Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

N y í K V I D É H. Legyen a törvényhozónak Salamoni bölcsessége, Likurguszi jelleme, mitsem ér az: ha igazságtalan, kon­tárkodó hivatalnokra bizatik annak végrehajtása. Nem mondom én, hogy a biró olykor, igen ritkán, lelkiismeretének sugallatát ne kövesse, a merev paragra­phussal szembeD; mert: »Summum jus summa injuna* ! De gyakrau önérdek vezeti az igazságtalan bírót, oda csúszik a vesztegető fillér s a bUnös felé hajlik az igazság mérlege. Annyira nagy súlyt fektettek hajdan az igazság­szolgáltatásra ; hogy a történelem által megjegyzett egyik fejedelem a hanyag vagy igazságtalan biró bőré­vel vonta be utódának székét; ez által akarván figyel­meztetni azt föladatának pontos betöltésére. Nálunk az a legnagyobb hiba, hogy sok esetben a legüdvösebb törvény biztos eredméuye elmarad a mi­att, hogy aunak oly biró akar lenni végrehajtója, aki azt teljeséggel nem érti, azt felfogni nem képes. Eltekintve-mindeu más birói hivataltól, ez úttal a kisebb községekben porig sillyedt birói álláshoz szólok. Téved az, aki a már többször említett hivatalt ki­csinyli; mert ha egyes községek beléletébe tekintünk ; tapasztalni és látni fogjuk, mily áldásthozó a jó biró működése ; látni fogjuk, hogy nincs rend, hogy megakad az igazgatás menete ott, ahol hiányzik a tapasztalt és ava­tott kéz. Mégis a választó közönség jelöltjei közül nem a legtudományosabbat, legalkalinatosabhat, hanem a va­gyonosat, bőkezűt juttatja hivatalra. Gyakran találkozhatunk oly biróval, aki sem ol­vasui, sem irni nem tud; tapasztalata, jártassága nincs; de a szekerében járó négy tulok, szőlőjének isteni nek­tárja, a czim 's elnökösködés utáni vágy : tekintetbe jöt-_ tek a bölcs választóknál. Az ily biró hogyan intézi el a perlekedők ké­nyes ügyeit ? tudatlansága miatt gyakran nem az ártat­lan szenved-e kárt becsületében, vagyonában ? Mily vé­dője lesz azon ügynek, melyet községe vagy egyesek bíz­tak rá, hatóságokkal társulatokkal szemben? Ha gyűlé­sen van, lehet-e tőle hallani egy okos szót ? Be-, vagy végrehajtásoknál ismeri-e a törvény ide vágó pontját? Nem lesz-e túlságba menő vagy felettébb engedékeny ? Hogyau parancsol ott, ahol a birói auktoritás meg­kívánja ? Ahol jegyző lakik a községben, az ilyen biró esz­köz és báb, mindenhatónak ismeri nótáriusát; annak minden szava, tette előtte másithatlanul szent. Ily he­1) iitt fordul azután elő a pénzzavar, a sikkasztás, s a község tönkrejutása. A körjegyző, ha a községben nem lakik, oda ugyan ' mohét rendelet minisztériumtól, főispántól vagy bárkitől, végrehajtás végett ; sokszor elolvasva sem lesz, mig a jegyző utasítást nem ad. Erről szólhat, alispán, szolgabíró törvényszék, járásbíróság stb. Szólhatnak továbbá egye­sek, akik a tárgyalás utáu írják alá »vétiveiket« ! En a bírák (tisztelet a kivételeknek) vétkét, hanyag­ságának, közönyének okát abbau találom, hogy kellőleg nein dijaztatnak. Évi 30—50 frt, fizetésért nem is köve­telhetjük, hogy hivatalának éljen a biró.. Szabolcsmegye tekintetes bizottsága hasson oda, hogy a birói fizetés minimuma 100, maximuma 250 frt legyen; akkor lesznek képzettebb birók, akik fizetés mel­leit becsületért is többet tesznek az ország, a megye és saját községük javára, mint az eddigiek közül