Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-15 / 42. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza, 48. szám. Vasárnap, 1882. novemberhó 26. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik; hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egéss évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 * A községi jegyző és tanító uraknak egész évre eaak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piríuger Jáuos és «Jólt>» Eléli kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildctui. Bérmentetlen levelek es:ik ismertt kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes liirdstés után 30 kr fizettetik. A nyilttérl közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (ua^y-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Pénzügyi viszonyaink. Köztudomásu dolog, hogy hazánk pénzügyi viszonyai nemcsak hogy lehangolóan bonyolúltak; de sőt kétségbeejtők. Amely gazda annyira belemerült az adósságba, hogy még a kamatokat is kölcsön vett pénzzel törleszti, az közelebb áll a bukáshoz, mint pénzügyi bajainak lebonyolításához. Éppen ily helyzetben van Magyarország is. A magyar .államot terhelő adósságok csakis a legtapintatosabb és legkörültekintőbb pénzügyi műveletek segélyével törleszthetők. Azt mondta I. Napóleon egy alkalommal egyik legmeghittebb emberének, hogy: „Nincs lehetetlen dolog." Merész mondás. Ilyet csak a nagy Napoleon mondhatott. Bár nem vagyok Napoleon; de azért, daczára Magyarország nagyon is kedvezőtlen pénzügyi viszonyainak, el merem mondani, hogy pénzügyei nem lebonyolíthat] anok. Magyarország még mindig elég eszközökkel rendelkezik arra nézve, hogy pénzügyeit tisztázhassa. Egyik eszköz erre nézve az adóügy rendezése. Az adózás egyik fő elve az, hogy az adó a tiszta jövedelem után vettessék ki, vagyis, hogy ne támadja meg a tőkét; mert ez utóbbi esetben épen ellenkezőjét érné el az állam annak, amit az adóval elérni kiván. Ez által az adóalanyok adóképtelenekké válnának. A tisztajövedelem utáni adózás elve az indirect, vagyis a közvetett adóknál, csak nagy nehezen érvényesíthető. A direct, azaz egyenes adóknál, és pedig a hozadéki adóknál akképen vihető keresztül, hogy minden adóalany, az adótárgy nagysága és egyenlő adóláb szerént fizessen adót; mert különben a kisebb adólábbal megrovott gazdaság, a nagyobb adólábbal megrovott gazdaság irányában, az A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A legátus. (Eredeti elbeszélés.) (Vége.) — Nagysád szavai engem felettébb megleptek, bár legforróbb vágyam nagysád óhajtását teljesíteni. Igaz, az ember életére forduló pontot képezhet egy perez alatti hirtelen elhatározás; de ezen meggoudolatlau elhatározást hányszor követte már megbánás 1 ? Ily esetekben az ember a véletlen szeszélyének veti alá magát, amelynek játéka, a tárgyul választottnak, nagyon kellemetlen mulatság. Meglehet, hogy sorsom épen ez utat jelölte ki boldogitásomra; de az is lehet, hogy egy hosszú élet szenvedéseihez fog vezetni az . . . ? 1 Aki egyelőre valamely megjelölt pályára képzetten lép, kevesebb akadálylyal kell küzdenie, mint a tudatlan tapogatódzás gyötrelmei. Annyira magamévá tettem a gondolatot, hogy pap leszek, mikép alig, tudnék megválni attól. Érzem, hogy én csak pap leszek asszonyom és semmi más. — A férfit elhatározásához való ragaszkodása legjobban jellemzi. Ne feledje, hogy én kérelmemmel ugy önnek mint magunknak, csak javát akarnám eszközölni; de e kérelmemet ismételni és erőszakolni a női hiúság nem engedi; bár nagyon is érzem, hogy annak megtagadása ^boldogtalanná, mondhatnám szerencsétlenné tesz engem. Én lelkemből óhajtanám önt körömbe vonni, hogy ... Itt a szép nő lesüté szenvedélytől lángoló szemeit, majd rám pillantott. E pillantásnak nem tudtam elleutállni. Többé nem voltam ura akaratomnak. — Ha szolgálatomtól oly sok függ, elfogadom ajánlatát asszonyom. Köszönöm. Szólt a szép nő daemoni mosolylyal. állam részéről kiváltságolt előnybe helyeztetik, és kisebb költséggel termel. A jogegyenlőség elve a jövedelem-adóknál nem arányos, hanem progressiv. adót követel. Progressiv adó alatt értetik az az adó, amely a nagyobbodó jövedelmeknél, arányosan nagyobb kulcsot alkalmaz; vagyis, minél több jövedelme van valakinek, annál nagyobb lesz az adó képessége is; mert a nagyobb jövedelem, helyes alkalmazás mellett, aránylag nagyobb productiv, vagyis termelő erőt nyújt az adózónak a nélkül, hogy e jövedelmezőség, a nagyobb adó által akadályoztatnék. De meg a több adót fizetőnek több jogot is ad az állam, mint a kevesebb adófizetőnek; hogy többet ne mondjak, csak a viiilis törvényt említem. Illő tehát, hogy ők is többel járuljanak az állam költségeinek fedezéséhez, a náluknál kevesebb jövedelműeknél. Ha a magyar pénzűi* imni-rter a progressiv adót behozná, az évi deficzit számalakja jelentékenyen megváltoznék. A progressiv adó ellen azt hozzák fel a pénzügytani irók, hogy ez adó következetesen keresztül vive, végre oly fokra emelkednék, amely az összes jövedelmet az állam részére követelné. Ezen ellenérv a progressiv adó fölületes fölismeréséből származik; mert a progressiv adónak szándoka a polgárt adóképessége szerént vonni adó alá. A progressiónak tehát bizonyos foknál okvetlen meg kell állapodnia. A progressiv adó ellen felhozott emez érv nem dönti meg ez adó lényegét; mert mint emlitém, minél nagyobb a jövedelme, a jövedelmet élvezőnek, annálinkább álland módjában oly kiadásokat fedezni, amelyek nélkülözhetők; tehát adóképessége annál nagyobb lesz. Ez igen tiszta és át— E tettem nem érdemel köszönetet. Hiszen oly boldoggá tesz az engem. . . — On tehát megértett engem. — Lehetséges-e ? ön asszonyom 1. . . ön engem. . . ! — Igen, én szeretem önt az első pillanattól, amikor először megláttam. Feltettem magamban, hogy önt meg nyerem ; hogy. . . Egyetlen szó sem jött ajkaimra, hófehér kezeit | ajkamhoz emeltem; de ő elvoná azokat és egy hosszú, szenvedélyes csókot lehelt égő arezomra. Ki Írhatná le boldogságomat? óh ha akkor tudom, hogy ama csók életein gyilkosa lesz 1 . . . — ÉQ boldog, igen boldog vagyok nagysád 1 . , . — Még boldagabb is lesz, ha rám hallgat. —, Mindent, mindent kész vagyok megtenni asszonyom. Én e percztől fogva nagysádé vagyok szívvel, lélekkel. * * * Vidéki Tihamér szerfelett örülni látszott azon, hogy neje megnyert a gazdaság vezetésére, amiről naponként mindinkább jobban meggyőződtem. Én, aki egész életemet az iskolában töltöttem s a gazdálkodást csak távolról ismertem: vasmarku, tapasztalt gazdász lettem rövid pár hónap alatt. A hűtlen tiszteket vagy megnyertem a becsületességnek, vagy eltávolítottam. A bevételt növeltem, a kiadást apasztottam. A parlagon heverő földeket, búza termőkké változtattam, hasznos növények termelését eszközöltem Daczára a czélszerü beruházásokra tett tetemes kiadásoknak, a jövedelem első évben megkétszereződött. Vidéki nem győzte eléggé magasztalni eljárásomat és szorgalmamat. Sokszor az