetem a champagnit, te pedig nőül veszed Edithet. Még sem emlékszel reá? — Olyan homályosan! — viszonzá Rudolf. érzelmeinek megújulásában, a szellemi és anyagi jólét áldásaiban, az emberi nyomorok és szenvedések enyhülésében ! Boldog újévet e szerény lap tisztelt olvasóinak; hogy e lap t. olvasói és pártolói a lelkes szerkesztővel vállvetve, az egyetértés, a testvéri szeretet és a humauus türelem zászlaját ezentúl is bátran és bizalommal lobogtassák szemben az ellentétes szelekkel. Az idő mindig egy és ugyan az. Az időben, amely kezdet nélküli és végtelen, nincs határ, nincs czél. nincs mértföld mutató. Az idő e beláthatlan és megmérhetlen fogalom épen olyan, miut a kör, amelynek sem kezdete sem vége Az idő beosztása a számitó ember gyarló müve. És mégis, amidőn az elmúlt és az uj év közti vál- uton megállva, visszapillantást vetünk a múltra; és vizsga szemekkel iparkodunk a jövőt takaró fátyolon átpillantani : nincs oly ember, akit valamely ünnepélyes érzet, valami nyomasztó, azért mégis, fölemelő érzet ne fogna el. Magas hegyen állunk, a honnan a múltat, mint egy lábunk alatt elterülő sik tért, beláthatjuk ugyan, de csak azon tért, amely hátunk mögött elterül. Előttünk sürü áthatlnn köd. Mit rejt az uj év? Örömet-e vagy fájdalmat ? jólétet-e vagy nyomort ? békés napokat-e vagy vérben fürdő alakokat? egyetértést-e, avagy az Isten átkát magán viselő gyűlöletet és egyenetlenkedést ? A mindenható nagyon bölcsen berendezte ezt igy. Ha a jövőt láthatnók, igaz hogy sok fájdalomköuyü változnék át öröm-könynyé; de mennyi vidám és reménynyel tölt kebel borulna porba átkozva végzetét? Pedig az ember sokat olvashat a jövő titkos könyvéből a nélkül, hogy látnoki tehetséggel bírna. A múlt, amit magunk után hagytunk, jövőnk tükre. Van egy pont az emberi életben, amelyből a cselekedet és következménye, az ok és okozat vak következetességgel egymásból folynak és egymásba kapcsolódnak, mint az óra műben a fogas kerekek. Ez a pont az erkölcsi rend pontja. Ez a pont: a csalhatatlan erény pontja. Ez a pont: az igazság megreudithetlen köszirtje. Amely országban a csalás, a cselszövény, a fajgyii, lölet, a pártoskodás felütötte tanyáját: annak az országnak jövője romlás. Amely társadalom lábbal tiporja a humanitást, a nemzeti erkölcsöket, a szűzies szemérmet; amely társadalom megveti a munkát, és csak a »sine curát«, a seminit-tevést keresi: annak sorsa romlás. Valóban, ha a jelenlegi társadalmi életet szemügyre veszszük; ha látjuk, hogy a haszonlesés, az önzés ne-továbbja játsza a legnagyobb szerepet; ha fontolóra veszszük, hogy hazánkban a corruptio, a protectio, a proletárizmus gomba-és burjánként lepi el a talajt: lehetleu a kétségbeesés bizonyos neme nélkül hazánk jövő sorsára gondolni. A sajtó feladata a népet oktatni, figyelmeztetni, a társadalmi bajokat ostorozni, az álarczosokat leleplezni. Szerencsés sajtó, szerencsés közönség, amelynek ez sikerül. De a sajtó mellett, kétségtelenül a néptanítókra is nemes kötelesség vár e tekintetben, A néptanítók föladata, hogy az igaz és hamis prófétákat a néppel megismertessék. A néptanítók feladata tauitaui nevelni a jövő nemzedéket az emberi erények megismerésére és követésére, az ő feladatuk megtanítani a népet a felebaráti szeretetre az egyetértésre és mindenek fölött a hazaszeretetre. Ha ily alapot vetettünk; ha ily magvakat hintettünk el a társadalom veteményes kertjében, a gyermek- világ lelkében: annak gyümölcse okvetlen áldásos lesz. és minden bizonynyal be fog következni a »Boldog uj év« a magyar társadalom életében. Kuti Zsigmond. — Nos tehát Edith ez esetet korántsem