Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

„ iskoláztatás szent ügyét? midőn képzetlen Unitók kontár eljárása mi eredményt sem Tolt képee felmutatni? midőn a földesúr Ulin megkorbicsolUtU volna jobbigját, ba fia többet unni é. tud, mint a bonumok leendő tulajdonosa? Vannak *okao tannak, kik elmaradottságukat nagyon is érzik a baladó kor mminyaival sz*mbeu s nem iskoláztatásuk okezóit kíméletlen szavakkal kárbozUtják ; de ugyanakkor feledik saját gjermekeiket umtutni. A szülék legnagyobb része hat bét évee gyermeköket nem küldik iskolába , mert annjira szer.ük, bogy saináliik tanulással terhelui őket. De lm, eljött az annyira várt tíz esztendő, a ki* embert kapanyélhez állítják. Iskola helyett a mezei sulyo* munkával ölik el lelket testet Sokan mondják, ezelőtt nem ilyen satnya volt a fiatalság, mint most. Igaz, de ez elótt nem js viselte a nap sulyo* terhét olyan korin, mint most. Árpid szelleme, ba .égig nézve egy ujonczoziskor unokiin, elfordulna tőink s Szvatopluk maradékainak vallani a törpe fajt. Legtöbb elvonja gyermekét az iskolitól, gondolva, hogy ez Utal a Undij-fizeté.tól menekül. Egre földre esküdözik arczitlauul hazudozik a beköltözött, hogy gyerm.ke még nem iskola-köteles vagy már haladu azt. Nme* aki .zavarnak valót lansigit törvényes úton kipuhatolja, marad Uvol az iskolitól békében. Ezen csak a Uadij-mentességgel segíthetünk. A gyermek e boldogsigit előmunkUÓ szüle nem virja azt, hogy előljirósig szorgalmazza gyermekei Unittatáiira , hanem örömmel teljesiti ebbeli nemes és magasztos kötelességét, tartozisit pontosan törleszti, a közterhekből rieső részt első sorban mondja magáénak, de azutin el is virja, bogy gyermekei kellő] eredményt mutassanak fel. Méltó virakozisiban hányszor kell oaalód ma ? I Ha egy téli napon, midőn rendezett községben vagy egyházban a Unitó ->zép szimu tanouczait fél évi vizsgához készíti, belépünk legtöbb unterembe, ürosnek Uláljuk azt. a fűtetlen, töredezett ablakú, butortalan, meszeletlen iskolaszoba, melynek porlepte faláról itt ott megszaggatott olvas i-tábla készül a földre eséshez, kiáltó bizonyitviuya a meg sem alakult iskolaszék hanyagságának. Igen sok egyházban vagy községben alig megy 160 frU a Unitó fizetése, melynek harmada behajthathatlan bitrinyul marad kinn évről-évre. A nélkülözés elkedvetleníti a leglelkiismeretesebb belbivaUlnokot is, utiltti teszi előtte a különben kedves kötelességekkel jiró, de számira csak nyomort szülő, hivatalt. Szegénységit nem engedi, bogy a társadalom által neki jelölt helyet elfoglalhassa. Az anyagi képtelenség a szellemnek gyarapításit lehetleniti, társaságokban meg nem jelenhet, mert ruházatának ódiságán legelteti tekintetét a résztvevők legtöbbje, egy lenéző mosoly örökké tartó visszavonulásra bírja öt. Hozzanak birmily törvényt; a paedagogok bölcselkedjenek birmeddig : kellő eredményt addig soha nem virhatnak, mig a néptanító mosUni nyomorúságos és szégyenletes lorsáu nem változtatnak megfelelő dijjazással. Nem luxust, de tisztességes életmódot követel a tanitó! Mig a társadalom nem teljesiti kötelességét, addig ne virjon kötelesség teljesítést a tanítótól sem; de ne feledje, hogy a jövő nemzedék ítélni fog tudni eljárása felett. Mielőtt soraimat végezném, egy példát hozok fel, Ulin követésre fog találni: a sz-i ref. egyház, a mai