Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

'2 frt. Az előfizetési s az esetleges hirdetési dijak a • Fiume* szerkesztőségéhez és kiadóhivatalához* Fiumébe küldendők be. Ez időszerű vállalatot melegen ajánljuk a kiállítók figyelmébe; egyúttal felemlítjük azt is, hogy e vállalatot a trieszti osztrák-magyar kiállítás magyarországi központi bizottsága erkölcsileg támogatja. Irodalom. VS. Képes Családi Lapok" 44-ik számának tartama : Lidérczfény. Elbeszélés; irta S<épfaludi Ö. Ferencz. (Folytatás.) — Az en dalom. Költemény ; irla Cziklay Lajos. — Bois-Joly aszszony. Beszély ; irta Pierrede Chatillontól ; francziából fordította Bérczy Gyula. (Folyt.) — Mi lesz belőlük?! Rajz a Kükullő partjáról. Irta Zs. Pap János. — Ténus asszony. Beszély; Irta Gaudy Ferencz, fordította Edvi Illés László. (Folytatás ) — Melyik az igazi ? Bűnügyi elbeszélés ; irta Philautrop. (Folyt.) — Az Aldunáu. Költemény ; irta Komócsi József. — Gedóvár asszonya. Ballada ; Kiss Józseftől. — Képeinkhez. — Mindenféle. Képeink : A konzultér Alexandriában. — Kellemetlen meglepetés. — Őr-állás a Suez-csatornánál. Melléklet: A »Tavasz és nyárutó* czimü regény 65—80. oldala. — A »Gazdaság és Háztartási Lapok* július havi száma. Előfizethetni: Mehner Vilmosnál, Budapest IV, ker., papnövelde-utcza 8. sz. Egész évre 6 frt. félévre 3 frt, negyed évre 1 frt. 50 kr. Nyilt-tér*) Nyilatkozat. Alulírottak Hudák Károly ur felszóllitása folytán, a mai napon Diecz Sándor urnái megjelenvén, — őt a közte és Hudák Károly ur között fenforgó becsületbeli ügy elintézésére, illetve lovagias elégtétel adásra szóllitottuk fel, — mely felszóllitásra nevezett Diecz Sándor kinyilvánította, hogy ő lovagias elégtételt adni egyáltalában nem fog, — ennélfogva Hudák Károly ur részéről az ügyet befejezettnek nyilvánítva, őt a lovagias elégtétel vevésétől felmentjük. Nyiregyházán, 1882. augusztushó 1 napján. Hrabovszky Aurél, Márkus Károly. Fenti nyilatkozat oly gyávasági bizonyítvány Diecz Sándor napdijasra, mely által a társadalomra nézve erkölcsileg megbélyegzett s moghaltnak tekintendő. Hudák Károly. Válasz Diecz Sándor városi napdijasnak a »Szabolcsmegyei Közlöny« 32-ik számában megjelent nyilatkozatára. Egyedül az ügyet balul, s egyoldalulag megítélni szerető közönség felvilágosításául közlöm a következőket: Nevezett napdijas, már hetek óta koholt s oly alávaló híreket terjeszt városszerte rólam, melyek családi élet-viszonyokkal állanak kapcsolatban, s azért azt megneveznem tiltja az illem-szabály; de ha kívánja a napdijas ur s azon családok engedélyét kieszközli nekem, a kiket piszkos szájára vett, kész vagyok a terjesztett koholmányokat egész terjedelmökben közölni. Ezen, általa gyáva módra, hátam megett terjesztett arczátlan, piszkos híreivel szemben, az általa hivatkozott tanuk által bizonyittatott, hogy hirei álaptalanok, szemtelenül hazugok voltak, vagyis kitűnt, hogy Diecz Sándor napdijas aljas rágalmazó. Hátam megett terjeszt azonban még nevezett napdijas pimasz módon valami levél írással kapcsolatos hazug hírt is. Rám fogja nevezetesen, hogy én egy levelet írtam, s abban családi békét akarok megzavarni. Ez ép oly szemtelenül hazug s piszkos rágalom, mint a fentebbi tanukkal valótlannak bizonyított aljas hírek. Rám fogni valamit, az ugyan nem nagy mesterség, mert hisz az alapnélküli gyanusitáB a