Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-24 / 47. szám
NYIBVIDÉ K.“ Az 1880. évi 10 és 100 forintos bankjegyek kicserélése és részleges megtérítése tárgyában, az osztrák magyar bank főtanácsa a kővetkező szabályzatot állapította míg. A használhatlan bankjegyek kicserélése. 1. §. A közforgalomra nézve hosználhatlanná vált. 1880. évi 10 frtos bankjegyek kicserélésével követendő eljárás különböző a szerént, amint azoknak használhat- lansága. a) koptatás közetkeztében, b) véletlenül, vagy c) szándékkal, idéztetett elő. Kétség esetében fölteendő, hogy a bankjegy véletlenül vált használhatatlanná. 2. §. Közönséges koptatás következtében használhatatlanná vált, de minden részeikben tökéletes bankje gyek, amennyiben ezek valódisága iránt kétség nem létezik, minden bankintézetnél, fizetés gyanánt, elfogadtatnak, és kívánatra teljes névértékben kicseréltetnek. 2. A véletlenül használhatatlanná vált, bepiszkolt, zsiradékokba, olajba, savakba, festékbe vagy tintába mártott vagy leöntött vagy egyébként feltűnően eltorzított bankjegyek, a bankintézeteknél fizetés gyanánt, illetőleg azonnali kicserélés végett, csak akkor fogadtatnak el, ha valódiságuk tekintetében kétség nem létezik. Máskülönben kötelesek a bankintézetek ily bankjegyeket a bank bécsi központi pénztárához való beküldés végett átvenni és azokról vevéuyt kiszolgáltatni. Ily módon kezelendő egyátalában minden bankjegy, melynek valódisága egészben, vagy egyes (p. u. fölébe ragasztott) részeiben kétséges. 4. §. Használhatlau bankjegyek, melyek mivoltáról magából kitűnik, hogy szándékkal változtattak meg, és ez által a közforgalomra nézve, az osztrák-magyar monarchiában használhatlanná tétettek, különösen pedig idegen hozzátétellel ellátott, beirt, felűlnyomtatott, befestett, bélyegzett, betűkkel átlyukasztott, vagy egyébként külsejükben bármikép megváltoztatott bankjegyek, ha valódiságuk iránt kétség nem létezik, a szép. 15-ig teljes nóvértékben, fizetés gyanánt és azonnali díjmentes kicserélés végett fogadtatnak el. Ha ezen határidő letelte után, eféle szándékkal megváltoztatott, de kétségkívül valódi bankjegyek, a bankintézeteknek fizetés gyanánt, vagy kicserélés végett, átadatnak : az előmutató által a gyártási és kezelési költségek megtérítése tárgyában, darabonkint öt krajczár fizetendő. Megsérült (hiányos) bankjegyek részleges megtérítése. 5. §. Megsérült bankjegyek, melyeken a rajzolat, az irásmező, vagy a szélzet egyes részei hiányoznak, csak azon összeggel váltatnak be, mely a bankjegy sérületlen részére jut. Bankjegyek, melyek aképen vannak megsérülve, hogy csak az egyik (a német vagy a magyar) oldalán hiányoznak az összkép egyes részei, úgy kezelendők, mintha ezen részek a bankjegy mindkét oldalán hiányoznának. 6. §. A megsérült 10 frtos bankjegyek megsér- tési összegének kiszabása czéljából, a bankjegy 100 egyenlő mezőre osztatik föl. A bankjegyek ezen mezőkre való fölosztása, hálók ráillesztése áltál történik, melyek egyenszögü keretekbe feszítve és oly módon szerkesztve vannak, hogy a keret belső környülete a 10 frtos bankjegy rétét szorosan körül vonja, és ez vízszintesen és tetőirányosan vont vonalak által tlz-tiz egyenlő távolságú körökre osztatik föl, mi által 100 egyforma, 13. 2 milliméter széles és 9 mi- liméter magas négyszögü mező képeztetik. 7. §. Minden mező, melynek tere a háló alá fektetett 10 frtos bankjegy által legalább fele részéig nem töltetik be, tíz krajezárban számítandó, mely összeg a bankjegy teljes uévértékéből levonandó. Hiányzó részek, melyek két vagy többb érintkezési pontjain feküsznek, nem az egyes mezőkért járó részösszegékkel számítandók, hanem azon összegben vonandók le, mely a hiányzó részeknek össze véve megfelel. 8. §. Bankjegyek, melyek felektől már átlyukasztott állapotban nyujtatnak be, továbbá oly bankjegyek, metal tette magát. Az ebédlőbe érvén, amely már ekkor táuczteremmé lett átrögtönözve, legkissebb változás sem volt észlelhető a valóban meglepően szép menyecske ma- gatartartásán. Ismerősei azonnal körülfogták s elvegyült a nagyszámú vendég köztanuyira, hogy Szitárynénak ugyancsak kellett vigyáznia és szenteskednie,hogy Verdesy Gizellát megtalálja tekintetével. Végre csakugyan sikerült a szép kígyót, mint Szitáryné nevezte, Verdesy Gizellát három éltesebb nő társaságában megpillantania. — Képzeljék csak néniék! Szitáryné is itt van. No a mezősi jegyzőné, akinek Kállossy udvarolt. És azt mondják, hogy Szitáryné az őrülésig szerelmes Kálossyba még most is. Bizonyosau. Miért jött volna Málnásra különben, — mulattattá Verdesy Gizella a 3 martrónát, akik úgy látszott, hogy nagy figyelemmel hallgatták a pikáns újságot. — De nini, mintha engem keresne Szitáryné. Majd elnyel szemeivel, — folytatá Verdesy Gizella a társalgást. — Bocsássauak meg kedves néniék ! Én eléje megyek, nehogy valami kellemetlenség történjék. Verdesy Gizella csakugyan felkelt és Szitáryné felé intézte lépteit, akivel épen a terem közepén találkozott. A két régi barátnő röviden üdvözlé egymást, megszorítva gyöngéden egymás kezét. Amint Szitáryné Verdesy Gizella kezét érinté, — rögtön összerezzent; majd megfogta Verdesy Gizella kezét, fölemelte és megnézte azt, miközben egy iszonyú sikolyt hallatva, összerogyott. A vendégek meg nem foghatták Szitáryné ily gyors és véletlen rosszul létét Verdesy Gizella igen jól tudta, Szitáryné elájulá- sának okát. Azért is jónak látta a zavart felhasználni és elhagyni a lelkészi lakot. (Folytatása következik.) lyekből szalagok kivágattak; vagy melyek két, vagy több szalagból összeállítva vannak: csakis azon esetben alkalmasak azonnali kiszabásra és megtérítésre, ha jogszerűtlen birtok gyanúja, illetőleg csalási szándéknak bizonyos személyekre ráutaló jele nem forog fenn. Ezen esetben a megtérítés átlyukasztott bankjegyek nél, a kiszabás eredménye szerint (7 §.), kivágott szalagoknál azonban, csak oly formán történhetik, hogy minden mezőért, melynek tere a bankjegy által nem tökéle- letesen töltetik be, tíz krajczár, tehát összesen legalább 1 frt vonandó le. 9. §. Bankjegyek, melyeknek sérülési módja a 6-ik §-ban felállított kiszabási mérték alkalmazását meg nem engedi, p. o. szénné vált, rothadás által elpusztított vagy egerektől ki nem mérhető részekre szétrágott stb. bankjegyek vevény mellett átveendők és a bank bécsi központi pénztárának lelet, illetőleg részleges kiszabás végett beküldendők. 10. §. A megtérítés kiszabása és megtérítése, mennyiben az előbbi a fennálló határozatok értelmében, maguknál a bankintézeteknél eszközölhető, szabály szerint a megsérült bankjegyek benyújtásánál azonnal foganatosítandó. Ha azonban ez a tulajdonképeni pénztári üzletek halmozódása miatt lehetséges nem volna, akkor a feleknek a megsérült bankjegyekről vevények szolgáltatan- dók ki, és ez esetben a kiszabás, legkésőbb a benyújtás után következő második üzletnapon eszközlendő. 11. §. Mindazon esetben, melyben a fél, bankjegyeknek a bankintézet által történt részleges kiszabása által, magát megrövidítve találja, az illető bankjegyek, a részösszeg fizetése előtt, átlyukasztatlanul a bécsi központi pénztárhoz, végleges kiszabás végett, felt érj esztendők. Ha fél, a bankintézet által kiszabott részösszeget átvette, a kiszabás véglegesnek tekintendő s ez iránt további eljárásnak helye nincs. Módosítás. Később e szabályzat 4. 6. 7. és 8. §§-ai, az osztr. magyar,bank főtanácsa által, következőkép módosíttattak : 4, §. Ha 1880 évi 100 frtos haszuálhatlan, de kétségkívül valódi bankjegyek, melyek mivoltából magából kitűnik, hogy szándékkal változtattak meg, és ez által a közforgalomra nézve, az osztrák-magyar monarchiában használhatatlanná tétettek, különösen tehát idegen hozzátétellel ellátott, beirt, felüluyomtatott, befestett, bélyegzett betűkkel átlyukasztott, -;vagy egyébként külsejükben bármikép megváltoztatott bankjegyek a bankintézeteknek fizetés gyanánt vagy kicserélés végett átadatnak, az előmutató 'által, a gyártási és kezelési költségek megtérítése fejében darabonkint tiz krajczár fizetendő. 