unalomig vitte hizelgését a jó öreg. Egy hűvös őszi éjszakán későn érkeztem meg a cs-i, uradalomból, amely Borfalvától öt mértföldnyire felátszó okoskodás, amelyet megdönteni nem lehet; mert alapja az egyenlőség és méltányosság. Az adózás egyik főelvét igen szépen és igazságosan állapította meg Smith angol államtudós. „ Legyen az adó — mondja Smith — egyenlő, azaz érje az adózókat ugy, hogy az ez által tett áldozatokat minden adóalany egyenlően érezze." Igen czélszerü volna tehát, ha a progressiv jövedelmi adó nálunk is alkalmaztatnék. Ne csak a szegénységet, az iparost és a kisbirtokosságot sújtó adónemeket hozzuk be államháztartásunkba; hanem adóztassuk meg azokat is, akiknek vetését nem veri el a jég és nem égeti le az aszály. Egy ily természetű közvetett adózásra hivom fel ezúttal az illetők figyelmét; a következőkben ismertetvén azt. Ismét uj adó, habár csak elméletben is. Gondolják olvasóim? A sok adó-nem még magában nem nagy veszedeleiri. A sok adó-nem az államot azon kedvező helyzetbe hozza, hogy: mig egyrészről a sok adó-nem mellett alig marad állampolgár megadózatlanul, másrészről az egyes adó-kulcsok biztosabban leszállíthatok; ami végeredményében mindig az egyes polgárok helyzetén könnyit legtöbbet. Ez elvből indultam ki, midőn az alább körvonalozott uj adó-nemre gondoltam. Ez adó-nemnek roppant előnye van a többi érvényben levő adó fölött. Ez adó-nemet, daczára annak, hogy az állam pénzügyi érdekeit nagy mérvben előmozdítja, minden ez adónem alá eső állampolgár szívesen fogadja és készséggel fizeti; amennyiben ez adónak viselése kedvezőbb anyagi jólétet tételez föl és állapit meg. Különben ez adó-nem, melyről szólni akarok, nem egészen uj hazánk háztartásában, legalább küdt. Át voltam ázva-fázva. Egyenesen lakosztályomba mentein, hogy a kimentő fáradság után pihenésnek engedjem magamat. Már alvó félben voltam, midőn ablakomon halk kopogtatást hallottam. — Ki az ? — kérdém némi izgatottsággal. — Én — hangzott egy női suttogó hang. — Ön az Etelka? — Én vagyok, halaszthatlan beszédem vau önnol. Kérem nyisson ajtót. Etelka bejött a sötét szobába éjfélkor s ágyam szélére ült. E késői látogatás engem kissé meglepett. — Szeretem önt Lugassym, a felől többé nem kétkedhetik, azt bebizonyítottam ; de végtelen nehezemre esik, hogy e szeretetet az illem határai közzé kell szorítanom, melyet a családi kötelezettség oly szűkre szabott. Jól tudom. Isten és emberek előtt vétkezik az a nő, aki élettársa boldogitására van hívatva s azt megcsalja; de e tudatot elfojtja berniem véghetetlen szerelmem ön iránt. Bűnöm atyám bűne, aki akaratom ellenére erőszakolt Vidékihez. Mit ér a gazdagság, a kényelem, ha boizadálylyal tekintünk annak adójára. Boldogabb az, aki izadsággal szerzett falatját szeretett társával oszthatja meg. Nincs boldogság a fénytől ragyogó paloták kincshalmaza felett szeretet nélkül ; mig a szeretet a roskadozó kunyhót is paradicsommá változtatja. Hazug volt az eskü, amelyet Isten szine előtt, az ö bizonyságul hívásával letevék ; de atyám önkénye késztetett. Szivem vére, könyeim omló zápora elmossa keblem szenyjét. . .! — Mit akar ön ezzel mondaui ? — Azt, hogy készebb vagyok tőrt mártani keblembe, mint gyűlölt férjem oldala mellett tovább élni! Mérget veszek be, hogy kioltsam nyomorult életemet. — Az Istenre I mily borzasztó dolgokat beszél ön össze-vissza Etelka!? — Hah! tehát nem szeret . . . ugy-e nem szeret többé Lugassy? Avagy fél egy meguut élet árán engem