lehető legkönnyebb, még tán a napdijas munkánál is könnyebb munka; de ha egyszer valaki valamit állit, tessék azért helyt állani, tessék azt be is bizonyitáni. Ezennel tehát ünnepélyesen felhívom napdijas urat. hogy a levélírásra vonatkozó piszkos gyanúsító hireit bizonyítsa be, mit ha nem képes tenni és mégis terjeszti a hirt, nagyon természetes, hogy aljas rágalmazónál egyébnek nem nevezhetem. Ezen hazug hirek és rágalmakra vonatkozással nem tehettem egyebet, minthogy Diecz Sándort a »Nyirvidék* multi számában aljas rágalmazónak jelentém ki, amit most újból fenntartok. Midőn fentiekben előadtam nyilatkozatom indokát, azt hiszem felesleges lesz a gyáva, a hazug s piszkos rágalmazó névaláírásával a »Szab. Közl.« 32-ik számában a »Nyilttér* rovatában megjelent s tisztán csak személyeskedő ostoba nyilatkozatára reflektálnom. Pár Bzót azonban erre vonatkozólag is megjegyzek. Ugyanis: 1. Az fáj Diecz urnák, hogy őt napdijasnak czimeztem. Hiszen egyébnek nem is czimezhettem, mikor az; és ezt tettem különösebben azért is, nehogy a közönség más Dieczczel összetéveszsze a hazug rágalmak gyártóját. Én tehát midőn nevezettet napdijasnak neveztem, pöffeszkedni korántsem akartam, (mert hisz nekem is van napdijas barátom, csakhogy nem Dieczhez hasonló,) csak a valót mondtam s kétséget kizáró módon körül írtam a legényt. 2. Az is fáj Diecz urnák, ugy veszem észre, hogy én ügyvéd vagyok, amit különben egy helyen megtagad, máshelyen meg beismer elég ostoba következetlenséggel; erre nézve válaszom egyéb nem lehet, mint az, hogy igenis önérzetes vagyok rá, hogy ügyvéd vagyok, mert azt önerőm és igyekezetem folytán nagy fáradtsággal szereztem és nem fogom senkinek soha az életben megengedni, hogy ezen állást és rangot megsértse; mondom senkinek, nem hogy egy gyáva, rágalmazó díjnoknak, akinek az ügyvédségről fogalma sincs, aki legfeljebb az ablak csináláshoz ért. De az megint egy újabb szemtelen hazugsága napdijas nrnak, hogy én ügyvédi állásommal hen•) Az e rovat alatt közlőitekért nem felelői a Szerk. „N Y í R V I D É K' czegek; nézze meg a »Nyirvidék« multi számát, s látni fogja abból is, hogy ügyvédi uiiüöségera ott sincs kitéve, mint azt nyilatkozatában szemtelen ráfogással állítja. 3. Midőn azt állítja, hngy ő kigyelme jó napdijas mesterember, én pedig az ügyvédséghez nem értek, mnrt hisz egyszer megbuktam, másodszor keservesen átúsztam az ügyvédi vizsgán, s különben sem lévén irodám, ügyvéd nem is vagyok: oly szamár és badar ostobaságot fecseg össze, amin csak kaczagni lehet. Hogy milyen képességű napdijas Diecz ur, azt ha kívánni fogja, saját főuökével fogom bizonyítani; hogy is lehet azt kívánni ; hogy egy nem régen volt üveges legény, a ki alig képes irní, jó napdijas legyen I — Hogy én először megbuktam az ügyvédi vizsgán, erre neki azt mondom csak, hogy én azt nem szégyellem egy cseppet sem, mert hát ismertem és ismerek én kitűnő jogi capatitásokat, a kik csak a 2-dik vizsgán képesíttettek az ügyvédségre, sőt a mostani viszonyok közt bigyje meg Diecz ur, hogy alig van, sőt nincs is olyan ügyvéd, a ki azt mondhatná magáról, hogy őt megbuktatni nem lehet; tehát lássa nem napdijas vizsga az, amihez csak az irni tudás szükséges. Azt pedig tagadom, hogy 2-or az ügyvédi vizsgán keservesen átúsztam; ez ismét oly szemtelenül pimasz és alávaló hazugság, a melynek