Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-05 / 45. szám

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. üorn & Comp által Hamburgban. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egese évre 4 frt. Félévre Negyedévre 1 „ X községi jegyző és tanitó uraknak egész évre esak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások l'iriiij. ei- János ós Jóba. Elöli kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreezeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdotés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Vasárnap, 1882. novemberhó 5. III. évfolyam. NyiregyMza A keresztyény társadalom és papság feladata a zsidóhaj szákkal szemben. Fentebbi czim alatt, egy igen komoly, alapos, mind a zsidók, mind a keresztyének számára komoly intelmeket és tanulságos tanácsokat tartalmazó czikk jelent meg a.Dr.Ballagi Mór akad. tag által szerkesztett s 25 éves pályafutása alatt igen elterjedt „Prot. Egy. Isk. Lap" 42. számában. Jóllehet, hogy a jelzett czikk, legelső sorban, az idézett szaklapot olvasó papság számára van irva; de alkalmazható minden keresztyén papra, s gondolkodási anyagot nyújt az egész keresztyén társadalomnak is. Igaz, hogy a zsidókérdéssel szemben, a kedélyek még most is oly ingerültek, hogy igen nehéz a legnagyobb tapintat mellett is, e kérdést higgadtan tárgyalni. Az is igaz, hogy a tisza-eszlári eset nem egyedüli oka volt a zsidókérdés felmerülésének, mert a zsidóság ellen az elégületlenség titokban márrégen lappangott. Volt-e rá alapos ok, vagy nem? most erre nem reflektálunk tüzetesebben; hanem alább. Az eszlári eset csak alkalmul szolgált a zsidóság elleni panaszok nyilvánítására. De az is tény, miként a kérdés szellőztetése, anynyira elmérgesitette a kedélyeket, hogy még egy Kossuth Lajosnak a magyar nép bálványozásig tisztelt kedves emberének higgadságra intő szava is ugy hangzott el a nyár folyamán, mint a pusztában elhaló szó; midőn Ilelfi előtt azt mondá, hogy: „az eszlári ügyben attól tart, miszerint sikertelenség esetén, a magyar igazságszolgáltatáson esik csorba a külföld szemében; s különben is — mond Kossuth, — ha bűntényről van, és lehet szó, az lehet egyesek bűne; de nem egy vallásfelekezeté." Ez éleseszü distinctio sem ért semmit. A kérdés oly kínos, oly hosszadalmas; vajúdása közben azonban, helyén valónak találom, hogy valahára már higgadtan szóljunk már a kérdéshez, s gondolkozzék a társadalom minden rétege, az elmérgesedett baj orvosi A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Költő és orvos — Humoreszk. — Fordította : Klug Antii 1. Nehéz novemberi köd ereszkedet le a főváros fölé, amely fátyolát perczről perezre mélyebben bocsátá : hogy az aikonyat beáltát titokszerüen siettesse. Az utczai lámpák szomorú fénynyel pislogtak az esti ködös szürkületben s az utczákon szűnni nem akaró zaj is tompábban érinté a hallgató füleit A vizenyős köd által meghűlt levegő megkétszerező a nyirkos kövezeten járó-kelők azon óhaját, hogy a kandalló barátságos melege mellett űzzék el az unalmat. Az Emészt-utczán hullámzó sajátságosan beburkolt alakok között, egy fiatal 24 éves férfi tűnik fel, akinek halvány, előkelő arczán szokatlan harag tükröződik. Kabátjának oldalzsebéből néhány hirlap kandikált ki, amelyeket olykor-olykor sajátságos kézmozdulattal érintett; mintha azok meglétéről okvetlen meg akarna győződni. Nagy fekete kalábriai födé vállait. Fekete, göndör hajfürtei vad rendetlenségben csüggtek halántékán ; ajkait keményen összeszoritá. Az ifjú egy szegletnél befordult s csak hamar egy csinos négy emeletes ház kapuján bélépett. Miután 3—4 lépcsőn felhaladt, egy, az épület baloldalán lévő szárnyajtó előtt állott meg. Hevesen huzá meg a csengettyűt, mire egy aranyzöld livreebe bujtatott szolga az ajtót kinyitá. — Itthonn