Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-02 / 22. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 22. szám. Csütörtök, 1881. juniushó 2. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kg»Íbz (ívre;..............................................................................4 frt. Félévre.....................................................................................2 „ Az előfizetési pénzek, megrendelések a a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások l^irlng-er Jáno8 és Jol>a Elek Negyedévre .................................................1 ~ A községi jegyző én tanító uraknak egész évre csuk két forint. I kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- 1 ezeni-utezn 1551. szám) intezendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő cziine alatt kéretnek bcklildctni. Bérmentetlen levelek csak ismert t kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra a az illető ! költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijuk: Mimién négyszer tiasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeni-utcza 1661. szám); továbbá: Goldberger A. AT. által Budapesten. Hnasensteiu és Vogler irodájában Pécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. ■ Pünkösd ünnepén. Emelkedjünk ki néhány pillanatra a kórból, melyben mozgunk, rázzuk le magunkról a kőznapiság bilincseit, szálljunk vissza lélekben a lezajlott évszázadok egyik fönsuges mozzanatához. A múlt titokzatos homályában, kelet egyik üde rónáján, nehány magasztos alak tűnik fel előttünk. Arczaikon a lelkesültség lángja, ajkaikon az ige méze. Majd útra kelnek, s a hol elhaladnak, száz és száz, ezer meg ezer testvér csatlakozik hozzájok, — mig a mesBzetávolban már élezik a tört, aczélozzák a kardot, elvesztésükre, kiirtásokra . . . Vájjon leik ezon férfiak ? Nehány nap előtt még egyszerű igénytelen munkások, kiket kevély góggol néztek le a füld nagyjai, most az eszme munkásai, kiknek hatalmas szózatára elsápadnak majd a kogyetlen zsarnokok, s megrendül és porba omlik az ó-világ társadalmi és erkülcsi életénok megavult alkotmánya . . . És úgy lón. Megkezdődött a kemény tusa az eszme és a kard küztt, és folyt életre halálra. Folyt elébb csak szőkébb kürben, majd utóbb három világrészben. Folyt évekről évekre, századokról századokra. Úgy látszott, bogy a kard fog győzni, mert ime már mind halálra sebbzette az oszmo munkásait. Ámde hol ezek közül egy kidőlt, százak, ezrok lóptek nyomdokaikba, s elvégre is kettétört, a kard, s az eszme nyertó meg a győzolom pálmáját, megújhodást adva a világnak s békét és áldást árasztva az emberiségre. De miként volt oz lehetséges V Mi csodás orő alakította át, amaz igénytelen munkásokat, hogy felmagasuljauak a világ megváltó eszmék színA „NYIRV1DEK“ TÁROZÁJA. Meg volt Írva. — Beszőly. — I>r. Pápay Imrétől. I. Grestes és Pylades. Történetünk sziubelyo az alföld egyik népes városa. A város nevét bizonyos okoknál fogva clhalgatoin, álnevet használni pedig nem aknrok. Egyébiránt elég is annyit tudui róla, hogy inkább nagy mint szép, inkább rendezetlen mint caiuos; s hogy utczái ősszel tavasszal sárosak, nyáron porosak, mindenkor görbék s kövezetlenok. Az átutazó a város egyetlen vendéglőjén találhat legtöbb bámulni valót. Régi, múlt századbeli épület ez, fakó, kopott falakkal, régi divatu kettős olasz tetőzettel. Csillagosnak hívják. A csillagos aztáu soha siucs vendég nélkül. Hétközuap, vasúrnnp, éjjel, nappal, mindig; de mindig akad egy két csendes borozó, kik szeretik a „barátságot", s uem vetik mog uz italt, ba szesz vagyon benne. Hejb! nem volt mindig ily csendes mulatóhely a csilla gos. Hajdanában víg, viharos mulatságok vóltak itt; mely mulatságokban nemcsak a bor folyt patak módjára, hanem a fiatalság, a tüzvórü fiatalság szép piros vére is. Itt döutettek el