feledé el, ami egymagábau is elegendő arra, hogy Edith közelébe ne juthass. — Ördög és pokol! igazad van! De mindegy! Azért nem vonulok gyáván vissza. A nehézség csak fokozza vállalkozási merészségemet. Ember! (E szavaknál vállon megragadva úgy megrázott, hogy lélegzetem csaknem elakadt) — mondom neked, kötelességed nekem segíteni, vagy felmondom eddigi barátságunkat. — Örizkedui fogok a te bolondságaidba avatkozui. — De biztositlak én ... én igazán és őszintén szeretem ez angyalt. — Annál roszabb. Az ablakhoz lépett és ujjaival dobolt annak tábláján . — Örök Istenek! — kiáltá egyszerre — ott van ő . . . Ernő! esküszöm, hogy enyémnek kell lennie, vagy meghalok! Nézd csak, nézd ez elbűvölő alakot! Edith az emelet erkélyén könyökölt. Sötétzöld séta ruhájában igazán szépen nézett ki. Rózsa szinü napernyője arczának elbűvölő fényt kölcsönzött. E perczben kinyílt az ajtó. Egy fiatal hölgy, porszürke toillettében jelent most meg a báró oldalán. Termete csinos volt ugyan, de — négyszem közt legyen mondva — meglehetős rut kinézésű. A széles száj, a nagy orr, az alacsony homlok és vörös haj visszataszítóvá tevék arczát, amely csak egy pár sötét szem által nyert barátságosabb kifejezést. Julia az Edith ifjabb testvére volt ez, kit az académiai ifjúság tiszteletellenes módon »vörös Julának« gúnyolt. Éu már régóta ismertem mint szellemdus és müveit leánykát, de külseje miatt, nem gondoltam vele behatóbban. Mialatt én a két hölgyet vizsgáltam, Rudolf minden figyelmét a báróra látszott fordítani. — A nyomorult ! kiáltá oly hangosau, — hogy attól tartottam, miszerint odaát meghallják. Mi joga van e kedves teremtéshez! Meg tudnám fojtani, szétdarabolSzabály rendelet a katonai beszállásolás terhének arányosabb megosztásáról szóló 1879 évi XXXVII t. ez. értelmében a megye lakosaira kivetendő pótadó kivetésének és kezelésének módjáról. 1. §. Az 1883-ik év l-ső napjától kezdve a megye azon községei, amelyekben állandóau,vagy huzamosabb időre van elhelyezve a katonaság, az 1879. évi XXXVII. t. ez. értelmében a megye összes lakosaira a miniszteriüm előzetes helybenhagyása mellett, 8 a törvény 4 ik §-ára való tekintettel, évről-évre kivetendő pótadóból fognak a törvény 2 §-a szerint alábbi 9 és 10 §-okban felsorolandó mérvben kártalanítást nyerni. 2. §. A pótadó kivetése a megye összes lakosaira, tehát a kártalanítandó községek lakosaira is történik. A pótadó mennyisége mindig a megyei bizottsági őszi reudes közgyűlésen állapittatik meg. 3. §. Az általános kivetést, a minisztérium által jóváhagyott megyei határozat alapján, az alispán rende letére a megyei számvevő teljesiti, — az egyénenkénti kivetést pedig, a községekben a szolgabirák, a polgár- mester s a községi elöljárók által eszközöltetik. 4. §. A kivetendő évi pótadónak 2/8-ada a házadó alapján, %-ada pedig az általános pótadó kivételével rendszeresen kivetett egyenes állaraadók alapján vettetik ki 5. § A pótadó behajtása a községi elöljárók, illetve reudes adóhajtó közegek által felelősség terhe alatt történik, s a behajtás fontosságát a szolgabirák (polgár- mester) szintén felelősség mellett ellenőrzik. A községi elöljárók tartoznak évnegyedenként az azon időszakra esedékes behajtott összegeket a közmunka váltság és betegápolá-d pénzek beküldésénél követett eljárás szeriül, szabályos kimutatás mellett 15 nappal az évnegyed lejárta előtt a megyei pénztárba beküldeui, s arról az alis- páni hivatalhoz jelentést tenni. G. §. Ha a beküldés a kitűzött határidőre pontosan nem történik, az alispán a pénz behajtását a hanyag elöljárók költségén külön megbízott által eszközölteti; az alispán a pénztár állásáról a megyei közgyűlésnek évnegyedenként jelentést tesz. 7. § Mindazon bírságok, melyek ezen pótadó behajtása- körüli hibák vagy mulasztások folytán kirovatnak s bevétetnek, magához a katona szállásolási alapösszeghez csatolandók. 