van ő ? kérdé a felbodoritott szolgát. — Igenis orvos ur ! — Egyedül? — Igen is orvos ur tevé erélyes hangnyomattal hozzá, — hisz tudja . . . szereiről. Erre az elülirt czim alatt közzétett czikk anynvival több és igazságosabb anyagot szolgáltat; mivel mindkét részre jobbra balra, zsidóknak, keresztyéneknek megmondja az igazságot s ha ezeket gondolkodási anyagul idézzük; ezzel az igazságszolgáltatást, az eszlári eset vizsgálásában, távolról sem feszélyezzük. De a társadalmi bajuak orvoslásáról, enyhítéséről, társadalmi uton csakugyan gosdoskodni kell; már annyira indolenseknek nem szabad lennünk, hogy tétlenül összedugott kézzel nézzük a baj terjedését s gyógyszereiről ne is tapogatózzunk. A keresztyénség, különösen pedig a protestáns keresztyén társadalom, amely a lelkiismeret szabadságát proklamálta s a fanatizmus miatt auynyi és oly kínos üldöztetéseket (Bertalan éj, Torquemada, pozsonyi, eperjesi vértörvényszék) szenvedett, mely a humanismus, az emberi jogok védelmét irta és hordozza zászlóján, nem lehet közönyös e kérdés iránt; s üldözöttből nem vállhatik üldözővé. Az üldözés különben is martyromságot idézne elő: ez pedig aligha lehet czélja a keresztyén társadalomnak. Ezen eszméket főleg a prot. papság jól ismeri s azért van a jelzett szaklapban az idézett czikk különösen ezen osztályhoz intézve, de minden keresztyén pap gondolkozhatik felette s ezért nem árt szélesebb körben is felmelegíteni a mondottakat; mivel a keresztyén papság, valamint sokat tehet minden társadalmi kérdés körül, azonképen nagy felelősség is van vállain. Én legalább a felelősséget a jelenleg fennforgó kérdéssel szemben is érzem. Igaz, hogy egy keresztyén pap kézzelfogható sikereket munkakörében nem mindig produkálhat; de életével, tanácsaival magaviseletével kiszámithatlan eredményeket hozhat létre működése körében. Szóval, hogy a keresztyén lelkészek a társadalom és közművelődés terén jelentékeny tényezők: ezt csak oly félművelt, vagy egészen műveletlen ember nem látja, kinek a közművelődési tényezők megítéléséről fogalma sincs. — Te vagy Ottó ?! hangzék most egy érczes hang a mellék szobából. Az ördögbe is fiu! szivesen látlak magamnál; de 5 lonis-dort adnék, ba helyetted a legrondább szolgáló állana a reudelőben: hogy valamely halálos beteg álomhemorrhoidariushoz »légyottra« hívjon ! No jer be te vén svéd 1 — Nem veszem rosz néven tőled Edgár viszonzá Otlo, — bármily udvariatlanul hangzik is elfogadó hymnusod. Az ember valóban zsémbessé lesz ez ocsmány sublunarius világban! Tegnapelőtt óta tehát semmisem ?. . . — Még egy sánta macska sem! vágott szavába a fiatal orvos. — Itt ülök, mint egy bolond: mint egy bolond mondom, a szó legszorosabb értelmében. Orvosi praxisomnak annyi az összes változása, hogy most jobb hüvelykemet a bal, majd a balt a jobb felett forgatom. Ferencz, a jó fiu, már egész aggasztóan gondolkodává lesz. Teguapelőtt óta négyszer szóllalt meg a csengetyü. Először a hátralevő lakdij lefizetése iránt volt szerencsém egy kis intésben részesülni; másodszor a tej hordó asszony talált egy lépcsővel felebb szaladni, s másik kétszer téged, öreg barátom, ki mindig szivesen látott vendégem vagy, volt szerencsém látni; de a ki fájdalom ! nem járulhatsz tárczám megtöltéséhez. Négy hétnél ki nem állom tovább e tragicomicus helyzetet. Az orvosi lakás drága, berendezése csekély vagyonamat végkép felemésztette. És ha mégis, mégis valami véletlen ki nem segit szomorú helyzetemből, ugy számomra nem sokára gyászkölteményt Írhatsz. Mialatt igy beszélt, Ottó fejét komoran csügeszté le. — Edgár — mondá mialatt barátja kezét hevesen megszoritá. Fortuna igen szeszélyes. Mig a nap pályáján halad, addig a szerencse csak azokhoz szegődik a kik értik, miként kell a lelkiismeretlen Lorettéknek udvarolni. — Igen jó! nevetett