Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

egyszersmind a nemzeti irodalom fejlesztése s a hírlapírók becsületének megvédése Érzi is ezt ngy a magyar hírlapirodalom, mint a szép és tudományos irodalom egyaránt. Különösen érzi e pangást, e Hülyédéit a vidék Ezért le ndítettek meg a vidéken a hírlapírói kamarakat. Kívánatos volna, ha e kamarák egyszersmind bíróságok is lennének s oly szervezettel, tekintélyivel és befolyással bírnának, mint az ügyvédi kamarák Én szivemből üdvözlöm ez eszmét, t-s előre elitélem azt a hírlapírót, aki ez eszmét föltétleuül clejteiidőnek találja. Csakis igy lehetne tekintélyt és tiszteletet szerezni a hírlapirodalomnak. Ekkor azután a léterti küzdelem is könnyebb és sikeresebb leune. ApafTy. Iparosaink. Minden ország anyagi jóléte sok tekintetben iparosainak képzettségét <1 é-t szorgalmától függ Nem lehet sz«g ny azon állam, melynek iparosai képzettek es szorgalmasak; inert a külőjfele szükségletekre kiadott milliók a helyett, hogy külföldre vándorolnának, bent maradnak. sót onnan tetemes bevételűk van a kivitt árüczikkekért. Az európai országok között, hány van olyan, mely iparának köszönheti gazdagságát ? De itt azután nem is marad műveletlen egyetlen ág sem. A legcsekeljebbnek láfczó tárgy is feldolgoztatik s a ráfordított íJSt, munkát gazdagon jutalmazza. A nyers auyagot, ha -. L vés pénzért szerzik meg az ügyetlen eladó országoktól s feldolgozva legtöbbször méregdrágán adják azt visaza. Alig van ország, mely ügy volna megáldva a Gondviselőtől az ipar által feldolgozandó és értékesíthető anyagokkal, mint Magyarország. Földének kebele a legdrágább ércztől a legközönségesebb ásványig, mindennel telve van, melyeknek kiaknázásával ezrek- meg ezrek foglalkoznak a bányák sötét üregeiben, ügy a Kárpátok s más hegységek égbenyúló bércze, erdőkoszoruzta halma, mint a termékeny alföld aldásdus rónája, egyaránt bőven szolgáltatja az iparos munkájának szükséglet-1 Mégis hány iparágat enged népünk pangani ? Ilyen elhanyagolt iparág például a selyomtenyésztés, mely alig pár hónapot vesz ig• nybe a gondozásra; a ráfordított fáradtság nem nehéz, egyébre képtelen öregek ős okosabb gyermekek által is végezhető. Vannak hivatalos és magnu egyletek, melyek selyemhernyó-petékkel ingyen szolgálnak , ez által remélvén a selyemtermelés, fonás és szövés iparának lendületet adni. A jobban felkarolt méhtenyésztés annyira kevés munkával és csekély kiadással jár, hogy valóban csodálk .'.nunk kell anuak a virágzás tetőpontjára nem jutásáról. Tápszerét nem kéri az embertől; hanem erdők, rétok virágaiban keresi azt fel, egyetlen állatnál sem tapasztalt szorgalommal. A rajzáskor igénylett kevés fáradságot mi/teli kaptárral fizeti, mely nélkülözhetlen anyag SOK iparosnál, a háztartásbau pedig felettébb szükséges. Csodálatos, hogy a migyar ember anuyira idegenkedik gyermokét iparosi pályára adni. A jobb módúak minden áron papot, prokátort, szóval a nagy emlékű ősökhöz ni ltó utódokat akarnak neveltetni; de azt legtöbben figyelmen kivül hagyják, hogy van-e tehetsége a fiuuak vai;y kedve a tanuláshoz? az apa képes leend e ateteni 's k .Its-geket fedezni? Talán az első beiratási dij, az egyetlen tehén árából van elszakasztva, vagya lelkes Abrakám adta pár köböl búza évi kamatra? Tanulni és tanulni, ninc-> más hang az ári háznál. Beh furcsa is volna uz, ha a mosterségre adott fiu festékesen, csirizesen állítana be az apai házhoz, hol akkor teljes parádéban udvarolna velotlouül a község érdemes segédjegyzője az aranyba, selyembe bujtatott nővérnek? Ez aztán elviselhetlen szégyon volna ám ! Vagy gazdálkodjék, de sem hátilö, sem agár; ezen fontos kellékek nélkül pedig uras i gazdálkodás nem is képzelhető; hacsak paraszt nem akar lenni A dologtalanságot megszokott úrfi, négy, ot évi tanulás után, haza tér; mert az apa nem képes a költöget fedezni ; vagy beninaradt. vagy kicapttk az ískoliból, lesz belőle bálhős, préda gavallér, végtére semmi. Így boszulja meg magát a hót szilvafás nemes urak ismert gőgje. Midőn e czikket irom, asztalomon van egyik tanítványomnak — kiről e lapok 38. sz. tárogatójában említés volt, - meglepő -ükerü, fából készült borsajtója. Nem tudoui erről szóljak-e, vagy egy általa előbb készített azon gépről, mely a belebocsátott kalászt forgato hengerével kimorzsolta ? Ha e gyermek hajlamának megfelelő Kvárba juthatna, kérdem, hová tökélyesbithetne magát > lie azt mondja apja minderre: »Ne légy különb ember tíam, mint apád* . . . ! Majd lesz belőle legfólebb egy fara;;ó gazda valamelyik uradalomban, vagy szegeny uap-zámos. Hány jeles tehetség törpült el a mindennapiság egyszerűségében, akik a magyarnép becsületét növelni hivatták a lenéző külföld előtt? Ha száz közül egy iparossá akarja is képeztetni gyermekét, abban sincs semmi köszönet; mert nem iskoláztatja annyira, hogy a szükséges alap-ismereteket elsajátítsa; az elfogadó mesterek, bir a törvény kötelezi, nem goudoluak ilyesmire. Nem figyeli meg a gyermek testalkatát, mihez való hajlamát. Gyenge látképes gyermek soha nem lehet szabó, su-zter ; vézua gyermek jó asztaIOB lehet, de kovács, gép -sz, ács, sohasem. Sok gyermek kedvvel csinálná a fehér szűrre a czifra rózsát; de a kőmives czémentjétől nagyon borzad, és viszont. Innét van azután, hogy sok iparos sohasem érti mesterségét, szorgalommal nem munkál, mert utálja azt, rá nézve gyötrelem az iparosság, folytonosan zúgolódik, panaszkodik. A legközönségesebb földmivesnek, vagy napszámosnak is bírni kell az iparnak annyi ismeretével, hogy azon 03zközt egészben vagy részben előállíthassa, szükség esetén javíthassa, melylyel dolgozni szokott. Nem boldogulhat az a földész, aki minden legkisebbet pénzért csináltat; mert van neki mindene (?), de pénze vajmi keves. A téli munkaszünetes napok, hosszú esték, éppen arra valók, hogy henyeség helyett, gazdaszerszászámok javitassanak, s ujakkal cseréltessenek, kosarakat fonjanak stb. Szivünkből üdvözöljük Trefort miniszter urat, ki általértve a háziipar felettébb hasznos voltát, kötelezett tantárgyá tette az állami tauitóképezdében, honnan képzett ipartanitók lépnek az iskolába. Pályázatoknál gyakran láthatjuk, hogy »Háziipar tamtásbau jártasak előnyben részesülnek,* amiből kitűnik, hogy az illető községi vagy egyházi elöljárók szintén meg vannak annak hasznáról győződve: csak a képzett tanítók szorgalmasan vezessék növendékeiket az ismeretekben tovább és tovább, el lesz érve a kivánt czél. Némely iparos által felmutatott egyes ipar-termékek, midőn csaknem bámulatra ragadnak; akkor őszinte sajnálattal tekintünk a legnagyobb részre, mely képtelen a mai igényeknek megfelelő muukákat állítani elő, kontárkodása iparunknak csak hátráuyára válik. Ezért van aztán, hogy a rendelők, fogyasztók leguagyobb része a külföldet keresi fel, sokszor csekélységeknek látszó dolgokért ezrek ős ezrek vádorolnak idegen nemzetek iparosai zsebébe. Ha azt akarják iparosaink, mit saját jólétök is parancsol, hogy ne a külföldről szerezze be a fogyasztó közönség szükségletét, tartson lépést annak iparosaival, mi által nemzeti vagyonosodásuuk bizton remélhető. Sipos Lajos. Hangverseny. Nem képzelek magamnak nehezebb helyzetet, miut milyen a tudósítóé, midőn vidéki városban jótékony czélu hangverseny részleteivel kell a közönséget megismertetnie. A közönség megvárja, hogy a tudósító bíráljon is, s ez az, ami kétségbe ejt akkor, amidőn a fellépőket különben is nehezen sikerült e szívességre reá bírni. A szegény tudósító sokszor kénytelen [egyes középszerű jelenségeket égig magasztalni ugy, hogy ön maga előtt kell pirulnia lelkiismeretlen9égeért. rok! s ezzel kényelmesen helyet foglalt az előszoba egyik sxékéu — Neve uram ? — Kérdé a szobacziczus. Ah nevem ? — Hogy ki vagyok, ugy-e azt kérdé kegyrd? — Igen uram! — Nos, jelentse Záry Alfrédet. A takaros szoba-leány úrnőjének ajtója mögé tftnt. — Nem ismerem e neveti — szólt ö nagysága, midőn a bejelentés megtörtént. — Hogy néz ki? Magas, csinos barna fiatal ember, — adá a leány felvilágosításul — ó az! — susogá ö nagysága, s ajkait öszszeszontá. mintha boszsxankodnék ; valósággal pedig tetszett neki a bátorság. Mindazonáltal elhatárzá, hogy az ifjút kegyelem nélkül megkorholja s aztán . • . A többire n-'-zve m*g nem volt magával tisztában ; de mindenek előtt kissé rendbehozá hajacskáját, s midőn a tükör tökéletes szépséget mutatott, Nanett megkapta az ifjú bebocsátására szóló engedélyt Kezét csókolom — szólt az mélyen meghajtva magát, midőn belépett — Uram! — kezdé Somaházyné óuagysága. — Mily hallatlan vakmerőség ez . . . — Bocsánat Nagysága . . . szólt közbe az ifjű szerényen; de a hölgy nem eugedé folytatnia. — Megbocsáthatlan merészség ez uram öntől, követni egy tiszteséges nő lépteit; mert jól láttam, hogy egyóra óta nyomomban van ! — Igaz Nagysád, beismerem, de . . . — Semmi mentsége sem lehet önnek, miután elég bátorságot vett magának még arra is, hogy lakásomban is felkeressen! — Nagysád kérem — felelt az ifjú, s most már kissé komolyabb lett hangja, — valószínűleg nem méltóztatik ismerni; mert csak a napokban jöttem Bécsből . . — Ah, é9 ön azt hiszi, hogy a mi hölgyeinket is oly könnyen ostromolhatja, mint a bécsiek némelyikét? — Csalódik uram! Mi megőrizzük magunkat a csábítók elől. És most, miután beláthatta, hogy tévedett, reménylem kész leend nekem elégtételt adni! — A legnagyobb örömmel ismétlem bocsánat kérésemet ; de végre is Nagysád erre nekem utasításom •olt! — Utasítása? — Kérdé ő nagysága meglepetve. — Igen, — felelt az ifjú, — főnökömtől, aki már gyakrabban volt oly bátor ide küldeni; de elég szerencsétlen volt a küldöncz mindig azon feleletet kapni, hogy — s itt az ifjú kétkedve