Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-30 / 31. szám

N T í K V I D É K" nitandók azzal, hogy a házasságra lépők négy bizonysá­gaikkal a nevezett tisztviselők előtt megjelenvén, házas­sági szánilokukat kijelentsék és a házassági szerződést aláírják. 5. Az illető tisztviselő a házassági szerzodesre a házasságnak előtte tett nyilvánításáról bizonyítványát ráirja, ugyanezen szerződésnek két eredeti példányát a törvényhatóságnak, a törvényhatóság pedig egy példányt a minisztériumnak fog felterjeszteni. ti. A zsidók és keresztyének között kötendő há­zasságokból születendő gyermekek a keresztyén szülő hitvallásában lesznek nevelendók. 7. §. A belügyminiszter rendeleteket teend idegen zsidóknak mát országokból való beköltözését meggátolni.« Berekesztésül csak annyit jegyzek meg, hogy: „Itt az írás, forgassátok érett észszel józanon.". . . (y.) Új idők új emberek. Amint hogy ezt a közel jövőben látni fogjuk, a mennyiben dr. Oláh Gyula*) szabolcsmegye tanfelügyelő jévé neveztetvén ki, a városi tanügyi előadói tisztség Ügyében is legközelebb lesz meg az érdemleges tárgya­lás. Amint tehát látjuk, tanügyünk abban az arányban fog emelkedni avagy hanyatlani, amily arányban fogják ezen általunk még eddig ismeretlen urak akarat-erejű- ' ket érvényesíteni akarni. Mert, hogy e megye különösen Nyíregyháza város iskolaügye még nem áll azon magas­laton, kivévén a r. kath. egyházat, amelyen mai napság tőlünk kisebb népességű és anyagi erejű községek álla­nak, akár az iskola bel, akár külszervezetét illetőleg, annyi bizonyos. Ahogy az ember életében minden jelenség bizo- j nyos okból kell hogy származzék! úgy az oknak okozatai bármilyen későn, de mégis bekövetkeznek. Nyiregyháza város tanfelügyelete rosz, ez az ok; ezért nem halad nyiregyháza város tanügye, ergo : Uj tanfelügyeletet kapunk. Keménytelt kebellel üdvözöljük a még közzénk ed­dig el nem érkezett tanfelügyelőt és a leendő városi tanügyi előadót. Sok lesz itt a tenni való; majdnem emberfeletti munka vár itt reájuk, mert találnak itt ám hatalmas reactióra. Egyfelől a nevelés, oktatás szükségességének voltát nem ismerő nép az, amely a törvény őreinek erejével meg fog mérkőzni; másfelől ott a mindennel inkább fog­lalkozó, kényelemben uszó űri rend, mely a közoktatás­ügyi törvényt kellőleg nem respectálja. Ezen állapot te­remti azon általános közönyt, a mely aztáu elfojt minden nemesebb törekvést. Beállott tehát a tanügyi krach! mi jámborok ezen állapot közepette azonban feleljünk meg a törvény mindeu §-ának, mert ott van a főváros mintájára az Iskolalátogatók intézménye, no persze a tanítók ellenőrzésére; de hogy az iskola kellőleg legyen szervezve, a törvény minden kellékeinek megfelelővé té­tessék : az más országba tartozik. Azt moudám, hogy éppen a közöny az, amelyen hajótörést kell szenvednie a jobbak nézetének. Avagy nem közöny-e az, ahol folyvást azon száz ezereket emlegetik, melyeket a város a népvevelés ügyére fordított, de mig azt pl. az ág. evang. egyház gymnásium fölállítására fordította : tovább áldozni nem akar; vagy nem közöny-e az: ahol idő előtti kérdésnek tüntetnek fel egy vagy más dolgot; avagy ilyen határozatokkal odáznak el a tauügyre nézve fontos újításokat »beérjük ugy is! az előtt annyi, meg ez sem volt, még is el tudtunk lenni.