Edgár keserű gunynyal — igen jó! Világnézeteink tökéletesén megegyeznek. Tudod mit? Alakítsunk egy középeurópai »Misautrop egyletet* ! Előre bocsátván már a jelzett czikk, hogy zsidókérdés volt hazánkban már a XlII-ik században is, midőn enianczipatio még nem vala, s meg van a szomszéd Oláhországban is, ahol enianczipatio még nincs: igy szól a zsidókhoz: „Azoknak, kik a polgári vagy a hitközségi élet körében hitrokonaiknak (a zsidóknak) vezérei, tekintélyei, azoknak a tiszte volna szóval és tettel hirdetniök, hogy a szabadság megnemesiti a jellemeket." Majd igy folytatja: „Valóban társadalmunk méltó joggal megvárná, a zsidónép vezérférfiaitól, hogy népük jellemének hazafias nemzeties érzületének fejlesztésére többet tegyenek, mint amennyit eddig tettek. „Egy szolganépnek megbocsátható, ha e földön becsesebbet nem ismer a kenyérnél, az anyagiaknál stb. stb. de egy szabaddá lett népnek nem illik, nem szabad kizárólag a szolgaság házában élvezett húsosfazekak után sovárognia. A szabadság világában már kell, hogy maga sabb eszmények is lebegjenek előtte; minők a haza, a nemzet, a társadalom, a tudomány, a művészet," stb. Ezen elvi magaslatról azután a részletezés terére lép, s igy szól: „A zsidóság e tekintetben, egyes kevés kivételeket eltudva, vajmi kevés bizonyitákát adta annak, hogy érzi és méltányolja a magyar nemzettől nyert kincseknek, a polgári jogoknak értékét. Hol vannak azok az alapítványok, oly lelkész és tanitóképezdék számára, melyekben oly egyének képeztetnének, kik azután a vezetésökre bizott népet igazi magyar nemzeties szellemben nevelnék? Ami kevés e tekintetben ujabban történt is, az inkább az állam ajándékának, mint a zsidóság áldozatkészségének köszönhető . . . Hogy Európának, egyes népei: az angolok, francziák, németek s mások az emberiség művelődésének történetében jelentékeny szerepet vivő nemzetekké fejlődtek; sőt hogy nemzetünk, ez Ázsiából ide cseppentett maroknyi nép is ezer éven keresztül fentartotta magát s Európa keletein reá néző missióját emberül betölthette és betöltheti: ez sok tekintetben köszönhető annak, mert mind ezen népek, s ezek közt ismét az — Nézz ide! — folytatá Ottó mialatt zsebéből a lapokat elővevé. Nekem sem megy jobban mint neked. Egy negyed óv előtt elolvastam előtted Satiráimat . , . — A legsikerültebb epost, mely e papiros seculumban napvilágot látott... —Nem ugy! Oly magasra nem hágnak pretensióim De Lord Byronnal jogom van, ott ahol annyi varjú hallatja büntetlenül rekett énekét, egy áriát hangoztatni anélkül, hogy a kritika Zionőreitől bántalmaztassam . . . De nem, nyíltszívű akarok lenni. Megvallom, meg vagyok győződve. . . — Hogy Satiráidban mestermüvet hoztál létre! Ez az, amit mondok . . . — Nem Edgár, ismétlem . . . — Becsületemre mondom, hogy ismétléseid hidegen hagynak. Lásd gyermekség tőled, hogy irányomba szerénységet színlelsz. Te jól tudod, hogy e satirák elménczséggel füszerezvék, hogy a legnagyobb irigység sem képes tagadni, mikép költeményeid classicai fontosságúak. S ha a critica az ellenkezőt nyilvánítja, ugy még jobban meg vagyok azon nézetemben erősítve, bogy mily semmirekellő a világ. — Hisz a világ nem állítja az ellenkezőt, — dadogá látható zavarral a fiatal költő, de .. . igen ha . . . a dolog ugy van . . . — Beszélj világosabban, — szakitá őt félbe Edgár authenticus kézmozdulattal, — szólj tartozkodás nélkül. A leányos szégyenlősködést, mint a lélek tisztaságának jelét nagyra becsülöm ugyan; de egyenes, szelid nyilatkozással hamarabb lehet czélt érni. Beszélj ifjú [ — Jó, — mondá Ottó. Nem fogod mondhatni, hogy parancsodat a tartózkodás nélküli nyilatkozatra vonatkozólag, áthágtam. Halldd tehát. Fő- és székvárosunk összes criticusait ocsmány gonoszoknak tartom. — Te higgattan mondasz ki nagy szót. (Folytatás következik.)