mosolygott — Nagyságod nincs itthon I — Főnöke? — kérdé ő nagysága elámulva — Hát ki az ön főnöke? — A Schlick é9 Schluck czég feje kérem alásan, felelt az ifjú, udvariasan meghajtva magát. Ma midőn főnököm Nagyságodat meglátta, azon utasítást adta, miképp kövessem mindenhova, mig haza jön, s ekkor biztosan itthon találom, s átnyújthatom egész tisztelettel ezen alájegyzett számlát A fiatal ember ezzel egy meglehetős teriméjü papírt nyújtott át ő nagyságának, aki a csalódás kegyetlen boszsr.uságával mérte végig tekintetével a divat árus segédet, azután haragosan nyúlt be iró-asztalába, honnan tárczáját elő véve, a számlát szó nélkül kifizette. — Kezeit csókolom! szólt az ifjú segéd, midőn távozott; de ő nagysága egy tekintetre sem méltatta szegényt, azután előhívta Nanettet. — Te is ügyesebb lehetnél már, — szólt neki haragosan, — hogy megkülönböztesd a boltos-segédet az udvarlótól I Tőrös Kálmán. Annál vidámabban foghat azonban feladata teljesítéséhez, ha azon helyzetben van, mint én hogy midőn dicsér s elragadtatással szórja az elismerést: igazat is ír. Megvallom, hogy midőn a mult szombaton (decz. 9-én) tartott hangverseny műsorát átnéztem, sokat vártam tőle, s uogy más is igy goudolkozott, mutatja a megjelent közönség szép száma, melyet — azt hiszem — nem pusztán az orgona és torony felépítésének előmozdítása vonzott oda — mert a hangverseny czélja ez volt hauem élvezni is akart, s tiszta lelkiismerettel állithatom, hogy amit remélt, el is nyerte. Nem ismétlem a műsort, csak a működők által elért sikert akarom felemlíteni. Zongorán játszottak Haas Berta úrhölgy és Mikecz Gyuláné urnő. Haas Berta úrhölgy nehéz darabot választott, s meglepett, hogy az ifjú hölgyet nem fogta el a lámpaláz s ennyire sikeresen oldotta meg feladatát. Mikecz Gyuláné urnő ugy látszik, teljesen ismeri az accordok ús futamok raját; mert azokat a kedves magyar melódiákat oly csinosau ékítette fel, hogy el kell ismernünk gyakorlottságán kivül a tehetséget is. A debreczeui kis kántusra mit mondjak? Az emberi hang, ha jól van iskolázva, s az éneklők képesek az összhangot fenntartani, mindenkor hódit. A kis kántus karvezetője Mácsay Sándor pedig kitüen ért ahhoz, mint kelljeu egy pillantással a lelkes fiatalságot buzdítani, annak haugját vezetni, s igy önként érthető, hogy a közönség nem fukarkodott az elismerésben és tapsokban A Tiszaháti dalkör négy tagja szintén elmondhatja, hogy nem jött hozzánk hiába; mert magával vitte rokonszenvünket s azon óhajunkat, vajha őket minél gyakrabban hallanók. A szavalatok ugy voltak kiszemelve, hogy a közönség mulasson, s kaczagtuuk is eleget. Az előadásra csak annyit jegyzek meg, hogy az egyik szavalónak Vass Mihály urnák már hivatalból képességgel kell bírnia, mert hiszen pap ; mig a másik Végh József csak lesz az, de nagy reményekre jogosít, A hangversenyt Benczy Gyula zenekara nyitotta meg ; de őt azért említem utoljára, mert hiszen ő ithon van, ő a miénk, s igy engedjen az udvarisságnak; maradjon hátul. Benczy játékát ismerjük mindannyian. Zenekarát hallottuk már sokszor, őt nem kell dicsérni, de!mégis megemlítem azt, amit talán nem mindenki vess figyelembe, hogy nála nem csak a zeneérzék van meg, hanem a képesség