Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-05 / 10. szám

Előfizetési föltételek : poatán vagy helyben házhoz hordva : E^esz évre 4 frt, Félévre 2 „ Negyedévre 1 , A községi jegyzó és tanító uraknak egcsz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások l?ii-iii«jer- János és JTÓba, E21ek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivataluukban (natiy-debreczeui utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által líudapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és líudapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. III. évfolyam, Nyíregy

háza. 10. szám

, Vasárnap, 1882. márcziushó 5. ON. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Nyíregyháza, 1S82. márczius 4. Hogy a nyíri földbirtokosokra nézve, a tisza és nyír-vizek szabályozása iránti akár kormányi, akár egyesületi intézkedések egyáltalában nem lehetnek közönyösek; s hogy ily földbirtokosnak e tárgybeli minden iránybani érdekeltségét természetesnek és jogosultnak tartjuk: minden kétségen kivül áll. Hogy továbbá egy, a közügyek szolgálatában elaggott bőtapasztalatokkal méltán dicsekedhető s az ügy által közvetlenül is érdekelt földbirtokos szavának érvényesítését, gyakorlati nézeteinek latba vetését, az illető választmányi gyűléseken keresztül vinni óhajtja: abban ugy hisszük józan gondolkozású ember fia meg nem ütközhetik. De hogy az ügy iránti érdekeltségéből kifolyó, bizonyos általa öcsémnek nevezett, s a viz-szabályozási ügyben magának auctoritativus szerepet vindikált egyén irányábani hírlapi felszólamlásában, egy „Deus ex machina" gyanánt, tervei kivitelénél utjába-jöU egy harmadik s szerencsétlenségére izraelita fiscalis személyének puszta felemlítése, vagy egyénisége incompetentiájának érintése által, ezen harmadik személy legyen az izraelita vagy nem, hírneves vagy középszerű fiscalis: hogy ez jogosult lett volna akár azon ominosus választmányi tagságra lett kiszemeltetésének enuncziácziójára. akár azon érzékenykedő kifakadásra. melyet látszólagos ellenfelének vakmerőn neki rohanva, a priori mindjárt, és a dolog lényegére vonatkozással nem is birható oly politikai oldalát, vagy ha ugy tetszik elvi gyengéjét jogosan megtámadhatná: ezt ismételve és kereken tagadjuk. Politikai és társadalmi ildommal össze nem egyezlethetőnek tartjuk, egy ha még oly tudományos művelt fiatal embernél, ha a mai korszellemA „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. P. J. emlékkönyvébe. (Istvándi 1882.) Ha majd az élet színpadára lépsz, Bátortalan szelid lelkű leány; Rózsák között vérző tövisre érsz, — Ellőtted a világ még nagy talány. — Ha a barát barátságot hazud, Mézes mázos szavakkal hízeleg ; Parányi lábod tömkelegbe jut: Megsértenek a hitvány emberek. Ha bánat ér — bánat nélkül ki élhet — S érző szived miatta kesereg; Lábad alá hálót vet a kisértet S körülvesznek. Számuk egész sereg; Ha bármi sorsban vész közeleg feléd, Magad maradsz. Elhagynak mindenek ; Ne félj leányka! Isten karja véd. Imádkozom : mindig legyen veled. L>e ha betegség látogatna hozzád : — Azt adna rád próbául Istened — Gondolj reám kökény szemtl kis leányka 1 S tudd meg: van még, ki soha sem feled. Van még egy sziv, mely éretted dobog, Van egy ifja, ki csak téged szeret 1 Jóba József. A kék selyem harisnya-kötő. — Beszély. — Irta: Jóba. József. (Vége.; De kaczagása nem volt előbbeni dévaj kaczagás, hanem — a boszu kaczagása. Olyan forma, mint midőn az emb^r nem valami kellemes hírről értesül s ezt szokta mondani »kaczagnám ha boszankodnom nem kellene!« Igenis kaczagott; de fogai közül sziszegé: tói elkapatva, el akarja maga-magával és más hozzá hasonlókkal hitetni, hogy az öregek tapasztalatainak nem tartoznak elismeréssel; azért maguknak tulajdonítsák azután, ha az önérzetükben megtámadott ily ócska jellemek, a maguk módja szerént torolják meg a váratlan támadásokat, mint azt a fenn forgó eset teljesen illusztrálja. Elég szomorú jelensége ez társadalmi életünknek. Avagy, hogy részrehajlással ne vádoltathassunk, föltétlenül adjunk igazságot annak, ki a különben is beteg, nagyon beteg társas életünkben, a zsidóhajsza már is veszélyessé vált gyújtó szikráját szítja ?! Korántsem hunyjuk be szemünket a tények mesztelen tanúsága előtt. Nagyon is jól tudjuk, hogy „unde illae laerimae?" Ha egy ős nemesi család még fennálló törzsének sok vihartépte lombjait, az újmódi alkotmányos aera perzseli és sepri el tova. s nem lát biztos reményt a jövő sarjadék számára sem kivül sem belül, a hazára nehezülő sötét felhők miatt; ha bár e lelki fajdalma jogosult is: nem látjuk át, miért provokálhatná fel épen a jelen válságos hazai viszonyaink közt a zsidókérdést? Hiszen volt, van és lesz elég becsületes izraelita is e hazában; ezt önként bevallja maga is. De hogy a többség nem akar és nem fog beolvadni a magyar nemzetiségbe; vagy mint maga állítja, hogy a zsidókérdés társadalmilag meg sem oldható, épen inert külön faji és nemzetiségi tendentiákra vihető vissza, — ennek talán nem is egészen maguk a zsidók az okai! Hiszen erre kötelezve sem lettek az emanczipáczió által; nekiek eszük ágában sem volt ilyes fogadalom. Az uralkodó politikai párt tömeges szaporítása, annak a többi pártokkal szemben való tulsulybani mara— Megbőszülőm magam! Ah, mily édes lesz a boszu ! Nem, nem hagyom én ezt annyiba! Ha te ugy : én is ugy. Nem maradok hátra mögötted. Drága uram nem fog ki rajtam. — Legyen: szeget szeggel I — lihegé lázas izgatottsággal s újra leveté magát a ruganyos és drága selyemmel bevont pamlagra. Egy darabig ott havert némán mozdulatlanul. Selyem szempillái beárnyékolták mély tüzü szemeit. Csak keble hullámzása jelző ébren létét s egyszersmind még mindig tartó lázas izgatottságát, hogy ne mondjam: ingerültségét. Parányi kezeit végig simitá alabástrom homlokán. Tibor már épen vissza akart vonulni s magára hagyni a szép asszonyt; hogy senkitől sem látva s háborgatva : csillapítsa le izgatottságát: midőn a legbájosabb ajkakról e gyönyörű népdal röppent el s maradásra késztette: Járt utánam 3 falu logénye : De én csakúgy hitegettem stb., s Tibor — ki különben is igen szép hanggal rendelkezett — igy folytatá e dalt : Azt susogja fiatalja öregje : Jaj beh csinos, be takaros, ez a piczi Barna piros — menyecske. S azzal leült a szép asszony lábaihoz egy kis zsölye székre. — »Tibor, ma megengedem, hogy uj harisnyakötíimet felkösse /« Tibor nem rohant oda, nem borult térdre előtte — mint múltkor tevé — hanem hol a harisnya kötőkre, hol a szép Jolánra tekintett, hogy nem kötődnek-e vele? S átcsúszva a székről a pamlagra megpillantá, hogy az egyik harisnyakötő kicsatolódva a divánon hever s megpillantá, hogy a szép Jolán lesütötte (igazabban : »lebunyta«) selyem szempilláit; egy forró csókot nyomott azokra s kezébe vette a harisnyakötőt; de nem arra, hauem folyvást Jolánra nézett . . . Aztán felcsatolta . . . Jolán engedte azt tenni . . . dása követelvén: megnyerték jó olcsón, nem az általuk sohasem is óhajtott polgári egyenlőséget, hanem a várva-várt „kiváltságot" — pénzük, üzleti rafinementjük és faji összetartásuk által uralkodhatni az ország többi lakosainak együgyüen őrzött összes érdekei fölött. És ezt el is érték. Ki ennek az oka? Ki szólal fel azon a zsidóság legalsóbb osztálya által hazaszerte nyilvánuló üzelmek ellen? Egy 1848 előtti földes ur.' (Folytatjuk.) Szabolcsmegye közgyűléséből. (Február 28.) A már jó előre népesnek és zajosnak látszott gyűlés, csakugyan eléggé élénk volt és pedig azon egyszerű okból; mert »tisztujitás volt a vármegyén,* vagyis pár tisztviselői állás eme napon töltetett be választás utján. A megválasztandó egyénekre nézve, már a választást megelőző estve lehetett tájékozást szerezni a nagyvendóglö éttermében, a pohárköszöntésekből és éltetésekből. Főispán ur ő méltósága megnyitván a gyűlést; olvastatott az alispáui évnegyedes jelentés. Legnagyobb lehangolts&got keltett a jelentés azon része, amely a megdöbbentően nagy számú halálozási esetet tárta föl. A halálozási eset 3000-rel szárnyalta tul a születési esetek számát. E tárgyhoz hozzászólottak: Ferenczy Emil, Nyiri János. Kauzsay Károly, Lukács Ödön, Graál Elek, Kovács István és Jósa András. A vita végeztével elhatároztatott, hoíy a közegészségügyi választmány javaslat beadására utasíttassák s a kormáuyhoz felirat intézendő. Az alispáni jelentésnek a népnevelési ügyre vonatkozó része szinte vert fel egy kevés port. Lukács Ödön nem ad teljes hitelt az iskolai mulasztások kimutatásának. Mezőssy László a tanfelügyelői intézméuyt eltöröltetni kívánja Fráter Sándor :t tanfelügyelői intézményt átalakítani óhajtja s e tárgyban felírni kíván az országgyűléshez. Tibor áldotta a pillanatott, melyben a szép asszonytól kapott harisnyakötők neje közeihez jutottak, a mikor az- gást, kérdé : tán kénytelen volt azt nejének átadni »kriskindlibe« ; mert ezen jelenet nélkül aligha köthette volna fel a harisnya kötőket, melyeknek felkötése különben csak bevezetése volt boldogságának. A valódi boldogság még csak ezután következett Jolán a k'-rt felüli kis ajtó kulcsát átadta Tibornak. A kulcs ő nála lévén : szabadon bemehetett hozzá, mikor ueki tetszett. E kulcsnak már e mai estén hasznát vette ; mert — az utczán kocsi zörgés hallatszott ... A főbejáratnál megállt a kocsi. A kapuk zárva voltak . . Mig ezeket felnyitották s a kocsi — melyen Harmathy Kálmáu érkezett meg — a ház elé állt: azalatt Tibor tul volt a kert kis ajtaján s hirtelen otthon termett s nejét Szerénát — ki elébb pár perczel érkezett előtte, a hálószobájában találta amint uti ruháit a hálóöltőnnyével cserélte fel. — Jó kedvben lévén: együtt teáztak s kedélyes beszélgetésben töltötték az időt lefekvésig. Harmathy Kálmán is jó kedvvel nyitott be neje szobájába — a mint a kocsiról leszállt s felső kabátját levetette. Jolán még ébren volt. Ernyős lámpa mellett hírlapot olvasott s az olvasásban egészen elmerülve alig vette észre belépő férjét, ki hizelg,'í nyájas gyöngéd mosolylyal megcsípte neje szép rózsás piros arczát s azt kérdezte : — Nos, Muczuskám ! mit olvassz ? I — Újságot. — Mi üjság a nagy világban? — Az, — felelt a szép hölgy erőltetett komolyság g

al — hogy Dulczignó átadása megtörtént. Elvesztették a törökök. — Hisz az már régi újság, — mondá a férj mosolyogva — talán maga a multheti lapokat még csak most olvassa ? Egyébként az átadás hivatalosan dementálva van. — Mindegy, — erősité Jolán — előbbi birtokosa (a török) nem tarthat rá többé számot. Nem az övé már. Más veszi birtokába. A nagyobb hatalomnak engednie kell. A demonstráló flotta nagy hatalom. Azután más térre vive át gyors fordulattal a társai-