Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-30 / 31. szám
N T í K V I D É K" nitandók azzal, hogy a házasságra lépők négy bizonyságaikkal a nevezett tisztviselők előtt megjelenvén, házassági szánilokukat kijelentsék és a házassági szerződést aláírják. 5. Az illető tisztviselő a házassági szerzodesre a házasságnak előtte tett nyilvánításáról bizonyítványát ráirja, ugyanezen szerződésnek két eredeti példányát a törvényhatóságnak, a törvényhatóság pedig egy példányt a minisztériumnak fog felterjeszteni. ti. A zsidók és keresztyének között kötendő házasságokból születendő gyermekek a keresztyén szülő hitvallásában lesznek nevelendók. 7. §. A belügyminiszter rendeleteket teend idegen zsidóknak mát országokból való beköltözését meggátolni.« Berekesztésül csak annyit jegyzek meg, hogy: „Itt az írás, forgassátok érett észszel józanon.". . . (y.) Új idők új emberek. Amint hogy ezt a közel jövőben látni fogjuk, a mennyiben dr. Oláh Gyula*) szabolcsmegye tanfelügyelő jévé neveztetvén ki, a városi tanügyi előadói tisztség Ügyében is legközelebb lesz meg az érdemleges tárgyalás. Amint tehát látjuk, tanügyünk abban az arányban fog emelkedni avagy hanyatlani, amily arányban fogják ezen általunk még eddig ismeretlen urak akarat-erejű- ' ket érvényesíteni akarni. Mert, hogy e megye különösen Nyíregyháza város iskolaügye még nem áll azon magaslaton, kivévén a r. kath. egyházat, amelyen mai napság tőlünk kisebb népességű és anyagi erejű községek állanak, akár az iskola bel, akár külszervezetét illetőleg, annyi bizonyos. Ahogy az ember életében minden jelenség bizo- j nyos okból kell hogy származzék! úgy az oknak okozatai bármilyen későn, de mégis bekövetkeznek. Nyiregyháza város tanfelügyelete rosz, ez az ok; ezért nem halad nyiregyháza város tanügye, ergo : Uj tanfelügyeletet kapunk. Keménytelt kebellel üdvözöljük a még közzénk eddig el nem érkezett tanfelügyelőt és a leendő városi tanügyi előadót. Sok lesz itt a tenni való; majdnem emberfeletti munka vár itt reájuk, mert találnak itt ám hatalmas reactióra. Egyfelől a nevelés, oktatás szükségességének voltát nem ismerő nép az, amely a törvény őreinek erejével meg fog mérkőzni; másfelől ott a mindennel inkább foglalkozó, kényelemben uszó űri rend, mely a közoktatásügyi törvényt kellőleg nem respectálja. Ezen állapot teremti azon általános közönyt, a mely aztáu elfojt minden nemesebb törekvést. Beállott tehát a tanügyi krach! mi jámborok ezen állapot közepette azonban feleljünk meg a törvény mindeu §-ának, mert ott van a főváros mintájára az Iskolalátogatók intézménye, no persze a tanítók ellenőrzésére; de hogy az iskola kellőleg legyen szervezve, a törvény minden kellékeinek megfelelővé tétessék : az más országba tartozik. Azt moudám, hogy éppen a közöny az, amelyen hajótörést kell szenvednie a jobbak nézetének. Avagy nem közöny-e az, ahol folyvást azon száz ezereket emlegetik, melyeket a város a népvevelés ügyére fordított, de mig azt pl. az ág. evang. egyház gymnásium fölállítására fordította : tovább áldozni nem akar; vagy nem közöny-e az: ahol idő előtti kérdésnek tüntetnek fel egy vagy más dolgot; avagy ilyen határozatokkal odáznak el a tauügyre nézve fontos újításokat »beérjük ugy is! az előtt annyi, meg ez sem volt, még is el tudtunk lenni.