* Sőt többet mondok, határozottan emlékszem, hogy megfordult egy egyházi elöljáróságnál még tavaly egy »Emlékirat* amelyben hangsúlyozva volt 1-ször, hogy a mennyiben a test és szellem gyakorlójának egy és ugyan­azon törvények szerént kell feladatukat elgondolui, oly intézkedések léptetendők életbe, melyek az emberinem orősbödését ozéloznák; s evégből: az elemi alsóbb isko­lák udvarain is testgyakorló terek felállítása javasolta­tott; fels/.erelvén azt c*ak a legszükségesebb test-edző eszközökkel, ugymiut: egy pár korlát és egypár nyuj­tó-ruddal; 2-szor, hogy a vizhordás, fűtés, tisztogatás terhe alól mentessenek fel a zsenge gyermekek; végül •) Miut halljuk dr. Oláh Gyula végkielégtését kérelmezte. 0 tehát nem lesz szabolcsi tanfelügyelő. Ez azonban a dolgou 1 mits.m változtat. Szerk. a művész nevet kivívod magadnak! Küzdelmeid közben megtörsz vagy megőszülsz! Sok köuy lepereg még addig bus orczádra bánatos szemedből, a szép kék szemekből. Sok álmatlan éjszakád, sok aggodalmas órád lesz még addig, mig odáig jutnál. Vigyázz a fél útnál hogy össze ne roskadj fáradtan, megtörtten. Mit tudod te még, hogy mit tesz az : elhagyni az apai házat. Az apát, ki ha szigorú is, de soh' sem ke­gyetlen. Az 5 szigorával javadat akarja. — Elhagyni egy gyöngéden szerető, mindenről gondoskodó édes anyát, aki mindig szeret. Mert mikor elhagyod nem jut még eszedbe; de nem sokára igy sóhajtasz fel: .Nincs ki le­simítsa a borút homlokomról, nincs ki felszárítsa csók­jaival könnyemet!* Mit tudod te még, hogy mit tesz az: elhagyni azt a kis falut, hol először láttad a fénygazdag napnak él­tető sugarát, azt a helyet, mely neked ekkorig egész vi­lágod, összes gyermeki örömeid színhelye volt; elhagyni minden ismerősödet, pajtásodat, azt a jó becsületes jám­bor falusi népet, elhagyni a nagy körtefát, a piros al­mákkal ékeskedő kertet, árnyas bokraival. Elhagyni en­gem nagybátyádat, ki olykor gyöngéden megsimogattam fürtös fejedet, s te ölembe adtad azt a göndör hajat. Es elhagyni mindent, ami eddigelé kedves volt előt­ted. Elhagyni s elmenni idegenek közzé, messze­messze földre, távol szép hazádtól — és itt merőben uj életet kezdeni. — Kóstolni a magányt - az egyedül lé­tet. Sokizor léssz egyedül mint a magános fa. lehajtva bus fejét. Te is majd lehajtod bánat terhes fejedet és senkitől se hallva gyakran felsóhajtasz. .Éltem öröm­telen!* Örömtelen élet; - de — ha Istent féled ­szived újra éled: tűrsz, vársz, remélsz sokat! Mit tudod te még. hogy milyen örömtelen s tövi­sekkel rakott a művészet utja, s hogy a ki azt futja mennyit csetlik — botlik s megvérzik a lába, ne le«yeu ami a leglényegesebb és legégetőbb kérdés volt, hogy a rendetlen beiratkozások és iskoláztatás tárgyában is óhaj­tandó lenne már egyszer a törvéuy szerént is intézke­dést tenni. Mert úgymond »bárki is átláthatja, hogy az I-ső osztályban, hol a kezJet oly sok és nehéz küzdel­mekkel jár és hol kivált eleinte egy heti mulasztás is nagy űrt hagy maga után; még a második, harmadik, sőt negyedik hónapban is jönnek beiratkozok : az itt ná­lunk csakis az iskola szellemi és erkölcsi rovására tör­ténik. Es mit határozott ama bizonyos egyházi hatóság, Ugy-e kíváncsi vagy tudni kedves olvasó. Semmit! még 'ennél is kevesebbet Mert azt az .Emlékiratot*, ainiut tudom, egy pár embereu kívül nem látta senki és ad actam örökre eltétetett láb alól. Ezek után feleslegesnek tartom bizonyítgatni, hogy az iskola csak ugy oldhatja meg fenséges