többek részvétele mellett, fokosokkal, ólmos- botokkal, itt döntettek el az egyesek között felmerült né- zetkűlömbségek; itt vívta a hősies fiatalság formális rendes csatáit, ama sóba el nem döutött folyton fel-fel eleveuülő kérdés felett: ki a legény a csárdában I Ma már ritkán lordul elő ily eset e helyen liebet, bogy az erkölcsök is sokat szelídültek 1 az is meglehet, bogy az uj városháza szomszédos lévén a csillagossal, a keserű tapasztalás a távolabbi korcsmákba szoritá az ősi vitézség ilyetén nyilv&nulásait. Bármi okozta légyeu is azonbaD, elég az hozzá, bogy ma már teljesen coustatált vonalára, hogy ezen fönséges eszmék igaz voltát keblök vérével pecsételjék meg, és midőn az enyészet angyala felirta is arezukra saját rejtelmes kézvouását, mely ezt jelenti: euyim vagy — még akkor, még századok múltával is gyulasszanak, nemesítsenek, világtörténelmi nagyságuk fényes emlékével? Vajha e lélek, e láng újból alá szállana az emberiségre ! E csodás erő a pünkösdi lélek volt, a világosságnak és szeretetnek égi lángja. És akkor nem lennének többé ama nagy tömegek egyfelől, kik ember néven szerepelnek, de szellemi képességük Darwin leszármazási tanát juttatja ünkénytele- nül is eszünkbe, ék inás részről a társadalom örökéhes rókái és sakáljai, kik szellemi fensőségükkel kizsákmányolják és fojtogatják az együgyüeket és hiszékenyeket, korunk ezen „fehér bőrű indiánjait.“ Akkor uem bántana ennyi visszataszító látvány, j mely most szemeink eló kerül minduntalan ... itt őrültséggel határos pazarlás és dobzódás folytonos orgiái, és amott a végetlen, a leirhatlan nyomor rettenetes élet- halál vívódása... egy helyen aljasság, bűn és minden nemesnek vérlázitó megkáromlása a nélkül, hogy ellenük a bosszú sújtó jobbja emelkednék, más helyen a börtön, a bitó, a vérpad szánandó áldozatai, kiknek az igazságért, a vágyért boldogabb jövőt alkotni, kell kínos gyötrelmeket és vértanuságot szenvedniük ... itt a valódi érdem és nagyság: a porban és amott a hitványság és léhaság, a küzbeesültetés sugárzó nimbuszában. Akkor megszűnnék létezni a panasz szomorú szózata „milliók egy miatt!“ és jogaiba lépne, teljesen érvényre jutna a magasztos jelszó: „mindenki az egészért, és az egész mindenkiért“ ... a népek szive nem ismerné többé a féltékeny irigységet, melyet abban hazug prötény az, miszerint a „csillagos" rendes látogatói mindnyájan csendes természetű békeszerető emberek; kik között ritkán támad nézetkülönbség, akkor is jobbára puszta szavakkal czivakodnak ; csak elvétve kelnek bírókra: akkor is egy pár szerény ököl csapással, s a rendetlenkedő kidobásával a legszebben elintéztetik minden. De az igazat megvallva, nincs oly páratlan hűségű látogatója a »csillagos«-nak mint Kósza Márton ur a I jeles csendőr és kebelbarátja Bús Pál ur a nemes város kitűnő barom-orvosa. Mindkettő érdemekben őszült, jámbor békeszerető férfiú ; mindkettő a város jólétéért él, hal, lelkesül, mindkettő szereti a bort. Kell-e több ok a barátságra ? Azon tehát épen nincs mit csodálkoznunk, bog)’ mihelyt meglátták, megismerték egymást, azonnal barátokká, elválhatlan barátokká lettek. Orestes és Pylades megtalálták egymást — a mint a barmok kitűnő orrosa szerette mondogatni. Egymásnak is voltak teremtve. Mindkettő kényelem szerető, s mint hivatalnok szigorúan pontos teendőiben ; mindkettő »urnák« meggyőződése szerint teljes joggal nrnak, józan elméjű, nélktllözbetlen embernek tartá magát; egyikkel sem lehetett volna elhitetni, hogy bizony a világ ő nélkülök is világ muradna, e az ég akkor is csak oly csillagos, a bor ekkor is csak oly izle- ; tes lenne. És valóban egyik sem volt józan értelem nélkül, sót Bús Pál ur kebelbarátja kétségbevonbatlan állítása szerint valóságos tudós. Az egész városban nincs senki — a poczakos tisztelendót sem véve ki — nincs mondom senki, ki