* Sőt többet mondok, határozottan emlékszem, hogy megfordult egy egyházi elöljáróságnál még tavaly egy »Emlékirat* amelyben hangsúlyozva volt 1-ször, hogy a mennyiben a test és szellem gyakorlójának egy és ugyanazon törvények szerént kell feladatukat elgondolui, oly intézkedések léptetendők életbe, melyek az emberinem orősbödését ozéloznák; s evégből: az elemi alsóbb iskolák udvarain is testgyakorló terek felállítása javasoltatott; fels/.erelvén azt c*ak a legszükségesebb test-edző eszközökkel, ugymiut: egy pár korlát és egypár nyujtó-ruddal; 2-szor, hogy a vizhordás, fűtés, tisztogatás terhe alól mentessenek fel a zsenge gyermekek; végül •) Miut halljuk dr. Oláh Gyula végkielégtését kérelmezte. 0 tehát nem lesz szabolcsi tanfelügyelő. Ez azonban a dolgou 1 mits.m változtat. Szerk. a művész nevet kivívod magadnak! Küzdelmeid közben megtörsz vagy megőszülsz! Sok köuy lepereg még addig bus orczádra bánatos szemedből, a szép kék szemekből. Sok álmatlan éjszakád, sok aggodalmas órád lesz még addig, mig odáig jutnál. Vigyázz a fél útnál hogy össze ne roskadj fáradtan, megtörtten. Mit tudod te még, hogy mit tesz az : elhagyni az apai házat. Az apát, ki ha szigorú is, de soh' sem kegyetlen. Az 5 szigorával javadat akarja. — Elhagyni egy gyöngéden szerető, mindenről gondoskodó édes anyát, aki mindig szeret. Mert mikor elhagyod nem jut még eszedbe; de nem sokára igy sóhajtasz fel: .Nincs ki lesimítsa a borút homlokomról, nincs ki felszárítsa csókjaival könnyemet!* Mit tudod te még, hogy mit tesz az: elhagyni azt a kis falut, hol először láttad a fénygazdag napnak éltető sugarát, azt a helyet, mely neked ekkorig egész világod, összes gyermeki örömeid színhelye volt; elhagyni minden ismerősödet, pajtásodat, azt a jó becsületes jámbor falusi népet, elhagyni a nagy körtefát, a piros almákkal ékeskedő kertet, árnyas bokraival. Elhagyni engem nagybátyádat, ki olykor gyöngéden megsimogattam fürtös fejedet, s te ölembe adtad azt a göndör hajat. Es elhagyni mindent, ami eddigelé kedves volt előtted. Elhagyni s elmenni idegenek közzé, messzemessze földre, távol szép hazádtól — és itt merőben uj életet kezdeni. — Kóstolni a magányt - az egyedül létet. Sokizor léssz egyedül mint a magános fa. lehajtva bus fejét. Te is majd lehajtod bánat terhes fejedet és senkitől se hallva gyakran felsóhajtasz. .Éltem örömtelen!* Örömtelen élet; - de — ha Istent féled szived újra éled: tűrsz, vársz, remélsz sokat! Mit tudod te még. hogy milyen örömtelen s tövisekkel rakott a művészet utja, s hogy a ki azt futja mennyit csetlik — botlik s megvérzik a lába, ne le«yeu ami a leglényegesebb és legégetőbb kérdés volt, hogy a rendetlen beiratkozások és iskoláztatás tárgyában is óhajtandó lenne már egyszer a törvéuy szerént is intézkedést tenni. Mert úgymond »bárki is átláthatja, hogy az I-ső osztályban, hol a kezJet oly sok és nehéz küzdelmekkel jár és hol kivált eleinte egy heti mulasztás is nagy űrt hagy maga után; még a második, harmadik, sőt negyedik hónapban is jönnek beiratkozok : az itt nálunk csakis az iskola szellemi és erkölcsi rovására történik. Es mit határozott ama bizonyos egyházi hatóság, Ugy-e kíváncsi vagy tudni kedves olvasó. Semmit! még 'ennél is kevesebbet Mert azt az .Emlékiratot*, ainiut tudom, egy pár embereu kívül nem látta senki és ad actam örökre eltétetett láb alól. Ezek után feleslegesnek tartom bizonyítgatni, hogy az iskola csak ugy