ellenkezőiéről meggyőződhetik napdijas ur, a budapesti kir. Ítélőtáblánál. — Megemlítem még, hogy ez idő szerint az ügyvédi vizsgán pláue minden pártfogó nélküli embert keservesen át nem úsztatnak; mert vagy képe-itik, ha képzettségéről meggyőződik a bizottság, vagy megbuktatják másodszor is, — tertium non datur. Hogy nincs irodám, az ismét pimasz szemtelen hazugság; azért, hogy valaki valamit nem hirdet, nem következik, hogy nincs is. Veszem magamnak ama bátorságot, hogy meginvitálom napdijas urat egy kis barátságos értekezletre a búzatéren atyám házánál lévő irodámba, mely alkalommal clienseim számáról is felvilágouitással szolgálandok, s ugyanakkor — habár alig tud irni — lesz kegyes nekem némely actát lemásolni. Ugy-e megteszi?.. Elvárom. 4. Azt is emliti, hogy a »Redia? < gyakran eszébe jut. Ez kérem tudja meg, hogy marha levelet akarna idegen szóval jelenteni, s mint ilyen jelentőségű szó, nagyon elhiszem, hogy gyakran eszébe jut, mert hát marhának a saját személyleirását tartalmazó levele hogyne jutna gyakran eszébe. 5. Azt is mondja a Diecz napdijas neve alatt megjelent szemtelenül személyeskedő nyilatkozat szerkesztője : »a ki nem piszkos, nem mosakodik.* Ugyan hát magyarázza meg nekem, mit akar ez alatt érteni? mert ha azt érti alatta, hogy a ki nem érzi magát bűnösnek, az nem is védekezik, akkor idézete rám épenséggel nem illik ; mert én mindezideig nem is védekeztem, én csak pár szóban kinyilatkoztattam a napdijas urnák, hogy aljas rágalmazó ; tettem pedig azt azon biztos önelégült tudattal, mert bizonyos voltam és vagyok benne, hogy hirei alaptalanok és hazugok. Ebből kifolyólag, minthogy épen a napdijas ur védekezik, illetve személyeskedik, más consequentia nem létez, minthogy a napdijas úr maga magára vonatkozólag hozta fel azon népmondást, hogy »aki nem piszkos, az nem mosakodik*. Ily értelemben elfogadom azt. 6. Azt mondja továbbá, hogy kerüljem házát. Eddig sem igen járogattam én oda ; ha mentem is, rendsze rint a napdijas ur felkérésésére tettem azt, ki tanácsokat kért tőlem némely ügyekben s több mint 2 év óta összesen 8-szor sem voltara nála. 7. Hogy a lovagias elégtétel adást el nem fogadta, ez által bebizonyította, hogy egy mákszemnyi férfiasság sincs benne; vagyis, hogy erősen gyáva, minek folytán nem lovagias uton majd fogok én tudni rajta elégtételt venni. Mindenesetre a napdijas ur szemtelen nyilatkozata nem rosz számitásu, mert akként gondolkodott bizonyára, hogy ő azzal különben sem veszthet már semmit; mert nincs benne férfiasság, nincs jellem, s nincs esze sem, de ártani nekem mégis képes, ha egyébbel nem, azzal, hogy nevemet ártatlanul az ő piszkos neve mellet meghurczolja. Erősen meg vagyok azonban győződve arról, hogy a józanul itélő közönség belát a dolog mélyébe, s megtalálja a természetes igazságot. Ennek reményében, azzal fejezem be válaszomat, hogy többször emiitett napdijas ellen, ha személyeskedni akarnék, igen sok mindent felhozhatnék, de nem teszem ; sőt még azon becsületbe vágó piszkosságait is — nehogy kenyerét elveszítse — melyeket tudok rá vonatkozólag : elhallgatom, de óva intem a t. közönséget a vele való érintkezéstől ismételten. Fiát justitia! Hudák Károly. Néhány szó a „Szabolcsmegyei Közlöny" szerkesztőjéhez. Ha volt Magyarország történelmében oly idő, amidőn örömmel gondoltunk arra, hogy elérjük Magyarország önállásának ezredéves ünnepét, ha volt kor, amidőn lelkünk egy szebb jövő fölött sovárgott, akkor a jelen bizonyára az, mely tarthatlan állapot jellegével bír, hogy a költő szavaival éljek: »Mert forgó viszoutagság járma alatt nyögünk.* Azon korban élűnk, melyben az emberek tetteit nem a haszeretet, de az önérdek vezérli, tetteik czélpontja nem a jövő, hanem a jelen, a saját jelenük boldogítása. Ezek nem a haza javát tűzik ki czélul tetteik kivitele által, de a társadalom és a haza javára czélzó intézkedésük köpenye alatt, saját önérdekük lappang; itt-ott találunk ugyan egy-egy fényes csillagot is, kiknek jelszavuk: a >haza mindenelőtt,* de ezek vajmi ritkák, de igenis nem kell lámpással keresni olyan Maurer-féle hazafiakat, akik azáltal vélik a hazát boldogítani, hogy lázítanak, s ha leleplezzük tetteiket, ott látjuk azon a hazát boldogító törekvésük alatt a saját hasznuk előmozdítását. Azt hiszem nem csalódom, ha e föltevéseket a »Szabolcsmegyei Közlöny* szerkesztőjére alkalmazom, ámbár a nemzet mély hálával tartozik oly embernek, a ki a sajtó irodalomnak oly fenséges nyelvet teremtett, mint Maurer azt az irodalmi nyelvet, a melyet a világon, kivüle senki sem használ, mert hogy a porzó és a lőpor mérésnél journalisztikát adnának elő azt el nem képzelhetem ; uo de jó az isten, bezárja a boltot — felcsap szerkesztőnek, hogy minő journali-ztikai tehetség, mutatja azou é*es konyba-stylus, a mely nevezetessé tette Nyíregyházát széles e hazában ; de neketn ez ellen nincs kifogásom, a kiuok nem tetszik a moslék, el megy a — Grand Hotelbe — a-/az ab máljon más lap >1; s nem is szóllaltara volna én fel a »Közlöny* ellen, ba már nem félteném Nyiivgybáza közönségét, ezen mérges bolond gombák kigőzölgésétől, a melyek a »Közlöny* basAbjain teremnek, inert az nyilvánvaló, hogy e lapban nincsen egyéb, mint rotbadás, a melynek veszélyes voltára a közegészségügyi osztály bizottságának figyelmét különösen felhívom. Da menjünk tovább, s néz/.lik magit e rothadás teremtőjét, a »Szabolcamegjei Kózlöny« dicső szerkesztőjét, akinek legforróbb kívánsága, álulakou egy kis zsidó vagyonhoz jutni; de én jónak láiom őt előre figyelmeztetni, hogy ettől felkopik az álla. Minek volna Maurer urnák az a zsidó-vagyou, hiszen nem tudja, hogy a végrehajtó a háta megett áll és bekopogtathat " miuden perczlien, mert van régi adósság sz.'pen, csak legyen a ki fizesse, s még nincs is 32 éve, hogy elavult volna. Vannak egyének, kiket — fájdalom — az uzsora tett töukre, s nem is csodálom, ha ezek méltatlankodnak, de midőn egy oly ember piszkolódik, aki a mások vagyonát pusztította és sikkasztja el; akkor érthető lesz, hogy kire és mire czéloztam a fentebb leirottakkal. Bizony büszke vagyok rád édes szülővárosom, s ha emlegetni hallom neved, buzdul kebelem, de elrontja rögtön örömöm, ha említik az idevaló sajtó egyik remekét t. i. a • Szabolcsmegyei Közlönyt* a mely nem tud egyebet, mint lázítani a cloákákból kikerült czikkeivel, nem átalja a társadalom salakját feluszitaní, hogy azután szabad legyen a vásár, egy ilyen aljas trágyadomb merészli egy — ftrágá.r piszokkal telt — papírdarabra, vastag betűkkel, a »Szabolcsmegyei Közlöny* cziinet irni? azon megyéét, a mely mindig a szép és jóért buzdult, ahol a fajok századokon át a legbékésebb egyetértésben éltek, s amelyek zsidósága