nála jobban értené a latin klassikusokat. Könyvuélkül tud minden latin iró minden müvét Beszé dei latiu mondatokkal telvék, azokkal vigasztal, bátorít. bizoDyit. czáfol és ver tőnkre. Történetünk ideje a cbolerás világra érik. Városunk sem maradt ment, ide is eljött, innen is elvitte áldozatait. Tíz halottal szaporitá naponként a temető csendes alvóit, két osztrák értékű forinttal Bús Pál ur napi beféták gonosz sugalmnzásai ébresztettek és ápolgatnak jobb ügyhöz méltó lelkiismeretességgel . . . n virágzó, hatalmas és boldog nemzetek saját nagyságuk dicső magaslatára vezérelnék és segítenék az elmaradott, gyönge és balsorstól üldözött testvéreket ... s a földnek, mely egy fenkült szellem nyilatkozataként, „az emberiség teste“ — igen, a földnek az emberiség lenne „lelkiismerete“ ... a népek testvériségét megértő, és teljes erőből munkáló lelkiismerete . . . Pünkösdi lőlek, pünkösdi láng szállj alá újból uz emberiségre —t.— A megyei bizottsági gyűlésből. i— 1881. május 81. — Főispán úr ő méltósága a gyűlést megnyitottnak nyilván, olvastatott az alispáni hivatal évnegyedos jelentése. A jelentésben kiemelve lévén a Tisza védtöltéseinek kiszakadása által előidézett nagymérvű pusztulás, indítványozva lön, bogy a minisztériumhoz jntéztessék egy felirat, mely n miniszter által kin övezendő, s a megye által kiegészítendő küldöttség utján a katasztrófa ügyében vizsgálatot tartson Másrészről felolvastatván egy emlékirat is, mely a tiszaszabályozási állapotokkal tüzetesen foglalkozva, a gátszakadások körül elkövetott mulasztások felderítését sürgeti, határoztatok, bogy felirat küldessék a minisztériumhoz, a felirat szövegezésére az alispán elnöklete alatt Kauzsay Károly, Fráter Sándor, Koczog László és Bleuer Mór bizatván meg. Az alispáni jelentésből kiemeleudőnek véljük még, hogy a közbiztonság a közelebbi évnegyedben kielégítő volt, — a halálozás a gyermek-betegségek folytán a rendesnél nagyobb mérvet öltött — a népnevelés, a nehéz vételeit. Igen ám! mert Bús Pál Ur nemcsak barom-orvos, hauem halottkém is. Nem temetnek el egy halottat sem mig ő meg nem nézi, mig 5 ki nem mondja rá, hogy meghalt azaz mortuus őst. E magas vélemény kimondásáért kap aztán az érdemes férfiú minden halottól 20 krt o. é. A cholera ezen kívül még azért is emlékezetes, mert a két barát — életmódjában némi változást idézett elő. Nevezetesen: Bús Pál ur indítványára hozott ogybaugu határozattal az egyszerű „karcsos‘‘-tól a nagyszerű »piros borhoz« pártoltak; továbbá több beszélni valójuk akadván, többször megtörtént, hogy csak úgy hsjtial felé ballagcsáltak haza felé. Esteli 9 éra lehet. Lépteink a »csillagos« ebédlőjébe vezetnek. Nagy dísztelen bolthajtásos szoba ez, fo- hér falai tulságig rakvák piros pozsgás nevető vásári ké- pekkel. Két függő petróleum lámpa világítja meg a szintért. Minden asztal mellett 4—6 csendes borozó, csak a jobb oldali szeglet kis asztalánál ül kettő, épen szemben egymással. Kissé meggörbült alak az egyik, homloka redős, tisztes borotvált arczán töprengő kifejezéssel. Gyér, szürke bajzatu koponyája széles kemény kifejező U ; élesre kifent, vasvilla módra álló bajusza folytonos kiszurás- sal fenyegeti villogó fekete szemeit. Öltözete: ezüst zsi- uóros kék buszárka, ugyan ily színű s kelméjü nadrág, arany rojtos fekete nyakrnvaló, s egy pár idomtalan sarkantyúé csizma. Az ember az első pillanatra azt hiszi, hogy Kó-za Márton ur értelmes okos férfiú. És nem is csalódik. Nem tartozik ugyan a derék csendőr azok közzé, kik üres perczeik össze toldozás&Tal valamely tudományt annyira mennyire elsajátítottak, s némely dolgok léte» ismeretét megszerezték. Nem is tudott sokat és szépen beszélni; egyszerű józan elméjű becsületes ember, szigorú, hivatalának élő férfiú vala és Bús Pál ur Orestese: egyébb semmi. (Folytatása következik.)