igen sok biró tett- E fizetési javítás vonassék le a kevésbé pon­tos jelentőségű és érdemes hivataltársak javadalmazásá- I ból községenkint. S. L. Kivonat, a felső szabolcsi ármentesitö-társulat által, a Nyirviz• csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és vissza­élések megvizsgálására kiküldött bizottságnak a hely­színén tartott vizsgálata jegyzőkönyvéből (Folytatás ) Márcziushó 24-én, az előre megállapított programm szerint a nyirviz-csatorna kiépítése ellenében felmerült panaszok vétettek tárgyalás alá. Az ide vonatkozó kér­véuyek felolvasása után, a küldöttség számos gávai bir­tokos kíséretében, a község alatt elvouuló nyirviz-gyüjtő­Igen Henry! - felelt édesen — én értem önt, és. .. itt egy pillanatnyi szünetet tartott. — És? — kérdé Henry izgatottan — Szeret? — Igen Henry! — felelt a leáuyka. s lesüté bű­bájos szemeit. — Marié! — kiáltott Henry végtelen örömmel, s a kis kezet csókokkal balmozá. E pillanatban ki nyílt a terem ajtaja s azon a két Master Hawens lépett be, mig utánuk Mis Hawens és Marié anyja jöttek. — Nos Henry? — kérdé az Atya — Milv vá­laszt kaptál? — ö az enyém! — Felelt Henry s Mariét kezé­nél vezette atyja elé. Az öregek összenéztek s aztán mosolyogva szólt Master Edwin Hawens: — Igy tehát mégis jól választottam, mert tudd meg Henry, hogy Marié három hét óta menyasszonyod. — Tehát ő az ? — szólt örömmel Henry s újra megcsókolá a kis kezet, Mialatt Marié szülei is oda léptek s néhány barátságos szóval kötelezték le őt. Miss Hawens pedig dics-érzettel szólt fivéréhez: — Ez az én müvem! Master Hawens pedig ravasz mosolylyal mutatá meg John leveleit s aztán cseugetett. Egy perez múlva John lépett be az ámuló Miss és a csodálkozó Henry elé, teljes egyenruhában s ko­molyan szólt: — John Mítwen ügynök; — szolgálatukra! A társaság mosolygott. John Mítwen pedig mar­kába nevetett, a Garde des Monsieurs szerepért kapott jo dij s az elkoczkázott száz dollár befolyása alatt csatorna helyszínére ment. A küldöttség által a hely­színén tapa«ztalttak közül csak a jelentékenyebb hiányo­kat és bajokat emeljük ki és közöljük ; miután e vizs­gálatróli közleményünk még igy kivonatban is feltüuően hosszura terjed. A magaslatokon összegyűlő belvizeknek a cső-zsi­lip csatornába való lefolyása, a magaslatok által akadá­lyozva van ugy, hogy a lefolyás csakis mesterségesen ásott árok által lenne eszközölhető. Konstatáltatott, hogy az előleges tervezetbe felvett, kiépített s az ápril 6-iki vízár által elsodort, egyszer­smind mentő hidul szolgáló 2-ik számú híd hiányzik. A Gáva község panaszlevelének 3-ik pontja alatt emlitc-tt s a csatorna baloldalán a töltés tövében eső hat lakház az árvíz által összedöutve, romokban talál­tatott. Konstatál tátott, hogy a fertői mintegy 70 holdnyi víz, az annak levezetését eszközlő árok, a csatorna bal­oldali töltése által elzárva lévén, lefolyásában akadá­lyozva lévén; a leeresztésre szolgáló vascsövek kiszál­lítása azonban már megkezdetett. Ugy találtatott, hogy a hid melletti kertek l&pá­lyaibi gyülemlő vizek lefolyása, a biloldali töltés által, akadályozva van. Konstatáltatott hogy a gávai fóutezának Nyíregy­háza felé eső végével, a Pethő-féle telekből elfoglalt s mélyre ásott gödörbe való bedőlés meggátlása czéljából, karfa nincs; holott ez utcza a laposba lemélyedvén, an­nak a lapályban fekvő része oly mélyen esik, hogy a társulati mérnök állítása szerént, a vencsellői vízmércze 6 mtr felüli állásánál, a viz által elborittatik. Kitűnt, hogy a 4-ik hídnál a társulati egyesség sze­rént építtetni kötelezett feljárásróli letérő, és a töltés mentében egy 80 mtr. hosszú, 4 mtr, széles ut gyanánt szolgáló padka teljesen kiépítve nincs. Nagy András gávai és Márton Koch Mózes kártala- I szitás iránti kérelmük felolvastatván: Batta Ignácz társu­lati igazgató kijelenti, hogy a panaszlott területek azért nem lettek mindeddig kártalanítva, mert azok a megtérí­tendő károkba, a közigazgatási hatóság által nem lettek felvéve; kinyilatkoztatja azonban a társulat részéről, hogy 8 nap alatt kisajátítva és kifizetve leend. Márczius 25-én e vizsgálat folytattatván Gáva köz­ség E.) alatti kérvénye újból felolvastatott, amelyben következő panaszok folytattatnak: 1. A nyiri csatorna alsó részének kiépítése előtt, a felső nyírvizek anélkül hogy lefolyásukról gondoskod­va lett volna, árterületükre bocsáttattak; minek folytán az már 2 év óta hasznavehetetlen. 2. A községet az árterülettől elválasztó nyiri csa­tornán, a szükséges hidak tervbe nem vétettek; a ter­vezettek pedig ki nem építtettek. 3. A töltés közvetlen közelében volt s az árvíz által elpusztult házak, sem ki nem sajátíttattad, sem nem kártalanittattak. 4. A csatorna voualhoz 1879-ben kisajátított terü­letek adómentesítése, s az e. czélra szükséges mérnöki ki­mutatás elkészítése tekintetében, ez ideig semmi intéz­kedés sem tétetett s ez által a tulajdonosok, az adófize­téssel jogtalanul terheltetnek. 5. A muuka folyamán egész töltés-részek helyez­tettek át és foglaltattak el, az illető tulajdonosok meg­hallgatása és kártalanítása nélkül. 6. A községi utak és utczák a társulati munkála­tok által nagy részben elfoglaltatván és felgödröztetvén járhatlanokká tétettek. A társulati képviselet e panaszokra ez úttal mit sem felelt; hanem irásbelileg fog nyilatkozni. Az egri főtisztelendő praepostság gávai gazdatiszt­je kérelme folytán, azon panaszára, mely szerént a praepost­ság berezeli tagján, az úgynevezett Szincse-laposon átvonuló töltés meletti legjobb birtoka belenyugvása nélkül, elfog­laltatott, reudetlenül kigödröztetett, máig sem kártala­nittatott és a balparti töltés által az ott összegyülemlett nagy terjedelmű belvizek lefolyása meggátoltatott. Bo­ronkay mérnök azt jegyzi meg, hogy: fölösleges terüle­tek nem foglaltattak el, a gödrök niucsenek rendetlenül kiásva; és hogy más helyről földanyagot nem szerezhet­tek. Mondja továbbá, hogy azon töltésrész elszakadása esetében, ahová eme földek hordattak, 5—6000 holdnyi térület öntetett volna el. Megjegyzi végre, hogy az e la­poson keresztül vezetett töltés munkája még nincs befejezve. Ezután a küldöttség a piritói laposhoz érvén, Prá­ter Sándor azon kérdést téteti fel a társulat képviselői­hez, hogy a Piritó-laposért mennyi kártalanítást fizetett a társulat, ha fizetett s minő alapon ? Erre Batta Ignácz társulati képviselő válaszolván előadja, hogy az ármederben hagyott mintegy 25 hol­dat tevő terület teljes és végleges kárpótlásául, 1200 • öles, holdja 60 írtjával, — a töltés-rész és anyag gödrökül szolgáló terület 1600 • öles holdja 140 forintjával kár­pótoltatott. Előadja továbbá, hogy a végleszámolás még nem történt ugyan meg; de az elfoglalt terület arányá­hoz képest, megfelelő összeg fizettetett a tulajdonosoknak. Fráter Sándor, Héczey László buji birtokos és az ottani ref. egyház főgondnoka nevében, panaszképpen előterjeszti, hogy az egyuáz tulajdonát képező földbirtok jelentékeny része, a gyűjtő csatorna miatt, viz alatt áll; minek következtében az egyház tetemes kárt kénytelen szenvedni. A kártalanítás iránt mindent elkövetett ugyan a társulatnál az egyház képviselete ; de mind eddig ered­mény nélkül. Az irodalom kedvellöihez. Terjedelmesebb tudományos müveink kőzzül igen sok, vagy a külföldön látott napvilágot, vagy pedig kéziratban maradva, megsemisittetett; véghetlen nagy kárára az emberiségnek, közelebbről pedig hazánknak és egyházunknak, a legközelebbi századokban. Az irodalmi kincsek iránti közönyösség általános betegsége fajunknak; még jelesebb íróink is, jól meg­gondolva a dolgot, félve bocsátják az előfizetési felhí­vást az illetők kezei közzé; s ez az oka igen sok eset­ben, hogy a már kész mű sokszor az író fiókjában van letéve évekig, sőt évtizedekig is. Óh mily sok becses és értékes müveink lettek igy az irodalom iránti közöny miatt az enyészet karjaiba dobva. Egyletek, társulatok tekintetében még most azt mondhatjuk, hogy szegények vagyunk a külföldiekhez képest; de ez nem volna oly nagy baj, ha csak népünknél több irodalom iránti szeretet, buzgóság és áldozatkész­ség volna, mint amely lépcső a miveltebb népek sorába való jutásra. Irodalmi téren egész buzgósággal és sikerrel dol­gozó férfiak számában nem mondhatjuk, hogy szegények volnánk. Voltak és vannak nekünk jelenleg is kitűnő képzett iróiuk, akik valóban a nemzet napszámosai. Ezek azok a férfiak, akik legjobban érzik a szükséget. Az itt fentebb ériutett irodalom iránti közönyösség kifolyá­sa az, hogy a nemzetnek eme napszámosai csak az elő­fizetők számához mérten nyomatják müveikből a példá­nyokat, ha nnyagilag veszteséget nem akarnak ön­maguknak. »Nyelvében, irodalmában él a nemzet* ; elvész az a nép, a mely tudomány nélkül való; régen kimondott igazsagok. A külföld népei előtt csak a művészet, az iro­dalom pártolása az. amely legjobban megszerzi számunk­ra a tiszteletet s szeretetet, különben is áramlatos kor­szakunkban. E czélból hazánk, nemzetünk iránti köte­lességünk, hogy az irodalom pártfogói sorába minél szá­mosabban lépjüuk be, s az irodalmat tőlünk telhetőleg vagy szellemileg vagy anyagilag pártfogoljuk; kötelessé­günk másokat is tettre buzdítani, hogy a közönyösség méltó vádja alól a későbbi kor gyermekei által felmentessünk; más oldalról pedig reájok is buzditólag hathassunk, tevékenységünk által. Az itt érintett közönyösség érte a legközelebbi na­pokban megjelent »Magyar Plutarchot« még ez előtt 3 vagy 4 hónappal; amidőn gyűjtő Szentkuti Kiss Ká­roly abban a gondolatban volt, hogy becses műve elő­fizetők hiánya miatt (csak 200 előfizető volt) ez idő sze­rint meg nem jelenhet. E nagy munkával összállitott nemzeti kincs, hézagot pótló nélkülözhetlen az irodalom­történetben. A »Magyar Plutarch* Bod Péter »Athénásának* folytatását képezi. Megjelent belőle az I. füzet Aiguer Lajosnál Budapesten, «Magyar Plutarch, Uj magyar