oldhatja meg fenséges feladatát, a tanügy csak ugy virágozhatik, ha levetkőzzük a hideg közönyt, másfelől pedig, a mulasztásokkal szemben erélyes tanfelügyeletet kapunk. Adja Isten, amint hiszszük is, hogy az uj időben uj embereink a szó legszentebb értelmében emberek legyenek. Nyiregyháza, 1882. jul. 25 én. Rúzsa Endre, evaug. tanitó. Aliikitsun k magtárakat. Több mint háromezer évvel ezelőtt a látnoki lelkű József magtárt alapított az egyptomiak számára, amely üdvös intézmény a biblia szavai szerint Izrael maradékait az éhhaláltól mentette meg. Az emberiség javán munkáló észnek egyetlen találmánya sincs oly régi, mint a magtár-alakítás; mégis a megfoghatlan közöny, mondhatom élheteleuség, vagy egyesek álbölcselkedései e minden ízében boldogító, közgazdaságilag messze kiható eszmét kellőleg megtestesülni mai napig sem engedé; holott annak hasznát három ezred évi tapasztalat igazolja. Hivatalnok-, kereskedő- a más életmód-társak adakoznak, gyűjtenek, tőkét teremtenek, melyei nyomor- és szegénységbe eset társukat, azoknak elmaradott árváit, özvegyeit segélyezzék. Oltárt építenek a felebaráti szeretet templomába, melyre vagyonos és szegény tehetségéhez mérten rakja le adományát. Adakozók és ügybuzgók együtt örülnek a felett, hogy milliók szeméről törlik le a könyet, arczárói a szenvedés, nyomor és nélkülözés látható nyomait oszlatják el; a humánismust atyjává avatják az árvának, támaszává a gyámtalan özvegynek. Ha az emberi társadalom csaknem minden osztálya bár különböző uton és eszközökkel; de egy czélra, a segélyezésre munkál: a földműves, napszámos népről ne gondoskodnánk-e? Mondhatnák taláu, hogy a takarékpénztárakkal már segítve van rajtok. Ez úttal nem terjeszkedem annyira, hogy a takarékpénztárak határozottan káros voltát bizouyitgassam, csak annyit mondok, hogy a köznép naponkénti vagyontalanosodásának ez legfőbb okozója. Ezt szegényiti, midőn a kereskedőt gazdag és biztos nyereményhez juttatja. Alakítsunk magtárakat, mert csak ezzel meuthetjük meg a népet az eladósodástól és nélkülözéstől. A földmivelő nép évi terményeinek betakarítása után annyi terhet, amennyit törlesztenie mulhatlan kötelessége, nem képes fedezni. Eladja gabonáját, hogy annak árából fizessen adót, olykor haszonbért, törleszsze a gazdálkodásba fektetett tartozásait, cselédei számadásait egyenlíti, a családi kiadásokat törleszti, stb. stb. Van rá eset, de igy van a köznép legtöbbjénél, hogy már a vetőmagot pénzért kell beszereznie s csak ritkán telik az saját terméséből, különösen ha csapásos az év, vagy csapásosak az évek. A téli élelmezés a földmivelő osztálynál könnyen megy, gabona kevés fogy, pótolja azt más. A tavasz megjöttével a roszul táplálkozott munkásnép képtelen a dologra. Mennyi kára van a birtokos és gazdálkodó közönségnek, ha a munkás roszul is keveset is végez. Aggódnia kell a termés felett akkor, midőn látja, hogy dolgosai képteleuek, nem képesség-, de kényszerből munkálkodnak. A gazdálkodónak legtöbb gabonára van szüksége a tavaszi munkáltatás idején, mely ekkor vagy szűken, vagy épen nincs; de bármily áron be kell azt szereznie. Kölcsönöz? az uzsorások karjába rohan; takarékpénztárhoz folyamodik? legtöbb pénztár nyolez napi késedelem után beperli, mi az uzsorások hálójánál százszor roszabb. Eladja barmát? Min dolgozik? Mind ezen segítünk, ha magtárakat alakítunk. A