is, zenekarának tagjait tanitaui s fegyelemben tartartani ; mert hiába volna ő művész ba a többiek szabálytalanul ezinezognának, akkor csak őt magát hallgathatnánk élvezettel; mig igy zenekarának minden egyes tagjából kis művészt csinál. A hangverseny befejezte után természetesen csárdás következett. Én nem emlékezem egy bál, vagy tánczmulatság kezdetén sem oly jó kedvre, mint azt itt már az első lépésnél tapasztaltam. Az első négyest 28, a másodikat 36 pár tánczoltr A jelenlevők neveit nem közölhetem, mert a szerkesztőség nem szívesen adná egész lapját rendelkezésem alá; igy tehát ez egyszer csak azt lehet jeleznem, hogy szép számmal voltak ugy a tánezolók, mint a nem-tánczolók. Akik pedig ott voltak: ott voltak reggeli 4 óráig, azután össze ültünk, csevegtünk a múltról és ábrándoztunk a jövőről. (Terefere.) Kultusz-miniszteri körrendelet a kir. tanfelügyelökhöz. »Gyakran hangsúlyoztam különböző alkalmakkor, hogy a népoktatás főfeladata a nép erkölcsiségének, valamint munkaképességének s ez által anyagi és szellemi jólétének emelése. E czél elérésének vagy legalább megközelítésének többféle akadályai vannak; de nem utólsó sorban áll ezek között a túlságos pálinkaivás, ami a nép alsó osztályánál nagy mértékben kezd elterjedni hazánk majdnem minden vidékén, főleg a felföldi tót, valamint a ruthén és oláh népségeknél is; s ahol terjed és egyre nagyobb mérveket ölt : ott a népességet testi és lelki satnyulással és vagyoni elpusztulással fenyegeti. E hajlam terjedését megakadályozni vagy legalább annyit ra korlátozni, hogy a mértéktelen pálinka-ivás az embernek egészségét tönkre ne tegye: az állam és társadalom, sőt az emberiség érdeke. Nem czélom, Doni is lehetne e helyütt az ezközöket mind elősorolni s azok alkalmazási módját elemezni, melyek e czélra alkalmazhatók s melyekre nézve társadalmi és állami intézmények is ha• tással lehetnek s közreműködhetnek; ezúttal csak azt akarom fölemlíteni, hogy ez irányban hatni mindenek fölött a lelkészek és a tanítók vannak hivatva. A mi jelesen a tanítókat illeti, a tanitó feladata már az iskolában megmagyarazni a gyermekeknek, mily szomorú következményei vannak a pálinkaivásnak; az emberi szer vezetre, mily rombolólag, az emberi szellemre, mily butitőlag hat ez italnak élvezete, különösen a túlságos vele való élés. Sőt elég alkalma van a tanitónak, magával a néppel való soknemü érintkezéseiben, a felnőtteket is ez irányban oktatni és inteni. Megengedem, hogy ennek azonnal élő sikere és kézzel fogható eredménye nem lesz. De mindig igaz marad, hogy »gutta cavat lapidem* — az egyirányú, következetea és folytonos működésnek eredménye előbb-utóbb mindig bekövetkezik; s a czél oly üdvös, hogy annak csak némi megközelítése, sőt felé csak egy lépés tétele is háladatos feladat. Felhívom ennélfogva czimedet, figyelmeztesse a tankerületében.működő öszszes tanítókat, hogy valódi hazafiúi érdemeket fognak maguknak szerezni és isten előtt kedves dolgot cselekszenek éB emberbaráti munkát végeznek: midőn a népet rosz és káros szokásainak elhagyására buzdítják ; a gyermekeket pedig a mételytől már jó előre óva intik s igy a pálinka-ivás bűnének terjedesét legalább a jövő nemzedékre nézve, korlátozzák. Trefort.