Athenás ujabbkori magyar protestáns egyházi írók élet­rajz gyűjteménye* czim alatt. Sz. Kiss Károly, mint gyűjtő, az ujabbkori protestáns egyházi irók életrajzával kezdi meg ez első füzetet, s a kiadó-hivatal igy nyilat­kozik. »E munkának mikénti fogadtatásától függ, vájjon követheti-e ezt a katholicus egyházi irók, az egyház és iskola kiválóbbjainak, az államférfiak és a közélet szereplőinek, az egyes tudományok, a gazdászat a keres­kedelem és ipar jelesbjeinek a harcz terén kitűnt fér­fiak stb. életrajzai* Az »Uj magyar Athénás* mintegy 10 füzetre terjed, kéthetenkint jelenik meg egy-egy 4 ives füzet, arczképpel, az első füzet Dr. Ballagi Mór arczképével, egy-egy füzet ára 50 kr. A már megjelent első füzetben ott találjuk a. többek között Árvái Józse­fet, Dr. Ballagi Mórt, Balogh Ferenczet, idősb Báthori Gábort, Benkő Józsefet, Bod Pétert, Bodola S ámunlt én több jeles egyházi Íróinkat. Egy uj Bod Péter szollal itt meg e jeles műben. Előttünk látjuk az uj Athénást, s tőlünk függ a munkás müvét pártfogolni, félre téve minden közönyt, mely még a legjobb lelkekre is zsibbasztólag hat. Vajha minél szá­mosabban rendelnék meg e becses művet az irodalom kedvellők, hasznot téve ez általis hazánknak, irodalmunknak s önmagunknak ! Sörés János. Tanügy. Értesítés. A szabolcsmegyei tanitóegylet központi választmá­nya f. é. májushó 17-én délelőtt 10 órakor Nyíregyhá­za városháza gyüléstermében rendes évnegyedes gyűlést tart, miről a járáskörök elnökei s a választmány tagjai tisztelettel értesíttetnek. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentések. 2. A tanszer­kiállítást rendezőbizottság javaslatának előterjesztése. 3. A harmadik egyetemes tanitógyülés kebeléből kiküldött végrehajtó-bizottság által a f. é. pünkösdi nagygyűlésre kitűzött következő tételek tárgyalása: Fentartandó-e az országos tanitógyülés mellett to­vábbra is a szövetség eszméje? Tartassék-e az országos képviseleti tanitógyülés mellett jövőben is egyetemes t. gyűlés? Ha az egyetemes t. gyűlések tartásának szük­ségét a tanítóegyesületek elismerik, hol és mikor tartas­sák a legközelebbi egyetemes tanitógyülés és mik legye­nek tárgyai? Átadassék-e az » Eötvös-alap* az országos képviseleti tanitógyülésnek az egyetemes tanitógyülés meghallgatása nélkül? 4. Számvizsgáló és rendezőbizottságok választá­sa. stb. Minthogy a központi választmányi gyűlésnek oly fontos és sürgősen elintézendő tárgyai lesznek, melyek előlegesen is beható eszmecserét igényelnek: felhívatnak a tanító járáskörök ügybuzgó tagjai, hogy véleményeiket szíveskedjenek f. hó 14-ig alulírotthoz írásban beküldeni vagy pedig a kitűzött tárgyak felett nézeteiket a vál. gyűlésen tárgyilagosan előadni. Nyíregyháza 1882. év májushó 4-én. elnöki megbízásból Pazár István, t. egyleti alelnök. ÚJDONSÁGOK. V A nagymélt. belügyminisztérium felszóllitá a törvényhatóságokat, közhírré tételére annak, miszerint a Boszniában vagy Herczegovinábao üresedésbe jöhető nép iskolai tanítói állomások elnyeréseért beadandó pályázati kérvények, közvetlenül az illetékes közigazgatási hatósá­gokhoz nyújtandók be; ahonnan azután azok, a pályázók alkalmazhatósága iránti nyilatkozattal együtt, a belügy­minisztériumhoz lesznek felterjesztendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom