Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

ITT. évfolyam. Nyíregyháza. ^ sznm. Vasárnap, 1882. márcziushó 26. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 írt. Félévre 2 „ Kegyedévre 1

B A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-uteza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak iamertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés utón 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krujezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (ua^y-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Felhívás Szabolcsmegye tisztelt gazdaközönségéhez. A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület f. 1882. évi márczius 16-án tartott igazgatóválasztmányi ülésében elhatározta, hogy Szabolcsmegye állattenyésztése emelése érdekében, a megye négy-pontján borjú díjazást fog tartani s ezen czélra a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól is segélyt eszközölt ki. Élénk tudatával bir annak a megye gazdaközönsége. hogy a szarvasmarha tenyésztés, mezőgazdaságunknak sok tekintetben létkérdése s annak vezetésére mily sokoldalulag befolyt, s habár a ló iga, az ökör iga rovására folyton szaporodik is; mindazonáltal nálunk az még soká fog használtatni. A szarvasmarha kellő számbani tartása s megfelelő táplálása kényszeríti a gazdát, hogy több és jobb takarmányt termeljen, földjét javítsa s amit annak táperejéből a termés alakjában évente kivesz: rendszeres trágyázás által visszapótolja; mert a takarmánytermeléssel megkímélt és trágyázással megjavitott föld, a gazda fáradságát és szorgalmát kellően hálálja meg. Az észszerű gazdálkodásnak ezen elvét azonban, gyakorlatilag csak ugy foganatosíthatjuk, ha magyarfajta marhánkat, amelyben megbecsülhetetlen igás erőt birunk, kellő számban fogjuk szaporítani, s különösen annak nevelésére kellő gondot fordítunk. A növendék állat nevelésétől igen sok függ; amiért ezen korban kell a táplálással és gondozással hatni arra, hogy a csontok szilárdsága, az izmok ereje és a test helyes alakulása kellően kifejtessék s ha mindezteket elmulasztottuk, miként kívánhatjuk, hogy állatjaink a czélnak, melyet azokkal elérni óhajtunk, megfelelhessenek. A „NYIKYIDEK" TÁRCZÁJA. Az anyai szeretet. — Rajz. — Kanhomoki J. Józseftől. Mandula vágású szép szemei voltak Árva Juliskának. Nagy, szép, okos szemek, mint az őzikéé. Búzavirágszínű sötétkék szempárja: mint az ég azúrja. A mellett lágy, finom, szőke selyem-haja: Színe aranysárga. Szabályos arczéle. 3zoborszerü orra. Csókra termett szája: mosolygó eperszem. Hát még minő álla, mint az elefántcsont. Angyali kedélye mindenkit elbűvölt. Angyali jó szive példabeszéddé vált. Csavargó Péter is sokat kerülgette ; Tüzes bogárszemeit rajta is feledte. Látta s megszerette. Feleségül vette. Szüret után mindjárt iakadalmat ültek, mikor a bor forrot. Boldog egy pár lettek. Ugy éltek egymással, mint szerelmes gerle. A nő anyává lett. (Jsavargó Pétert egy szép piros kis fiúval örvendeztette meg. Épen Péter Pál napján. Boldogság tanyája lett a kicsiny kunyhó szalma födelével, ahol a kis gyermek alacsony kicsiny, homályos ablakon pillantá meg a palotákra ugy, mint kis kunyhókra egyaránt letekintő g mosolygó napnak jótékony sugarát. Bölcső hiányában szegényt teknőbe fektették. Rozoga teknóbe. De még-s mosolygott. Keresztanyja a maga ünneplő nagy keudőjét terité rá, mikor keresztelőre vitték ; hol a keresztségben a Pál nevet kapta. Csakhamar fel is nőtt, mint a vad virágok, Isten kegyelméből s az édes anyának gondos szeretete mindig mellette volt. De hogy is szerette az az édes anya! saját szive vérét, szerelmes magzatát: türt, fáradott, nélkülözött, csakhogy a kis Palkónak, kiért életét is kész lett volaa feláldozni, annak az egyetlennek ne legyen semA nagyobb uradalmak, amelyeknek helyzete, a kis gazdaságokkal szemben, más szempont alá esik, rendszeres állattenyésztést űznek s igy jutalmazásokra igényt sem tarthatnak; azonban jó példával elüljárniok mulhatlanul szüks'éges s azért örömmel fogadja egyesületünk, ha ezen díjazásoknál növendék állatjaikat bemutatják. Ezen díjazások f. évi május hava második felében, az egyesület által később meghatározandó s a gazdaközönséggel közlendő napokon fognak megtartatni Nyíregyházán, Nyir-Bátorban, Kis-Várdán és Tisza-Dobon. A kiosztandó dijak következőleg állapíttattak meg: Egy éves üsz'ó borjuk : Első dij 5 drb 10 frankos arany. Második „ 4 „• „ Harmadik „ 3 „ Egy éves bika borjuk: Első dij 5 drb 10 frankos Második „ 4 „ „ „ Harmadik „ 3 „ arany. Két éves üsző borjuk: Első dij 5 drb 10 frankos arany. Második „ 4 „ „ Harmadik „ 3 „ „ Szerények ugyan ezen dijak, de azért nincs kétsége egyesületünknek, hogy a gazdaközönség, tekintvén az ügy fontosságát, növendék állatjait készséggel fogja a működő bizottságoknak bemutatni. Czélunk egyrészről jobb tenyészállatok kiosztása, másrészről növendék állatok díjazása által, hozzájárulni állattenyésztésünk emeléséhez s ha a gazdamiben hjánya; hogy számára kényelmet, jólétet eszközölhessen. Oh, mint mondogatta sokszor altató dalként, sokszor mikor lefektette, uiikor fölkeltette s keblére szoritá: »Kisded bajiékunknak kedves kis vendége jer, jer hadd szorítson anyád kebelére!* Jer, édes szerelmem! hiszen ugy szeretlek ! Remélem nem is vonja kétségbe senki az anyui szeretetet; mert csak egyetlen szeretet van, mely teljesen ment minden önzéstől, mely egészen tiszta, egészen isteni s ezen szeretet: az anya szeretete gyermeke iránt. Boldog, kinek édes anyja vau! Boldog ki még monbatja: kedves, jó anyám ! Ezt a boldogságot érezte a kis Palkó egészen, zavartalanul, osztatlanul, boldogan egy darabig. Egészen addig, mig egyszer az apja Csavargó Péter több vásárosokkal együtt elment a vásárra, hova egy pár tinót hajtott Ott jó vásárt csinált ; mivel a tinókat jó pénzért eladta, vagyis drága áron. Hazajövet aztán betért a korcsmába, ahol sokan voltak a nagy mihaszna Pinkelesz Scbmüle zsidó korcsmárosnál, kit magok közt csak Hasli zsidónak, vagy egyszóval: »dörölye fülűnek* neveztek. Ott mulatott a »Csórag« korcsmában: Isztronga Liklábn Monori Csülkös Kis István, számadó juhász; Csiba Ffrkó, a falu kanásza, Hegyke Nagy Jóska. KapaCíali Macsali Jancsi, Devecseri Rikancs Gábor, Bakajsza Kakuszi Gyuri, Ba kocs Csulak Imre Pista, ismeretes duhajok; továbbá Dúdali Dudás Miska bakter, másként kisbíró. Hangtalan Harangláb Istók részeges harangnzó ; '(mindig rekedt) s a laboda lábu Fugyivásárhelyi Vigyori Gyuri. Ezen válogatott társaságba keveredett Csavargó Péter : a szép Árva Juliska férje. Egymásután üritgeté hallgatagon a puharakat. De már a harmadik liternél a füle töve vörösödött. Unta az éktelen lármát, a duhajok kurjongását; a bárom szál czigány: Csollák Peti, Maradi Dankó Gyuri, és" a Ragyás Vörös Jóska ezinezogását. Felkapott egy literes üveget a mint a juhász és a De vecseri Rikkancs Gábor tánczoltak ott a falu Hébeivel Siránkozó Sárika és Nyalka Bögyös Ragyás Terával és közibük vágta. Erre mindnyájan felugráltak ; de Péterünk sem volt rest: lelkapott egy jó, kemény, tölgyfaszéket közönség jóakaratú támogatása nem fog hiányozni: hiszszük, hogy ezen czélt erőnkhöz képest meg is közelitjük. Hazafias üdvözlettel maradtam Nyíregyházán 1882. márczius 20-án. A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület nevében: Szentkirályi János, gr. Dessewffy Aurél. e. titkár. egyesületi elnök. A. felső szabolcsi árinentesitő társulat által, a Nyirviz-csatorna épitésénél állítólag elkövetett hibák és visszaélések megvizsgálálására kiküldött bizottság gyűléséből. Nyíregyháza, márcz. 20. A küldöttség teljes számban jelent meg. Jelen voltak : a nagymélt. közlekedési minisztérium részéről Péch József építészeti felügyelő és miniszteri tanácsos; Rohonczy Gedeon, Sárközi Aurél országgyűlési képviselők ; a megye részéről Fráter Sándor, Liptay Károly, id. Mikecz János, Frankéi Sámuel, Virányi János, Gonda Balázs megyei bizottsági tagok és Koczok László, királyi mérnők; a felső szabolcsi tiszaszabályozási társulat képviseletében, Szőgyény Emil társulati igazgató, Kállay András társulati alelnök, a társulati mérnök, pénztárnok és 18 igazgató-választmányi tag; a nyirvizszabályozó társulat részéről Jármy Ödön igazgató, Szeszich Lajos főmérnök és Bertalan Lajos kir folyammérnök. Az elnöki széket, egyhangú felkérés folytán, Zoltán János alispáu elfoglalván: rövid üdvözlet után, a küldöttség mikénti megalakulását tűzte ki tárgyul. Péch József miniszteri kiküldött felügyelő, hivatkozva megbizatására, tiltakozik az ellen, hogy a gyűlésen rajta kivül más elnökösködjék. A megyei küldöttek viszont egyhangúlag tiltakoztak az ellen, hogy a megindítandó vizsgálatot azon hatóság közege vezesse, amely hatóság (a közlek. minisztérium) a tiszai szerencsétlenségekben s az itt uralgó nyomorúságokban szintén érdekelve van. s azzal mind kiverte a mulatozókat. Ezek éktelen lármát csaptak. A lármára végre két pandúr érkezett s ezek segélyével most csavargó Pétert a földre legyűrték s kezét hátra kötve elkísérték a szolgabíró elé s ott Csavargó Pétert törvény elé állították, s mivel dulakodás közben kettőt megsebesített, egyet pedig ugy talált leütni fogdmegei közül, hogy életben maradásához semmi reményt sem kötöttek az orvosok : elitélték fél évre. Még alig töltötte ki a rabságot: onnét a börtönből — mert jónak találták — katonának vitték. A katonaságnál nem sok időt töltött szegény Csavargó Péter : Árva Juliska férje. Kitört a hábora. Őt is oda vitték s az első csatában az elsők sorában, — hogy vitézül küzdött —legott leteriték. Ott hagyta a fogát. Maga után hagyva Árva Juliskának s szép kicsiny fiának nagy szomorúságot — és még nagyobb gondot az, hogy neveli már fel azt a kicsiny árvát? Bizony bu , baj-, gonddal. Pedig a fiúcska napról napra szépült, egyre növekedett s a mint erősödött — ideje is volt már— feladta az anyja, járjon iskolába, tanuljon valamit. De a fiu rosz volt ott az iskolában. Társaival mindig czivakodott. Sokszor véresre karmolva korült jó anyjához. És az édes anya (ki gyöngéden szeret) könyekkel mosta le s csókkal gyógyitá fia vérző sebét s szép szavakkal kérte : vigyázzon magára. De hiába kérte. A fiu többször is, másszor is, százszor is véresre karmolva jött. ineg az iskolából. A fiu folytonos czivakodásban volt tanuló társaival, nagy nehezen töltötte el, húzta ki a 4 évet, mig kikerült az iskolából. Most még nagyobb gondot adott az édos anyáuak: mi legyen fiából ? Még»béres«nek gyenge, még be sem fogadnák; de meg szolga leg)en? anyja nem akarta. Tehát mit csináljon ? töprengett magában, törte marta kezét. N>ugtalan nap után álmatlan éjt töltött s a mosolygó hajnal már talpon találta. Kis fia még aludt, az ő kis Palkója,, kit tanuló társai csak Rontó Palkónak hivtak, mig auyja nevezte szive szerelmének, édes gyermekének. Lábujjhegyen ment ki a kisded szobából : fia fel ne keljen. Gondolkozott tovább Isten szabad ege alatt; mit tegyen fiával ? (Folytatása követkeiik.)