kenyér első, ha azt adunk a népnek, más szükséglet miatt nem fog-kölcsönt venni. Fagyás, jégverés idején a a magtár gondoskodik vetőmagról. Ennek kamata kevés vagy semmi; mert aratás előtt a rozs legdrágább, újkor legolcsóbb. Drágát kölcsönöz, olcsót mér vissza, de a czél meg van, ő ki lett segítve, a magtár nőtt. A magtár haszuát elképzelni lehet, de leirni nem. Lelkész és néptanító urak önök szellemi kincset nyújtanak a népnek, ne feledkezzenek az anyagiakról ! sem. Alakítsanak magtárakat, hogy hogyan, az a község helyzetétől függ; itt gyűjtéssel kezdhetik, amott közös föld bevetésével stb. Alakítsanak egyházi magtárakat ezt saját és hivatalutódaik érdeke megkívánja a nép szegényedésével szemben . . . Gyarapítsák, gondozzák híven, a közönség meg fog győződni hasznáról, hasonlóról gondolkodik, magmeutik a népet az eladósodástól, nélkülözéstől, fáradozásaikat a nép hálája jutalmazza egy bekövetkező szükség idején ! Sípos Lajos. A Szent-István napi országos nép-ünnepély. Báró Atzél Béla kezdeményezése folytán, folyó évi augusztus 20-adikán Budapesten a városligetben és köze lében oly zárünnepély fog tartatni, aminőt még Magyarország fővárosa és közönsége nem látott. Az ünnepély élén egy 1000 tagból álló 50 osztályba sorozott rendező-bizottság áll. Mindegyik osztálynak egy elnöke és két alelnöke van. A város-liget egy minden oldalról megközelíthető nyílt terület lévén, a bemenetek ellenőrzése végett, egy ezred katonaság fog a nép-ünnepély területe körül zárlatot vonni, amely zárlat kora reggeltől késő estig fog fentartatni! Az ünnenély reggeli 6 órakor kezdődik és tart másnap hajnalig. Minden augusztus 15-ig vásárolt 40 és 20 krajezáros belépti jegy egy külön nyerő számmal bír. Amelyik belépti-jegynek a megfelelő száma a népünnepélyen este 7 órakor legelőször ki fog húzatni, az nyeri az l-ső dijat a 100 ezüst forintot; a többi 300 nyereménytárgyat pedig azok nyerik, akiknek a számai sorrend szerént kifognak húzatni. Csak az eladott belépti jegyek számai esnek sorshúzás alá. Az augusztus 19-én és 20-án a kéjvonatokkal és hajókkal Budapestre érkező vidéki közönség kivételesen, a vonatok és hajók megérkezésekor, az indóházaknál és hajóállomásoknál, de csakis itten, számzott belépti jegyeket fog kaphatni. A 2 krajezáros számozott programmok is 150 dijat nyernek. Egy tombola is lesz rendezve. Három krajezárért egy számozott tombolajegyet lehet kapni. Akinek a népünnepélyen délután 7 órakor a száma legelőször ki fog húzatni, az nyeri az első dijat, a 100 ezüst forintot. Ingyentombola is lesz gyermekek számára. A nyereménytárgyak játékszerek. Egyedül csak a 40 krajezáros belépti jegy megvétele által több, mint ezor különböző gyöuyörü nyeremény tárgyat és dijat lehet nyerni, amelyeket egyenkint meg nevezni, a tér szűke miatt, lehetetlen. A nyereménytárgyak és versenydijak közt vannak 1., készpénzdijak; 2., valódi drága kövekkel kirakott aranyékszerek (karpereczek, fülbevalók, nyaklánczok, óra lánczok, inelltük, ing és mellgomb-garnitúrák, medaillonok, gyűrűk, broscheok sat); 3., valódi ezüstből készült éteszközök és más ezüst asztali készletek ; 4., pompás vázák, luxus-tárgyak, asztali mosdó készletek, porczelán, majolika vagy kristályból; 5., chinai, japán és török hímzések és fényűzési czikkek; 6., bútordarabok, ágy és asztalteritők; 7., férfi ruha, divatezikkek és fehérnemüek; 8., női ruhakelmék, divatos ruhák, párizsi finom női kalapok és pipereczikkek; 9., finom pezsgők és borok s szebbnél-szebb értékes tárgyak. Egy nyeremény több tárgyat is foglal magában. Folytatása a mellékleten. hiába tanácsom, beszédem. Gyere haza térj meg. Ölelő karokkal várunk ide haza Hidd el kedves öcsém ! Sokszor voltam ilyen gondolatokkal, sokszor irtam neki hosszas leveleimben ilyen vagy ilyenhez hasoló tanácsot, beszédet. Ugy de e beszédek mint falra hányt borsó csak vissza peregtek, hatás nélkül voltak. Nem hallgatott reá .... És azután ment egyik hót a másik után, majd év az év után, munka, dolog, baj közt. — Az én szegény unokaöcsémből az asztalos inasból a müncheni művész, illetve festészeti akadémia végzett növendéke lett, még pedig olyan növendéke, kit tanárai minden vizsgakor dicsérettel emiitettek fel szorgalmaért, előhaladásaért. Sőt hogy szorgalmát éleszszék, törekvéseit méltányolják, kisebbszerű tájképek festésével is megbízták; ebből annyi keresete volt, hogy tisztességesen bár szegényesen megélhetett s ruházkodhatott. Valamire hát ment. 3 évet ugy eltudott tölteni Müchenben, hogy önerejéből, saját szorgalma, munkája és fáradtsága gyümölcseiből, az igy nyert jövedelemből kitanulhatott ugy, hogy akár szüleihez, akár hozzám fordult volna évi segélyért, pénzért vagy egy krajezárért is. Ez idő alatt sokszor keresett fel leveleivel; de pénzt soha sem kért. Leveleiből tudtam meg szorgalmát, előmenetelét, tanárai dicséretét s jövedelem forrását, meg mindazt amit róla fentebb irtam. De amint a 3 év eltelt, sok ideig nem kaptam tőle csak egy sort sem. Legutolsó levelébeu azt irta, hogy egy szép madonna képet fest. Szebbet miut othon a szülei háznál látott. A müeheni .szalon* számára festi azt; pályadíjat akar nyerni vele. Sokat dolgozott rajta. Majd egy fél évig. Ebben leli magyarázatát, hogy félév óta nem küldött levelet. De meg talán más részt azon örvendetes hirrel akart meglepni — mert nagyon bízott magában és müve sikerében, — hogy a pályázaton az első dijat nyerte. Azonban nem igy történt. Épen mint ama septemberi délután alkalmával, midőn unokaöcsém utolszor meglátogatott kávémat szürcsölve, csibukozva bodor füstöt eregettem: a postás rendes hírlapomat hozta, s öcsémtől levelet számomra. Elsőben is a hírlapot futottam végig s szemeim a következő sorokon megakadtak: »N. N. hazánkfia, fiatal művész, ki a müeheni festő akadémiát sikeresen végezte, s épen egy Madonna képével a »salon*-ban feltűnts dicsérő oklevelet is nyert: ismeretlen okból pisztolylyal vetett véget nagyreményű ifjú életének. — A fáma ugyan halálát összeköttetésbe hozza egy Madonna képéhez sokban hasonló szőke fürtü, kék szemű leánynyal, aki kezét ígérte azon esetre, ha müvével az első dijat sikerülend elnyerni a pályázaton A dij elmaradt. Müvét csak dicséretre méltatták. 0 ezt nem tudta elviselni. Eldobta magától az életet.* — Ezen hazánkfia az én unokaöcsém volt. Lázas siettséggel bontottam fel öcsém levelét. — A hír nem volt hazug. — A levél megerősítette a hírlap közlésének valódiságát, midőn én sorait könnyezve olvasám, ő már megszűnt élni. — Önkezűleg vetett véget ifjú életének. Szabad folyást nyitva sürü könnyeimnek, sirva felsóhajték ; »óh sors lábad alatt a szegény halandó olyau, mint egy féreg!* Talán jobb' is van igy, nem szenved már többet.