6. §. A megsérült 100 frtos bankjegyek mégtéritési összegének kiszabása tárgyában, a bankjegy réte-hálók ráillesztése által 100 egyenlő négyszögü mezőre osztatik fel, melyeknek mindegyike, 15.3 milliméter széles és 10.7 milliméter magas. 7. §. Minden mező, melynek tere a háló alá fektetett 100 forintos bankjegy által legalább felerészeig nem töltetik be, egy forintban számítandó, mely összeg a bankjegy teljes névértékéből levonandó. Hiányzó részek, melyek két, vagy több mező érintkezési pontján feküsznek, uem az egyes mezőkért járó részösszegekkel számítandók, hanem azon összegben vonandók le, mely a hiányzó részeknek összevéve megfelel. 8. §. 100 frtos bankjegyeknél, melyekből szalagok kivágattak vagy melyek két, vagy több szalagból vannak összeállítva, minden mezőért, melynek tere a bankjegy által nem tökéletesen töltetik be, egy forint, tehát összesen legalább 10 frt. vonandó le, (A „Pénzügyi Közlöny“ 44/881. száma után.) Emlékirat, az országos magyar iparegyesület eddigi működése, annak eredménye és jövőben megvalósítandó feladatáról. y. Lássuk most egyesületünk működési körét és módját, melyet az ifjabb iparos nemzedék szakképzésének érdekében eleve meghatározott és idő folytán kifejtett. Ha az országos m. iparegyesület alapszabályaiban kitűzött szép feladatok között sok van olyan, a melyek megoldása elé elavult szabályok, merev keret, közönyt lehelő előítélet akadályokat nem gördített, első sorban ilyen lehet az ipari szakoktatás, mely a közelebb lefolyt évtizedek iparos mozgalmaiban, már kezdettől fogva meglepően kimagasló s a napirendről soha le nem szorult kérdés. Méltán elvárható tehát, hogy ez a fontos kérdés ne csak üres szavakban és árva puszta betűkben, de tettekben is kellően kidomborítva, egyesületünk alkotó erejének egyik kiváló bizonyítékát képezze. Sőt tovább menve, az egyesület tagjai úgyszólván követelhetik is ezt, mert köztudomás szerint vezértisztviselőnknek az egyesület költségén épen e czélból tett utazása több, mint elégséges alkalmat nyújtott az ipari szakoktatást a távolabb nyugati államokban és a szomszédos Bécsben pedig több Ízben is tanulmányozhatni s igy kellő tájékozottságot szerezni, legalább a helyes kezdeményezésre. Mig egyrészt a kormánytól, törvényhatóságoktól és a nagy közönségtől nem szabad és nem lehet elvitatnunk az anyagi áldozatok hozásában való készséget e pontnál sem: addig másrészt alapszabályaink ide vonatkozó tétele —- valamint annyi sok más — írott ma- laszt, tartalom nélküli héj maradt. Csak a naiv felfogásnak, vagy épen avatatlanság- nak lehetne elnézhető, hogy az iparos szakiskolák lényegét az iparos tanonczokban és nem a szakiskolák tantervében és szakszerű tananyagában keresse. Ki hinné, hogy e ferde és fonák felfogást találjuk realisálva. Elég bepillantanunk a tantervbe, mely osztályonkint, fokozatosan csak az Írás, olvasás, számtan, természettan, könyvviteltan és nemzetgazdászat disci- plinaiból áll, hogy belássuk, miszerint ezen iparos iskolák valójokban csaknem a népoktatási iskolák ismétlő tanfolyamai, az iparos tanonczok számára elkülönített alakban. Igaz, hogy ily népiskolai ismétlő tanfolyamokra másfél évtizeddel ezelőtt — de akkor is nem kizárólag ezekre mutatkozhatott szükség, de ma, midőn erről a közoktatási törvény eléggé gondoskodik, ezeket ily alakban föntar- tani, sok szép pénzbe kerülő fölösleg és mindamellett vétkes hátramaradás. A mulasztás súlyától még ezen iskolák vezetése sem ment, a mennyiben nincs aki ren dszeresen és kellően ellenőrizze az előadásokat látogató iparos-tanonczo- kat, kik alig csekély százalékban 8 még igy is nem állandón, de felváltva ismételgetik elemi ismereteiket és nem pótolhatják következetesen azok hiányait. De kérdezhetné valaki, hogy ezen kizárólag csak az iparos tauonczokat oktató népiskolák ismétlő tanfolyamának valamelyik osztálya, csak még is meg van toldva a törvényben érthetőn és határozottan kijelölt szakosz- tálylyal, hol az iparnak gyakorlati tantárgyaiként, az anyagok csoportonkinti ismertetése és feldolgozási módszere, ipari munkák gyakorlatával van egybekötve? Nincsen. De azért mégis országszerte ezen ismétlő népiskolák »ipar-tanodák< czimen voltak egyesületünk ve- zérférfiai által bemutatva. Kár, hogy az országos m. iparegyeüslet, mint az ipar terén vezérszerepre hivatott, sőt ezt a maga részére követeit központ, nem tudott ezen irányban sem világitó góozpontjává lenni az elszigetelt s magokra hagyatott vidéki ipartársulatoknak és egyleteknek, melyek még mindig a haladásra szükséges egészséges tanács és buzdító jó példa híján, tájékozatlanul állanak. VI. Ezek után, midőn az orsz. m. iparegyesület másfél évtized óta bemutatott működését eredményeiben összegeznék: azok az alapszabályokkal szemben bennünket igen sajátságos conclusiókra kényszerítenek. Itt tárul föl előttünk ajnagy kérdés, hogy vájjon mi az oka annak, miszerint sokban oly eszközökre látjuk elpazarolva az egyesület tekintélyes erejét, melyek a kitűzött czél elérésére még csak nem is alkalmatosak. Mi ezen következményeket, mint okozatokat két fő okban véljük feltalálhatni. Az egyik a szakszerűség hiánya, mely az üres, de politikai életünkben annyira előnyössé vált átalános nagyhanguság miatt tátong egyre félénk, saját kötelesség- teljesítését is, folyton mástól várván el. Ezen, a szakszerűség hiányának űrjében aztán mindhiába történik az a sok sürgés-forgás, előadás, Írás és több efféle, mert természetszerű folyományakép az iparügy valódi fejlesztésére máskint, mint olhibázottan és meddőn csupán a közönségnek egész a kifárasztásig folyton felizgatott, de ki nem elégített figyelmét provokálja. A másik ok egyesületünknél a munkaerő hiányos volta. Az orsz. m. iparegyesület szakszerűségre hivatott és fizetett tisztviselői között nincs egyetlen szakilag képzett ipartechnikus egyén! Nem csodálható tehát, ha ily körülmények között az ipar elméleti kérdéseinek gyakorlatba való mikénti vitele, az igazgatóság, a fentebb méltatott szakoszályok, képviselőbizottság, egyetemes összejövetelek, értekezletek és kongresszusok circulus vitiosusá- nak — zajossággal telt — tekervényes utjain, — de nem az ügy természetes retortáin — kerestetik. Nem akarjuk az egyesület által fizetet hivatalnokokat tétlenségről vádolni, mert biztos tudomásunk szerint, ők épen sokat is dolgoznak. Csak az a bökkenő, hogy e 8okból épen egyesületünkre jut édes kevés. Hogyan ? A felelet: mert nagyon sokfelé vannak munkára engagirozva. így tehát — mi természetesebb — elmorzsolt idejök- és fáradt muukaerejökből jut csak valami szolgálattételre. (Folyt, köv.) A nyíregyházi gimnáziumi tápintézet javára adakoztak. — II. Közltmény. — Kerekréti 1 frt, Sztárek 1 frt, Kazinczi 50 kr., Martinyi Sámuel 50 kr., Aschenbrenner 1 frt, Kálnay 60 kr., Megyeri Gábor 1 frt, Jéger 2 frt, Horváth Márton 1 frt, N. N. 20 kr., Burger Mór 1 frt, K. N. 10 kr., K. J. 10 kr., S. Kohn Hermann 1 frt, Cz. 10 kr., Szesztay Károly 1 frt, Elek százados 1 frt, Nyíri Ferencz 1 frt, Miklós L. 1 frt, Silberstein László 1 frt, Bencs László 1 frt, Krúdy Gyula 1 frt, Mányik Józsefné 1 frt, Török Péter 1 frt, Pollatsek József 1 frt, Kreisler Ármin 1 frt, Fröhlich Gyula 50 kr., dr. Fischer 50 kr., Szesztay Sándor 50 kr., Jánószky János 50 kr., N. N. 50 kr., Kornizs 1 frt, Faul- haber 1 frt, N. N. 20 kr., Ziger Sándor 30 kr., Jordán Ignácz 40 kr., N. N. 20 kr., Horn Sámuel 40 kr., H. J 50 kr., Zdenek Ferencz 20 kr., Palicz JánoB 1 frt, Szik- szay Pál 1 frt, Brenner Mihályné 50 kr., Somogyi Gyula 1 frt, Oltványi 1 frt, Bogár Lajos 1 frt, Debreczi 50 kr., Gruden 50 kr., Fried Lázár 40 kr., Klein Ignácz 40 kr., Fábry Tóbiás 1 frt, Zsiska Julia 1 frt, Bozán Gyula 50 kr., ifj. Ozukor Márton 50 kr., Soltész Gyula 50 kr., Horváth Gyula 1 frt, Schák Mór 1 frt. Nyíregyháza, 1881. nov. 24. Szlahoczky Imre, tápint. felügyelő.