8. §. A beküldött összegeket a megyei házi főpénztár nők veszi kezelése alá, s arról »katona beszállásolási« cziraen külön könyvet vezet. A beérkezett pénzeket a pénztárnok a beérkezés után azonnal a nyíregyházi takarékpénztárba helyezi el gyümölcsözés végett. 9. §. Nyíregyháza rendezett tauácsu város pénztárának ezen beszállásolási alapból éveuként utólagosan megtéríti a megye közönsége azon összeg háromnegyed részét, amelyről a városi és katonai hatóság igazolványaival megegyezőig bebizouyittatik, hogy azt a város az állandó, vagy huzamos ideig tartó katonai beszállásolás azon évi kiadásaira fordította 8 hogy azt a katonai halóság a városnak vissza nem téritette. 10. §. Ha Nyíregyháza városáu kívül a megye valamely más községben állandóan, vagy huzamosabb ideig helyeztetik el a katonaság, a községnek e beszállásolásból eredő, s a 9 §. szeriut beigazolandó évi költsége, a beszállásolási alapból szintén utólagosan méltányosan kárpótoltatik. 11. §. A kártalanítási vagy segélyezési jogosultságot igazoló okmáuyok az elmúlt évet illetőleg, a következő január 5-ig a közigazgatási bizottsághoz terjeszten- dők, mely azokat januárhavi ülésében megvizsgálja s a helybenhagyott összegnek ekként utólagos kiutalváu/ozá- sára az alispánt utasítja. 12. §. Az alispán, ezen kártalanítási, vagy segélyezési egész eljárást, a februárhóbau tartandó megyei közgyűlésnek megerősítés végett bejelenti. 13. §. Ha e megyében állaudóan kaszárnya állíttatnék fel, az esetben e megye esetről esetre a hozzájárulás tárgyában külön fog határozni. Kelt Nyíregyházán Szabolcsmegye közönsgének 1882 szeptember 19-én tartott rendes közgyűlésül. Kiadta: Bégáuyi Fereucz, fögyző. iritá. Áiz ni. Öklét e szavaknál keményen összeszoritá. Aza olyannyira elárulá a belső ingerültséget, hogy ug lehetett mesterkéltnek tartani. Szerencsére a zsaluk elf|tek bennünket s nem láthattak meg. — Az Istenért! — mondám, mialatt a ablaktól távoztam, te úgy örjöugesz, mint egy eszeseit. Ha idejében hozzáláttál volna, ahelyett, hogy a 'ép római nőknek fejét elbolonditád, úgy most te lenné* »beatus po-sidens« s a szegény báró nézhetne utáu/l. Amint tehát a dolgok állanak, nyugodjál meg abba amit változtatni nem lehet s bocsáss meg szereucsédablójának — Azt hiszed ? — viszonzá Rudolf. -Alár látom, hogy daczára több évi ismeretségünknek, g fogalmad sincs a bennem lakozó energia felől. Ám®gyszer fejembe vettem, aunak meg kell történni, ! a földteke darabokra szakad is. Nézd csak, mily elb)óan hajlik az erkélyen keresztül! Oh az az isteni /ség! Amily igazán egy Isten vau, meghódítom őt, ha/út miudjárt a poklon át vezet is. Mitsem válaszoltam. Ő is némán át és tekintetével elnyelte a bájos alakot. — Csak most egyszer segíts nekenf- mondá kis szünet után. — Te nézetemet még mini tréfának tekinted. — Remélem, holnapig kissé lehűlöd. Gúnyosan nevetett. Azt hiszed Ph£us? Oh olyanok vagytok ti emberek 1 Mindig okosah'ndig erkölcsösek, mindig filosophusok ! ÁtkozoggJ’ük, ha egy lövet puskaport értek 1 — Te borzasztóan udvarias vad — Nyílt, becsületes természetű l’ok! Még egyszer akai'Bz-e segíteni ? — Hasztalan fáradság lenne -ézonzám vállat vonva. — Egyetlen eszközt sem tudojgoudolni amely rögtön gyanút ne keltene. — Egyet sem? Gondolkozzáísmétlem, hogy semmi áldozattól sem rettenek vissza (Folytatása következel