feladatát, a tanügy csak ugy virágozhatik, ha levetkőzzük a hideg közönyt, másfelől pedig, a mulasztásokkal szemben eré­lyes tanfelügyeletet kapunk. Adja Isten, amint hiszszük is, hogy az uj időben uj embereink a szó legszentebb értelmében emberek legyenek. Nyiregyháza, 1882. jul. 25 én. Rúzsa Endre, evaug. tanitó. Aliikitsun k magtárakat. Több mint háromezer évvel ezelőtt a látnoki lel­kű József magtárt alapított az egyptomiak számára, amely üdvös intézmény a biblia szavai szerint Izrael maradékait az éhhaláltól mentette meg. Az emberiség javán munkáló észnek egyetlen ta­lálmánya sincs oly régi, mint a magtár-alakítás; mégis a megfoghatlan közöny, mondhatom élheteleuség, vagy egyesek álbölcselkedései e minden ízében boldogító, közgazdaságilag messze kiható eszmét kellőleg megtes­tesülni mai napig sem engedé; holott annak hasznát három ezred évi tapasztalat igazolja. Hivatalnok-, kereskedő- a más életmód-társak ada­koznak, gyűjtenek, tőkét teremtenek, melyei nyomor- és szegénységbe eset társukat, azoknak elmaradott árváit, özvegyeit segélyezzék. Oltárt építenek a felebaráti sze­retet templomába, melyre vagyonos és szegény tehet­ségéhez mérten rakja le adományát. Adakozók és ügy­buzgók együtt örülnek a felett, hogy milliók szeméről tör­lik le a könyet, arczárói a szenvedés, nyomor és nélkü­lözés látható nyomait oszlatják el; a humánismust atyjá­vá avatják az árvának, támaszává a gyámtalan özvegynek. Ha az emberi társadalom csaknem minden osztálya bár különböző uton és eszközökkel; de egy czélra, a se­gélyezésre munkál: a földműves, napszámos népről ne gondoskodnánk-e? Mondhatnák taláu, hogy a takarék­pénztárakkal már segítve van rajtok. Ez úttal nem ter­jeszkedem annyira, hogy a takarékpénztárak határozot­tan káros voltát bizouyitgassam, csak annyit mondok, hogy a köznép naponkénti vagyontalanosodásának ez legfőbb okozója. Ezt szegényiti, midőn a kereskedőt gaz­dag és biztos nyereményhez juttatja. Alakítsunk magtárakat, mert csak ezzel meuthet­jük meg a népet az eladósodástól és nélkülözéstől. A földmivelő nép évi terményeinek betakarítása után annyi terhet, amennyit törlesztenie mulhatlan köte­lessége, nem képes fedezni. Eladja gabonáját, hogy an­nak árából fizessen adót, olykor haszonbért, törleszsze a gazdálkodásba fektetett tartozásait, cselédei számadásait egyenlíti, a családi kiadásokat törleszti, stb. stb. Van rá eset, de igy van a köznép legtöbbjénél, hogy már a vetőmagot pénzért kell beszereznie s csak ritkán telik az saját terméséből, különösen ha csapá­sos az év, vagy csapásosak az évek. A téli élelmezés a földmivelő osztálynál könnyen megy, gabona kevés fogy, pótolja azt más. A tavasz megjöttével a roszul táplálko­zott munkásnép képtelen a dologra. Mennyi kára van a birtokos és gazdálkodó közönségnek, ha a munkás roszul is keveset is végez. Aggódnia kell a termés felett akkor, midőn látja, hogy dolgosai képteleuek, nem képesség-, de kényszerből munkálkodnak. A gazdálkodónak legtöbb gabonára van szüksége a tavaszi munkáltatás idején, mely ekkor vagy szűken, vagy épen nincs; de bármily áron be kell azt szereznie. Kölcsönöz? az uzsorások karjába rohan; takarékpénztár­hoz folyamodik? legtöbb pénztár nyolez napi késedelem után beperli, mi az uzsorások hálójánál százszor roszabb. Eladja barmát? Min dolgozik? Mind ezen segítünk, ha magtárakat alakítunk. A kenyér első, ha azt adunk