mindig hazafias volt, és a szükségben mindig áldozott, a nemzet jóléteért, s épen itt áll elő egy nulla, aki aljas gyanúsításokkal oda vitte a dolgot, hogy éltünk sem biztos, felizgatván az alsó néposztályt a rablás és gyilkolásra, s miért? hogy ő megszedhesse magát; ez a czélja Maurer urnák; ha pedig nem, úgy ki kell jelentenem, hogy midőn boltajtajára ráütötték a hivatalos pecsétet és a jourualisztikának szentelte életét, oly mélyen tanulmányozta azt, hogy agyában egy rugó helyéből kiugrott, ő ezt uem vette észre és azóta folyton azon működve, hogy világra szóló torzokat hozzon létre, elsötétedett elméje; midőn őt erre figyelmeztették, elhatározta — ba egy őrült főben elhatározás lehetséges — hogy egy világra szóló piszkolódással befejezi dicső pályafutását, mert én bizton tudom, hogy ezt befejezvén, győzelme feletti örömében tökéletesen megőrül, s látni fogjátok polgárok e dicső eszmék harezosát futni az utczán, hirdetve a tant, hogy : »Egy az Isten és Maurer az ő prófétája* ! Polgárok, apellálok hazafiasságtokra és áldozatkészségtekre, mentsétek meg e nemes férfiút a haza, a társadalom s családja számára; adakozzatok s gyűjtsetek könyöradományokat, s hogy én se maradjak hátra, ime az aláírást egy forinttal nyitom meg, hogy elküldhessük a Lipótmezőre. Égy másik orvos növendék. ÜZLET, angusztushd 5-én. A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kl. 9.— 8.80 Rozs » » 6.00 5.90 Árpa » » 5.20 5.— Zab » » —.— —.— Kukorica* —.— —.— Köles » > —. — —•— Paszuly » —.— 8.— Szesz lit. k.38— n. 37— Piaczi árak. Borsó > » Lencse» » Mund-liszt Zsemlye » Buza » Barna k.» 20. .20. .— 23. .— 21.20 21.80 18.60 —.— 11.10 —.— Burgny. > uj 2 fr. 40 Marha hús 1 kl. 52 Borjú hús 1 kl 52 Sertés » » » 52 Juh » » » — Háj > > 90 Disznózsír > >86 Szalonna > » 88 Fagyú (nyers) » » 33 Zöldség » » 4 Paprika » >60 írós vaj 1 liter 60 Eczet » * 10 Széna 100 kl 3.50 Szlm. (tak)» > 1.— Bikfa 1 köbmtr. 3.10 Tölgyfa » > 2.85 Felelősszerkesztő: JÓBA ELEK. Kiadótulajdonosok: PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK. Árverési hirdetmény. (181-1-1) 223. szám 1882. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881- évi LX. t. cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a n.-kállói kir. járásbíróság 43./82. tk. számú végzése által Leveleki Mayer végrehajtató javára, Zorkóczy Cornélia ellen 753 frt tőke, esnek 1881. év szeptemberhó 24-ik napjától számítandó 6°/, kamatai és eddig összesen 44 frt 42 kr. perköltség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag lefoglalt és 1030 frtra becsült 4 tinó, egy tehén, 4 ökörbornyu, 6 kócza 8 malacz, s 19 süldőből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a 1494 /882/lk. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Apagyon a község házánál leendő eszközlésére 1882-ik év augusztushó 9-ik napjának délelőtt 9 órája határidőül Uitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg: hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t. cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az árverés az 1881. évi LX. t. cz. 102. §-ában megállapított feltételek szerint közzéteendő. Kelt N.-Kálló 1882. évi juliushó 28-ík napján. Eördegh Károly, kir. bírósági végrehajtó. A nyíregyházi sóstón augusztus 10-től kezdve az idény végéig a lakszobák fél áron kaphatók. (184—1—2) A fürdő-igazgatóság.