viszonyokhoz mértteu jól fizette tanítóját; de annak javításira magtiriból még 15 köböl gabonát ad miuden évben, egy ujabb határozat folytán, ha a vizsga jó eredményű. A tanítónak ez igen szép segítség és serkentő a szorgalomra. ! Sipos Lajos. A fogyasztási egylet. A rochdali Ukicsok első alakuló gyűlésük évfordolójiu 1843-ban ismét összejöttek deczemberhó 21-én nejeikkel és gyermekeikkel együtt. Már akkor az agylet tagjai 13-ről 88-ra szaporodtak. Nagy erőfeszítéssel sikerült nekik 279 forintot összegyüjteui. Az alaptőke egy Schiller a Kirolyiskolit csak 2 hóval ezelőtt hagyta volna el. — Szerencsés volt még 1805-ben meghalni — sóhajtá Ottó Még lejebb . . .! »üti rajzok Haynetől Il ik kiadás* — Még i* lejebb ... 1 — Kirolyszinbiz. A »Kakadu,« nagy szinmü 8 lelvonisban és 17 képben t^uecksilbertől . . . Nézd. nézd Ez atutin ért a dicsérethez . . . Kitűnő szereposztás... egészséges humor . . . nagyszerű vilignézet ... ej, ej, hisi. n egéax békítői*,: hangzik. De hol it ill a te »SatirUd« feletti passus? Ah! igaz. itt: >Ajinlható kis művecak* . . . < — Vájjon olvasott-e Kunczeu ur a czimnél eevebet belől* ? • Ajánlható kis művecske, — iimétlé Ottó. Most mir kérdezlek ezen ajinlatra ki érdeklődnék müvem irint? — Hjah < Itt nem tudok mis Unicsot. írj egy népszínművet 8 felvooisbao éa 17 képben. — Tudod, hogy nem birok arra talentummal. — Ai n*m is szűkség**. Én láttam a > Kakadut < Biztosítlak, bogy olyat álmodban is költMZ. —De carissim*, ba uem érzek hozzi hivatist! — Ugy fuss éltedben mint ismeretes tehetség összevissza. vagy még jobban: balj meg! Ha majd künn a kies zöldben pihensz, költőnek fog nyilvinitani ! — Ottó vUaszolni akart, midőo halk kopogtaUs hallatszott. Edgir felriadt . . . — Lehet! — kiilti oly hangon, amely híában igyekezett egykedvű lenni. Csak Perencz volt, a szolga. (Folvtatiia kivetkezik.) rész* lakbér és egyéb felszerelési kellékek beszerzésére forditUtott ugy, hogy a szükséges elelmi szerek bevasarlisira csak 150 forint maradt. Ugyancsak deczember 21-ére tűzetett ki .az egyesületi bőit kinyitása is; d. a megnyitás jeladásával szándékosan késtek ; mivel a rochdali kereskedők valamuepen észrevették, hogy az évnek ezen legrövidebb napján, az egyesületi takácsok üzletüket megkezdik. A megnyiUskor az OzLti helyiség elé nagy kíváncsi tömeg gyűlt, köztük igen sok felbérelt suhanczcza . akiknek föladatuk volt kigúnyolni a szegény takácsokat A tüntetés azonnal kezdetét vette, kiabUva: »ue láziunk egy targonczit, amulyen az eszeveszett ukácsok zagyvalékait elszilitsuk ?< De ami erős lelkű tikácsaink, akiknek oly nemes czél lebegett szemeik előtt, nem hagyták magukat zavarUtni a csőcselék álUl, és az üJcti helj iséget, a társulati boltot szerenoséseu megnyitották. És mi történt az eszeveszettnek csúfolt és kisebbített takácsokkal? Huszonkét év múlva Angliában, Franctiaor,tágban, Németofzágban a rochdali takácsok oly emberekként üuepeltettek, mintakik nevükhöz és elvükhoz híven a világnak legfényesebben bebizonyították, mily nagyszerű eredményt képesek felmutatni a legegyszerűbb munkások is: ha az egyesülés folytán, helyes irányban haladnak. Az a siker, amelyet a maroknyi számú takácsmester vállalata azóta kiküzdött, a világ méltánylását valóban a legnagyobb mértékben kiérdemli. Hogy az egyszerű iparosok, az egyesülés által, minden idegen segély nélkül, mily eredményt tudtak felmutatni, igazolják a következő tények : 1866-ik év első negyedébeu a Pionerek 575169 frtot forgalmaztak. Hogy mily gyarapodást tett a Pionerek fogyasztási egylet 279 frt alaptőkével nyitott kereskedése, igen érdekes irja azt le Pfeifer Ede a »Gnossenschaft Wezon* czimü müvében. Peifer Ede a többi közt igy ír e társulatról. Kröten utczában, ahol a társulat tevékenységének székhelye, központi irodája és konyvtárja vau, egy sorban sok különböző bolt látható, amely az arra menőknek az által tűnik fel hogy a szokásos díszes kirakatok helyett csak ez egyszerű: »Pionerek egyesületi raktára* felirat látható. A füszerkereskedésben minden e szakba vágó árut kaphatni. A városban 8 fiók raktár vau elhelyezve és évenkint több, mint 120,000 foriut forgalmat hajt. Egy rövidáru raktár a legszebb árukkal kinálja vevőit. Ebben is ugy, mint a többiben, az árúk meg vannak óva a por és a napsugár káros hatásától. A vevők bizalom, nem pedig tüntetető kereskedői fogások által nyerretaek meg. Három czipész bolt forgalma, köiönféle bőráruk teljes raktárából, évenkint 31500 forintra megy. Egy ruharaktár mindenkinek a legjobb kelméből készült ruhadarabokat szolgáltat. A társulat 5 mészárszéke számára 1861-ben a következő marhavásárlásokat eszközölt és adott el : 447 ökör, melyből eladatott 292,449 font hús; 677 sertés » » 76093 » » 1013 juh, » » 50884 » » 324 bárány, » » 12592'/i » > 95 borjú, » > 7892 » » Összesen 2553 darab marha, melyből eladatott 539910'/, font hús. Végre egy tereui áll a társulat rendelkezésére a Kröten utczában, mely minden délután nyitva van. E teremben a legolvasottabb angol lapok a legtanulságosabb könyvek mintegy 5000 kötetben állanak a a Pionerekuek és családjaiknak használatára. A terem a társulat tulajdona. A tiszta jövedelemből 2'/a%-i népnevelési czélokra fordittatik. Hogy a becsületességgel párosult munka ós szorgalom mily hatalmas eredményeket képes felmutatni: szükségesnek látom még a rochdali takácsok egyleténekmüködését más oldalról is megvilágosítani. Az említett egylet az utolsó 20 év alatt a következő eredményeket mutatta fel: 1844-ben volt a vagyonuk 279 frt. 1854-ben mir 71,727 frt, az évi forgalom 333,640 forint s az évi tisztA haszon 17,635 forint volt. 1864-ben pedig a vagyon 558,400 frt, az évi forgalom 17.420,642 frt, a tiszta haszon 221,634 frt. volt De még itt sem állapodtak meg a Pionerek, hanem 1851-ben egy 15 kövü őrlő malom alapját vetették meg, melynek fölépítése 493,500 forintba került E malom évenkint 1,417,500 forintot forgalmazott s a vidéken 57 fogyasztási egylet lisztszükségletét látta el. Ezek mellett 1855-ben egy gyapotfouodát is alapítottak, hol 300 munkás nyert foglalkozást. 1863 ÓU egy építési egylet is keletkezett köztük, mely 525,500 forint tőkével a Ugoknak jó és olcsó épületeket emelt. Temetkezési egyletük pénztáriba 157,500 forint tétetett le. Ekkép a 279 frtnyi alapösszeg 2 és fél millióra növekedett. 1863-ban Angliában mii 460 ily fogyasztási társulat működött 6 millió alaptőkével évi 23 millió forgalommal. 1863 ban a tagok 2,100,000 forint osztalékban részesültek. (Vége következik.) A gyermekhalandóság okai. A nagy gyermekhalandóság egyik fő okát kivált a magas születési arinyaak tulajdonitjik a sUtisztikusok. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, amint azt l^uetelet, a hírneves statisztikus állította, hogy a halálozás szabályozza a születéseket, s kérdezem: mely physiologiai vagy természetből merített érv szól azon általános feltevés mellett, hogy a hol magasabb a születési arány, ott a gyermekhalandósági százaléknak is nagyobbnak kell lenni? mely természeti törvény szérint történnék ez? azt a statisztikusok elfeledték kimuUtni. Kérdezem továbbá: miért szabnak határt ezen halálozási oknak, s miért korlátolják azt csak a gyermekhalandóságra? Mi okból gondolják annak hatását a többi korosztályokra ki nem terjeszthetni ? Mily érv harezol a mellett, mikép akarják bebizonyíUni, hogy ugyanazon ok csak az első, ötödik, vagy tetszés szerinti N-dik év végéig bír hatással, asontul pedig hatása megszűnik? Enueic bizonyításával is adósok maradtak a statisztikusok. A nagy halálozás ugy általán, miut különösen a gyermekeknél, még a legmagasabb születési százalék mellett is sohasem természetszerű szükségesség, normális közegészségi viszonyok mellett nem rendszeres tünemény. Ha tehát magas születési ariuyszám mellett nagy a halálozás, akkor euuek fő oka a physikai vagy soeialis viszonyokban, vagy mind a kettőben keresendő; nem pedig azon körülményben, hogy a születési százalék nagyobb, miut másutt; mert hasonló, s főleg azonos physikai és soeialis viszonyok melett csak N. %-uyi gyermek halhat meg, legyen bár 3 vagy 10 szézalék a születési szám. Midőn tehát a statisztikusok a nagy gyermekhalandóság fő oka gjauáut a magas születési arányt hozzák fel, azzal nem tesznek jó szolgálatot, sőt ártanak az emberiségnek ; s minthogy ezen nézetűk elterjedt mir a nagy közöuség között, alighanem ez egyik oka annak, hogj oly közöny nyel nézi és tűri igen sok állam a nagy gyermekhalálozást, gondolva talán, hogy a hol sok születik, soknak aráuylag is kell halnia, ott tehát nem lehet segíteni a bajon ; ezért pedig a felelőség nagy része a statisztikusokat terheli, hogy téves tantételt állitotUk fel s azt terjesztik, áll ez különösen hazánkra nézve. De vájjon tudják-e a statisztikusok, mily születési százalék nevezhető soknak? miért uem határozzák meg azt? hiszen még csak azt sem tudjuk, mely születési, halálozási százalék felel meg a természet törvényeinek, ha az ember normális viszonyok között az ész és természet szabályai szerint él. Hogy ezt legalább csak némikép megközelítőleg megtudhassuk, szemle alá kell vennünk azon néptörzseknek századunk második negyedéből való statisztikai adatait, melyek még némi primitív egyszerűségben éltek. Wappáus szerint Alsó-Canadábau, Ausztrália keleti (Neu-Süd-Vales) és déli részében, úgyszintén Tasmauiában (Van Diemeus Land), Cubaszigeten a fehéreknél, szabad színeseknél ég rabszolgáknál, Tabago szigeten és Venezvaláben 4—4*5 százaléknál nagyobb a születési szám; Barbados szigeteu megközelíti, a cubai mulattoknál meghaladja az 5 százalékot. Jóllehet nem egészen megbízhatók ezen adatok, de miután az elősort helyeken a censuB már be volt hozva, tehát legalább igen megközelítik a valót. Mexikóban pedig a mult század végén Humboldt Sándor szerint 588% volt a sziiletési, és 3 34 a halálozási szám. Végre Chiquitos és Moxos bolíviai tartományokban Wappáus szérint 6'69 és 6 85 volt a születési százalék. A szomszéd Bukovina és Gácsország az ötvenes években, valamint Szerbia is 1865— 75-ben 4'3% nyi születést tüntet fel, és Bukovinábau a gyermekhalandóság aránylag kedvező volt. A szorbiai gyermekhaláloiás nincs kimutatva, de miután ott miénknél még nagyobb születési százalék mellett az általános halálozás l'l százalékkal! (illetve 36%) kisebb, mint Magyarországban, gyermekhalandósága sem lehet igen nagy. Végre a nyugoti porosz tartományban 1784-ben, midőn ott a magasabb cultura csak fejlődni kezdett, 5% volt a születési szám; századunk kezdetén pedig az egész Poroszországban szintén annyi; még 1816—20-ban is azon tartományokban, melyekből Poroszország a század elején állott, 4'78 volt a születési 0/°, s az öt éven nluli gyermekhalálozás csak 30-66%, pedig a halva szülöttekkel együtt. De hazánkban is találunk erre egy-két példát; igy Trencsénben 5, Zólyomban 7"4, a srzületesi %, az öt éven aluli gyermekbalálozás pedig 37" 4 és 46'6°/

0tehát mind a két városban aránylag elég kedvező. Egyes statisztikusok azoban kezdik már módosítani ama téves és káros tantételt; igy állítja többi közt dr. Mayr, hogy a nagy gyermekhalálozás nem mindig következménye, de ép oly gyakran oka is szokott lenui a magas születési arányszámnak. És feltéve, de meg nem engedve, hogy • magas születési arány lenne oka nagy gyermekhalandóságunknak, akkor törekednünk kell a magas születési arányt leszállítani ; de nem Plató és Aristoteles tanácsa szerint, hogy a házassági életet rendeletek által szabályozzuk ; hogy a férfiú csak 37 éves korában, a leány 18 éven alul ne lépjen házasságra mint Aristoteles akarta, Plató pedig csak 30—35 éves férfinak, s 16 — 20 éves leánynak, és nem ifjabbaknak tanácsolta megengedni az egybekelést, és ha már gyermekeket nemzettek, tiz év múlva a házasfeleket végképen elválaszUni javaslá, hogy többé Ö9sze ne jöhessenek A svájezi Thurgau canton pédáját is alig fogjuk követni valaha, a hol ugyanis törvény hozatott, hogy 26—38 éves kora előtt a leánynak nem szabad férjhez mennie, de a születések absolut számát sem lehet kevesbíteni. Törekedjünk tehát indirect uton kisebbíteni a magas születési százalékot, csökkentsük a a halálozást Ha például 1871—76-ban egy ötöddel kevesebb gyermek halt volna meg ; gyermekhalandóságunk még akkor is egyiko a legnagyobbnak lett volna Európában —36 72%, de a születési per mille már nem lenne 43, hanem 39, az általános halálozás pedig 41-87 per mille helyett 37 77 volna; ily módon lassanként leszállíthatnék népesedési mozgalmunk viszonyszámait, de a halálozásit tetemesebben, mint a házasságit és születésit, s legalább némely müveit európai állammal egy sorban állhatnánk, és ekkor nem lenne okunk kifogásolni magas születési arányunkat. Hiába szabadkozik tehit akadémiai értekezésében legjelesebb statisztikusaink egyike, hogy nem kendőzi bűneinket, midőn gyermekhalandóságunk legfőbb okául a születési szaporaságot tünteti fel; ezzel talán meg akarja nyugtatni a kormányt és nemzetet, de ez által árt az életbevágó ügynek, jóllehet más helyen mellékesen ajánlja minden intézkedés pártolását, mely a halálozási százalékot apasztani képes: csakhogy ezzel nem teszi jóvá az ártalmat, melyet mint tekintélyes, hazánknak o téren iránytadó szakembere állításával okozott; mert természeténél fogva rendesen hajlandó az ember inkább elhinni és reményleni a jobbat, s azután elfelejtve a