a népnek, más szükséglet miatt nem fog-kölcsönt venni. Fagyás, jégverés idején a a magtár gondoskodik vetőmagról. Ennek kamata ke­vés vagy semmi; mert aratás előtt a rozs legdrágább, újkor legolcsóbb. Drágát kölcsönöz, olcsót mér vissza, de a czél meg van, ő ki lett segítve, a magtár nőtt. A magtár haszuát elképzelni lehet, de leirni nem. Lelkész és néptanító urak önök szellemi kincset nyújtanak a népnek, ne feledkezzenek az anyagiakról ! sem. Alakítsanak magtárakat, hogy hogyan, az a köz­ség helyzetétől függ; itt gyűjtéssel kezdhetik, amott kö­zös föld bevetésével stb. Alakítsanak egyházi magtára­kat ezt saját és hivatalutódaik érdeke megkívánja a nép szegényedésével szemben . . . Gyarapítsák, gondozzák híven, a közönség meg fog győződni hasznáról, hasonló­ról gondolkodik, magmeutik a népet az eladósodástól, nélkülözéstől, fáradozásaikat a nép hálája jutalmazza egy bekövetkező szükség idején ! Sípos Lajos. A Szent-István napi országos nép-ünnepély. Báró Atzél Béla kezdeményezése folytán, folyó évi augusztus 20-adikán Budapesten a városligetben és köze lében oly zárünnepély fog tartatni, aminőt még Magyar­ország fővárosa és közönsége nem látott. Az ünnepély élén egy 1000 tagból álló 50 osztályba sorozott rendező-bizottság áll. Mindegyik osztálynak egy elnöke és két alelnöke van. A város-liget egy minden oldalról megközelíthető nyílt terület lévén, a bemenetek ellenőrzése végett, egy ezred katonaság fog a nép-ünnepély területe körül zárla­tot vonni, amely zárlat kora reggeltől késő estig fog fentartatni! Az ünnenély reggeli 6 órakor kezdődik és tart másnap hajnalig. Minden augusztus 15-ig vásárolt 40 és 20 krajezá­ros belépti jegy egy külön nyerő számmal bír. Amelyik belépti-jegynek a megfelelő száma a népünnepélyen este 7 órakor legelőször ki fog húzatni, az nyeri az l-ső dijat a 100 ezüst forintot; a többi 300 nyereménytárgyat pedig azok nyerik, akiknek a számai sorrend szerént kifognak húzatni. Csak az eladott belépti jegyek számai esnek sorshúzás alá. Az augusztus 19-én és 20-án a kéjvona­tokkal és hajókkal Budapestre érkező vidéki közönség kivételesen, a vonatok és hajók megérkezésekor, az indó­házaknál és hajóállomásoknál, de csakis itten, számzott belépti jegyeket fog kaphatni. A 2 krajezáros számozott programmok is 150 dijat nyernek. Egy tombola is lesz rendezve. Három krajezárért egy számozott tombolajegyet lehet kapni. Akinek a nép­ünnepélyen délután 7 órakor a száma legelőször ki fog húzatni, az nyeri az első dijat, a 100 ezüst forintot. In­gyentombola is lesz gyermekek számára. A nyeremény­tárgyak játékszerek. Egyedül csak a 40 krajezáros belépti jegy megvé­tele által több, mint ezor különböző gyöuyörü nyeremény tárgyat és dijat lehet nyerni, amelyeket egyenkint meg nevezni, a tér szűke miatt, lehetetlen. A nyereménytárgyak és versenydijak közt vannak 1., készpénzdijak; 2., valódi drága kövekkel kirakott aranyékszerek (karpereczek, fülbevalók, nyaklánczok, óra lánczok, inelltük, ing és mellgomb-garnitúrák, medaillo­nok, gyűrűk, broscheok sat); 3., valódi ezüstből készült éteszközök és más ezüst asztali készletek ; 4., pompás vá­zák, luxus-tárgyak, asztali mosdó készletek, porczelán, majolika vagy kristályból; 5., chinai, japán és török hímzések és fényűzési czikkek; 6., bútordarabok, ágy és asztalteritők; 7., férfi ruha, divatezikkek és fehérnemüek; 8., női ruhakelmék, divatos ruhák, párizsi finom női ka­lapok és pipereczikkek; 9., finom pezsgők és borok s szebbnél-szebb értékes tárgyak. Egy nyeremény több tár­gyat is foglal magában. Folytatása a mellékleten. hiába tanácsom, beszédem. Gyere haza térj meg. Ölelő karokkal várunk ide haza Hidd el kedves öcsém ! Sokszor voltam ilyen gondolatokkal, sokszor irtam neki hosszas leveleimben ilyen vagy ilyenhez hasoló taná­csot, beszédet. Ugy de e beszédek mint falra hányt borsó csak vissza peregtek, hatás nélkül voltak. Nem hallgatott reá .... És azután ment egyik hót a másik után, majd év az év után, munka, dolog, baj közt. — Az én szegény unokaöcsémből az asztalos inasból a müncheni művész, illetve festészeti akadémia végzett növendéke lett, még pedig olyan növendéke, kit tanárai minden vizsgakor dicsérettel emiitettek fel szorgalmaért, előhaladásaért. Sőt hogy szorgalmát éleszszék, törekvéseit méltányolják, kisebb­szerű tájképek festésével is megbízták; ebből annyi ke­resete volt, hogy tisztességesen bár szegényesen megél­hetett s ruházkodhatott. Valamire hát ment. 3 évet ugy eltudott tölteni Müchenben, hogy önerejéből, saját szor­galma, munkája és fáradtsága gyümölcseiből, az igy nyert jövedelemből kitanulhatott ugy, hogy akár szülei­hez, akár hozzám fordult volna évi segélyért, pénz­ért vagy egy krajezárért is. Ez idő alatt sokszor keresett fel leveleivel; de pénzt soha sem kért. Leveleiből tudtam meg szorgalmát, előmenetelét, tanárai dicséretét s jövedelem forrását, meg mindazt amit róla fentebb irtam. De amint a 3 év eltelt, sok ideig nem kaptam tő­le csak egy sort sem. Legutolsó levelébeu azt irta, hogy egy szép madon­na képet fest. Szebbet miut othon a szülei háznál látott. A müeheni .szalon* számára festi azt; pályadíjat akar nyerni vele. Sokat dolgozott rajta. Majd egy fél évig. Ebben le­li magyarázatát, hogy félév óta nem küldött levelet. De meg talán más részt azon örvendetes hirrel akart meg­lepni — mert nagyon bízott magában és müve sikerében, — hogy a pályázaton az első dijat nyerte. Azonban nem igy történt. Épen mint ama septemberi délután alkalmával, midőn unokaöcsém utolszor meglátogatott kávémat szür­csölve, csibukozva bodor füstöt eregettem: a postás ren­des hírlapomat hozta, s öcsémtől levelet számomra. Elsőben is a hírlapot futottam végig s szemeim a következő sorokon megakadtak: »N. N. hazánkfia, fiatal művész, ki a müeheni fes­tő akadémiát sikeresen végezte, s épen egy Madonna képével a »salon*-ban feltűnts dicsérő oklevelet is nyert: ismeretlen okból pisztolylyal vetett véget nagyreményű ifjú életének. — A fáma ugyan halálát összeköttetésbe hozza egy Madonna képéhez sokban hasonló szőke fürtü, kék szemű leánynyal, aki kezét ígérte azon esetre, ha müvével az első dijat sikerülend elnyerni a pályázaton A dij elmaradt. Müvét csak dicséretre méltatták. 0 ezt nem tudta elviselni. Eldobta magától az életet.* — Ezen hazánkfia az én unokaöcsém volt. Lázas siettséggel bontottam fel öcsém levelét. — A hír nem volt hazug. — A levél megerősítette a hír­lap közlésének valódiságát, midőn én sorait könnyezve olvasám, ő már megszűnt élni. — Önkezűleg vetett véget ifjú életének. Szabad folyást nyitva sürü könnyeimnek, sirva fel­sóhajték ; »óh sors lábad alatt a szegény halandó olyau, mint egy féreg!* Talán jobb' is van igy, nem szenved már többet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom